|
2016-06-27 17:03:32, hétfő
|
| |
| |
I. Rész Életemből
Megtérésem Istenhez
Az a szándékom, hogy az Úrtól való függőségben hűséges beszámolót adjak( már amennyiben emlékeztem nem hagy cserben) arról, hogyan munkálkodott Isten a lelkemben, hogyan küzdöttem a tökéletes életért keresztyénné lételem utáni első hat esztendőben. Ekkor még nem ismertem fel, hogy mindazt, amire szükségem van, Krisztusban találhatom meg. Ennek érdekében szükséges, hogy olykor-olykor "szinte esztelenül" beszéljek, mint egykor Pál apostol tette. És ha még arra gondolok, hogy milyen fontosak lehetnek ezek a följegyzések egyesek számára, akkor csak azt mondhatom, amit az apostol: "ti kényszerítettetek rá". Ha megadatnék számomra, hogy a könyv által másokat megkíméljek a fájdalmas tapasztalatoktól, amelyeken ezekben a korai években átmentem, ez bőséges jutalmat jelentene fáradozásaimért, amiért ezeket itt előadtam az olvasóknak. Még kisfiú voltam, amikor Isten Ígéje szólni kezdett hozzám. Nem is tudok visszaemlékezni, mikor éreztem meg először valamit az örökkévalóság realitásából. Apámmal kapcsolatban semmiféle emlékem nincs, mert egészen kicsi voltam, amikor meghalt. De soha egyebet nem hallottam felőle, mint hogy Isten embere volt. Szülővárosomban, Torontóban, úgy ismerték, mint "az örökkévalóság emberét". Számos helyen megjelölt Bibliája drága örökségem volt, és ebből a Bibliából tanulgattam kívülről egyes verseket már négy éves koromban. Még jól emlékszem, ahogyan megtanultam a Lukács 19, 10 csodálatos szavait: "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Hogy én elveszett voltam, és hogy Jézus Krisztus azért jött a mennyből, hogy engem megmentsen, voltak az első isteni igazságok, amelyeket fiatal szívem befogadott. Megözvegyült édesanyám- úgy látom ma is- "egyetlen volt ezer között". Még most is emlékszem, mennyire megindított, amikor velem mint gyermekkel letérdelt és így könyörgött: "Atyám, ne engedd, hogy fiam valaha is többet kívánjon magának, mint a Veled való életet. Mentsd meg minél korábban, és add, hogy odaadó utcai prédikátor legyen, mint amilyen az apja volt. Tedd késszé őt, hogy Jézusért szenvedjen, boldogan viselje el az üldöztetést és annak a világnak megvetését, amely Fiadat kivetette magából, és tartsd vissza őt mindattól, amivel szégyent hozhat Rád." A szavak nem voltak mindig ugyanazok, de értelmük szerint újra meg újra így hallottam őket. Házunkban gyakran megfordultak Krisztus szolgái, Isten egyszerű emberei, akik az örökkévalóság atmoszféráját árasztották. Számomra azonban szinte átkot jelentettek, amely rám nehezedett. Beható kérdéseik: "Harry, újonnan születtél már?" vagy éppoly behatóan: "Biztos vagy benne, hogy üdvözülsz?"- bár mindig meghökkentettek, de nem tudtam, hogy mit feleljek rájuk. Kalifornia lett az otthonom, még mielőtt megtaláltam otthonomat Istennél. Los Angelesben elkezdtem szeretni a világot, és lázadoztam minden korlátozás ellen. Ennel ellenére állandóan foglalkoztatott a megváltásom gondolata. Éppen tizenkét éves voltam, amikor elkezdtem vasárnapi iskolai munkámat. Megpróbáltam a szomszéd kisfiúknak és kisleányoknak némi bibliaismeretet átadni. Akkor már tízszer végigolvastam a Bibliát, ennek ellenére sem volt üdvbizonyosságom. Pál ezt írta Timótheusnak: "Mivel gyermekségedtől ismered a szent Írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által"(2Tim 3,15). Csakhogy éppen ez a Jézus Krisztus hiányzott nekem. Én még mindig hittem- gondoltam, de azt nem