|
2016-06-28 16:39:04, kedd
|
| |
| |
1. Vetélkedő Isten-fogalmak
Arra kértek, mondjam el önöknek, mit hisznek a keresztyének, én pedig azzal kezdem, hogy arról az egyetlen dologról beszélek, amit nem kell hinniük. Ha ön keresztyén, akkor nem kell hinnie, hogy minden egyéb vallás úgy, ahogy van, rossz. Amennyiben ön ateista, akkor azt kell hinnie, hogy a világ valamennyi vallásában a legfontosabb pont egy óriási tévedés. Ha keresztyén, akkor gondolhatja azt, hogy mindezek a vallások, még a legfurcsábbak is, tartalmaznak legalább egy csipetnyi igazságot. Amikor még ateista voltam, megpróbáltam magam meggyőzni, hogy az emberi faj jelentős része mindig is tévedett a számára legfontosabb kérdésben. Amikor keresztyén lettem, már liberálisabb nézetet vallottam. Keresztyénnek lenni természetesen nem azt jelenti, hogy azt gondoljuk: amiben a keresztyénség különbözik más vallásoktól, abban a keresztyénségnek van igaza, és a többiek tévednek. Ahogy a számtanban: csakis egy helyes összeg lehetséges, s a többi téves; ám némelyik téves eredmény sokkal közelebb áll a helyeshez, mint a többi.
Az emberiség első nagy megosztása következtében létrejövő többség hisz valamilyen Istenben vagy istenekben, míg a kisebbség nem hisz. Ebből a szempontból a keresztyénség a többséggel tart: a régi görögökkel és rómaiakkal, a modern barbárokkal, sztoikusokkal, Platón követőivel, hindukkal, mohamedánokkal stb., szemben a modern nyugat európai materialistákkal.
Az emberek következő nagy megosztása annak tudható be, hogy milyen Istenben hisznek. Erről két igen különböző elképzelés él. Az egyik nézet szerint Isten személye túlmutat a jón és rosszon. Mi, emberek a dolgokat rossznak vagy jónak tekintjük. De egyesek véleménye szerint ez csupán emberi szempont. Ezen álláspont képviselői azt szokták mondani, hogy minél bölcsebb lesz valaki, annál kevésbé akar majd bármit is jónak vagy rossznak mondani, és annál tisztábban fogja látni, hogy bizonyos szempontból minden jó, míg egy másikból minden rossz, továbbá semmi sem különböző. Ezek az emberek tehát azt gondolják, hogy jóval azelőtt, mielőtt az isteni szempont közelébe jutnánk, a különbség teljesen eltűnik. A rákot rossznak mondjuk - szokták állítani -, mivel megöli az embert; de ugyanígy rossznak mondhatunk egy sikeres sebészt is, mivel megöli a rákot. Minden a nézőponton múlik. A másik, ezzel ellentétes nézet szerint az Isten határozottan ,,jó" és ,,igazságos"; állást foglal, szereti a szeretetet, és gyűlöli a gyűlöletet, s azt akarja, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk, és ne másképp. Az első nézetet, amely úgy véli, hogy Isten túl van a jó és rossz fogalmán, panteizmusnak nevezzük. A nagy porosz filozófus, Hegel képviselte ezt a nézetet, s ha jól értem őket, a hinduk. A másik nézetet a zsidók, mohamedánok és keresztyének vallják.
Ezzel a jelentős különbséggel, amely a panteizmus és a keresztyén Isten-eszme között fennáll, rendszerint együtt jár még egy másik különbség is. A panteisták rendszerint úgy hiszik, hogy Isten oly módon élteti a világmindenséget, mint ahogyan mi a testünket: hogy a világmindenség majdhogynem Isten, s ha nem léteznék, Isten sem létezne, és minden, amit a világban találunk, része Istennek. A keresztyén elgondolás egészen más. Ők úgy vélik, hogy a világot Isten tervezte és alkotta, úgy, ahogy az ember fest vagy zenét szerez. A festő nem maga a kép, és nem hal meg, ha a képét megsemmisítik. Mondhatjuk, hogy ,,az egyénisége benne van a képben", de ezzel csak annak adunk hangot, hogy a kép minden szépsége és érdekessége a festő fejében fogant meg. Tehetsége nem ugyanúgy jelentkezik a képen, mint ahogy a fejében vagy éppen a kezében létezik. Úgy vélem, értik, hogy ez a panteisták és keresztyének közötti különbség hogyan függ össze a másikkal. Ha nem teszünk markáns különbséget a jó és a rossz között, akkor igen könnyen mondhatjuk azt is, hogy ezen a világon minden Isten része. Persze, ha úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok nagyon rosszak, és Isten igazán jó, akkor nem fogalmazhatunk így. Hinnünk kell abban ,hogy Isten elkülönül a világtól, s hogy néhány dolog a világban szemben áll az ő akaratával. Ha egy panteista néz szembe a rákkal vagy a nyomorral, mondhatja: ,,Ha ön az isteni szempontból látná mindezt, biztosan megértené, hogy ez is Isten." A keresztyén viszont azt válaszolja: ,,Ne beszélj bolondságot!" A keresztyénség ugyanis harcos vallás. Nézete szerint Isten teremtette a világot, és tér és idő, meleg és hideg, valamennyi szín és íz, az összes állat és növény, mind az ő gondolatából állt elő, ,,az ő fejéből" pattant ki, mint ahogy az ember kitalál vagy megír egy történetet. Ámde a keresztyénség azt is vallja, hogy az Isten által alkotott világban sok minden fordult rosszra, és Isten igen határozottan ragaszkodik hozzá, hogy ezeket ismét helyreállítsuk.
