Regisztráció  Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017-02-26 Vasárnapi szentmise
  2017-03-01 23:25:03, szerda
 
  Videó Link
Rupnik atya és Ferenc pápa Rómában megáldották az oltárkövet
...... ........... ..........


Károly atya megszentelte a mise kelyhet
...... ..........



...... ........... ........... ............

 
 
1 komment , kategória:  Gazdagrét Szentangyaloktemplom  
Katitól kaptam
  2017-03-01 11:50:29, szerda
 
  ...... ........

 
 
0 komment , kategória:  Barátaim képei  
Egy pici falu, egy elvarázsolt erdő és 2 millió orchidea!
  2017-03-01 11:45:38, szerda
 
  Egy pici falu, egy elvarázsolt erdő és 2 millió orchidea!
Itt megnézhető Link
 
 
0 komment , kategória:  érdekes képek  
Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana
  2017-03-01 11:06:28, szerda
 
  A Psychoanalysis Christiana 1927 kultúrtörténeti-művészettörténeti háttere a román-gótikus és a barokk művészet szembeállítása. A régi mesterek a szobor minden részletét kifaragták, a barokk művész csak annyit, amennyi a fülkébe állított szoborból látszik. A kétféle alkotói módszer egyúttal kétféle ember- és világkép szembeállítása is; az élethez, illetve a halálhoz való kétféle viszony. Ennek lényege a külvilágnak való öntudatlan élet, illetve önbecsapás, mely elfeledkezik arról, hogy az embernek számot kell adnia önmagáról, illetve a végesség tudatában a külvilág megítélésétől függetlenül alakítani, formálni, tökéletesíteni énünket.

Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:
ilyen szentek vagyunk mi!


Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
Krisztus urunk, segíts meg!


Hallottunk ájtatos, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
Bár ilyenek lennénk mi!


Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s ha mit te magadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!
Krisztus urunk, segíts meg!


Óh jaj, hova bújhatsz, te magadnak réme,
amikor magad vagy az Ítélő kéme?!
Strucc-mód fúr a percek vak fövenye alá
balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál,
s akkor mivé leszünk mi?

Gyonatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
Krisztus urunk, Segíts meg!

Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

Szenvedésre lettünk mi.
Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh, hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.
Krisztus urunk, segíts meg!

Psychoanalysis Christiana (HD) videó Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Hamvazószerdai gondolatok
  2017-03-01 11:03:04, szerda
 
  Forrás: Internet
"Térjetek meg és a higgyetek az Evangéliumban"
"Ember, emlékezz, hogy porból vagy, és visszatérsz a porba"
Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza." (Ter 3.19)
"(...) Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagy irgalmú, és szánakozik a bajok felett. (...)"
(Joel 2,12-18)
"(...) Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! (...)"
(2Kor 5,20 - 6,2)
"(...) Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked."
(Mt 6,1-6.16-18)
 
 
0 komment , kategória:  Hamvazó szerda  
Fényi István: Hamvazószerda
  2017-03-01 10:42:53, szerda
 
  Nem mímelhetem
a bűnöst, amikor olyan vagyok,
mint a növény, amelyre kiterült a reggel.

Meghalok inkább magam,
de édes felem halála
ne szabadítson a felfeszíttetéstől.

Madarak nagy keresztje az égen.
Olyan bölcs nem vagyok,
hogy azt mondjam, mindegy, életre vagy halálra.

Ez a madár-kereszt ott a levegőben
gyönyörű, de nincs ámulat-hisztéria.
Olyan bölcs nem vagyok,
hogy azt mondjam, mindegy, a bambaságra vagy ámulatra,
a szeretetre vagy semmibevevésre.

A fa magára veszi a nappalt és az éjszakát,
az ég magára veszi a napot, holdat, csillagokat,
az ég magára veszi a repülő madár-keresztet,
a föld magára vett engem és pár milliárd testvéremet.

Magamra venném a világ bűneit,
nem adják, nem adják.
 
 
0 komment , kategória:  Hamvazó szerda  
Áhitat hamvazószerdán
  2017-03-01 10:32:17, szerda
 
  Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
1Kor 9,24-27.

