|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 20:26:29, szerda
|
| |
| |
...... ..........
De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fű sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe
Két karácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derű a szívnek
Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna
Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne
Azért mégis ha így is
ha ez csöppet segít is
de jó volna ha volna
ha a friss hó falut-várost bevonna
...... ........... .....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 20:21:54, szerda
|
| |
| |
A pásztorok, angyalok és bárányok életnagyságú szobrai között ott van egy ápolónő is, jelképezve az egészségügyi dolgozókat, akik a Covid-19-világjárvány hónapjaiban önfeláldozóan ápolták a betegeket
Assisiben a Szent Ferenc-bazilika és a Szent Rufinus-bazilika homlokzatára Giotto-freskókat vetítenek az adventben. A betlehemi jászol szobrai a város különböző pontjain állnak, köztük egy betegeket ápoló nővér is. A kiállítást december 8-án, szeplőtelen fogantatás ünnepén nyitották meg.
Bővebben és sok kép a Magyar kurír oldalon .Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 20:10:25, szerda
|
| |
| |
Paolo Covino atya visszaemlékezése:
Akkoriban a campobassói kolostorban éltem. Szentmise után odajött édesanyám, és azt mondta: ,,Fiam, most már boldogan halhatok meg." - ,,Anyám, tényleg meg akarsz halni? Miért?" - ,,Gyerekkorodban Pio atya előre megmondott valamit, ami valóra vált." - ,,Mit?" - kérdeztem. ,,Azt, hogy pap leszel." - ,,Anyám, miért nem mondtad el ezt soha?" - ,,Szívembe zárva, titokként őriztem" - felelte. Meg voltam döbbenve. Nagynéném is nagyon örült. ,,Boldog vagyok, mert pap vagy, Isten szolgája" - mondta. Anyám és nagynéném is majdnem minden reggel eljött misére. Ma van a halála évfordulója, március 13-a.
Elmentem San Giovanni Rotondóba, hogy köszönetet mondjak Pio atyának. Kezet csókoltam neki, és megköszöntem imáit és irántam való szeretetét. ,,Boldog vagy?" - kérdezte. ,,Nagyon" - feleltem. Pio atya látta, ahogy felcseperedtem. Más kolostorokban voltam, húsz évig Foggiában éltem, de gyakran meglátogattam itt; sokszor hoztam másokat is.
Három hónappal a halála előtt kerültem ide. Az elöljáróm megkérdezte: ,,Közelednek a nyári hónapok, sokat kell majd gyóntatni San Giovanni Rotondóban. Volna kedved odamenni?" ,,Persze" - feleltem, de volt bennem egy kis bizonytalanság. ,,Elég, ha holnap reggel válaszolsz" - mondta. Június volt, nagy forróság; este kimentem levegőzni. Mintegy éber álomban Pio atyát láttam, éreztem az illatát, és úgy éreztem, szüksége van rám San Giovanni Rotondóban. Felhívtam az elöljárót, és megmondtam neki, hogy megyek. ,,Igen, de ha tartósan ott akarsz maradni, le kell mondanod az elöljáróságról." Habozás nélkül feleltem: ,,Pio atyáért bármiről lemondok. Nem tartok, nem félek semmitől. Szeretnék egy ideig a közelében lenni." Így kerültem ide.
Pio atya azzal fogadott: ,,Isten hozott. Nos, fogjunk munkához." Kérdeztem, emlékszik-e rám. ,,Hát persze - felelte -, Francesco testvére vagy."
Haláláig mellette voltam. Utolsó szentmiséjét szeptember 22-én mondta. A templomba több mint húszezer ember zsúfolódott be, rengeteg virággal. Pio atya elég rosszul érezte magát, mégis kiszolgáltatta az Oltáriszentséget két, Rómából érkezett elsőáldozónak, pedig nem jelentkeztek be. Nagynénjüknek álmában megjelent Pio atya, és azt mondta: ,,Siessetek, különben késő lesz." Megvette a kislányoknak a ruhát, és bejelentkezés nélkül azonnal San Giovanni Rotondóba utaztak. Amikor az egyik testvér megkérdezte Pio atyát, lehetséges-e, hogy a két kislány elsőáldozáshoz járuljon, azt mondta: ,,Igen; készítsetek elő mindent." Így utoljára ez a két kislány meg egy Bariból érkezett fiú lett Pio atyánál elsőáldozó.
