,,Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat."
Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.
Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!
Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!
Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!
„... a becsületesek imádságát kedveli" (Péki 15,8).
Ez is ígéret, mert olyan tényt állapít meg, amely ma és mindörökké igaz. Isten örömmel fogadja az igazak könyörgését; sőt, gyönyörűségének nevezi azokat. Tehát elsősorban arra kell törekednünk, hogy mi magunk igazak legyünk: se jobbra, se balra el ne hajoljunk. Ne űzzünk csalárd politikát, ne adjuk meg magunkat a gonosznak, hanem legyünk őszinték, becsületesek és igazak! Ha elkezdünk ügyeskedni, színt változtatni, nem számíthatunk Isten segítségére. Ha görbe utakon járunk, hamarosan azt kell majd tapasztalnunk, hogy nem tudunk imádkozni, és ha mégis megpróbáljuk, úgy érezzük: imáink előtt zárva az ég.
Mindenben egyenesek vagyunk és úgy követjük Urunk kijelentett akaratát? Ha igen, imádkozzunk sokat és hittel. Ha imádságunkban Isten a kedvét leli, ne fosszuk meg Őt ettől az örömtől! Őt nem imáink nyelvtanilag kifogástalan mondatai érdeklik, (nem filozófiánk) nem is ékesszólásunk - az ilyesmire csak az emberek helyeznek hangsúlyt. Ő a mi Atyánk, aki gyönyörűségét leli kicsinyei gőgicsélésében, és újonnan született fiai és leányai dadogó imáiban is. Hát ne találnánk kedvünket az imádságban, amikor az Úrnak örömet okoz, ha imádkozunk? Vigyük ügyeinket bátran a mennyei trónus elé! Az Úr tudja, hogy bőségesen van okunk az imádságra, és legyünk ezért hálásak neki!
--------------------------------------------------------------------------------
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Egy nap, egy egyetemi tanár, a következő kérdést tette fel hallgatóinak:
Az Isten teremtett minden létező dolgot?
Egy bátor diák azt felelte: "Igen, természetesen"
- Tényleg, mindent? - kérdezte a professzor.
- Igen, mindent! - válaszolt a diák.
Akkor az Isten a rosszat is teremtette! Mert a rossz létezik!" - mondta a professzor.
Erre az érvre a diák nem tudott mit mondani, ezért elhallgatott. A tanár elégedett volt, hogy ismét bebizonyította, hogy a hit csak egy mítosz.
Egyszer csak egy másik diák jelentkezett:
-Megenged egy kérdést, professzor úr?"
-Természetesen" - jött azonnal a válasz.
A hideg létezik?"
-Természetesen!"- válaszolta a professzor. Hiszen maga is tapasztalhatta már, amikor fázott, ugye?
Valójában ellent kell mondjak önnek, professzor úr: a hideg nem létezik . A fizika tudománya azt mondja, hogy a hideg a meleg hiánya. Egy tárgyat akkor tudunk tanulmányozni, ha az hőt bocsát ki magából, a hő által energiát közvetít, amit mérni tudunk.
Hő nélkül, az említett tárgy képtelen bármit kisugározni. Az emberek azért alkották meg a hideg fogalmát, hogy kifejezzék a meleg hiányát."
-Hát a sötétség, létezik?" - kérdezi a diák.
-Létezik!", - mondja a tanár.
Szerintem, nem létezik, uram, - a sötétség a fény hiánya"
A fényt és a fényességet tanulmányozhatjuk, de a sötétséget nem. Nicholson prizmája megmutatja a különböző színek árnyalatait és a fény visszaverődését a hullámhossz függvényében. A sötétség, az egy általunk létrehozott kifejezés, amivel a fény hiányát magyarázzuk.
A diák még megkérdezte:
És a rossz, professzor úr, a rossz létezik?"
