|
 3/56 oldal 
|
Bejegyzések száma: 558
|
|
|
|
|
|
2011-06-10 09:35:45, péntek
|
| |
| |
DÁVID ÉS JONATHÁN
"A Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét." 1Sámuel 18,1
Dávid és Jonathán teljesen kétfajta ember. Jonathán királyfi volt, Dávid pásztorfiú. Sok minden elválaszthatja őket, születés, műveltség, szabadság. Az Úr mégis eggyé tette őket. Bennünket is így akar eggyé tenni. Minden ember ezt éli át, aki megismeri Isten szeretetét. Nem számít, ki kicsoda, okos, nem okos, művelt, nem művelt, egyszerűen összeforr a lelkük.
Az Úr ezt várná, és ezt szeretné elvégezni saját népében. "Jonathán levetette felső ruháját, amely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét." A szeretet soha nem próbál a másiktól kapni, mindig adni akar, mindig többet, teljesebbet. Nagy öröm, ha a hívő ember a testvérével egy szívvel, egy lélekkel tud lenni.
Jonathán elmondja Dávidnak: Tudom, hogy te király leszel, és én leszek utánad a második az országban. Nem akar első lenni. Ezt is meg kellene tanulnunk, nem számít, hogy a második, negyedik, tizedik - csak Vele együtt. Szeretem-e úgy Őt, ha századik, ha ezredik vagyok, csak Jézussal együtt? Vajon úgy vagyok-e a testvérekkel, hogy kész vagyok értük mindent megtenni és nekik adni? Ha egy tag tisztességgel illettetik, tudunk-e együtt örülni?
Isten előtt óriási egység a Krisztus-test. Életeden keresztül áradhat-e áldás a Krisztus-testbe? Imádságaidon keresztül megépülhetnek-e sokan? Az áldás, mint a hullám, megy tovább. Rajtad keresztül mehet-e tovább Isten szeretete? Jonathán Dávidban nem keresett hibát, és Dávid sem Jonathánban. Soha nem verseng az, akinek Jézus dicsősége a fontos, és aki Érte, Neki tesz mindent.
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..."
- Áhítatok minden napra című könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-29 11:35:23, vasárnap
|
| |
| |
A kegyelem mindenre elégséges volta
Elég neked az én kegyelmem! (2 Kor 12, 9)
Pál apostolnak az a sürgető könyörgése, melyet az Úr Jézushoz intézett, hogy szabadítsa meg őt egy fájdalmas és terhes szenvedéstől, elutasításra talált. ,,Elég neked az én kegyelmem" - még akkor is, ha sok kívánság nem teljesül s ha sok, olyan szívesen melengetett remény hajótörést is szenved.
A kegyelem teljes kárpótlást nyújt, mert megnyitja előtted Isten atyai szívét és szabad menetelt biztosít királyi székéhez. - A kegyelem az eljövendő dicsőséges örökség részesévé is tesz téged; nemcsak összes bűneink megbocsátásának a bizonyosságára nézve ad vigasztalást de arra is ad erőt, hogy legyőzd a bűnt. - Egész életünket áthatja. Minden vonatkozásban segítségünkre van. Lehetővé teszi, hogy a családi körben is megálljuk a helyünket s mint szülők, jól igazgassuk házunkat; mint élettársak, Isten akaratának rendeljük alá házaséletünket.
A kegyelem képessé tesz arra, hogy otthonunkon kívül is megfelelő módon viselkedjünk és úgy bánjunk az utunkba kerülő emberekkel, ahogy az Istennek tetsző. - A kegyelem ad megfelelő időben helyes szavakat a szánkba vagy erőt a hallgatásra, mielőtt valami helytelen szó hagyná el ajkainkat.
A kegyelem képesít arra is, hogy földi hivatásunkat Isten akarata szerint töltsük be, feladatainkat jól oldjuk meg. - A kegyelem ad türelmet a szenvedés elhordozására vagy annak elfogadására, hogy megszokott és kedvelt tevékenységeinket feladjuk. - És a kegyelem segít minket abban is, hogy a halált legyőzzük. Amikor elérkezik az idő, hogy innen távoznunk kell, nem akaratunk ellenére ragad el a halál, hanem megvigasztalódva búcsúzunk, hogy egészen Krisztussal legyünk.