Ez persze egy igen nehéz kérdést vet fel. Ha egy jó Isten teremtette a világot, miért vált az rosszá? Nos, hosszú ideig, évekig, egyszerűen nem voltam hajlandó meghallgatni a keresztyén választ erre a kérdésre, mivel folyton azt éreztem, ,,bármit is mondtok, bármilyen okosak is az érveitek, vajon nem sokkal egyszerűbb és könnyebb azt mondani, hogy a világot intelligenciával nem rendelkező erő hozta létre? S érveléstek nem egyszerűen bonyolult kísérlet-e arra, hogy elkerüljétek a nyilvánvalót?" Ám ez egy másik nehézséget okozott.
Az Isten létezése elleni bizonyítékom az volt, hogy a világ kegyetlen és igazságtalan.
De honnan származnak az igazságos és igazságtalan fogalmakra vonatkozó elképzeléseim? Az ember csak akkor minősít egy vonalat görbének, ha már van valami elképzelése az egyenesről. Vajon mivel hasonlítom össze ezt a világot, amikor igazságtalannak mondom? Ha az egész hűhó az elejétől a végéig rossz és értelmetlen, akkor én, akiről fel kell tételezni, hogy a hűhó része vagyok, hogy tudtam ilyen hevesen állást foglalni ellene? Az ember vizesnek érzi magát, amikor vízbe esik, mivel az ember nem vízi lény: egy hal sohasem érezné magát nedvesnek, vizesnek. Természetesen feladhattam volna az igazságról való elképzelésemet, mondván, hogy az csak saját elképzelés. De ha ezt tettem volna, akkor az Isten elleni bizonyítékom is összeroppant volna, mivel az azon az állításon alapult, hogy a világ valóban igazságtalan, és nem azon, hogy történetesen nem felel meg az ízlésemnek. Így aztán annak a kísérletnek a kellős közepén, hogy megkíséreltem Isten nemlétét bebizonyítani, egyszer csak kényszerítve éreztem magam annak elfogadására, hogy a valóság egy része - nevezetesen az igazságról való elképzelésem - teljességgel értelmes. Így aztán az ateizmus túlságosan egyszerűnek bizonyult. Ha a világmindenség értelmetlen, akkor sohasem jöttünk volna rá, hogy nincs értelme. Hasonlóképp, ha nem volna fény a világban, és ezért a teremtményeknek nem volna szemük, sohasem tudnánk meg, hogy sötét van. A sötét szónak nem volna értelme. (folyt. köv.)
C. S. Lewis |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Amit a keresztyének hisznek |
|
|
|
Címkék: materialistákkal, intelligenciával, világmindenséget, keresztyénségnek, igazságtalannak, teremtményeknek, fogalmazhatunk, helyreállítsuk, mohamedánokkal, világmindenség, elképzelésemet, keresztyénség, sztoikusokkal, panteizmusnak, következtében, természetesen, megsemmisítik, keresztyénnek, legfurcsábbak, elképzeléseim, megkíséreltem, bebizonyítani, keresztyének, legfontosabb, tartalmaznak, elfogadására, liberálisabb, megpróbáltam, meghallgatni, különbséggel, határozottan, kényszerítve, nyilvánvalót, cselekedjünk, teljességgel, gondolatából, egyetlen dologról, világ valamennyi, legfontosabb pont, óriási tévedés, csipetnyi igazságot, számára legfontosabb, keresztyénség különbözik, többiek tévednek, helyes összeg, többi téves, emberiség első, többséggel tart, régi görögökkel, modern barbárokkal, modern nyugat, emberek következő, Vetélkedő Isten-fogalmak,
|
|
Offline
