|
2017-02-22 09:06:27, szerda
|
| |
| |
Otthon jártam álmomban,
ahol anyám jött elém -
rémlik, akkor is ősz volt,
mert a vérbükkről hullott
rőt színű, száraz levél.
A kedves kis szobában,
hol a Szent-Szív és a Szűz
előtt mécs-láng lobogott -
perzselt arcomon a csók,
mit akkor anyám adott.
Fény derült vágyainkra,
rég őrzött titkainkra -
arcunkon pergett a könny
kagyló szülte igazgyöngy -
valahol zene zengett.
Zsibbadtan ébredtem fel,
mintha kard járt volna át,
belém hasított a tény:
nem anya sír, már nem él!
Párnámat áztatja könny,
s csak a rádióm zenél. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
Offline
