2017-07-04 04:36:50, kedd
|
|
|
Böröndi Lajos, a mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központ igazgatójának ünnepi gondolatai az In Memoriam 1956 c. első országos képzőművészeti kiállítás megnyitója alkalmából az 1996. október 23-án megjelent művészeti katalógusban.
A mécses lángjai
Nem véletlen, hogy Mosonmagyaróváron született meg az az ötlet, hogy országos képzőművészeti pályázat meghirdetésével serkentsék a művészeket arra, hogy 1956 emlékét ápoló műveket hozzanak létre. Hisz ez az a város, ahol 1956. október 26-án gyilkos sortűz kaszabolt le több, mint száz embert - nőket, férfiakat, gyermekeket -, s ahol a forradalmat követő években a félelem légköre uralkodott, s ahol hallgatni kellett mindarról, ami a családok többségét személyesen is érintette.
A művészetek az ember belső világába kalauzolnak, a képzőművészet megtanít másként látni bennünket. A pályázatra érkezett művek is gazdagítják ,,ismereteinket", a művészet nyelvén vallanak 1956-ról. vallanak a szabadságvágyról, a fényről és az árnyékról.
Nem gyakori manapság képzőművészeti pályázatot hirdetni. Kevés pénz jut a kultúrára, összezavarodott értékrendű világban élünk, s a szétporladt ,,állami mecenatúra" helyén nincs semmi, a sérülékeny értékeknek nem mindig sikerül elérni a befogadókhoz, miközben az álkultúra mindenre rátelepszik.
Mosonmagyaróvárnak, de egyetlen kulturális intézménynek sincs akkora befolyása és ereje, hogy a szellem világában ható példát adjon, hogy világítótoronyként ragyogja be a sötét éjszakát. De ez nem jelenti azt, hogy nincsen joga megpróbálni.
Ez a pályázat, az a kiállítás is ilyen próba, apró fényjel a sötétségben. Csöppnyi mécsesláng. S remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a közelmúlt nagy ,, tisztító viharáról" többet tudjunk. Arról, hogy az hogyan él tovább negyven év múltával is.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|