HAMVAZÓSZERDA
Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? (1Kor 9,24)
A főiskolai csapatban fociztam, így zene a füleimnek Pál apostol sportról szóló igéje. "Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant." (1Kor 9,25) A futóknak és ökölvívóknak példáját használja, mivel nekik fegyelmezetten kell edzeni, ha eredményt akarnak elérni.
Több mint 200 ország legjobb sportolói vesznek részt az olimpiai játékokon. Szeretem megismerni a sportolók háttértörténeteit: állhatatosságuk, buzgóságuk és odaszánásuk szokatlan eseményeit. Minden sportoló keményen dolgozott, hogy eljusson a versenyzés legmagasabb szintjére. A történetük arra figyelmeztet, hogy könnyű szurkolónak lenni, de igen nehéz sportolónak, mert edzést, fegyelmet és kitartást követel tőle.
Pál ugyanerre mutat rá a hitéletünk vonatkozásában. Jézus követése fegyelmet és állhatatosságot követel. Most, amikor a nagyböjt időszakába lépünk, az apostol a szükséges önfegyelem gyakorlására hívja fel a figyelmet. Ha új szokásokat vagy önfegyelmezési formákat gyakorolunk a nagyböjt idején, közelebb kerülhetünk Krisztushoz.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy ne csak megvalljuk Jézus nevét, de odaszánással és buzgósággal kövessük őt! Ámen.

Milyen új gyakorlat segíthet közelebb jutni Krisztushoz?
Matt Miofsky (Missouri, USA)
 
 
0 komment , kategória:  Hamvazó szerda  
Eliot, T. S.: Hamvazószerda
  2017-03-01 10:19:45, szerda
 
  I.
Mert nem remélem hogy megfordulok
Mert nem remélek
Mert nem remélek új fordulatot
Hogy tehetséget, látókört cseréljek
Ilyesmire törekedni nem törekszem
(Öregedő sas szárnyat mért feszítsen?)
Miért sirassak
Szokott uralkodást, eltűnt hatalmat?

Mert nem remélem hogy tapasztalom
A jelen tűnő dicsőségét megint
Mert többé nem hiszem
Mert tudom hogy többé nem tudhatom
Milyen az egy igaz tünékeny hatalom
Mert nem iszom már soha sem
Ott hol fa virágzik, forrás fakad, mert semmi se lesz megint

Mert tudom az idő mindig idő
S a tér csak tér és mindig az
S ami létezik csak az időben létező
S csak a térben igaz
Örülök hogy olyanok amilyenek a dolgok
És lemondok az áldott arcról
S a hangról is lemondok
Mert nem reméltem hogy visszafordulok
Hát örülök, mivel szerkesztenem kell valamit
Aminek örüljek

S imádkozom Istenhez hogy könyörüljön mirajtunk
És imádkozom hogy feledni tudjam
Mindazt amit túlvitatok magamban
S túlmagyarázok
Mert megfordulni többé nem remélek
E szavak feleljenek
Azért amit tettem s már ne tegyek
Ne legyen túl nehéz mirajtunk az ítélet.

Mert többé ez a szárny nem repül sohasem
De mint szelelőlapát veri csak
A levegőt mely immár ritka, száraz
Szárazabb ritkább mint az akarat
Taníts minket törődni, nem törődni
Taníts minket ülni csöndesen.
Könyörögj érettünk bűnösökért most és halálunk óráján
Könyörögj érettünk most és halálunk óráján.

II.
Hölgyem, három fehér leopárd ült egy borókafenyő alatt
A nappal hűvösében torkig jóllakottan
Lábammal szívemmel májammal s azzal ami betölté
Kiürült koponyám kupoláját. S monda Isten

Megélednek-é e tetemek? megélednek-é
E tetemek? És az ami betölté
A tetemeket (melyek már kiszáradtak volt) így szólt ciripelve:
Mert jó ez a Hölgy
És mert gyönyörű és mert
Tiszteli a Szűzet elmélkedésben,
Világosságunk felragyog. És én, aki titokban vagyok itt
Tetteimet felajánlom a feledésnek és az én szerelmemet
A sivatag ivadékainak s a tök termésének.
Ez majd megújítja
Jonhaimat s a szememnek rostjait és leopárdok kiokádta
Megmérhetetlen részeimet. A Hölgy visszavonult
Fehér ruhában, szemlélődésre, fehér ruhában.

