|
2019-04-07 07:46:51, vasárnap
|
| |
| |
Vasárnap hajnali zsoltár
Néma még a város.
Behunyt szemű házak
a zárt kapuk mögött
virágba öltözött
új hajnalra várnak.
Isten dalosai,
éneklő madárkák,
ébredő hajnalban,
kedves háladalban
az Alkotót áldják.
Hová indulsz, aranyos napsugár?
Pályádon vajon mit fogsz találni?
Hajnaltól alkonyig rövid az út,
e bús földről hová fogsz majd szállni?
Tiéd a térnek végtelen síkja.
Láttál minket az idők kezdetén,
s felhő-gyászruhát öltél magadra
sokszor, mert baj volt lent, a föld terén.
Sugárzol dúsan meleget és fényt,
földi létünk mégis sötét, hideg,
mert ez a mi bűnös tragédiánk:
Napsugárban is fagynak a szívek!
Te mégis mindennap újra kezded
értünk vívott örökös harcaid.
S én hiszem, hogy fagyott rögök alól
életre hívod szebb lét magvait.
Mert nézd most, amikor Te elindulsz,
egy hívő lélek is útra készül;
Jézus nevében fénysugárrá lesz,
melytől bánat oszlik, élet szépül.
Az új hajnal új vágyakat hozott:
Szolgálni sírónak, szenvedőnek,
hirdetni megváltást, üdvöt, hitet,
erőt vinni bűnnel küzdőnek.
Várj egy kissé, aranyos napsugár,
együtt indultok mindjárt nagy útra,
csak elzengi hajnali zsoltárát
szívének melegcsengű húrja:
Vasárnap reggel. Uram, gyermeked
hálaoltárt épít itt lent Neked.
S oltár mellől reád néz két szemem,
s Téged dicsér szárnyaló énekem!
Kitárom lelkem égi ablakát,
köszönöm, Uram, éltem hajnalát,
köszönöm, hogy szeretsz s tiéd vagyok,
s kegyelmed nekem oly sok jót adott.
Tiéd a szívemnek minden vágya,
Te vagy éltem célja, boldogsága,
amerre megyek földi utamon,
szent nevedet áldom, magasztalom.
Elindulok, mert Te küldsz, Te vezetsz,
megyek szenvedőkhöz, betegekhez.
Boldog vagyok, hogy Te fogod kezem,
hogy Te is eljössz, Jézusom, velem.
Te látogasd meg a betegeket,
áradjon át rajtam szereteted,
legyek én is olyan, mint napsugár,
mely ahová megy, amerre csak jár,
egyformán osztja fényét, melegét,
s keresi a föld minden gyermekét.
Hadd legyek szózat néma éjeken,
legyek mentőöv vészes tengeren,
tikkasztó pusztán legyek a szikla,
melyre vessződ sújt, forrást fakasztva.
S ha hozzám jön, kit lelki szomj éget,
lelje forrását élet vizének.
Hívsz s én megyek építeni gátat,
hol bűn folyama vészesen árad.
Hívsz s én megyek! Jajok és sóhajok
hol felsikoltnak, én is ott vagyok,
s gyógybalzsamul nyújtom keresztedet,
hogy a bűnösök el ne vesszenek.
Hívsz s én megyek! Szegények és árvák
göröngyös útjukat búsan járják;
megyek s boldog leszek, ha egy rögöt
gyötrelmes útjukból félrelökök.
Hívsz s én megyek!... S ha nagy küzdelemben
gyenge lelkem vergődik sebekben,
csak annyi erőt adj, Uram, nekem,
hogy hozzád felemeljem két kezem,
s imádkozni tudjak a hegytetőn
azokért, kik lent küzdenek dicsőn!
Vasárnap reggel... Uram, kereslek.
Lépteimet most is Te vezessed!
Áldott vagy, Jézusom! Áldott neved!
Formáld áldottá földi létemet!
Kegyelmedből erőt nyer a létem,
zsoltárt zengek Neked hálatelten,
s vívom a harcot, a küzdelmeket,
mint legboldogabb kicsiny gyermeked.
Induljunk hát, aranyos napsugár!
Lelkem előtt világos az út már:
Föntről jövünk, mint égi követek,
hű Urunk most e földre helyezett,
áradjon hát szét a melegségünk,
míg az alkony ki nem oltja fényünk!
Betkó Andárs |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: gyógybalzsamul, legboldogabb, felsikoltnak, kegyelmedből, szenvedőkhöz, szenvedőnek, küzdelemben, magasztalom, melegcsengű, keresztedet, küzdelmeket, melegségünk, fénysugárrá, napsugárban, gyászruhát, megváltást, félrelökök, hálaoltárt, szereteted, felemeljem, betegekhez, gyötrelmes, tragédiánk, hálatelten, boldogsága, háladalban, hajnaltól, gyermekét, egyformán, tikkasztó, fakasztva, zsoltárát, gyermeked, vesszenek, göröngyös, szegények, zárt kapuk, térnek végtelen, idők kezdetén, föld terén, hívő lélek, szívemnek minden, föld minden, Betkó Andárs,
|
|
Offline