Kimondhatatlanul gazdaggá tesz a kegyelem, mert vele együtt Jézus is a mienk. Ezért ez elválaszthatatlan tőle, csak az ő személyében nyerhető el. Ha tudom, hogy Jézus az enyém, másra már nincs is szükségem többé. Senki és semmi nem pótolhatatlan Jézuson kívül, s ő mindenért kárpótol, amit elveszítünk. Annyival inkább elegendő a kegyelem, mert éppen a gyengeségekben lesz nyilvánvalóvá az ereje. Ahol még tart a saját emberi erő, ott nem is tud még igazán érvényesülni.
A teljes tehetetlenség állapotában tapasztaljuk meg igazán, hogy milyen erős Megváltónk van. - A kegyelem boldog részesei naponta térdre roskadnak Uruk előtt s ezért nem roppannak össze a földi élet terhei alatt.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 21:53:20, csütörtök
|
| |
| |
,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban."Máté evangéliuma 5:14-15
Gondolkodtatok-e már azon, vajon miért hasonlítja Jézus a keresztény embert a világossághoz? Íme néhány ötlet:
A világosságot nem lehet elrejteni. Felhívja magára a figyelmet. A jó keresztény is úgy él, hogy környezetében felfigyelnek rá.
A világosság vonzó. Azok, akik táboroztak már hegyekben, távol a civilizációtól, ahol nincs áram, tudják, hogy a tábortűz világosságának nehéz ellenállni. Ha világít, magához csalogat és meleget áraszt. Ilyen vonzásköre lehet egy kereszténynek is.
A világosságnak életadó ereje van. Gondoljunk csak arra, amikor hosszas esőzés, borongós időjárás után kisüt a nap. Szinte életre kel a természet, csicseregnek a madarak, s a napsütés jókedvre derít bennünket. Az Istent követő ember is ilyen befolyást áraszthat maga körül: jó kedvre derítheti azokat, akikkel kapcsolatba kerül.
A világosság biztonságérzetet nyújt. Sok régi történetet hallottunk már a világító tornyokról. A tengeren hajózóknak bizony nagyon sokat jelentett az, ha meglátták a világító tornyot. Tudták, hamarosan célba érnek. Keresztényként mi is lehetünk olyanok, mint egy világító torony: irányt mutathatunk és biztonságérzetet nyújthatunk.
A világosság nem létezik önmagában. Valami táplálja. Mi keresztények tudjuk, hogy mindent, amink van, Istentől kaptunk. Ezért azzal, hogy világítunk, nem teszünk mást, minthogy felhívjuk az emberek figyelmét arra az ,,áramforrásra", amiből a mi világosságunk táplálkozik.
A világosságnak célja van. Ha este hazaérve belépünk a lakásba, felkapcsoljuk a villanyt, hogy lássunk. Ha bajban vagyunk, eltévedünk, akkor S.O.S. jeleket adhatunk egy hegytetőről lámpánkat használva. Ahogy a világosságnak legtöbb esetben célja van, úgy a keresztény élete is meghatározott cél felé halad: minden tettével azon van, hogy felkészüljön Istenével való találkozásra.
A kérdés ma reggel, hogy betöltjük-e ezt az Isten által nekünk szánt szerepet? Hogy világítunk? Mi az, amit megvilágít a reflektorunk? Istenre és az ő csodálatos dolgaira, végtelen szeretetére hívja fel a figyelmet, vagy pedig önmagunkat, elért eredményeinket, saját megvalósításainkat helyezzük reflektorfénybe?
Megtérés - gyermeki alázattal
,,És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be."
(Máté evangéliuma 18. fejezet 3-5. vers)
Olyannak lenni, mint a kisgyermek. Volt idő, mikor egyes keresztények szó szerint értelmezték e sorokat. Abbahagyták a munkát, mellőzték az evőeszközök használatát, eldobták ruháikat és négykézláb csúsztak-másztak.