Csontok fehérsége váltson meg feledésre.
Nincs bennük élet. Ahogy én feledve vagyok
S feledve kívánnék lenni, úgy feledni kívánnék
Ily áhitatban, eltökélt akarattal. S monda Isten
Jóslatot mondj a szélnek, csak a szélnek, mert úgyis csak
A szél figyel rád. S daloltak ciripelve a csontok
Szöcskezenével, szólván

Némaságok Hölgye
Nyugodt és csüggedő
Zilált egészség
Emlékezés rózsája
Feledés rózsája
Elalélt életadó
Meggyötört nyugtató
Magányos rózsa
A Kert maga immár
A szerelmek vége

Kínok elégje
Hol szűnik a reménytelen
S a keserült kínú
Betelt szerelem
A sehova-út
A végtelen ide befut
Befejeződik minden
Ami befejezhetetlen
Szótlan beszéd és
A nincs-beszéd szava
Hála az Anyának
A Kertért
Mely a szerelmek vége.

A borókafenyők alatt énekeltek a csontok, szétszórtan és ragyogva
Örülünk, hogy szétszórattunk, nem voltunk egymás javára,
Egy fa alatt a nappal hűvösében, az áldott homokban,
Megfeledkezve magukról és egymásról, egyesülten
A sivatag nyugalmában. Ez a föld, melyen
Osztoztok majd sorshúzás útján. És sem az egység,
sem az osztozás
Nem számít. Ez az a föld. Miénk az örökség.

III.
Az első fordulón, föl a második emeletre
Megfordultam és láttam ott alant
Ugyanazon alakot a korlátra tekeredve
A gőz alatt a bűzben igyekezve
Küzdött az emeletek ördögével
Ki a remény s a kétség arcát viselte.

A második fordulón, föl a második emeletre
Ott hagytam őket tekeredve, fordulva alant;
Az arcok eltűntek, a lépcső sötétbe hullva
Párás volt, csorba, mint öreg ember szája nyáladzik, örökre.
Vagy mint vén cápa reszelős torka.

Az első fordulón, föl a harmadik emeletre
Hornyolt ablak hasasodott mint a fügefa gyümölcse
S a virágzó galagonya egy legelős táj mögött
A széles vállú alak, aki zöldbe, kékbe öltözött,
Antik fuvolával a májusi időt bűvölte.
A zilált haj édes, a barna haj, a szájára zilálva,
Barna haj és orgona fürtje;
A mulatás, a fuvolaszó, a szellem szünetei, léptei, föl a harmadik emeletre,
Tünedezve, tünedezve; az erő, mely reményen és kétségen túlra vetve

Kapaszkodik a harmadik emeletre.
Uram, én méltó nem vagyok
Uram, én méltó nem vagyok
de mondom a szót, melyet szólnom adatott.

IV.
Ki erre járt lilák s lilák között
Ki erre járt
A zöldek sokféle sorain át
Ki Mária színét viselte, a kéket és fehéret
S köznapi dolgokról beszélgetett
Nemtudva ismerője az örök szenvedésnek
Ki ott ment a lépteikhez vegyítve lépteit
Ki akkor erőt adott a forrásoknak s a patakoknak életet
A száraz sziklának hűvöset, szilárdságot a homoknak
Kékjében a szarkalábnak, kékjében Mária színének

Sovegna vos

Ím közbejönnek az évek, elemelve
Viszik a hegedűket, fuvolákat, visszanyerve
Azt, ki az álom s az ébredés között suhan át, magára tekerve

Omló, fehérlő fényt, az omlót.
Új évek jönnek, visszanyerve
Könnyek sugárzó felhőjén keresztül, az évek visszanyerve
Új verssel a régi rímet. Visszaváltják
Az időt. Visszaváltják
Magasabb álom megfejtetlen látomását,
Míg ékszerrel rakott egyszarvúk vonszolják arra az arany tabernákulumot.

