|
2012-02-27 16:05:03, hétfő
|
| |
| |
Néhányszor az utóbbi időben, elgondolkoztam magamban, hogy: mi marad utánam, ha majd egyszer nem leszek? Mindig megrögzött elvem volt, valami maradandót alkotni, és nem átsuhanni tartalmatlanul az életen, mind a fa levél a víz sodrásával .
Egy hétfő reggel, felébredtem egy kicsi kézikosárral a bal kezemben. Tele volt sajnálkozással, meg rossz emlékekkel. Mivel nem volt szükségem erre, eldobtam a kézikosarat. Nem akartam a még teljesen begyógyúlatlan sebeket, újból feltépni.
Nem sokra reá, csak néhány napra, éreztem, hogy a jobb kezemben is tartok valamit. Lenézek hát egy másik kicsi kézikosár. Ami tele volt olyan jó dolgokkal, amit kaptam az élettől. Mik is voltak ezek? Hát: mosolygások, simogatások, felém nyújtott szeretett, elhangzott szerelmes szavak, jóleső találkozások, gyönyörű pillanatok, nyugalmas percek, kedves telefonhívások, mosolygós arcok és bátorítások.
Nagyon kicsi ez a kosár, ily nagy tartalomra, de egyedülálló és az enyém, csakis az enyém.
Megfogadom azonnal magamban, hogy továbbá telíteni fogom e kézikosaramat.
Nevet is adtam neki: A SZERETETT KOSARA !
Legyen nektek is egy nap, egy ilyen kézikosár a kezetekben, kívánnom töltsétek ti is meg minden széppel, ami e Világon található számotokra. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