Márk és Lukács evangéliumának párhuzamos helyeit e szöveg mellé téve világossá válik Jézus szavainak valódi értelme.
,,A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba." (Luk.18:17)
Ő nem azt kérte követőitől, hogy viselkedésük legyen gyerekes, hanem hogy olyan bizalommal, hittel és ragaszkodással kötődjenek Hozzá, mint gyermek szüleihez, mikor egy-egy idegen láttán anyja vagy apja lábához tapad...
Szünidei gyermektáborunkban, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a lelki akadálypályán én kapom azt a hálátlan feladatot, hogy eltérítsem a gyermekeket a helyes céltól. És minden évben elgondolkodom, milyen nagy felelősség e kicsikkel bánni, mert bizony hiába a figyelmeztetés előre, vannak köztük, akik mindent elhisznek.
Bizony mind így vagyunk, ahogy egyre-egyre megtapasztaljuk, hogy visszaélnek bizalmunkkal, mire felnövünk, azt vesszük észre; nem hiszünk már senkinek és nem bízunk senkiben. Mert már annyiszor megjártuk.
De ,,Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" (Müller Péter)
De hogy lehet megőrizni ezt a gyermeki bizalmat, ezt a feltétlen ragaszkodást?
Jézus tanácsa: Alázd meg magad! Ne akarj főnők lenni! Ne gondold, hogy te jobban tudod, mint a másik! Ne légy társad lelkiismerete!
Hanem fogadj be engem és hallgass rám!
forrás: reggelidicseret.blogspot.com * KEGYELEM.NET
 Link Grönland jeges vidéke - Gyerekdalok  Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-29 19:11:01, hétfő
|
| |
| |
"Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon." (Zsolt.105:41)
Ez egy kép arról, hogyan látta el Isten az Ő népét, Izraelt, negyven éves vándorlásuk során a sivatagban. Száraz és puszta föld volt, folyók, patakok, tavak nélkül, ahol szinte egyáltalán nem volt víz. Isten mégis bőségesen ellátta őket vízzel. Nagyon szokatlan módon fakasztott vizet: egy kősziklából. Ha látsz egy sziklát a sivatagban, ahogy én is számtalanszor láttam, keménynek és merevnek tűnik. Mi jó származhat belőle?
A kőszikla képében azonban tudjuk, hogy Isten maga volt a néppel; "mert ittak az őket követő szellemi kősziklából, mely a Krisztus volt." (1Kor.10:4.) Isten maga volt a kőszikla, és belőle fakadt népének bőséges ellátása.
Fontos az is, hogy Izrael tudta, hogyan közelítsen a kősziklához. Egyik alkalommal Mózesnek rá kellett sújtania. Máskor szólnia kellett hozzá. Minden alkalommal, mikor hitben, engedelmesen közeledett, a látszólag puszta és barátságtalan kősziklából bőségesen fakadt fel a víz, és áradt, mint egy folyó a sivatagban.
Gyakran így van a mi életünkben is. A pusztaság közepén találjuk magunkat, mikor úgy tűnik nincs ellátás. Bár Isten ott van. Ott van egy szikla képében - ami keménynek és merevnek tűnik, amitől hajlamosak lennénk el is fordulni. De mikor felismerjük benne Istent, és hitben és engedelmesen közeledünk, akkor a kőszikla ellátásunk forrásává válik.
ALAPIGE: Ézs.43:18-21
18 Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
19 Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek,
21 a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.
[Forrás: Derek Prince - Dallamok Dávid hárfáján  Link Napi Ige
Eltűnő világok nyomában: fotóblog a Föld fennmaradt értékeiről
Haulik Áron * A szerző saját fotóblogja> Link 
Link Jégeső és kagylósaláta - Mongólia úttalan útjain
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-27 10:06:13, szombat
|
| |
| |
Az árnyék alatt
"Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel." (Zsolt.105:39)
Ez a rész azt mutatja be, hogyan vezette és védelmezte az Úr az ő népét, Izraelt, negyven éves vándorlásuk során a Sinai sivatagban. Felhőt terjesztett ki, hogy befedezze őket nappal, éjjel pedig tüzet adott, hogy fényt és meleget árasszon rájuk.
