Belépés
faciendum.blog.xfree.hu
"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül." HELEN KELLER dr Szűcs Ildikó
1961.01.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
bohókás
  2014-09-29 21:25:38, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  bohókás  
érdekes cikk
  2014-09-29 05:46:33, hétfő
 
  Egy magyar ember egy napja. SZENZÁCIÓS

A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.


Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929), utána öngyújtóval (Irinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szentgyörgyi 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly 1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (Goldmark Károly, 1948). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (Rubik Ernő 1976).

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Gyorffy István 1959). használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József 1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség váltója volt (Bíró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János 1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos 1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár szódát (Jedlik Ányos 1940), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricust.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
vers
  2014-09-24 12:59:25, szerda
 
 



A boldogság

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.

Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.

Ady Endre
 
 
0 komment , kategória:  versek  
csiga puszi
  2014-09-23 18:57:04, kedd
 
 




 
 
0 komment , kategória:  állatok  
harmonikus élet
  2014-09-23 18:53:23, kedd
 
  Sting 7 tanácsa a harmonikus élethez

1; Ne pazarold az időd a nem megfelelő emberekre! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsd el, akik elszívják tőled az energiádat és az életkedvet. Ha valaki szeretné, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Ne erőltesd magad olyasvalakire, aki nem veszi észre a nagyszerűséged!

2; Légy minden helyzetben igaz magadhoz, sose hazudj önmagadnak! Más embert sem szép dolog becsapni, hát még önmagadat!

3; Ne fordíts hátat a problémáidnak, mert megbosszulják magukat! Nem kell azonnal az összeset megoldani, ráér apránként is, lépésről lépésre. Egy dolgot nem lehet velük megtenni, a szőnyeg alá söpörni őket! Végső soron a megoldott problémáid a te javadat szolgálják: erőssé és elszánttá tesznek.

4; Minden emberi kapcsolatnak célja van, így minden találkozás okkal történik. Észre fogod venni az életed során, hogy kivel miért találkoztál, kitől mit tanultál. Ezért ne utasíts el senkit, mert nem tudhatod, hogy mi célból toppant az életedbe!





5; Hagyd az önsajnálatot és a panaszkodást is! Vagy talán te ismersz olyan embert, aki az önsajnálatnak és a panaszkodásnak köszönheti a sikereit az életében?

6; Nyugodtan beismerheted, ha valami fáj, vagy nem úgy sikerült, ahogyan eltervezted. Attól nem leszel sem kevesebb, sem rosszabb ember.

7; Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, ami hiányzik az életedből, gondolja arra, amid már megvan! Akkor majd meglátod, hogy a gazdagságnak nem feltétlenül a pénz a mérőeszköze.

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
bohókás
  2014-09-23 18:05:51, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  bohókás  
egy csodálatos nő: HELEN KELLER
  2014-09-23 12:29:46, kedd
 
  Miként lehetséges, hogy egy gyermekkora óta siket és vak kislány a néma, sötét világában megtanul írni, olvasni és beszélni, könyveket ír, híres előadó lesz és diplomát szerez? Egy fantasztikus tanítónak köszönhető, akihez egy életen át tartó barátság és hála fűzi. Helen Keller csodálatos és rendkívül megható története következik.

Helen Keller 1880. június 27-én született Tuscumbia városában, Alabamában egy német gyökerekkel bíró jómódú családba. Születésekor Helen teljesen egészséges, gyönyörű kisbaba volt, másfél éves korában viszont súlyosan megbetegedett - skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett, sosem tudták pontosan megállapítani az orvosok. A betegséget ugyan leküzdötte a kislány szervezete, a szövődmények viszont kegyetlenek voltak: Helen megsüketült és megvakult. Betegségéről így ír később életrajzi könyvében, a Csöndes, sötét világomban: "Azt mondták, nagyfokú agy- és gyomorbántalmam van. Az orvos nem hitte, hogy életben maradok. De egy reggel a láz megszűnt, oly hirtelen és titokzatosan, ahogy föllépett. Nagy öröm volt a családban, mert ekkor még az orvos sem sejtette, hogy én többé sem látni, sem hallani nem fogok." A család nagyon megrendült, amikor kiderült a szörnyű igazság, azonban minden erejükkel azon voltak, hogy a lehető legbiztonságosabb és legboldogabb környezetet teremtsék a kislány számára, ami csak lehetséges. "Nem tudok visszaemlékezni, mi történt velem a betegségem után következő hónap alatt. Csak azt tudom, hogy vagy anyám ölében ültem, vagy belefogództam a köntösébe, amint a házban erre-arra járt. A kezemmel kitapogattam minden tárgyat, megfigyeltem minden mozgást, s így sok dolgot megtanultam. Csakhamar szükségét kezdtem érezni a másokkal való érintkezésnek, s idétlen jelzésekbe kezdtem. A fejrázás 'nem'-et jelentett, a bólintás; 'igen'-t, a húzás azt jelentette: 'jöjj', a taszítás: 'menj'.





