|
2011-02-18 06:24:47, péntek
|
| |
| |
Ma 186 éve született nemzetünk nagy mesemondója, Jókai Mór. (1825-1904)
Komáromban, Ásvay Jókay József ügyvéd (1781-1837) és banai Pulay Mária gyermekeként, kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban született. Apja elszegényedett nemes volt; miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéddé lett. A családnak ő volt az ötödik gyermeke (de két bátyja még csecsemőként meghalt). Eredetileg Ásvai Jókay Móricnak hívták, mivel Móric néven anyakönyvezték.[2] Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet ,,Jókay Mór úrnak", amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is ,,Tóth Lőr úrnak" címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.
Iskoláit Komáromban és a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, ahová a német nyelv elsajátítása céljából küldték szülei, majd a pápai református kollégiumba került, ahol végül az érettségit letette. Az önképző körben barátságot kötött Petőfi Sándorral. Ekkoriban jelentek meg első elbeszélései.
Bár Kecskeméten jogi végzettséget, majd Pesten ügyvédi gyakorlatot szerzett, 1846-ban, első regényének, a Hétköznapoknak a sikere után hátat fordított a jogászi pályának és az írásnak szentelte életét. 1846-ban a Tizek Társaságának tagja lett; kezdetben a társulat saját újságját, a Pesti Füzeteket, majd annak betiltása után a társaság új lapját, az Életképeket szerkesztette.
Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban tevékeny részt vállalt: segített a 12 pont megfogalmazásában, nemzetőrnek állt, a Pesti Hírlap és az Esti Lapok hasábjain Habsburg-ellenes írásokat publikált, küldöttségben járt a bécsi felkelőknél és a hivatalos lap társszerkesztőjeként Debrecenbe is elkísérte a menekülő kormányt.
1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban megtekintette a Bánk Bán című előadást. Itt lépett fel Gertrúd királyné szerepében Laborfalvi Róza, aki Jókai mellére kokárdát tűzött. A találkozásból szerelem lett és augusztus 29-én házasságot kötöttek. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében (ekkor szakította meg barátságát Petőfivel), mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és volt egy házasságon kívüli gyermeke is.
Jókai és neje, Nagy Bella 1899-ben, olaszországi nászútjuk során készült fényképen. Jókai a képről a következő tréfás megjegyzést tette: "A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt; engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így harmincz évvel közelebb hozott egymáshoz"[3]
A szabadságharc bukása után bujkálnia kellett, ezért Tardonára menekült. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című műve. 1849-ben, részben felesége közbenjárására, aki számára komáromi menlevelet szerzett, kegyelmet kapott és visszatérhetett otthonába.
Nagyon sok regényt írt és már az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Az 1850-es évek volt legtermékenyebb időszaka; ezáltal ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. Sokat utazott, 1853-ban járt először Erdélyben. Feleségét is többször elkísérte fellépéseire, 1857. szeptember 3-án Jókai nyitóbeszédével és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyílt meg a Miskolci Nemzeti Színház. Ugyanebben az időszakban derült fény tüdő- és szívbajaira.
1858 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. 1861-ben Siklós városának képviselője lett a Teleki-féle Határozati Párt színeiben. Annak feloszlása után a Tisza Kálmán-féle párt (Balközép Párt) színeiben indult, majd annak a Deák Párttal történt egyesüléséből született Szabadelvű Párt színeiben is megmérettette magát 1875-ben.
Jókai Mór aláírása
Közben különböző hírlapokat indított: 1856-ban a Nagy Tükör, 1858-ban az Üstökös című élclapot, 1863-ban A Hon című folyóiratot alapította meg. A lap egyik vezércikkét a kormányzat sértőnek találta, így Jókait, mint felelős szerkesztőt, sajtóvétségért egy év börtönbüntetésre ítélték. A börtönből egy hónap múlva szabadult. Az 1880-as években visszavonult; sorra lemondott lapjai szerkesztéséről, csak a Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett Nemzetnek, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek maradt haláláig a névleges főszerkesztője. A Szabadelvű Pártot is otthagyta. Akkoriban sok időt töltött külföldi gyógyfürdőkben, svábhegyi kertjében, illetve balatonfüredi villájában.
