Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Ady Endre: Köszönet az életért
  2019-10-21 12:40:09, hétfő
 
  Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?

Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.

Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.

Már megragyog fénnyel az élet,
Mindennemü s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.

Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.

És akármi is fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Pécs - Havi hegyi kegytemplom 4. rész
  2019-10-21 12:29:42, hétfő
 
  Őszi csendélet
.........



...... ..........


Ebéd szünet
...... ...........


Mandulafánál
...... ..............


 
 
0 komment , kategória:  Kegyhelyek   
Szép őszi kép
  2019-10-21 12:28:30, hétfő
 
  ...... ........... ...........

 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek és képek  
Boldog IV. Károly 10.21
  2019-10-21 09:12:09, hétfő
 
  ...... ........... ........... .........



...... ........... ........... ......


Utolsó királyunkra, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károlyra emlékezünk október 21-én.
Károly osztrák főherceg 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Anyja mély katolikus hitben nevelte. Már kisgyermekként kialakult benne az érzékenység mások szenvedései iránt.
Maria Vinzentia Faunland nővér, a soproni orsolyita zárda stigmatizált apácája Károly nyolcéves korában megjövendölte, hogy sok szenvedés lesz az osztályrésze. Azt kérte, ,,burkolják a fiatal főherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni, és célpontja lesz a pokol támadásainak". Károly halála után ebből az imádkozó közösségből alakult ki a Károly Király Imaliga a népek békéjéért. Károly szerelmi házasságot kötött Bourbon-Pármai Zita hercegnővel. Mariazellben kérte meg Zita kezét - a Szűzanyára bízták magukat, jegygyűrűjükbe ezt vésették: ,,Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője". Közös életcéljukat Károly így fogalmazta meg eljegyzésükkor: ,,Mostantól egymást kell kölcsönösen az égbe vezetnünk!" 1911. október 21-én házasodtak össze. Nyolc gyermekük született. Halálos ágyán a király ezt mondta hitvesének: ,,Végtelenül szeretlek téged." Gyermekeik nevelésében - a Habsburg családi szokásokkal szemben - a szülők is aktívan részt vettek, a színvonalas oktatás mellett boldog, szeretetteljes légkört biztosítottak számukra. A király egyik utolsó kívánsága pedig az volt, hogy halála után gyermekeit öt magyar bencés szerzetes nevelje. Károly 1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd halálát követően lett az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, majd Ferenc József halála után, 1916. november 21-én foglalta el a császári trónt.
1916. december 30-án koronázták Magyarország apostoli királyává a Mátyás-templomban. Őszintén szerette és becsülte népünket, magyarul éppen olyan jól beszélt, mint németül.
Ezt mondta egyszer: ,,Ha a magyarok a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből."
,,A királyt látom, térdel az oltár lépcsőjén.
Innen, a nagy távolságból még ifjabbnak és szokatlanabbnak vélem őt. Önkéntelenül Szent Imre herceg alakja tűnik fel a képzeletemben, akinek üvegfestményét itt láttam valamikor e templomban. Csak azok érezhették át a király áhítatos, szinte önfeláldozó magatartását az Úr szolgái előtt térdepelvén, akik gyermek- és ifjúkorukban sokat jártak a templomokba. Olyan volt e percben a fedetlen fejű, fürtös hajú, piros kabátos ifjú, mintha most szállna el a mennyekbe a lelke, hogy Istentől kérjen felhatalmazást ahhoz, hogy a szent magyar királyok koronáját homlokára tehesse.
A legnyugodtabb lelkek is bizonyos szokatlan borzongást érezhettek e percekben. A király lelke Istennél van. Talán mint egy hófehér galamb repült fel az égbe, mindig magasabbra emelkedvén fénylő szárnyain, túl a földön, túl a felhők borúján, majdnem oly kicsiny már, mint egy fénylő csillagocska... És lendülő megadással veti magát az Úr zsámolya elé.
Ekkor térdepelt másodszor IV. Károly az oltár lépcsőin, midőn is olajjal megkenték.
S ez időtől kezdve úgy járt-kelt a király a ceremóniák előírása szerint, a sekrestyébe, ülőhelyére, majd ismét vissza az oltárhoz, mintha valóban távol, Istennél volna a lelke.
Csodálatos, emberfeletti dolog ez, hitetlen olvasó az Úr 1916-ik esztendejében, midőn már csaknem elfelejtettük, hogy van valaki felettünk."
(Részlet Krúdy Gyula A koronázás című írásából)
A mostoha körülmények között 1922 márciusában súlyosan megbetegedett a király. A fájdalmakat és a szenvedést elfogadta, és engesztelésül felajánlotta népeiért. Halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki elárulta őt. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg a király: ,,Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon." 922. április 1-jén hunyt el.
Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá az utolsó apostoli magyar királyt. Liturgikus emléknapját pedig október 21-ére helyezte. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulóján üli meg az Egyház, ezzel is példás házaséletére irányítva a figyelmet, valamint arra, hogy a házasság a szentté válás egyik kitüntetett útja.
Istenünk, aki Boldog Károlyt viszontagságos úton a földi királyságból a Te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad, az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy Szent Fiadat és testvéreinket szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Bővebben Link