A szentmise után összeesett. Giuseppe Pio atyával kerekesszékbe ültettük, és felvittük a szobájába. Azt mondogatta: ,,Fiaim, fiaim..." Tudta, hogy eljött az ideje. Egy idő óta már mondogatta, hogy közeleg az óra. Éjjel rosszabbodott az állapota. Az éjszakás nővér odahívta Maria atyát: ,,Ébredjen, Pio atya nagyon rosszul van!" Én is felébredtem, átmentem a szobájába. Ott volt dr. Sala - aki tavaly karácsonykor halt meg - és egy másik San Giovanni Rotondó-i orvos, néhány nővér és az elöljáró. Semmi kétség: Pio atya haldoklik. Kérdeztem, feladhatnánk-e neki a betegek szentségét, az utolsó kenetet. Mondták, hogy igen. Hoztam a szentelt olajat, és kérdeztem, ki szolgáltatná ki a szentséget.
Az elöljáró nagyon zaklatott volt, nem vállalta; azt mondta, még sohasem végzett ilyesmit. Egy másik, idősebb atya sem vállalta, így felajánlottam, hogy megteszem, hiszen Foggiában több százszor adtam fel a szent kenetet, tudtam, mi a teendő. Miközben az orvosok tették, amit tudtak, feladtam Pio atyának az utolsó kenetet. Óriási megtiszteltetés volt, életem legdrágább emléke. Táblára vésettem, amit, ha meghalok, a sírkövemre fognak helyezni: hihetetlenül büszke vagyok, hogy én részesíthettem a szent kenet szentségében egy ilyen szent embert, egy szentet. A pápától is kapott áldást és sub conditione feloldozást. Ekkor még mindig tudatánál volt.
Fél háromkor halt meg, nagyon békésen, nyugodtan. Én temethettem. Úgy fektettük, hogy feje észak, lába dél felől helyezkedett el. Ezzel dr. Sala is egyetértett, bár sokat vitatkoztunk a temetés módjáról. Márványlappal fedett szarkofágba helyeztük, amit mindenki láthat. Miután a munkások lepecsételték a síremléket, bezártuk a kriptaajtót és a rendházat, és elmentünk néhány órát pihenni a reggel fél hatkor kezdődő szentmiséig. Pio atya úgy ment el, mint egy gyermek: egyszerűen, békésen. Fél háromkor vett utoljára levegőt, karosszékében ülve.
Magyar Kurír 2013-01-28 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pio atya és szent Charber |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 20:06:02, szerda
|
| |
| |
Dokumentum film
Utolsó szentmiséjét 1968 szeptember 22-én celebrált.
- Pietrelcinai Szent Pio (1887-1968) kapucinus szerzetes, a 20. századi misztikus katolicizmus talán legkiemelkedőbb alakja. Ötven évet töltött az olaszországi San Giovanni Rotondo kolostorában, amely halála óta a világ egyik legismertebb zarándokhelye, évente több millióan keresik fel.
Az Etalon Kiadó által megjelentetett két dokumentumfilm közül a Pio atya utolsó szentmiséje (A stigmák misztériuma) című, 35 perces alkotást Elieste Luto világi hívő jegyzi, a kommentátor Enrico Medi mariológus, lelki író. Pio atya 1968. szeptember 23-án, hajnali három és négy óra között adta vissza lelkét Teremtőjének. Előző nap este még szentmisét mutatott be, a kolostor temploma, mint mindig, ha ő vezette a szertartást, ezúttal is zsúfolásig megtelt, legalább húszezer hívő tolongott ott, mindenki látni akarta a már életében szentként tisztelt szerzetest, gyónni, áldozni szerettek volna nála. Ereje ekkor már fogytán, kerekesszékbe kényszerül, minden mozdulat, maga a beszéd is, kínszenvedés számára. Érezni, hogy hatalmas erőfeszítésébe kerül megformálnia a szavakat, hangja gyenge, tekintete fáradt, de Krisztus szeretete sugárzik belőle. Vele miséző szerzetestársai óvó, féltő pillantásokkal kísérik mozdulatait, le nem veszik róla tekintetüket, hogyha fizikai ereje végére ér, azonnal segítsenek neki.
Pio atya az egyháztörténelem egyetlen stigmatizált, felszentelt papja. Egyik levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912. április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: ,,Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz." Így is lett: pontosan ötven év múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek. Enrico Medi szerint az emberiség leghosszabb passiója Pio atyáé, ,,ötven év keresztre feszítés". A stigmákra nincs magyarázat. Pio atya életében hűséges követője volt Krisztusnak, és ugyanígy, halála után ,,részesévé vált dicsőséges feltámadásának".