1894-ben Jókai Mór ötvenéves írói jubileuma alkalmából megjelentették műveinek százkötetes díszkiadását és a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem díszdoktorává is avatta.
1886. november 20-án meghalt felesége, Laborfalvi Róza. Jókai ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza (Benke Róza leánya) házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Viszonyuk megromlott, mert az idős író 1899. szeptember 16-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette az akkor 20 esztendős Nagy Bellát.[4] Az eseményt a közvélemény is óriási felháborodással fogadta. A pár nem törődött a támadásokkal, számos külföldi utazáson vettek részt, és Jókai töretlen lendülettel írta regényeit, mint Az én életem regénye, A mi lengyelünk, Ahol a pénz nem isten (amelyhez János Szalvátor főherceg adta az ihletet) vagy A börtön virága, bár ezek színvonala már nem érte el a korábbi remekművekét.
Jókai Mór 1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. 1904. május 5-én este 9-kor annyit mondott: ,,Aludni akarok,,. Életének 80. évében hunyt el tüdőgyulladásban.
Főbb művei
Jókai Mór emléktáblája Budapesten, a Dob utcában
Jókai Mór síremléke. Kismarty-Lechner Jenő és Füredy Richárd alkotása. A síremlék az író születésének századik évfordulóján kiírt pályázat után, 1928-ban készült el. A tervezésnél figyelembe vették Jókai azon kívánságát, hogy sírhantja felett ne legyen kő (Budapest, Fiumei úti temető)
Hétköznapok (regény, Pest, 1846)
Vadon virágai (novellák, Pest, 1848)
Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (novellák, Pest, 1850)
Egy bujdosó naplója (novellák, Pest, 1851)
Erdély aranykora (regény, Pest, 1852)
Török világ Magyarországon (regény, Pest, 1853)
Egy magyar nábob (regény, Pest, 1853-1854)
Janicsárok végnapjai (regény, Pest, 1854)
Kárpáthy Zoltán (regény, Pest, 1854)
A régi jó táblabírák (regény, 1856)
Szegény gazdagok (regény, Pest, 1860)
A magyar nemzet története regényes rajzokban (történelemrajz, Pest, 1860)
Az új földesúr (regény, Pest, 1862)
Politikai divatok (regény, Pest, 1862-1864)
Mire megvénülünk (regény-, Pest, 1865)
Szerelem bolondjai (regény, Pest, 1868-1869)
A kőszívű ember fiai (regény, Pest, 1869)
Fekete gyémántok (regény, Pest, 1870)
Eppur si muove. És mégis mozog a föld (regény, Pest, 1872)
Az arany ember (regény, Pest, 1872)
A jövő század regénye (regény, Pest, 1872-1874)
Enyém, tied, övé (regény, Budapest, 1875)
Az élet komédiásai (regény, Budapest, 1876)
Egy az Isten (regény, Budapest, 1877)
Névtelen vár (regény, Budapest, 1877)
Szép Mikhál (regény, 1877)
Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)
Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv (regény, 1879)
Szeretve mind a vérpadig (regény, Budapest, 1882)
A lőcsei fehér asszony (regény, Budapest, 1885)
A cigánybáró (regény, Budapest, 1885)
Életemből (emlékek, Budapest, 1886)
A három márványfej (regény, 1887)
Jocus és Momus (anekdota-gyűjtemény, 1888)
A lélekidomár (regény, 1888-89)
A tengerszemű hölgy (regény, Budapest, 1890)
Gazdag szegények (regény, Budapest, 1890)
Nincsen ördög (regény, 1891)
Rákóczy fia (regény, 1891)
Sárga rózsa (regény, Budapest, 1893)
Fráter György (regény, Budapest, 1893)
A Kráó (regény, 1895)
Tégy jót! (regény, 1895)
Öreg ember nem vén ember (regény, 1900)
A börtön virága (regény, 1904)
A két Trenk (regény, Budapest, 1907?) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ezen a napon |
|
|
|
|
|
Offline