Úgy esett, hogy II. Világháborúban katonaként én is tettem egy hét napon és éjszakán tartó utat ugyanabban a Sinai sivatagban.Tanultam ott valamit, ami nagymértékben fokozta Isten bámulatraméltó ellátása iránti elismerésemet.
Napközben a sivatag nagyon forró, éjszaka viszont rendkívül hideg.
Megértettem, hogy Isten milyen csodálatosan gondoskodott Izraelről. Nappal a felhő pajzs volt, ami megvédte őket a napsugaraktól. De éjszaka, tűzzé vált, ami fényt adott és a szükséges meleget. Így vezette Isten az Ő népét negyven éven át a sivatagban.
Nekünk, keresztényeknek a felhő, ami Izraelt vezérelte, szemléletesen előrevetíti a Szent Szellem helyét életünkben. Pál azt mondja nekünk: "mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai." (Róm.8:14) Ahogy Isten a felhővel vezette Izraelt a sivatagban, úgy vezet most bennünket ebben a világban a Szent Szellem által.
Ami a felhő volt Izraelnek, az a Szent Szellem nekünk.
A forróság idején beárnyékol bennünket. A sötétségben fényt ad. Mikor minden kihűl körülöttünk, természetfölötti melegséget áraszt. Az ő jelenléte mindenkor kiegyenIítetté teszi környezetünket. Mindezt az a név foglalja össze, ahogy Jézus a tanítványoknak nevezte a Szent Szellemet: a Segítő.
ALAPGE: Ján.14:15-17; 25-26 (WBTC - Egyszerű fordítás)
15 Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsaimat.
16 Én pedig megkérem az Atyát, és másik Segítőt küld nektek, aki örökre veletek marad.
17Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlen emberek nem tudnak elfogadni, mert nem látják, és nem ismerik őt. Ti azonban ismeritek, mert veletek lakik, sőt bennetek él majd.
25 Ezeket mondom most, míg veletek vagyok.
26 A Segítő pedig, a Szent Szellem, akit az Atya küld az én nevemben. Ő mindent megtanít majd nektek, és mindenre emlékeztet titeket, amit mondtam.
[Forrás: Derek Prince - Dallamok Dávid hárfáján] Link Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-27 09:21:20, szombat
|
| |
| |
A mai nap igéi
Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. (Zsolt 32,1b)
Jézus mondta: Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1,15)
Olvasmányok: Jel 21,10-14.21-27 és Ézs 3,1-15
Megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. (Jer 31,34)
És az Isten megbocsát! Újra, annyi árulás és csalás után képes mindent elfelejteni, és velünk, a hűtlenekkel mindent újrakezdeni. Olyan ő, mint a börtönben a fiát meglátogató anya. Neki már nem lehet nagyobb fájdalmat okozni, egy ilyen anyát már nem lehet még jobban megbántani. Krisztus olyan, mint ez az asszony, habár vétettünk ellene, mégis a megszégyenülést is vállalva, jön el értünk a bűnünkbe, hogy kiváltson minket onnan. Ő a sértett, ki megbocsátani jön, a vádlott, aki viseli a következmények terhét és a bíró, ki a vádlott-csere fejében minket szabadon enged, felment halálos bűnünk alól, hogy ne pusztuljunk el miatta. Így hát nem lehet, hogy az ő kitartó szeretetétől ne szégyenüljünk meg, és ne változtasson meg minket, börtönben sínylődő fiait. Az Isten megbocsát, az Isten könyörül, és nem tudok áhítat nélkül meghatódni szeretetén.
Ím előtted állok, ím előtted állok,
ajtód előtt zörgetek.
Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel
Vétkeztem te ellened:
Kérlek mindaz által, Nagy irgalmassággal
Fogadd vissza gyermeked.