Enrico Medi rámutat: Pio atyának ,,megadatott az Atya végtelen irgalma, a Fiú bölcsessége és a Szentlélek megmentő kegyelme". A szentmise számára meditáció volt, ,,valódi, minden sejtjében átélt szenvedés", melyben egész lényével részt vett. ,,Hogyne hallotta volna meg az Úr szolgája szavait!" - állapítja meg a mariológus kommentátor, aki beleélve magát a szent életű szerzetes lelki világába, a szentmise csúcspontjánál, az eucharisztiánál így elmélkedik: ,,A szentostya megtörése az élet utolsó kiáltása. Így töretett meg a te életed is, Jézus, Megváltóm. Így töretik meg az enyém is. Testem elválik véremtől, nem lesznek többé együtt, és sokan sírnak majd holttestem fölött. Utoljára veszem kezembe testedet, Uram, mielőtt lelkemet szívedhez szorítanád."
Pio atya másokért élő személyiségét tökéletesen kifejezik a dokumentumfilm végén idézett szavai: ,,Magamról elfeledkezhetem, de lelki gyermekeimről soha! Sőt, biztos vagyok benne, hogy mikor az Úr magához szólít, azt mondom majd neki: Uram, én a Paradicsom kapujában maradok, és csak akkor lépek be, amikor az utolsó gyermekem is megérkezik."
* * * *
A Veletek vagyok című dokumentumfilm 28 perces, és Pio atya kegyelmekben és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, páratlan életútjának főbb állomásait villantja fel. Azok a hívők, akik elzarándokoltak a délolasz városkába, San Giovanni Rotondóba, tisztelték szent életét és egyszerűségét. Pio atya segítette őket abban, hogy újra felfedezzék Istent. Ő maga mindvégig megmaradt egyszerű szerzetesnek, az alázat egyik legfőbb tulajdonsága volt. Engedelmeskedett az Egyháznak, amikor két évre eltiltotta attól, hogy áldozzon és gyóntasson. A hívők tömege ekkor is tódult hozzá, ha messziről is, de láthassa őt. Mindazok, akik részt vettek az általa bemutatott szentmiséken, úgy érezték, hogy eltűnt a térbeli és időbeli határ, Krisztus áldozata a szemük előtt játszódik le újra és újra, ahogyan a kálvárián megtörtént. Többen kérdéseket intéztek hozzá: ,,Miért sírsz a felajánlás alatt?" Pio atya válasza: ,,Mert ez az a pillanat, amikor a lélek elválik a világi dolgoktól." Voltak, akik aziránt érdeklődtek, miért szenved annyira az átváltozáskor. ,,Mert pontosan akkor zajlik le egyidejűleg a pusztulás és a teremtés. Nem csupán egy pár könnycseppet szeretnék olyankor látni, hanem legszívesebben sírnék, mint a záporeső. Hát nem megdöbbentő annak a felismerésnek a hatalmas misztériuma, hogy Isten a mi bűneink áldozata?" Pio atyát annyira megindította a kereszthordozás áldozata, hogy ,,Krisztusnak kölcsönözte szemeit, száját és kezeit", így szentmiséi órákig tartottak volna, ha szerzetestársai nem szólnak közbe. A szertartások senkit nem hagytak érzéketlenül, az egyik résztvevő így fogalmazott: ,,Olyanok voltunk, mint a látó köré gyűlt vakok."
Pio atya földi életének utolsó évében már csak segítséggel tudott járni, ezért kerekesszéken vitték a gyóntatószékbe, de nem mondott le a gyóntatásról. Elég volt egy pillantás, pár szó, hogy megnyugvást vigyen az embereknek. Amikor imádkozott, mindig sírt, mert ahogy mondta: ,,Hogyne sírnék, amikor Jézust most is a kereszthez szegezik, és hiába folyt ki vére oly sok emberért." A San Giovanni Rotondó-i szerzetes összekapcsolta az istenszeretetet, illetve -félelmet. Vallotta: ,,A szeretet segítségével úgy láthatjuk a világ dolgait, ahogyan vannak, az istenfélelem megvéd minket bármily tévelygéstől. És amikor az istenfélelem és -szeretet egyesülnek, nem ismerünk majd több vitát és irigységet. Az egyetlen óhaj ezen a földön kedvében járni annak, akit szeretünk. Égő vágy él bennünk, hogy Isten szeressen bennünket."
A két dokumentumfilm alapján egyértelmű, hogy Pietrelcinai Szent Pio atya egész életében arra törekedett, hogy minél jobban hasonlítson a keresztre feszített Krisztushoz, egész lényét átjárta ugyanis a tudat: küldetése az, hogy egészen kivételes módon legyen a megváltás művének munkatársa.
Pio atya utolsó szentmiséje (A stigmák misztériuma) - Veletek vagyok /nekem megvan ez a videó/
Etalon Film Kiadó, 2018
Bodnár Dániel/Magyar Kurír 2018. július 22 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pio atya és szent Charber |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 19:56:36, szerda
|
| |
| |
Előadó: Dr. Szabó János, történész, teológus, pszichológus
Első előadás Videó Link
Második előadás videó |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 19:46:02, szerda
|
| |
| |
...... ..............