Az Isten nem teremtette a rosszat. A rossz, Isten hiánya az emberek szívében, a szeretet, az emberség és a hit hiánya. A szeretet és a hit olyanok mint a fény és a meleg. Léteznek. Hiányuk hozza létre a rosszat."
Most a tanár hallgatott.
A diákot úgy hívták, hogy : ALBERT EINSTEIN
- Miért Bukarest? ,,Hungarian-Romanian designer"-ként láttalak már megnevezve: mennyire volt evidens a romániai divatvilágon belüli helykeresés?
- Fura dolgok ezek. Nem szeretem az ilyen megnevezéseket, de valahogy be kell hogy mutassanak, és akkor a romániai szót használják. Én sokat nem is kerestem a helyemet, jött magától. A külföldi médiában hol magyarnak, hol románnak neveztek. És hogy mért Bukarest? Mert romániai vagyok, és ha kérdik, honnan jöttem, marketing szempontból jobb a fővárost megadni: Rozalb de Mura, Bucarest... Ennek ellenére én magyar vagyok, és a cég és a termékek is Csíkszeredában született/születnek.
,,Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek: - így szól az Úr" (Jer 1,8).
Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.
Minden okunk megvan a bátorságra. Isten azokkal van, akik Vele tartanak. Soha nem hagy magunkra a küzdelem órájában. Fenyegetnek? Hát olyan ember vagy, akinek egy halandótól félnie kellene? Attól tartasz, hogy elveszted állásodat? Istened, akit szolgálsz, gondoskodik ételedről és italodról, bízzál hát benne. Kigúnyolnak? Ezzel szinte összetörik belső tartásodat? Viseld el Krisztusért, sőt, örvendezzél rajta.
Isten az igazzal és a szenttel van, hogy megszabadítsa, és megszabadít téged is. Emlékezz, hogyan jött ki Dániel sértetlenül az oroszlánok verméből, és a három ifjú is a tüzes kemencéből. A te helyzeted nem oly reménytelen, mint az övék volt: de még ha az is lenne, az Úr átsegít és győzelmessé tesz. ,,Ezért félj a félelemtől". Ez leggonoszabb ellenséged, amelyet önmagadban hordasz. Térdelj le, kiálts segítségért, azután kelj fel és mondd: ,,Bízom, nem félek"!
--------------------------------------------------------------------------------
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt" (2Kor 5,10).
Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetőknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett művében. Maradj állandóan Krisztus ítélőszéke előtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtől erednek, bármilyen kegyes vagy is különben. Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned. Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bűn büntetése, hogy megátalkodsz a bűnben. Nemcsak Isten bünteti a bűnt; hanem a bűn erőre kap és teljes mértékben visszafizet a bűnösnek. Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. Bűnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bűn. A bűn következményeitől semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.
"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van..." (1Jn 1,7). Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklőbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.
--------------------------------------------------------------------------------
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
"Hogyha keseregne szívem, és háborognának a veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat Te irántad. De én mindenkor veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem."
(Zsolt 73,21-24)
"Legalább annyira határozott kötelességünk, hogy ellenálljunk a lehangoltság és elégedetlenség gondolatainak és érzelmeinek, mint az, hogy imádkozzunk. Ha a menny felé törekszünk, hogyan haladhatnánk az Atyánk háza felé vezető úton gyászmenethez hasonlóan, nyögve, siránkozva? Az állandóan panaszkodó, felháborodó keresztények, akik azt gondolják, hogy a vidámság és boldogság bűn, nem rendelkeznek igazi világossággal...
Neveljük rá szívünket és ajkunkat, hogy Isten határtalan szeretetének dícséretét beszélje. Neveljük rá lelkünket, hogy legyen reményteljes... Sohase felejtsük el, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai. Kiváltságunk, hogy békességünk legyen Istenben. Nincs-e okunk a hálára minden pillanatban, még akkor is, amikor láthatóan nehézségek vannak az utunkban?"
(Boldog élet, A lélek befolyása a testre c. fejezetből)
Offline