(Görög Tibor)
Uram, te szeretetnek és jóságnak vagy örök Istene, aki engem sok gyarlóságom és bűnöm ellenére sem vetsz el, hanem szelíd jósággal elnézed és megbocsátod azokat. Irgalmazz nekem, segíts, hogy megváltozzam, hogy a te utadat járjam. Segíts, hogy veled együtt én is meg tudjak bocsátani magamnak, és adj erőt, hogy ugyanazon hibát többé el ne kövessem! Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak. Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-09 09:40:12, kedd
|
| |
| |
"És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül,
és a te atyádnak házából a födre, amelyet én mutatok néked." 1Mózes 12,1
Ábrahám az átadott életû hívő, Lót soha nem adta át az életét. Ábrahámnak kapcsolata volt Istennel, Lótnak soha nem volt. Ábrahámnak volt elhívása az Úrtól.
Mondott-e valaha neked az Úr valamit, amivel elhívott?
Vagy a megtérésed csak annyit jelent, hogy örök életed van?
Lótnak semmit nem mondott az Úr, hogy mire szeretné az életét felhasználni. Az elhívással együtt ígéret jár. Ábrahámnak csodálatos ígéretet adott az Úr. "És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel." Később azt is elmondja az Úr: "És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz" (13,16).
Gyümölcstermő élettel akarja Isten megajándékozni. Egyetlen emberből nagy nép lesz. Ennek a feltétele az engedelmesség. Nem volt könnyű a parancs, amit Isten mondott neki.
Általában nem a legtöbb embernek szab Isten ilyen feltételt.
Van-e elhívásod, mondta-e Isten, hogy mivé akar tenni? Vannak-e ígéreteid? Van-e személyes szavad Istentől? Olvasod az Igét, de ez nem jelenti azt, hogy neked szól Isten, hogy mit akar veled.
A kétféle ember közül melyik vagy?
Istennel kapcsolatban élő ember, akinek felülről van szava, és aki meg is teszi azt, amit hall? Nagyon sok ember mérlegeli - fontos azt megtenni, amit Isten mond? Kétféle ember, kétféle arc - és elindulnak ketten együtt. Elérnek mindketten egy helyre. Ábrahám oltárt épít az Úrnak. Lótról ezt soha nem olvassuk.
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..."
- Áhítatok minden napra című könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-01 08:26:21, hétfő
|
| |
| |
"Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem,
ha meghal is él" János 11,25-26
Amikor Jézust megismertem, akkor döbbentem rá, hogy az élet nem valami, hanem Valaki.
Jézus az Élet! Amikor megkaptam bűneim bocsánatát, úgy éreztem, hogy most olyan valami történt, ami nem érzelem, nem csak öröm, nem csak a súlytalanság állapota. Legbelül változott valami.
Megtaláltam Azt, Aki az Élet! "Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia,
az élet sincs meg abban!" (1Ján 5,12).
A Biblia így mondja: "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15,55).
Amikor az Úr Jézus vére eltörölte bűneimet, akkor húzta ki a fullánkot a szívemből, akkor árasztott el az elmúlhatatlan élet. Jézus nem csak azt mondta, hogy "Én vagyok az élet", hanem: "Én vagyok a feltámadás és az élet." Tudjuk, hogy mindnyájan holtak voltunk a bűneink miatt. De akik befogadták Jézust, azoknak hatalmat adott, életet adott.
Megtörtént ez veled? Benned van már az elmúlhatatlan, a halhatatlan élet?
Van olyan ember, akiben ott van az élet, de a természete, az akarata keményen zárva tartja ezt az életet. Nincs semmi haszna, eredménye, hatása. Jézus ma azt akarja megtenni veled, amit Lázárral is megtett. Kihívta a koporsóból. A legnagyobb erő a világon az élet. Minden zártságból kitör. Lázár Jézusnak egy szavára előjön. "Lázár, jöjj ki!"
Jézus hozzád is szól ma. Hagyd ott a koporsót, a lepleket, mindent, ami akadályoz abban, hogy győzelmes életet élhess. Itt van Jézus, akinek hatalma van arra, hogy kihívjon abból az életből, amelyik téged is fáraszt már. Isten szava életet közöl, amely úgy megtölti az embert, hogy külseje, belseje megváltozik.