mertem állítani, hogy üdvösségem van. Most már tudom, hogy mindent hittem Jézusról. De nem hittem benne, mint személyes Megváltómban. E kétféle hit között óriási különbség van: oly nagy, mint az üdvösség és a kárhozat között, mint a mennyben való örökkévalóság és a tűz tavában való vég nélküli korszakok között. Ahogyan már mondottam, igencsak aggódtam lelkem állapota miatt, és noha bele akartam vetni magamat a világba, és sok hiábavaló és gonosz tettet elkövettem, mégis szüntelenül éreztem magam fölött Isten védő, óvó kezét, amellyel sok mindentől megmentett, amibe kétségkívül belerohantam volna, és jellememre is rányomta bélyegét bizonyos vallásos jelleg. Csakhogy a vallásosság még nem üdvösség. Csaknem tizennégy éves voltam, mikor egy napon, iskolából hazajövet hallottam, hogy városunkban érkezett Krisztusnak egyik kanadai szolgája- akit jól ismertem-, hogy nálunk összejöveteleket tartson. Mielőtt találkoztam volna vele, már tudtam, hogyan fog köszönteni, mert jól emlékeztem beható kérdéseire, amelyeket föltett nekem, amikor még kisebb voltam. Ezért nem csodálkoztam, de mégis zavarban voltam, amikor így kiáltott föl: "Nos, Harry, örülök, hogy látlak. Újonnan születtél már". Kivörösödtem, lehajtottam a fejemet, és nem tudtam, hogy mit feleljek. Egyik nagybátyám, aki éppen látogatóban volt nálunk, azt mondta: "Tudja M., a fiú olykor már maga is prédikál, és vasárnapi iskolát vezet!" "Ez nagyon szép- hangzott a válasz-, nem hoznád ide a Bibliádat, Harry?" Örültem, hogy kimehetek a szobából, és azonnal futottam, hoy hozzam a Bibliámat, és csak akkor tértem vissza, amikor véleményem szerint még nem volt feltűnő a távolmaradásom, hogy összeszedjem magamat. Mikor visszatértem, barátságosan, de komolyan így szólt: "Légy szíves, keresd ki a Róma 3,19-et, és olvasd fel!" Lassan olvasni kezdtem: "Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és Isten ítélje meg az egész világot." Azonnal tudtam, hogyan alkalmazzam magamra ezt az igét. Nem tudtam szólni. Erre az evangélista elmondta, hogy egykor ő is egy ilyen vallásos bűnös volt mindaddig, amíg Isten el nem némította, és utána világos látást nem ajándékozott neki Jézus Krisztustól. Világossá tette számomra, mennyire fontos, hogy mielőtt másokat tanítanék, magam is eljussak odáig. E szavak nem maradtak hatástalanok. Attól kezdve többé nem beszéltem ezekről a dolgokról, és fölhagytam a vasárnapi iskolával is, mindaddig, amíg meg nem bizonyosodtam saját megmentésemről. Akkor azonban azt súgta fülembe a Sátán, aki tönkre akarta tenni a lelkemet: "Ha elvesztél és képtelen vagy másokkal a vallásról beszélni, miért ne élveznéd mindazt, amit a világ nyújtani tud, amíg teheted?" Túlságosan is gyorsan hallgattam szavaira, és a következő hat hónapban senki sem volt nálam buzgóbb ostobaságok elkövetésében, noha közben lelkiismeretem újra meg újra nehézségeket támasztott. Végül 1890 februárjának egyik csütörtök estéjén Isten ellenállhatatlan erővel szólt hozzám, amikor éppen más fiatalokkal együtt egy ünnepségen voltam. A többiek csaknem mind idősebbek voltak nálam. Tulajdonképpen nem volt akkor más szándékom, mint hogy egy estét szórakozással töltsek el. A nagyteremből átmentem egy kisebb szobába, hogy egy kis frissítőt igyam. Ahogy ott álltam a frissítőkkel megrakott asztal előtt, hirtelen meghökkentő világossággal néhány igevers állt elém, amelyeket hónapokkal azelőtt könyv nélkül megtanultam. Ezek a Példabeszédek könyve első fejezetének 24-32. versei