|
2014-09-25 19:58:21, csütörtök
|
| |
| |
- Tihanyi Bencés Apátság
A magyar kultúra egyetemes része, féltő kezek óvják, építik és szépítik, hogy unokáink is láthassák, erőt meríthessenek meghitt falai között. Altemplomában nyugszik I. András, a falai közt élt rövid ideig az utolsó magyar király, IV.Károly és felesége Zita királyné.
Ma számos kulturális rendezvénynek ad helyet, orgonakoncertjei messze földön ismertek, vonzzák az érdeklödöket.
Hallgassa meg a templomi orgonaszót a tihanyi Mali Katalin orgona művész interpretációjában.
Videó Link
........
- Tihanyi kálvária
A tihanyi embereknek soha be nem gyógyuló seb volt, mikor 1960-ban politikai okokból lebontották ezt, a trianoni kálváriának is nevezett emlékmûvet. Nem csak egyházi vonatkozásban ejtet sebet, de azt hiszem, akkortájt minden jóérzésû ember személyes sértésnek vette e barbár cselekedetet.
Talán éppen ezért fájt annyira. Mára már teljesen rehabilitálták, visszaépítették és eredeti állapotában látható. Persze ez évekbe tellett, mert a ledöntött szobrokat széthordták az országban, ezek összegyűjtése, visszaszerzése volt talán a legnehezebb feladat.
...... ........... ........... .....
- Tihanyi visszhang /echo
Ha valami összeforrt Tihany nevével, akkor a visszhang bizonyosan. Még emlékszem azokra az időkre, mikor a hajóállomásról csapatosan jöttek fel az emberek a szerpentinen, megmászva a meredek utat azért hogy élvezzék a tihanyi visszhangot, majd megpihenve a Visszhang-domb tövében kapható legendás Rozmics-féle fagyit megkóstolják, ezután pedig a Piski sétányon korzózva az apátságig eljussanak. A visszhangot a tihanyi templom oldala verte vissza, optimális esetben hétszer. Mára sajnos nem nagyon hallik vissza a kiáltott szó, mert egyfelől benőtte a területet a növényzet, másfelől beépült a terület házakkal. Meg hát hol van már amúgy is az a csendes Tihany.
Vonatkozó irodalmi utalás: Csokonai írt róla verset Balatonfüreden, A tihanyi Echóhoz címmel.
...... ..............
- Cipriánforrás
Az egyetlen látható forrás Tihanyban. Azért írom így, mert állítólag a Belső-tó vizét is táplálja forrás., mely kristálytiszta.
...... ..............
- Őslevendulás
A tihanyi Csúcs-hegy oldalában található a mai napig immár lassan 50 éves őslevendulás, mely június vége felé lilába öltözteti a hegyet. Ezen cselekedetével mint mágnes vonzza a túrázókat, akik lelkesen fényképezik. A látvány lenyűgöző, érdemes leülni közé, és a páratlan kilátásban gyönyörködni, szívni a jellegzetes illatát. Kedvelt találkozóhelye ilyenkor a terület a pillangóknak, és a különböző méheknek. Illata mindent áthat. Nyugtató hatása régről ismert, ezért illóolajával a halánték bedörgölésével a fejfájás hatásosan csillapítható. Eleink szárított virágát a szekrénybe helyezték, mert köztudottam molyirtó. Sőt, a szúnyogok is elkerülik. A tihanyi házak kertjeiben szinte mindenkinél megtalálható ez a jellegzetesen mediterrán növény.
Hála a digitális uto munkának, azért lett egy- két tűrhető felvétel az őslevendulásból. Az illat egyébként páratlan volt!
...... ........... .......
- Tihanyi Belső tó - kiváló horgász paradicsom
Ez számomra maga a csoda. Bár ezt már más vonatkozásban is olvashatták írásaimban, de hát nem tehetek róla, nekem Tihany minden szeglete gyönyörű.
A legújabb kutatási eredmények tanúsága szerint a Belső-tó és a Külső-tó egyaránt vulkáni kráterből keletkezett. A vulkán megszűnése után kaldera keletkezett, amelybe később agyagos vízzáró réteg rakódott le, és ily módon megtartotta a felgyülemlett vizet.
A tó mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, azzal nincs összeköttetése. Vízének mégis van bizonyos mértékű lefolyása. A szivárgó víz pl. 1930-ban földcsuszamlást okozott. A Belső-tó életének változásait mintegy hetven évre visszamenőleg lehet biztonsággal végigkövetni. Ez is csak azért lehetséges, mert a Tihanyba települt akkori nevén Biológiai Kutatóintézet kutatói a Balaton kutatása mellett némely esetben vizsgálták ennek a parányi tónak a vizét és élővilágát is.