Szülei lassacskán elfogadták a szörnyűséget, ami a lányukkal történt, beletörődni azonban nem akartak a gondolatba, hogy talán sosem tudnak majd rendesen kommunikálni vele. Végül egy újságban megjelent cikk hozta meg számukra a megváltást. Az írás Laura Bridgman siketvak kislány sikeréről számolt be, arról, hogyan tanult meg írni és olvasni egy speciális iskolában. A Keller család számára új remény csillant meg. Azonnal felkeresték Bostonban az említett Perkins Intézetet. Az iskola szívesen fogadta Helent, végül úgy döntöttek, hogy a legjobb az lesz a kislány számára, ha magántanítót küldenek hozzá: Anne Sullivant. Miss Sullivan szegény családban nőtt fel, apja részeges volt, sokszor bántalmazta a családot. Édesanyja korán meghalt, kisöccsével együtt árvaházba kerültek, ahol testvére hamarosan meghalt a rossz körülmények miatt. Anne, a félig vak kislány teljesen egyedül maradt, míg végül a jó sorsnak köszönhetően a Perkins Intézetbe került. Az iskolában nagyon szorgalmasan tanult, rendkívül okos, kitartó, kedves és érzékeny lány volt, így rá esett a választás. Anne 21 éves volt, amikor az iskola felajánlotta neki, hogy magántanítója lehet a kis Helen Kellernek. Anne örömmel elfogadta a lehetőséget anélkül, hogy tudta volna, mekkora fába vágja a fejszéjét.
"Tanítóm a megérkezése utáni napon utánam jött, a szobájába vitt és egy babát adott. A Perkins Intézet kis vak gyermekei küldték. Miss Sullivan felöltöztette. Ezt csak később tudtam meg. Mikor kevés ideig játszottam vele, Miss Sullivan a kezembe betűzte e szót: baba. Az ujjnak ez a játéka nagyon érdekelt s próbáltam utánozni. Mikor végül a betűket pontosan tudtam jelezni, nagy öröm és büszkeség fogott el. Lefutottam a lépcsőn, feltartottam kezemet és ujjaimmal mutattam a betűket. Nem tudtam, hogy betűket jelölök, sőt arról sem volt fogalmam, hogy betűk léteznek. Csak úgy majom módjára mozgattam az ujjaimat. A következő napokon már megtanultam egy csomó új szót, ezeket: tű, fő, ül, áll, megy, de még sok idő telt el, amíg megtanultam, hogy minden dolognak neve van" - írja Helen. Így kezdődött tehát Anne és a sötét csöndben élő kislány kapcsolata, ami aztán 49 évig tartott. Eleinte nehezen értették meg egymást, hihetetlen nagy türelmet igényelt mindkettőjüktől a tanulási folyamat. Helen nem fogta fel, hogy tanul, Anne pedig nem tudta már hogyan magyarázni a vak és siket kislánynak az őt körülvevő világot. Az átütő sikert a víz hozta meg számukra. Miközben Anne Helen egyik kezébe vizet csurgatott, a másikba rajzolt. Mikor a kislánynak összeállt a kép, hihetetlen tudásszomj lett úrrá rajta. "Amint a hideg víz az egyik kezemre ömlött, a másikra betűzte e szót: 'víz', először csak gyöngén, azután mind erősebben. Csöndesen állottam s teljes odaadással figyeltem ujja nyomait. Egyszerre, villámgyorsan, mintha fölébredt volna lelkemben valami elfeledett, régi gondolat visszhangja. Ezzel a nyelv titka meg volt fejtve előttem. Rájöttem, kitaláltam, hogy az a hideg valami, ami a kezemre csurgott, v-í-z volt. Ez a szó életet nyert előttem, fölébresztette szendergő lelkemet, megvilágosította, reményt, örömet fakasztott benne, szabaddá tette." Az áttörés után már minden egyszerűbben ment. Anne naphosszat tanította Helennek a tárgyak, ételek, növények, élőlények elnevezését, Helen pedig szorgosan tanult. Agya hihetetlen gyorsasággal és intenzitással szívott magába minden új információt és biztonsággal raktározta el, amit hallott.





