|
2011-07-12 10:42:53, kedd
|
| |
| |
Alsóörsi Endrődi Sándor szobor
Endrődi Sándor nyaralója helyén kialakított parkban áll a vöröskőből faragott emlékoszlop, melynek előlapján látható a költő Csiszár Gyula által készített bronz arcképe.Endrődi Sándor (1850-1920) költő, szerkesztő Veszprémben született.
A századforduló népszerű költője volt, több kuruc versét énekelték is (pl.: Gyönge violának...). Igen nagy érdeme van a Petőfi-kultusz felvirágoztatásában; ő is gyűjtötte...
...... .........
Endrődi Sándor sírja Budapesten. Kerepesi temető: 26-1-14. Csiszér János szobrászművész alkotása.
...... ...........
Miután első verse megjelent a Nefelejts-ben (1868), csakhamar a Fővárosi Lapok, Hazánk és a Külföld, Magyarország és a Nagyvilág hasábjain is feltűnt a neve. Dolgozott a Figyelőbe (1871-74), az Athenaeumba, Otthonba is. A Csávolszky-féle Baloldal című napilapnak pedig 1874-ben belső munkatársa volt, majd a Fővárosi Lapoknak szintén egy évig.
A biztos állás érdekében elhatározta, hogy tanári pályára lép és 1877-ben Kolozsvárra ment, ahol egy évig irodalmi, történelmi és neveléstani előadásokat hallgatott, s aztán megszerezte a tanári oklevelet. A nagyváradi reáliskolához nevezték ki tanárrá s ott működött 1892 nyaráig. 1880-ban feleségül vette Écsy Antóniát, de családi életét tragédiák sorozata árnyékolta be: 1885-ben kislányát, 1886-ban kisfiát, végül 1889-ben feleségét is elvesztette. A súlyos csapások után nem volt többé nyugta Nagyváradon, s amikor Péchy Tamás 1892. augusztus 20-án kinevezte a képviselőház naplószerkesztőjének, ismét Budapestre költözött és ezzel visszatért a szellemi élet központjába. A Kisfaludy-társaság 1882-ben tagjává választotta
Műfordításai:
Ludwig Büchner: Erő és anyag (1870, Láng Lajossal együtt)
Victor Hugo: Angelo, (1871)
Held: A nagy francia forradalom története, (1871)
Thomas Buckle: Anglia művelődésének története
Heinrich Heine költeményei, 1882 és 1888
Heinrich Heine: Dalok könyve, 1893.
Művei:
Falusi álmok költői rajz, 1875
Tücsökdalok, verseskötet, 1876
Költemények I-II., 1877-78
Endrődi Sándor költeményei 1879-1885, 1885
Másodvirágzás, elbeszélés 1879,
Balatoni ég alatt, elbeszélések 1884,
Hangulatok, uti rajzok és költői vázlatok 1887,
A pálya végén 1914. Link Link
A pálya végén c. verse
1913 AUGUSZTUS 15
No, ezt sem hittem volna sohasem,
Hogy földi életemben valaha
Megülök ilyen szépen, csöndesen!
Ki egykor csak az izgalmat kivántam,
És a gyönyört is mindig ott kerestem
A szenvedélyek rontó viharában:
Most üldögélek jó meleg napon,
És nézegetem a bomló világot,
És nincs más vágyam, csak a - nyugalom.
Köröttem lomb suttog, szellők zenélnek,
Én meg tünődöm az elmultakon,
Miközben lelkem árnyakkal beszélget.
Édes megnyugvás ily békében élni,
A tűnt napokkal csöndben leszámolni
És a jövőtől semmitsem remélni;
Érezni, hogy már bevégződik itt,
S egy szent, gyöngéd kéz, mely szelíden érint,
Köröttem lassan mindent elsimít...
Komor pompával száll alá a nap,
S az éjből fáradtan felém vitorláz -
Tán az utolsó földi pillanat.
Most hangok verik fel az éjszakát,
A fekete lég hullámzó sötétén
Halk szárnycsapással hattyuk úsznak át:
S fölöttem, míg hév könnyem árja hull,
Éltemnek minden üdve, kéje, álma
Még egyszer fénylőn, zengőn átvonul.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