*
- Ünnepi szentmise a Mátyás-templomban Boldog IV. Károly király koronázásának centenáriumán.
Boldog IV. Károly magyar királlyá koronázásának századik évfordulója alkalmából Erdő Péter bíboros mutatott be ünnepi szentmisét december 30-án a Mátyás-templomban Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Cserháti Ferenc püspök és Varga Lajos váci segédpüspök koncelebrálásával.
Bővebben Link

- Wikipedia oldalon Link

- Mindszenty alapítvány oldalon Link

- Honismeret oldalon: Egy boldog király. IV. Károly viszontagságos élete Link

- Turul info oldalon Link

- Imalánc oldalon Link

- Boldog IV. Károly Ökumenikus Dékánia Link

- Vatican Link
 
 
0 komment , kategória:  Férfi szentek  
Muzsika hangja turné
  2019-10-21 09:02:46, hétfő
 
  Csaba testvér meghívója a Muzsika Hangja turnéra

Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba atya miséi  
Nem élhetünk nélküle
  2019-10-21 09:00:15, hétfő
 
  Imaest a tiszta szerelemért az Örökimádás-templomban.
...... ........


Október 19-én a budapesti Örökimádás-templomban - az összesen tizenegy anyaországi és külhoni helyszínt érintő imafolyam részeként - ,,Tiszta szerelem" imaestet rendeztek.
Beszélgettem egyszer egy 75 éves, éjszakáit már évek óta hajléktalanszállón töltő úrral. Leginkább a hitéről akartam kérdezni, és mesélt is a gyermekkori hittanórákról; arról, hogy milyen jó volt hittanból, meg hogy az isteni szeretetbe és igazságosságba vetett hite mennyire erős ma is. De amikor arról érdeklődtem, mire vágyik legjobban, meglepetésemre ezt válaszolta: ,,Szeretném megtalálni az igazit, mert eddig még nem sikerült. A társamat keresem, akit nekem szánt a Jóisten. Egy nőt, aki jóban-rosszban elfogadna, velem maradna."
Nemrég társaságban arról töprengtünk, mi lehet az oka, hogy az angol ugyanazt a szót használja a szeretetre és a szerelemre. Hogyhogy ez számukra egy és ugyanaz, noha tudjuk, mennyi különbség van köztük. A szeretet nem érzelem, mindenkinek adnunk kellene belőle, akivel csak találkozunk, egész életünk hajtóanyaga. A szerelem ezzel szemben heves érzelem, sokszor megkínoz, egyetlen személyhez köt, és időleges állapot. És van, akit egy életen át elkerül.
,,Jó, hogy van szerelem, hogy van tiszta szerelem, hogy vannak szeretetben megélt pillanataink, napjaink, hónapjaink, éveink - kezdi prédikációját Lukács János jezsuita. - Érdemes érte imádkozni és küzdeni, nem élhetünk nélküle.

Bővebben Link
 
 
0 komment , kategória:  Szentségimádás  
Ferenc pápa üzenete a 2019. évi missziós világnapra
  2019-10-21 08:56:57, hétfő
 
  A Katolikus Egyház 1926 óta minden évben október harmadik vasárnapján, idén október 20-án tartja a misszió világnapját. Ferenc pápa ,,Megkeresztelve és küldve: Krisztus Egyháza misszióban a világban" címmel írt üzenetet az idei világnapra. Templomainkban a missziókért és a hithirdetőkért imádkozunk ezen a vasárnapon, az összegyűlt perselypénzt pedig az evangelizáció javára fordítják.

Bővebben Link
 
 
0 komment , kategória:  Vatikan_Ferenc pápa  
Ferenc pápa a missziók világnapján:
  2019-10-21 08:54:13, hétfő
 
  Életed nem cipelendő teher, hanem felkínálandó ajándék!
...... ........


