|
2021-04-04 12:27:44, vasárnap
|
| |
| |
,,Ha a ti bűneitek..."
A nagyvárosnak fényes utcáin
egy ifjú halad a (vigadó) szinház felé.
Szívében nyughatatlan vágy ég,
igaz örömre meddig vár még?
Oly régen vágyja, de meg nem lelé.
Az egyik utcán eléje lép valaki
és egy röpiratot ad a kezébe.
Az ifjú megfogja, ránéz egy percre,
aztán bosszúsan gyűri zsebébe.
,,Eh, csak egy vallásos röpirat!" -
Legyint kezével s tovább halad.
,,De tán mégis jó volna elolvasni" -
Mondja később, biztatva önmagát,
de nem nyúl zsebébe még sokáig,
mintha kezét démonok tartanák.
Később aztán megáll egy lámpa alatt:
,,Megnézem legalább, miről van benne szó?"
S olvassa: ,,Ha bűneitek vérpirosak,
olyan fehérek lesznek, mint a hó!"
,,No ez engem ugyan nem érdekel!"
Újra összegyűri s gúnyosan nevet.
,,Az én bűneim halálom után
lehetnek tőlem akármilyenek!"
És tovább halad útján
de - bár nem akarja,
az igét, mit olvasott,
újból és újból hallja.
,,Ha a ti bűneitek..." ,,Ejnye, hát mi ez?
Nem birok szabadulni e szavaktól?
Én nem hiszek Istent, örök életet,
üdvöt várok a jelen pillanattól!
Törődöm is én a bűneimmel,
fehérek lesznek-e, avagy pirosak,
halálom után lehet bármi velem,
csak itt, csak most ne lássak kínokat!"
,,Ha a ti bűneitek... - hangzik ujra,
lelkét az ige egész áthatotta,
hiába akart menekülni tőle,
mindig újra és újra hallotta:
,,Ha a ti bűneitek..." Mily szép szavak.
És milyen költőiesen hangzanak.
Vajjon kicsoda mondhatta ezeket?
Tán Isten. Isten? De hisz ez nem lehet!
És így küzd az ifjú önnön magával
s észre sem vette, hogy letért útjáról,
előtte állt a hívők imaháza
s hívó fény szűrődött ki ablakából.
Az ifju megáll. ,,Tán bemegyek ide.
De nem, nem, hiszen én hitetlen vagyok,
színházba indultam s most ide menjek?
Ah nem, nem, ilyet hogy is gondolhatok!"
És tovább megy. De újra visszafordúl,
valami csodás erő húzza, vonzza
fölzeng az ének, nem bir ellenállni,
belép és leül az utolsó sorba.
,,Hová kerültem?" - kérdezi önmagát.
Mi lesz a (vigadóval) színházzal? A mulatással?
Az elvesztett élvekért e szerény hely
szolgál e nékem méltó kárpótlással?
Az éneknek vége, csendben ül a nép,
majd feláll Istennek hű szolgája,
Kezében nyílik kedvelt Bibliája,
melyből olvassa ez örökszép Igét:
,,Jertek, törvénykezzünk, - azt mondja az Úr -
ha a ti bűneitek skárlátpirosak,
hófehérek lesznek." - Aztán imádkoznak
s az ifjú keblében új élet tüze gyúl.
Valaki térdrekényszeríti... Ő letérdel,
megjelenik múltja számos bűnös képpel,
nem tudja miért, könny szökik szemébe
s mintha a Golgota állna most elébe,
ő látja a Krisztust töviskoronával,
látja önmagát is lelki nyomorával,
nézi a keresztet könnyes szemekkel,
Jézus mintha hívná kitárt kezekkel
s az ifjú ajka mozdul, hangja remeg,
megtérő szíve forró imát rebeg:
,,Oh Jézus!... Sok bűnöm piros mint a vér,
a Te halálod volt érte a nagy bér,
most itt vagyok, hiszem, Te vagy az üdvadó,
tisztíts meg engem s fehér leszek, mint a hó!"
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: skárlátpirosak, törvénykezzünk, töviskoronával, nyughatatlan, akármilyenek, visszafordúl, kárpótlással, nagyvárosnak, pillanattól, gondolhatok, vérpirosak, ellenállni, színházzal, összegyűri, megjelenik, elvesztett, mulatással, nyomorával, szabadulni, költőiesen, imádkoznak, krisztust, szavaktól, menekülni, ablakából, szemekkel, keresztet, röpiratot, hangzanak, áthatotta, bűneimmel, bosszúsan, szűrődött, színházba, vigadóval, hófehérek, nagyvárosnak fényes, ifjú halad, egyik utcán, ifjú megfogja, vallásos röpirat, lámpa alatt, jelen pillanattól, ifjú önnön, hívők imaháza, ifju megáll, utolsó sorba, elvesztett élvekért, éneknek vége, ifjú keblében, keresztet könnyes, ifjú ajka, Betkó András,
|
|
Offline