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..."
- Áhítatok minden napra című könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-26 09:03:49, vasárnap
|
| |
| |
KÖVETLEK, URAM!
"Lett pedig, mikor mentek, valaki monda néki az úton:
Követlek téged, Uram, valahová mégy!" Lukács 9,57
Az életúton még rajta vagyunk. Komoly kérdés, hogy helyes irányba megy-e az utunk? Jól nézz most körül! Még van időd másik útra lépni. Jézus együtt ment a tanítványaival és "valaki monda néki". Valaki annyit jelent, hogy akárki.
Nincs megjelölve, hogy férfi vagy nő, öreg vagy fiatal. Lehetsz te is vagy én is. Amíg az úton vagy, addig jöhetsz Jézushoz. Ez a valaki megszólította Jézust. Imádságban te is megszólíthatod. Jézus akkor hall meg, ha szíved benne van az imádságodban, és akkor válaszol. Sokféle ima van.
Ennek a valakinek, aki megszólította Jézust, imádsága nem segítségül hívás volt. Egy komoly döntés született meg benne, és ki is mondta: Követlek, Uram! Milyen nagy dolog, hogy kimondta. Nem akarok úgy továbbmenni, ahogy eddig jártam. A Te nyomodban, a Te utadon kívánok járni.
De vajon tudta-e, hogy hova megy Jézus? Te tudod? Ha nem, kérdezd meg Tőle, és megkapod a választ. Jézus születésétől fogva egyetlen helyre ment: a keresztre. Földi életének első percétől addig a percig, míg fel nem feszítették a keresztre, ez volt az útirány. A kereszt Jézus kivégzési eszköze. Ha követni akarod őt, mindarra, ami te vagy - önmagadra, kényelmedre - mondj nemet, és vedd fel a keresztedet.
Lehet, hogy a te kivégzési eszközöd egy kibírhatatlan ember, vagy bizonyos körülmények -
de lehet egy betegség is. Felvenni annyit jelent, hogy elfogadom. Ha Jézus útján akarsz járni, az a természeted, a szokásaid, a jogaid halálához vezet.
Komolyan gondold meg, mielőtt kimondanád: "Követlek Téged, Uram..."
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Részlet Trausch Liza
"... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből
Trausch Liza néni igehirdetéseit a itt lehet elérni.Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-19 17:58:36, vasárnap
|
| |
| |
A hitből kimondott ,,mégis" (I - II.)
De én mindenkor veled vagyok.
(Zsoltár 73, 23)
Sok mindent nehéz összeegyeztetni Isten szeretetével. Itt lesz nyilvánvalóvá, hogy kiben mi lakik. Egy orvosnak meghalt a felesége és két kiskorú gyermeket hagyott hátra. ,,Mindeddig bizonytalan voltam benne, hogy van-e Isten, de most már biztosan tudom, hogy nincs. Ha volna, nem követne el ilyen kegyetlenséget" - mondta. - Egy asszony hírt kapott, hogy a férje eltűnt. Évek múltak és nem hallott róla semmit. Elhatározta: ,,Addig nem megyek templomba, míg a férjem haza nem jön." A háború borzalmait átélő emberek közül sokan eldobták hitüket. Ha volna Isten, nem tűrné az ilyet" - mondják. Ilyenkor derül ki, hogy nem is volt Istennel semmi kapcsolatuk azelőtt sem. Alapjában véve idegenül és bizalmatlanul álltak vele szemben. Csak magukra gondoltak és azt hitték, Isten azért van, hogy kívánságaikat teljesítse és elképzelt boldogságukat megadja. Az ilyen ember elfelejti, hogy a teremtménynek elkötelezettségei vannak Teremtőjévél szemben. Az a véleménye, hogy Isten köteles számára megnyugtató körülményeket teremteni.