Idővel megtanultak úgy kommunikálni, hogy egymás tenyerébe írtak vagy rajzoltak, de eztán már a Braille-írásra is megtanította Anne Helent, aki így végre kedvére olvashatott. Később már nem csupán angolul, hanem franciául, görögül, németül és latinul is. Már csak egy nagy álma volt: megtanulni beszélni. 10 éves korára ez is valósággá vált. "Addig nem nyugodtam, amíg tanítóm el nem vitt Sarah Fuller kisasszonyhoz, a Mann Horace Intézet igazgatójához. Ez a szeretetreméltó kedves nő ajánlkozott, hogy megtanít beszélni és 1890. március 26-án megkezdtük a tanulást. Fuller kisasszony módszere a következő volt: szép csöndesen elvitte a kezemet az arca előtt és a kezemet a nyelvéhez és ajkához érintette, mikor hangot adott. Nagyon igyekeztem mindent utánozni és egy óra alatt a beszédnek hat alapvető részét tanultam meg: az M. P. A. S. T. J. hangokat. Fuller kisasszony összesen tizenegy leckét adott. Sohasem felejtem el azt a meglepetést és örömet, amelyet az első mondat kiejtésekor éreztem: "Meleg van." Igaz, hogy szakadozott és ingadozó szótagok voltak bizony azok, de már emberi nyelv volt."

Helen kitartása és szorgalma meghozta számára a sikert, megtanult írni, olvasni, beszélni, kommunikálni a külvilággal. 14 éves korában Anne-nel New Yorkba költöztek, hogy iskolába járjanak, méghozzá a Wright-Humason-féle Siketek Iskolájába. Anne egy percre sem hagyta magára Helent, bárhová ment, bármit is talált ki, ő vele volt. 49 évig. 1900-ban Helen felvételt nyert a Radcliffe Főiskolára, ahol 24 évesen magna cum laude minősítéssel diplomázott le. "Emlékszem a Radcliffe College-ban töltött első napra. Minden tekintetben nagyon érdekes nap volt. Hiszen évek óta erre vágytam. Ellenállhatatlan vágy ösztönzött, hogy tegyem próbára erőmet azok között, akik látnak és hallanak. Tudtam, hogy sok akadályra fogok találni, de erősen vágytam szembeszállni és legyőzni azokat. A bölcs római intelmét nagyon szívemre vettem: 'ha száműzve vagy Rómából, akkor élj Rómán kívül'. A hűséges Miss Sullivan nélkül a diploma nem lett volna lehetséges. Anne minden órára elkísérte Helent és szorgalmasan betűzte a lány tenyerébe az óra tananyagát. Helen sosem kért és nem is kapott könnyítést az iskolában, vagy felmentést helyzetére való tekintettel. Amit elért, azt magának és Anne-nek köszönhette. Ő az első siketvak a világon, aki bölcsészdiplomát szerzett. Anne a diploma után is Helen mellett maradt, annak ellenére is, hogy rátalált a szerelem és férjhez ment. Egészségügyi állapota azonban megromlott, így kénytelenek voltak felvenni Polly Thompsont házvezetőnőnek, aki gondoskodott róluk, így éltek négyen: Helen, Anne, a férje és Polly. Főiskolai évei végeztével Helen kiadta első életrajzi könyvét, amelyet később több más könyv is követett, összesen 12, valamint számos cikk, értekezés. A könyvek rendkívül sikeresek voltak, a figyelem középpontjába került a siketvak harcos nő. Hamarosan nemcsak íróként, hanem szónokként is felemelte hangját a fogyatékkal élők érdekében. 1915-ben megalapította a Helen Keller International nonprofit szervezetet, 39 országban járt és tartott beszédet Miss Sulivannel karöltve, személyesen ismert minden amerikai elnököt és jó pár hírességgel ápolt baráti kapcsolatot. Mark Twain például azt mondta róla, hogy "a XIX. század két legérdekesebb egyénisége Napóleon és Helen Keller volt."

