|
2019-09-24 18:46:19, kedd
|
| |
| |
Olyan világban élünk, amelyben-ahogy mondani szokták-egyre tökéletesebbek az eszközök, de egyre homályosabbak a célok. Egészen egyszerű kérdésekkel nem vagyunk sokszor tisztában : hogy mi végre vagyunk e világon ? Mi az életem célja ? Mi az értelme ? Van-e egyáltalán célja, van-e egyáltalán értelme ?
Olyan világban élünk, amelyben sokszor nem találjuk, mihez igazodjunk. Bálványimádó világban élünk, amelyben mintha a legfőbb jó a fejlődés volna. S a fejlődést leszűkitjük a technikai fejlődésre, és az anyagi javak fölhalmozására.
Megfeledkazünk arról, hogy ránk van bizva ez a föld : nem mi vagyunk a teremtői, de mi vagyunk a felelősei, akik vagy törődünk vele, vagy elpusztitjuk. A boldogság és a boldogulás nem ugyanaz !
Szeretnénk mindannyian békében élni. A béke azonban önmagától nem keletkezik, nekünk magunknak kell rendet tartanunk önmagunkban és a környező világunkban. Amikor úgy rendezzük be a világot, hogy mások elszegényedése lesz a következmény annak, hogy az emberiség egy szűk rétege meggazdagodik, biztos, hogy nem jó uton járunk.
Vajon számunkra érték-e az élet ? Vagy csak addig van értéke az emberi életnek, amig hasznot hajt, ami jövedelmet, profitot termel ? Értéknek tekintjük e az öregek életét ? Vajon értéknek tartjuk e a családot ? a házassági hűséget, értéknek tartjuk e a gyermekeinket ? Amikor a gyermek sokak számára az érvényesülésnek az akadálya, nem pedig a jövő reménye, akkor nagyon messze járunk azoktól az alapoktól, amelyre Szent István épiteni akart.
Mi az, amit mi, mai keresztények az utánunk következő nemzedéknek tovább akarunk adni ? Gondolunk e a felelősségünkre, hogy igenis értékeket kell továbbadnunk, egy élhető világot, nem pedig egy lepusztult és elembertelenedett környezetet és társadalmi berendezést, amely az önzés, az individializmus, a személyiség jogainak túlértékelése következtében megfeledkezik a másokért vállalt szolidaritásról ?
Sorolhatnék hosszan statisztikai adatokat, amelyek azt bizonyitják, hogy Európa hűtlen lett a keresztény örökséghez. Nemet kell mondanunk a pénz istenitésére.
Madách Imre " Az ember tragédiájá"-ban fölteszi a kérdést, amit nekünk ma is föl kell tennünk : " E szűk határú lét-e mindenem ? "
Továbbá Márton Áron gondolataival fejezném be:
"Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a siksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hétféle szertartás szerint imádják Istent, de van a Krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegit ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel, és a testvéri együttmüködés útját egyengessék. " Kelt: 1939.február 12. Ezek a mondatok egyetemes érvényűek, az egész emberiségre, Európára. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