A néma nővér kék s fehér lepelben
A borókafenyők között, a hangtalan fuvolájú
Kerti isten mögött lehajtotta fejét s a jelet veté, de szót se szólt
De a forrás fölszökött s lezengett a madár
Váltsd meg az időt megváltod az álmot
A ki nem ejtett, meg nem hallható szó zálogát
Míg a szél ezernyi suttogást remegtetett a borókafenyőkről
S minekutána e számkivetésünk

V.
Ha az elvesztett szó elveszett, ha az elpazarolt szó elpazaroltatott
Ha a nem hallható ki nem ejtett
Szó ki nem ejtetett, nem hallatott;
A ki nem ejtett szó, a Szó, amely nem hallható,
A szó nélküli Szó még mindig az a Szó, mely él

A világban, ez a világító;
S a fény sütött sötétben és
A Világ ellen ez a csillapíthatatlan szó még örvényt forgató
S középpontjában ott a néma Szó.

Ó, én népem, mit tettem tevéled.
Hol lészen a szó megtalálható, hol fog a szó
Felhangzani? Nem itt, hol nincs elég csönd
Nem a tengeren vagy a szigeteken, s nem is
A szárazföldön, a sivatagban vagy az esőzónában
Mert azoknak, akik sötétben járnak
Nappal és éjszakának idején
Nem ez az idő való és nem is ez a hely
Nem a kegyelem helye ez azoknak, akik kerülik az arcot
Nem az örvendezés ideje azoknak, akik körül zajongnak s akik megtagadói a hangnak

A fátylas nővér könyörög-e értük
Akik sötétben járnak, akik téged választottak s veled szembeszállnak,
Akik marcangolódnak az évszak és az évszak, idő s idő között,
Óra meg óra, szó és szó, erő s erő közt, azokért, kik várnak
Sötétben? A fátylas nővér könyörög-e majd
A gyermekekért a kapu előtt
Kik nem akarnak szökni s nem tudnak könyörögni:
Könyörögj értük akik választanak és szembeszállnak.
Ó, én népem, mit tettem tevéled.

Könyörög-e a fátylas nővér a sovány fák
Közt azokért, akik őt újra és újra bántják
S megnemadásukat rettegve bánják
S igent mondanak a világ előtt és nemet a sziklák között
A végső sivatagban a végső kék sziklák között
A kert sivatagában a szomjúság sivatagának kertjében
A fonnyadt almának magját kiköpvén.
Ó, én népem.

VI.
Bár nem remélem hogy megfordulok
Bár nem remélek
Bár nem remélek új fordulatot
Haszon és veszteség közt ingadozva járok
E kurta közben, ahol átfutnak az álmok

Születés, meghalás közt ez álmokjárta félhomályban
(Áldj meg, atyám) bár nem kívánom, hogy mindezt kívánjam
Nyitott ablaktól gránitpart felé

Fehér vitorlák szállnak tengerekre, még tengerekre szállnak
Töretlen szárnyak
S az elveszett szív megkeményszik és vigad
Örvendezve az elveszett orgonáknak s a tenger elveszett hangjainak
S a gyarló szellem éled s lázad újra
Mert az elgörbült aranypálcikát s az elveszett tengerszagot akarja
Éled hogy visszanyerje még
A fürj pitypalatyát s a bukdosó lilét
S a szem vakon teremtve tapogat

Kitöltve ivor kapuk közt üres alakzatokat
És a szagtól a homokos föld sós zamata ébredez
A meghalás meg a születés között a feszültség ideje ez
Magányosság helye hol összefut három álom
A kék sziklák övezte tájon
De ha a borókafáról remegő hangok elhalnak a csendben
A másik boróka remegése feleljen.