A korabeli fényképek és leírások szerint a húszas évek végén és a harmincas években a tó egészen másképp festett, mint napjainkban. A harmincas évek elején a 30 hektárnyi Belső-tavat vadakban dús nádasként jellemezték és “Kis Balatonnak" is nevezték. Ebben az időben a tó fenekét mindenütt vízinövényzet borította. A tó felületének legnagyobb részét nádas foglalta el, de voltak kisebb-nagyobb nyíltvizes területek is, amelyekben viszont dúsan tenyészett a hínár. A Tihany-félsziget 1932-ben készült vegetációtérképe szerint a tómeder minden részén tenyészett a nád. A korabeli közleményekből még azt is tudjuk, hogy a nád a tóban másfél, egy-két helyen kétméteres vízmélységig fordult elő, éppúgy, mint a Balatonban. A nád mellett a part mentén tenyészett még a széleslevelű gyékény, valamint kis mennyiségben előfordult az erdeikáka és a békabuzogány. A vízben alámerülve legnagyobb tömegben a tócsagazhínár és süllőhínár élt, de gyakoriak voltak a fonalas algák is. A sűrű vízinövényzet közötti víz azonban átlátszó volt, gazdag mikroszkópikus élővilággal, ami azonban teljesen más képet mutatott, mint napjainkban. A planktonikus algák közül legnagyobb tömegben a páncélos ostorosok fordultak elő.
A falu lakói a századelőn a sokkal távolabbi Balatonra jártak vízért, ugyanis részletes vegyelemzések nélkül is ismert volt, hogy a Belső-tó vize a magas alkalikus fémsótartalommal párosuló kellemetlen ízhatás miatt ivásra nem alkalmas. A harmincas években megtörtént a tó vizének első vegyelemzése is, amely egyértelműen kimutatta, hogy a víz sótartalma jelentősen magasabb, mint ami a felszíni vizekben, így a Balatonban is megszokott. A tó vizének ez a jellegzetessége napjainkban is fennáll. A víz fajlagos elektromos vezetőképessége 2000 mS/cm körüli, ami azt jelenti, hogy összes oldott sótartalma háromszor-négyszer nagyobb, mint felszíni álló- és folyóvizeink többségében. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a tó lefolyástalan, és a vízgyűjtőről érkező víz a mederben a párolgás miatt folyamatosan töményedik. Az, hogy a víz sótartalma a napjainkban mérhetőnél nem sokkal nagyobb, azzal magyarázható, hogy a tófenék nem teljesen vízzáró, azaz a tóból van elszivárgás is, így a Belső-tó vize a pannóniai homokon átszűrődve eljut a Balatonba is.
A tó életében drámai változás történt a negyvenes években. Erre az időszakra tehető a tómedret borító összefüggő nádas állomány kipusztulása, a tó mai képének, megjelenésének kialakulása. A folyamat sajnos nem dokumentált, okai sem ismertek, de viszonylag gyorsan zajlott le 1940 és 1950 között. Az ötvenes években a tó már nyílt víztükrű, szélén keskeny nádas sávval, gazdag madárvilággal. A hetvenes években ez a nádas sáv is megfogyatkozott az amúr betelepítése miatt, napjainkra azonban szerencsére regenerálódott. A tó ettől az időtől kezdve a lebegő mikroszkópikus algákban gazdag, erősen eutróf tavak jellegzetességeit mutatja. Vizének átlátszósága kicsi, sohasem haladja meg a fél métert. Tömegesen tenyésznek benne a zöldalgák, kovamoszatok és nyaranta tömegesek a cianobaktériumok is. A tófenékre nem jut fény, ezért nincs hínár a vízben.
Az 1960-as évek közepén a Belső-tó már közkedvelt -ponttyal dúsan telepített- horgászhely. Bár csuka, harcsa és süllő is volt a tó vizében, horogra ezek ritkán kerültek. Gyakori volt ebben az időben viszont az angolna. A tó a korabeli horgászkalauz szerint szeszélyes volt. Nyár közepén bizonytalan volt a kapás, pontyokat a mélyebb részeken lehetett ilyenkor fogni. A tófenéken sok volt a nádtorzsa, ahol a fenekező “készség" gyakran elakadt. Ez emlékeztetett csupán a negyedszázaddal korábbi gazdag nádi világra. Mostanság már csak néhány megfakult fénykép őrzi ennek az időnek az emlékét.
...... ........... .....
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Balatonról |
|
|
|
|
|
Offline