https://www.youtube.com/watch?v=8ch_H8pt9M8

Helen kitartása és szorgalma meghozta számára a sikert, megtanult írni, olvasni, beszélni, kommunikálni a külvilággal. 14 éves korában Anne-nel New Yorkba költöztek, hogy iskolába járjanak, méghozzá a Wright-Humason-féle Siketek Iskolájába. Anne egy percre sem hagyta magára Helent, bárhová ment, bármit is talált ki, ő vele volt. 49 évig. 1900-ban Helen felvételt nyert a Radcliffe Főiskolára, ahol 24 évesen magna cum laude minősítéssel diplomázott le. "Emlékszem a Radcliffe College-ban töltött első napra. Minden tekintetben nagyon érdekes nap volt. Hiszen évek óta erre vágytam. Ellenállhatatlan vágy ösztönzött, hogy tegyem próbára erőmet azok között, akik látnak és hallanak. Tudtam, hogy sok akadályra fogok találni, de erősen vágytam szembeszállni és legyőzni azokat. A bölcs római intelmét nagyon szívemre vettem: 'ha száműzve vagy Rómából, akkor élj Rómán kívül'. A hűséges Miss Sullivan nélkül a diploma nem lett volna lehetséges. Anne minden órára elkísérte Helent és szorgalmasan betűzte a lány tenyerébe az óra tananyagát. Helen sosem kért és nem is kapott könnyítést az iskolában, vagy felmentést helyzetére való tekintettel. Amit elért, azt magának és Anne-nek köszönhette. Ő az első siketvak a világon, aki bölcsészdiplomát szerzett. Anne a diploma után is Helen mellett maradt, annak ellenére is, hogy rátalált a szerelem és férjhez ment. Egészségügyi állapota azonban megromlott, így kénytelenek voltak felvenni Polly Thompsont házvezetőnőnek, aki gondoskodott róluk, így éltek négyen: Helen, Anne, a férje és Polly. Főiskolai évei végeztével Helen kiadta első életrajzi könyvét, amelyet később több más könyv is követett, összesen 12, valamint számos cikk, értekezés. A könyvek rendkívül sikeresek voltak, a figyelem középpontjába került a siketvak harcos nő. Hamarosan nemcsak íróként, hanem szónokként is felemelte hangját a fogyatékkal élők érdekében. 1915-ben megalapította a Helen Keller International nonprofit szervezetet, 39 országban járt és tartott beszédet Miss Sulivannel karöltve, személyesen ismert minden amerikai elnököt és jó pár hírességgel ápolt baráti kapcsolatot. Mark Twain például azt mondta róla, hogy "a XIX. század két legérdekesebb egyénisége Napóleon és Helen Keller volt.

Helen és Anne élete eggyé vált. Ezt maga is tisztán látta: "Tanítóm annyira össze van forrva velem, hogy alig tudok önmagamra gondolni nélküle. Sohasem tudnám megmondani, mit köszönhetek a velem született hajlamoknak és mit az ő befolyásának. Azt érzem, hogy az ő lénye elválaszthatatlan az enyémtől s hogy az én életem léptei mindig az ő nyomába esnek. Ami jó van bennem, neki köszönöm, s ami tehetségem, vágyam vagy örömem van, mindazt az ő szeretete ébresztette föl." Anne Sullivan 1936-ban halt meg, ahogy Helen Keller egy része is. Eztán Polly vigyázott Helenre, ő utazott vele, segített neki a gyűjtésekben, szónoklatokban. Meg persze még valaki: Kenzan-go, a kutyája. Amikor Helen Japánban járt és meghallotta Hachiko, a híres akita kutya történetét, azt a történetet, amire egyetlen kutyaszerető ember sem bír sírás nélkül gondolni, rögtön érdeklődni kezdett a fajta iránt, majd később kapott egy kutyát ajándékba. Neki tulajdonítják egyébként, hogy az akita faj közkedvelt lett az Egyesült Államokban is. A hatvanas években Helen egészsége megromlott, így utolsó éveit otthonában töltötte. 1964-ben hatalmas elismerés érte: megkapta a Szabadságért Elnöki Érdemérmet, majd 1965-ben a Leghíresebb Hölgyek közé választották a New York-i Világkiállításon. Helen 1968. június 1-jén halt meg álmában. Hamvait Anne Sullivan és Polly Thompson mellé temették.


"A némaság iszonyú teherként nehezedik lelkemre.
Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt
suttogja: "az feledésnek is megvan a maga öröme".
Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások
szemében lévő világosságot, zenémmé a mások
fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások
ajkán megjelenő mosolyt."
Helen Keller
 
 
0 komment , kategória:  Helen Keller  
jövő "nemzedék"
  2014-09-23 12:09:28, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  bohókás  
bohókás
  2014-09-23 10:59:44, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  bohókás  
Dumas idézet
  2014-09-22 22:25:49, hétfő
 
 
"Csak akkor beszélj, amikor kell, s felét mondd csak annak, amit gondolsz, csakis azt írd le amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz. Sose feledd, hogy a többiek számítanak majd rád, s hogy te ne számíts rájuk. Ne becsüld a pénzt se többre, se kevesebbre annál, amennyit ér. A pénz ..jó szolga, de rossz úr!"
Dumas
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 80 db bejegyzés
e év: 909 db bejegyzés
Összes: 7569 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 17
  • e Hét: 819
  • e Hónap: 4133
  • e Év: 21230
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.