|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020-01-01 21:59:11, szerda
|
|
|
"Nem is mondható életnek az élet ott, ahol a halálfélelem van jelen."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:58:16, szerda
|
|
|
"Ha attól a haláltól, amely ideiglenes szenvedéseknek vet véget, annyira félsz, mennyire kell félned attól a haláltól, mely örökkévaló gyötrelembe taszít."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:56:40, szerda
|
|
|
"Jobban szereted halálodat, mint éltedet; rosszul meghalni félsz, rosszul élni nem félsz."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:55:32, szerda
|
|
|
"Ha félsz a testi haláltól, halálba kergeted lelkedet."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:54:49, szerda
|
|
|
"Az a halál, amelytől az emberek félnek, a lélek elválása a testtől; az igazi halál pedig, amelytől az emberek nem félnek, a léleknek elszakadása Istentől."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:53:25, szerda
|
|
|
"Ahol megvan a felebaráti szeretet, ott szükségképpen megvan az Isten iránti szeretet is."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:52:25, szerda
|
|
|
"A felebaráti szeretet a szomjazók itala, az éhezők étele, a keserű sors részeseinek édessége, a szomorúaknak igazi, nyugtot adó vigasza."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:51:01, szerda
|
|
|
"Minden ember felebarátja minden embernek; mivel közös a természetünk, ne nézzük a származás különbözőségét."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 21:49:57, szerda
|
|
|
"Kétségtelen, hogy minden embert felebarátunknak kell tartanunk."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
2020-01-01 18:58:55, szerda
|
|
|
Csak egy falevél...
Csak egy falevél az őszi szélben,
Megsárgult, rothadó szemét,
Halálos táncát repkedve járja,
Szél játszik hozzá gyászzenét.
Hol fog megállni, mi lesz belőle?
Talán csak sárba tapossák...
Vagy összegyűjtik rothadni télre?
S mint trágyát a földbe ássák.
S ha eljön egy másik rügyfakadás,
Ő is ismét újjáéled...
Tövissé, fává, díszes virággá?
Falevél,... mi lesz belőled?
Mint falevelet dobált a sorsom:
Elbuktam... újra felálltam...
Összetörve, de új remény között.
Egy bűnöm százszor megbántam.
De ha jön rám a holnap gondja,
Elbírom-e, mint a múltban?
És összetörten, elfáradt testből,
Feltámadok megújultan?
Uram! Szavadra várok szólj nekem!
Vihar múltával mit tegyek?
Óh, emelj fel a földnek porából,
Hadd legyek a Te gyermeked.
Vajda Pál |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
384 db bejegyzés |
e év: |
3633 db bejegyzés |
Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 6983
- e Hét: 29627
- e Hónap: 58939
- e Év: 246741
|
|
|