Áldott nővér, szent atya, ki lelke a forrásnak, lelke vagy a kertnek,
Ne tűrd, hogy hamissággal hitessük magunkat
Taníts minket törődni nem törődni
Taníts meg ülni csöndesen
Még e sziklák között is

Békességünk az Ő akaratában
És még e sziklák között is
Nővér, anya
És lelke a folyónak, lelke az óceánnak,
Ne légyen tőlem elrekesztve orcád
S a kiáltásom jusson el Tehozzád

(Ford.:Vas István)

Mert most van az esztendő fordulója ...az ég madarai... ,,ismerik
idejüket" és pontosan érkeznek vissza. Most, amikor minden
fordul, hadd válhassék ez az Istenhez fordulás idejévé.
Lancelot Andrewes, Igehirdetés Hamvazószerdára, 16191
 
 
0 komment , kategória:  versek  
A király meghalt, éljen a király!
  2017-03-01 10:14:34, szerda
 
  Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottas menetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképező alakot: óriás papírmasé bábut, medvemaszkát, vesszőből, szalmából, rongyból formált torz képmást megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik. Nálunk a szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.
Nem lehetetlen, hogy a régi időkben a jelképes bábu helyett eleven embert égettek meg, aki a telet személyesítette meg. Julius Caesar a gall háborúról írt kommentárjaiban beszámol arról, hogy a kelták emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken (így a februári Imbolc alkalmával is). Egy vesszőből font óriás alakba zárták őket, amit aztán felgyújtottak. Többen állítják, hogy a rítusba be nem avatott Caesart elragadta a fantáziája, s hogy a tűzre vetett áldozatok tisztulást keresők voltak, akik egy földalatti járaton távoztak, mielőtt a ,,tisztító tűz" az életüket fenyegette volna. A tűzről, füstről valóban azt tartották régen, hogy a bűntől, betegségtől megtisztítja az embert. A középkori Nyugat-Európában a fentebb leírt módhoz hasonlóan ,,fertőtlenítették" a tél utólján a falvak, városok határában lévő lepratelepek lakóit. Annyi bizonyos, hogy a máglyahalált halt farsangherceg a kelták elégetett vesszőóriásának egyenes ágú leszármazottja, s hogy a karneváli rítusban mind a halál (a telet jelképező bábué), mind a megtisztulás mozzanata (a ,,gyászolóké") jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Mészáros Lajos: Farsangi bál
  2017-03-01 10:12:05, szerda
 
  Gyertyaszentelővel kezdődik a farsang,
húshagyó keddig tart a mulatós, nagy hang.
Gazdag lányok Pestre farsangolni járnak,
bemutatják őket, gazdag férjet várnak.

Fényes hintón jöttek bálozni a lányok,
járják a keringőt, terül bő szoknyájuk.
Nagy a felhozatal, lehet válogatni,
eladó legények tudnak is mulatni.

Táncba viszik őket a nyalka legények,
sürögnek, forognak, szédülnek szegények.
Egész farsang alatt báloznak a lányok,
itt cserélnek gazdát a nagy hozományok.

Nincs itt szegény leány, csak gazdag jár ide,
ha nagy a hozomány, el is kél ízibe.
Ha egy kicsit csúnya, pótolja a bankó,
ha fényes a birtok, hát az sem utolsó.

Farsang alkalmából vígan szól a nóta,
ne tegyél hát féket, prímás, a vonódra.
Minden héten húzzad a talp alá valót,
ne kíméld reggelig azt a rongyos vonót.

Hamvazószerdán már a nagyböjt kezdődik,
ezért a hangulat itt ma betetőzik.
Mulasson, vigadjon ma éjjel mindenki,
mert holnap reggeltől nem mulathat senki.

Búcsúzzunk a téltől, táncoljunk, vigadjunk,
a kegyetlen télre most már ne gondoljunk.
Várjuk a szép tavaszt, temessük a telet,
frissítsenek minket fel a böjti szelek.
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 270 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 29468 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 571
  • e Hét: 571
  • e Hónap: 118213
  • e Év: 475342
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.