|
2014-07-15 14:55:48, kedd
|
| |
| |
Aki embernek születik, esendőnek, gyarlónak, és halandónak születik. Kezdettől fogva el vagyunk jegyezve a halállal. Nyomon követ mindenkit, állandóan a sarkunkban van, hűségesebb mint saját árnyékunk. Az öregedőkkel és öregekkel egyenesen bizalmaskodik.
Szerveink gyöngülnek, a lábaink felmondják a szolgálatot. A népi bölcsesség is közmondásainkban szívesen és sokat foglalkozik a mulandósággal. Ezt a létezést tudomásul kell vennünk. Foglalkoznunk kell a gondolattal, amit az élet bölcsességének alapjává kell tennünk. de a ma embere, az ifjúkorúak, vagy egyáltalán ki szeret foglalkozni a halál gondolatával. Kinek van kedvére a halálról vagy a világ hiúságáról szóló tanítás ? Fázunk az elköltözés gondolatától is, pedig elhessegetése, szándékos távol tartása a legnagyobb könnyelműség és ön ámítás. Lehetne akár hasznos barátunk is, ha jobban közelednénk felé, tudnánk kellőképpen fogadni őt, ha eljön az ideje, és e szerint rendeznénk be életünket. A váratlant ily módon, kizárnánk életünkből.
A sok vágy és ragaszkodás a fő akadálya előmenetelünknek, és fő oka bukdácsolásainknak. Ami természetes, hiszen minden vágy és igény az egy hiány érzet. Minél több vágyam van, annál több hiány érzet gyötör, ami kibillent lelki egyensúlyunkból. Ha egyensúlyba tudjuk tenni e dolgainkat akkor rendelkezünk élet művészettel, mondhatjuk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