Október 20-án Ferenc pápa az erre a napra választott olvasmányok (Iz 2,1-5; 1Tim 2,1-8; Mt 28,16-20) alapján minden keresztény hívő missziós felelősségéről, egyedi küldetéséről, tanúságtevő kötelezettségéről elmélkedett. Magyarra fordított homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
A hallott olvasmányokból három szót szeretnék kiemelni: egy főnevet, egy igét és egy melléknevet.
- A főnév a hegy: Izajás beszél róla. Egy hegyről jövendöl, mely Úré, a dombok fölé magasodik, és hozzá odaözönlik minden nép (Iz 2,2). A hegy visszatér az evangéliumban, feltámadása után ugyanis Jézus Galilea egyik hegyét adja meg találkozóhelyként a tanítványoknak, pontosan arról a Galileáról van szó, ahol sokféle nép lakik, a ,,pogányok Galileája" (vö. Mt 4,15). Úgy tűnik hát, hogy a hegy az a hely, ahol Isten az egész emberiségnek szeret találkát adni. Ez a velünk való találkozás helye, amint azt a Biblia mutatja: a Sínaitól a Karmelig, egészen Jézusig, aki a hegyen mondta el a boldogságokat, a Tábor-hegyen változott át színében, a Golgotán áldozta fel életét, és az Olajfák hegyéről ment fel a mennybe. A hegy, az Isten és ember közötti nagy találkozások helye egyben az a hely is, ahol Jézus hosszú órákat töltött imában (vö. Mk 6,46), hogy összekösse a földet és az eget, összekössön bennünket, az ő testvéreit az Atyával.
Mit mond nekünk a hegy? Hogy közelebb kell kerülnünk Istenhez és a többi emberhez: Istenhez, a Magasságoshoz, csendben, imában, távolságot véve a beszennyező fecsegéstől és pletykától. De a többiekhez is, akik a hegyről más látószögből, Isten látószögéből láthatók, aki minden népet hív: felülről a többieket egészben látjuk, és rájövünk, hogy a szépség harmóniáját csak az egész adja meg. A hegy emlékeztet bennünket, hogy testvéreinket nem válogatnunk, hanem magunkhoz ölelnünk kell, tekintetünkkel és főleg életünkkel. A hegy Istent és testvéreinket egyetlen ölelésbe, az ima ölelésébe kapcsolja össze. A hegy a magasba visz minket, távol a sok múló anyagi dologtól; és felszólít, hogy fedezzük fel újra a lényegit, a maradandót: Istent és testvéreinket. A misszió a hegyen kezdődik: ott fedezzük fel azt, ami számít. E missziós hónap közepén kérdezzük meg magunktól: mi számít nekem az életben? Milyen csúcsokra törekszem?
A hegy főnevet egy ige kíséri: felmegy. Izajás buzdít bennünket: ,,Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére" (Iz 2,3). Nem arra születtünk, hogy földhözragadtan éljünk, hogy kisszerű dolgokkal megelégedjünk, arra születtünk, hogy magaslatokat érjünk el, hogy találkozzunk Istennel és testvéreinkkel. De ehhez fel kell mennünk: el kell hagynunk az egysíkú életet, harcolnunk kell az önzőség lehúzó ereje ellen, ki kell lépnünk önösségünkből. A felmenés következésképpen erőfeszítést igényel, de ez az egyetlen módja, hogy mindent jobban láthassunk, úgy, mint amikor a hegyekbe megyünk, és csak a hegycsúcson tárul elénk a legszebb kilátás, és ott megértjük, hogy nem hódíthattuk volna meg, csak azon az állandóan felfelé vezető ösvényen.
És ahogyan a hegyekben nem lehet jól felkapaszkodni, ha mindenféle holmival vagyunk telepakolva, úgy az életben is meg kell szabadulnunk attól, amire nincs szükségünk. A missziónak is ez a titka: az induláshoz el kell hagyni, ahhoz, hogy valamit hirdessünk, másvalamiről le kell mondanunk. A hiteles evangéliumhirdetést nem szép szavakkal, hanem helyes élettel végezzük: szolgáló élettel, amely le tud mondani sok anyagi dologról, melyek összeszűkítik szívünket, közömbössé tesznek és magunkba zárnak; olyan élettel, amely elszakad a szívet elárasztó haszontalanságoktól, és talál időt Isten és a többi ember számára. Megkérdezhetjük magunktól: én miképpen haladok felfelé? Képes vagyok-e lemondani a világiasságok nehéz és haszontalan csomagjairól, hogy felmehessek az Úr hegyére? Valóban haladok-e felfelé, vagy csak kúszok-mászok?