Isten hívő gyermekei azonban nem vesztik el bizalmukat akkor sem, ha várakozásuk és kívánságuk ellenére történnek is a dolgok. Nem hagyják abba a neki való szolgálatukat, mégha látszólag keményen és kegyetlenül bánik is velük. Isten szeretetét a lelkük megmentésében tapasztalták meg. Isten Jézusban nekik adta a szívét és ők is odaadták a magukét. Úgy néznek reá, mint gyermek az atyjára. Tudják, hogy Isten a javukat akarja, mégha nem is értik Őt meg mindjárt. Nem állnak igényekkel Isten elé. Tudják, hogy csak irgalmából tartja meg őket és hogy a súlyos dolgokat is megérdemelten kapják. Felülről nyernek világosságot és bepillantanak Isten szeretetének szentségébe. Ezért tudják, hogy a nehéz utak hasznos és üdvös megalázásukat és nevelésüket szolgálják. És ha életük sötét óráiban talán kétségek támadnak is bennük, mint Aszáfban, a 73. zsoltár írójában, mégsem szakadnak el Istentől, hiszen nélküle nem élhetnének. Ellenkezőleg: a sötétben még szorosabban fogódznak bele. Szorongó kételyeiket a hit ,,mégis" szavával győzik le. Belső nyomorúságaikkal az imádság szentélyébe mennek és ezt mondják az Úrnak: De én mégis, mindenkor veled maradok!
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. (Zsoltár 73, 23)
Miért marad Isten mindig velem és miért nem hátrál meg? Azért, mert én fogom Őt? Nem, hanem mert Ő fogja az én jobb kezemet. Erősen tartja, erősebben, mint én. Mielőtt megragadtam, Ő már megragadott engem. Isten vonta és ragadta meg a lelkemet Krisztusban és személyes kapcsolatba hozott Fiával. Most már nem enged el.
Isten biztosan vezet, mint apa a gyermekét a sötét éjszakában, veszélyes szakadékokon át. Mégha meg is indul a talaj lábod alatt, megtart, mintegy lebegve a mélységek felett. Úgy őriz, hogy a koráramlatok nem sodornak magukkal, és a tévtanítók sem vonnak befolyásuk alá. Megtart ama ,,gonosz napon" is, amikor az ellenség minden hatalmával ellened támad. Talán ingadozni, tántorogni kezdesz és végül el is esel, de Ő megtart, újra felállít, ha nem engeded el a kezét. Milyen kedvesen, bizakodóan írja a 63. zsoltárban Dávid is: ,,A te jobbod megtámogat engem."
Az apa és a gyermek keze szorosan egymásba fonódik; először az apa nyújtja neki a jobbját, azután a gyermek teszi bele a kezét. Ez a hit! Hála neki, Ő erősebb, mint mi. Isten erős keze őriz meg az üdvösségre is, de nekünk bizalomteljesen és engedelmesen kell odaadni a kezünket, engedve, hogy ő vezessen. Néha a gyermek makacs és dacos, nem akarja sehogyan sem odaadni a kezét, nem engedi magát vezetni. Önállóan akar járni, nem tűri, hogy előírják neki az utat. Hát akkor hadd menjen! Legyen akarata szerint. Egyszer csak elesik, már a földön fekszik és sír. Most aztán örül a segítő kéznek, amit az előbb eltaszított magától.
Lelkileg ez a mi képünk. Természetünk szerint gyengék vagyunk, nem tudunk egyedül járni, még egyetlen lépést sem tehetünk. De az is igaz, hogy mindaddig nagyon dacosak és elbizakodottak vagyunk, amíg a megalázó vereségek meg nem tanítanak az engedelmességre. Akkor azután örülünk és hálásak vagyunk, hogy az irgalmas Isten kinyújtja kezét a magasságból, kiemel a szennyből, megtisztít és el sem enged többé.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3/56 oldal
|
Bejegyzések száma: 558
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
31 db bejegyzés |
| e év: |
401 db bejegyzés |
| Összes: |
10080 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3018
- e Hét: 16703
- e Hónap: 27756
- e Év: 89057
|
|
|
Offline