voltak. Ezekből a versekből kitűnt, hogy a bölcsesség nevet azok baján, akik vonakodnak hallgatni a tanításra, és kigúnyolja őket, ha eljön, amitől rettegtek. Addig soha nem tapasztalt világossággal láttam a bűnömet, hogy életemet még mindig nem bíztam rá Krisztusra, és a magam önfejű útján járok, ahelyett, hogy Annak útját választottam volna, aki értem meghalt. Visszamentem a nagyszobába, és megpróbáltam folytatni a többiekkel a hiábavalóságokat. De mindez oly üresnek látszott már, eltűnt minden csillogás. Úgy láttam, mintha a szobát az örökkévalóság fénye világította volna meg, és föltettem magamnak a kérdést, hogyan is lehet nevetni, amikor Isten ítélete, mint valami Damoklész kardja, csak egy hajszálon függ a fejünk fölött. Mintha bekötött szemmel táncolnánk a feneketlen mélység peremén, s köztük én voltam a leggondolatlanabb mindaddig, amíg Isten meg nem nyitotta szememet. Azon az estén, miután mindennek vége volt, hazasiettem és elbújtam a szobámban. Miután világosságot csináltam, kezembe vettem a Bibliámat és letérdeltem. Valami bizonytalan érzés arra indított, hogy imádkozzam. De vajon miért imádkozzam? Világosan, félreérthetetlenül jött a válasz: "Azért, amit Isten már évek óta kínál neked. Miért nem fogadod már el, és miért nem adsz hálát érte Istennek?" Szeretett édesanyám gyakran mondogatta: "Az Istenhez térést a János 3-mal vagy a Róma 3-mal kell kezdeni." Gondosan elolvastam mindkét fejezetet. Világosan megláttam, hogy magatehetetlen bűnös vagyok, de Krisztus meghalt értem, és ingyen felkínálja a bűnbocsánatot mindazoknak, akik benne bíznak. Amikor másodszor is elolvastam a János 3,16-ot, ezt mondtam: "Ez elég! Istenem, köszönöm, hogy Ő mostantól az én Megváltóm, és a Te Igédre támaszkodom, amely azt mondja nekem, hogy örök életem van." Vártam a túláradó öröm érzését, de az öröm nem jött. Talán tévedtem? Aztán vártam, hogy hirtelen eltölt a Krisztus iránti szeretet, de az sem jött. Szorongva kérdeztem magamtól: valóban elnyertem az üdvösséget, hiszen oly keveset éreztem belőle. Még egyszer elolvastam a szavakat. Nem, nem lehet tévedés. Isten szerette a világot, és én is e világnak része vagyok. Isten Fiát adta minden hívőnek. Ebből arra következtettem, hogy nyilván nekem is örök életem van. Újra hálát adtam Istennek, és fölkeltem térdeimről, hogy elinduljak a hit útján. Isten nem hazudhat. Bizonyos lehetek üdvösségemben.
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: üdvbizonyosságom, ellenállhatatlan, tapasztalatoktól, hiábavalóságokat, összejöveteleket, szülővárosomban, fáradozásaimért, bibliaismeretet, foglalkoztatott, visszaemlékezni, meghökkentettek, gyermekségedtől, lelkiismeretem, magatehetetlen, következtettem, megmentésemről, tulajdonképpen, távolmaradásom, példabeszédek, világossággal, örökkévalóság, bűnbocsánatot, szórakozással, bizonyosodtam, atmoszféráját, kisleányoknak, végigolvastam, üdvösségemben, elkövetésében, visszamentem, választottam, keresztyénné, barátságosan, összeszedjem, hatástalanok, megpróbáltam, tökéletes életért, följegyzések egyesek, könyv által, fájdalmas tapasztalatoktól, korai években, örökkévalóság realitásából, örökkévalóság emberét, első isteni, apja volt, világnak megvetését, örökkévalóság atmoszféráját, megváltásom gondolata, szomszéd kisfiúknak, szent Írásokat, kárhozat között, mennyben való, Megtérésem Istenhez, Rész Életemből, Isten Ígéje, Jézus Krisztus, Krisztus Jézusban, Tudja, Jézus Krisztustól, Isten Fiát,
|
|
Offline