Ha a hegy arra emlékeztet, ami számít - Isten és a testvérek -, a felmegy ige pedig arra, hogyan lehet oda eljutni, a harmadik szó hangzik ma a legerősebben. Az összes melléknév [a minden névmás], amellyel tele vannak az olvasmányok: ,,minden nép" - mondta Izajás (Iz 2,2); ,,minden népet", ismételtük a válaszos zsoltárban; Isten azt akarja, ,,hogy minden ember üdvözüljön" - írja Pál (1Tim 2,4); ,,Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet", kéri Jézus az evangéliumban (Mt 28,19). Az Úr makacsul ismételgeti ezt a ,,mindenki"-t. Tudja, hogy mi meg konokul ismételgetjük az ,,enyém"-et és a ,,mienk"-et: az én dolgaimat, a mi népünket, a mi közösségünket... ő viszont fáradhatatlanul ismétli: ,,mindenkit". Mindenkit, mert senki sincs kizárva az ő szívéből, az ő üdvösségéből; mindenkit, hogy szívünk túllépjen az ember emelte határokon, az önzőségen alapuló részlegességeken, melyek nem tetszenek Istennek. Mindenkit, mert mindenki rendkívüli kincs, és az élet értelme az, hogy ezt a kincset másoknak adjuk. Ez tehát a küldetés: felmenni a hegyre, hogy imádkozzunk mindenkiért, aztán lejönni a hegyről, hogy odaajándékozzuk magunkat mindenkinek.
Felmenni és lejönni: a keresztény ember tehát mindig mozgásban, kilépésben van. Menjetek - ez Jézus parancsa az evangéliumban. Mindennap sok ember keresztezi utunkat, de - feltehetjük magunknak a kérdést -, vajon elébe megyünk-e az embereknek? Elfogadjuk-e Jézus felhívását, vagy leragadunk a saját dolgainknál? Mindenki másoktól vár valamit, a keresztény ellenben megy mások felé. Jézus tanúja sosem mások elismerését követeli, hanem szeretetadósként fordul azokhoz, akik nem ismerik az Urat. Jézus tanúja mindenkinek elébe megy, nemcsak a sajátjainak, a maga kis csoportjában. Jézus azt is mondja neked: ,,Menj, ne hagyd ki annak lehetőségét, hogy tanúságot tégy!" Fivérem, nővérem, az Úr azt a tanúságtételt várja tőled, amelyet senki sem adhat helyetted. ,,Adja az ég, hogy fel tudd ismerni, mi Jézus szava, mi az ő üzenete, melyet Isten a te életeddel akar elmondani a világnak [...], és a te drága küldetésed ne menjen veszendőbe" (Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, 24).
Milyen utasításokat ad nekünk az Úr, hogy mindenki felé menjünk? Egyetlen, nagyon egyszerű utasítást: tegyétek tanítvánnyá! De vigyázat: az ő tanítványaivá, nem a sajátunkévá. Az Egyház csak akkor hirdeti jól az evangéliumot, ha maga is tanítványként él. És a tanítvány mindennap követi a Mestert, és a tanítványság örömét osztja meg másokkal. Nem másokat meghódítva, másokat kötelezve, áttérőket szerezve él, hanem tanúságot téve, azonos szintre helyezkedve, tanítvány a tanítványokkal, szeretettel felajánlva azt a szeretetet, amelyet kaptunk. Ez a küldetés: tiszta, jó minőségű levegőt adni a világ szennyébe merülteknek; elhozni a földre azt a békét, amely örömmel tölt el bennünket, valahányszor az imában találkozunk Jézussal a hegyen; megmutatni életünkkel, és szavakkal is, hogy Isten mindenkit szeret, és soha senkibe nem fárad bele.
Kedves testvérek, mindnyájunknak van küldetése, mindnyájunk ,,egy-egy küldetés ezen a földön" (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 273). Azért vagyunk itt, hogy tanúságot tegyünk, áldjunk, vigasztaljunk, felemeljünk, átadjuk Jézus szépségét. Gyerünk, ő sokat vár tőled! Az Úr egyfajta szorongást érez azok miatt, akik még nem tudják, hogy ők az Atya szeretett gyermekei, testvéreink, akikért ő odaadta életét és a Szentlelket. Szeretnéd csökkenteni Jézus szorongását? Menj szeretettel mindenki felé, mert életed egy értékes misszió: nem cipelendő teher, hanem felkínálandó ajándék. Gyerünk, félelem nélkül: menjünk mindenki felé!
...... .........




Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
 
 
0 komment , kategória:  Vatikan_Ferenc pápa  
Útravaló – 2019. október 21
  2019-10-21 08:46:57, hétfő
 
  Szent Pál Ábrahám Isten ígéretébe vetett hitét magasztalja a szentleckében. A magában bízó embert elmarasztalja az evangéliumi példabeszéd. Egyedül Isten ígérete valósul meg biztosan. Ebben a világban a hit teszi az ember munkáját és törekvését igaz fáradozássá. Szűk látókörű, aki megfeledkezik arról, hogy a világ és benne a mi életünk is elmúlik. A hitben való hűségünk és kitartásunk azonban üdvösséget terem. A magunk és a ránk bízottak jövőjéről való gondokoskodás kötelességünk, ezt Isten adta feladatul a teremtésben, és segítségére mindig számíthatunk. Minden tervünket ki kell egészítenünk Isten akaratának elfogadásával, aki mindig jót akar nekünk.  
 
0 komment , kategória:  Útravaló_Adoremus  
29. évközi hét hétfő 10.21
  2019-10-21 08:45:49, hétfő
 
  SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Amint Ábrahám a hite által igazult meg, úgy mi is a hit által leszünk kedvesek Isten előtt.
Testvéreim!
(Isten ígéretet tett Ábrahámnak, hogy utódaiból nagy nép lesz.) Ábrahám nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, inkább megerősödött a hitben, megdicsőítve ezáltal az Istent. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy amit Isten ígért, azt meg is tudja valósítani. Ábrahám ezáltal vált igazzá.
De nemcsak őrá vonatkozik, amit róla írtak, hogy ,,ezáltal vált igazzá", hanem mireánk is. Mi is igazzá válunk, ha hiszünk Istenben, aki feltámasztotta a halálból Urunkat, Jézus Krisztust. Ő halált szenvedett a mi bűneinkért, és feltámadt, hogy mi igazak lehessünk.
Ez az Isten igéje. Róm 4,20-25

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Kerüld a kapzsiságot!
Légy mindig kész a számadásra!
Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: ,,Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így válaszolt neki: ,,Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?"
Majd a tömeghez fordult: ,,Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."
Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: »Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!«
Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?
Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!"
Ezek az evangélium igéi. Lk 12,13-21

Imádság
Istenem, munkálkodj bennem, bűnös emberben, a te hatalmas kegyelmeddel, hogy készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben, a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és örömben.

Elmélkedés
Jézust egy olyan vitába, egy peres ügybe akarják bevonni, amely anyagi javakról, örökségről szól. Valaki arra kéri, hogy legyen döntőbíró egy örökösödési ügyben, bírja belátásra az illető testvérét, hogy neki is juttasson valamennyi részt a családi vagyonból. Jézus nagyon határozottan visszautasítja a kérést, semmiképpen nem akar bíró lenni egy ilyen ügyben, még az eset részletei, körülményei sem érdeklik.
Véleményét ugyan nem mondja el a konkrét üggyel kapcsolatban, de a kérés alkalmat ad neki, hogy a gazdagság, a vagyonszerzés veszélyére felhívja tanítványai figyelmét. Egy példabeszédet mond valakiről, aki esztelen módon semmi mással nem törődik, mint vagyonának gyarapításával. Úgy gondolkodik, hogy minél nagyobb a vagyona, annál nagyobb biztonságban élhet. Számára a jólét, a jelenben való lehető legjobb élet a fontos. De nem gondol a jövőre, nem gondol arra, hogy élete véget fog érni. Nem gondol, arra, hogy vagyonából semmit sem vihet át a túlvilágra. Nem gondol arra, hogy bűnt követ el azzal, hogy anyagi javaiból nem segít a rászorulókon, s ezzel saját üdvösségét teszi kockára.
A mennyországba nem földi kincseket, hanem csak jó cselekedeteket vihetünk. Akinek Isten a gazdagsága, annak semmi másra nincs szüksége.
C. Horváth István Sándor
 
 
0 komment , kategória:  vallás  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2019.09 2019. Október 2019.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 371 db bejegyzés
e év: 4631 db bejegyzés
Összes: 47466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1628
  • e Hét: 36614
  • e Hónap: 69768
  • e Év: 303515
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.