Századik születésnapján, december 15-én este köszöntötték a pesthidegkúti közösséghez tartozó Bognár Annuska nővért a Magyarországon szolgáló szalézi szerzetesnők. Ebből az alkalomból Székely János szombathelyi megyéspüspök hálaadó szentmisét mutatott be a Máriaremetei Kisboldogasszony-bazilikában. A Boldog Brenner János vértanú emléknapján tartott köszöntésen jelen voltak az ünnepelt rokonai is.
...... ........... .....
Köszöntőjében Székely János hálát adott a mennyei Atyának, hogy megalkotta az embert, megálmodta Annuska nővér életét is. ,,Hálát adunk azért is, hogy a mennyei Atya szeretetre, odaadásra, nagylelkűségre teremtett minket. Aki ezt a titkot megérti, annak az arca ragyogni, élete világítani kezd. Megköszönjük Annuska nővérrel együtt, hogy már hétévesen, amikor az édesanyját elveszítette, a káldi Szűzanya gyermekévé fogadta, egy életen át oltalmazta, vezette.
Hálát adunk, hogy már kilencévesen érezte és igent mondott Jézus hívására, és hűséges maradt, egy életen át. Derűjét, jókedvét és hitét mindvégig megőrizte, szerette a kertészetet, a fiatalokat, még kilencvenévesen is ő készítette a nővérek reggelijét."
A főpásztor emlékeztetett rá, hogy a nap egyben Boldog Brenner János vértanú emléknapja is, aki Vas megyei volt, akárcsak Annuska néni. Brenner Jánosnak egészen rövid élete volt, mindössze huszonhat évig élt; borzalmas kegyetlenséggel ölték meg. Mindegyik fénykép, ami megmaradt róla, ragyog a mosolyától.
Annuska néni életében is ugyanaz a titok jelenik meg, ami Brenner János életét is beragyogta. Az Úristen szeretetre teremtett minket, és aki erre igent mond, annak az élete elkezd ragyogni.
Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el: a hegyi beszéd nyolc boldogságról szóló része. Székely János homíliájában felidézte a sokak által ismert mesét: az egyik kínai császár hatalma és gazdagsága ellenére sem érezte magát boldognak, és kereste annak útját. Egy öreg bölcs azt javasolta neki, hogy vegye fel egy boldog ember ingét, és akkor boldog lesz. A császár elküldte embereit a birodalom minden tájára, de ők sokáig nem találtak boldog embert, míg az egyik követ rátalált egy nagyon szegény parasztemberre, aki énekelt munka közben, és mindenkihez kedves volt. Igennel felelt a császár követének kérdésére, hogy boldog, szíve tele van hálával, örömmel, hogy mindennap láthatja a teremtés ezernyi csodáját. A követ nagyon megörült: gyorsan add ide az ingedet, de a szegény ember azt mondta: nekem nincsen ingem.
Cikk folytatása Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kegyhelyek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 19:34:50, szerda
|
| |
| |
Brenner János vértanúra emlékeztek Budapesten az Egyetemi templomban
Az életemet magam adom oda.
December 15-én a budapesti Egyetemi templomban Boldog Brenner János vértanúhalála évfordulóján Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be szentmisét, vele koncelebrált Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora, Száraz László spirituális és Lovassy Attila, a KPI prefektusa. A megyéspüspök a vértanú csontereklyéjét ajándékozta a szemináriumnak.
Nagyobb kép Link
...... ............
...... ............
...... ...........
Nagyobb kép Link
...... ...........
Bővebben Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Budapest képekben, hírek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-16 11:05:51, szerda
|
| |
| |
Bédné Marika : 2020 . 12 . 15
Hazajárok gondolatban kedves kis falumba , fülemben cseng
az öreg templom hívogató , érces , messze szálló hangja .
Fürge léptek kopogása , az alázatos híveknek áhitatos képe ,
amint a kopottas imakönyvvel a kezükben mennek a misére .
Úgy érzem , mintha drága jó nagyanyámmal én is velük
mennék , összekulcsolt kezeimmel buzgón imádkoznék .
A kórussal a karzaton együtt énekelnék , ó! drága édes
jó Istenem , minden jót , és minden szépet százszor megköszönnék .
Ífjúságom , szüleimet , édes jó családom , hogy a földi életemben
megtaláltam az égi Királyom . Aki engem bánatban , és örömben
nem hagyott magamra , a jóságos szeretete soha el nem lankad .
Nem feledve szeretteim , hazajárok gondolatban kedves kis falumba ! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2020. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
594 db bejegyzés |
| e év: |
6233 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 526
- e Hét: 35512
- e Hónap: 68666
- e Év: 302413
|
|
|
Offline
