|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 22:41:10, vasárnap
|
| |
| |
Annak, hogy a megváltás nem cselekedetekből történik, két alapvető oka van. Az első az, hogy az embernek nincs olyan cselekedete, ami ebben az esetben szóba jöhetne. Semmi nincs az életében, ami megváltást érdemel, éppen ellenkezőleg: minden a szent Isten kárhoztató ítéletét váltja ki. A Szentírás arról tanúskodik, hogy nincs egy igaz, nincs egyetlen egy sem. Nincs senki, aki jót cselekszik. Valójában az ember legjobb cselekedetei és legnagyszerűbb emberbaráti jótéteményei sem jelentenek többet Isten előtt holmi mocskos rongyoknál. Ezek az igazságok nem csupán az emberi büszkeséget rombolják le, hanem a lelkiismeretbe is bevésődnek annak érdekében, hogy kioltsák az Isten előtti önigazolás minden reményét, és szétzúzzanak minden gondolatot, amely azt sugallná, hogy az ember saját ereje révén kedvező helyzetbe kerülhet az Istenség előtt. Az ember egyedül hit által mehet Istenhez, és csak azután, hogy felfogta a saját nincstelen állapotát, és a régi himnusz írójával együtt kiált fel: ,,Semmit nem tudok hozni neked, csak keresztedhez ragaszkodom".
Másodszor: az üdvösség nem cselekedetekből származik, mert az nem dicsőítené Istent, hanem adóssá tennék, és a teremtmények vélt érdemeinek jutalmazására köteleznék Őt. A cselekedetek által elnyert üdvösség nem más, mint vallásos köntösbe öltöztetett humanizmus. Olyan, mint a mesebeli ember, aki a saját akaraterejével felemeli magát a porból, legyőz minden túlerőt és elnyeri a jutalmat.
Másfelől, a valódi vallás: a hit. Ebbe az állapotba kerül ez ember, amikor ,,elveszett, és a bukás összetörte őt", és minden önbizalmától megfosztva, csak a megmentő Isten hű ígéreteiben bízik. A hit által elnyert üdvösség epikus drámájában Isten a hős, és egyedül Ő az, aki méltó a dicséretünkre. Éppen úgy, ahogyan meg van írva: ,,Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget...! és ,,Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék".
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 21:55:03, vasárnap
|
| |
| |
Egy mustármagnyit
Hit! Te meg nem alkuvó!
Hit, te szárnyakat adó,
röppents fel a magasba,
ahonnan visszahullva
más szemmel, füllel, szívvel,
Szentlélek erejével
éljek itt tovább.
Mert hit nélkül az élet,
mint egy holdbéli táj,
üres szakadékokkal,
üregekkel, dombokkal
behálózott határ.
- Szomorú, szenvedő, szeretetre
vágyó az emberi szív.
Vágyik tenni valamit,
és nézi, gyönyörködik,
ha sikerül alkotni
valami múló csodát,
mint Áronnak,
Izráel borjúját.
És hisz Önmagában,
eszmék áramlatában,
amelyekkel sodródik,
mint lehullt gally tovább.
- Én más hitről beszélek,
másforma hitet kérek:
olyat, amit nem adhat
ez a múló világ.
Istent ostromlom érte:
küldjön nekem belőle
egy mustármagnyit hát!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 21:38:06, vasárnap
|
| |
| |
A nagy takács
Oly sok minden elmúlt,
de emléke maradt.
Őszi ködök szállnak
zúzmarás fák alatt.
Vénült, kopasz fák közt
sírdolgálja a szél:
Elmúlt megint egy év,
lehullt a levél.
Ügyes szövőmester
volt az év takácsa,
biztos kezekkel szőtt,
felsodorva vászna.
A te életed vásznát is leszőtte,
nagy takács az Idő,
mesteri szövése.
Benne van minden szál,
minden tett, gondolat.
Remény, öröm, bukás
egy hosszú év alatt.
Tiszta, szép érzések,
felemelő imák,
győzedelmes percek,
elesés és bukás.
- Így teljes az élet:
könny, öröm vegyülve:
Éveink lassan mind
az Úr kezébe gyűlve.
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 21:26:33, vasárnap
|
| |
| |
Ésaiás
A régi templom megszentelt csöndjében
szólt az Úr, és felelt a gyermek.
Nem tudta még, hogy miért hívja őt,
nem tudta még, hogy próféta lesz.
Olyan próféta, akinek a szava
rettenetes, fájó korbácsütés:
akinek a szava tiltott üzenet lesz:
mert felsebzi Izráel fülét.
Mert rettenetes az Úr haragja
népe fölött, ha nem hallja szavát:
Hogy megmondja, hogy felrázza őket
őt küldte el az Úr: Ésaiást.
- Eleven szén perzselte meg száját,
s ez a tűz égette, amíg élt.
Kért, könyörgött, átkozott, ha kellett:
Szívvel és vérrel élt Izráelért.
- Aki annyit tud, az már nem hallgathat.
Minden perce élő számadás.
Az élete csupa vívódás volt,
a nép bűne neki visszafájt.
- Eljutott a titok fundamentumáig:
a megváltás tervét maga előtt látta.
Elé vetült a Messiás gyötrelme:
Tudta, hogy ez lesz népe gyógyulása.
Tudta azt is, hogy a Messiásban,
Isten mindent, mindent megbocsát:
Azért tudott vigasztalni is úgy,
ahogy nem tudott soha, senki más!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 21:12:27, vasárnap
|
| |
| |
Búcsúzunk lassan
Már búcsúzunk,
búcsúzunk lassan.
Az év vén szemei még
ránk nyílnak, hogy lássák:
életünk hervadó, lehulló virágát.
Mi rázzuk a bezárt
ketrec-rácsot,
és kimondom,
nagyon-nagyon
fáj, hogy:
nem lehet változtatni rajta.
A múló idő,
mint valami szarka
itt cseverész, jön-megy
szüntelen, röppen,
és lát mindent,
mi volt, mi van velem.
A titkaimat is mind kifürkészi:
s én nem tudom az övét
semmiből kinézni.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 21:07:29, vasárnap
|
| |
| |
Idő-börtön
Bizony, minden elmúlik itt.
Ha megtarthatunk valamit:
egyetlen egy kincsünk: a hit!
Körülöttünk, bennünk enyészet.
Jön a kérlelhetetlen végzet.
Lassan, sandán, egyre közelít,
ránk célozva szüntelen az íjt.
Mióta és miért? Miért céloz?
Születésünkkor már ott állott.
Csak nem tudtuk, nem is vettük észre:
beleszülettünk a börtönébe.
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 21:02:16, vasárnap
|
| |
| |
Mint Néró
Élnek az emberek
iszonyat között.
A félelem, a rettegés
hozzánk költözött.
Ebben a csodálatosan
szép világban
miért ülhet lakomát a bűn?
Mint Néró,
mikor felgyújtotta Rómát.
Őrült vigyorral ránk köszön
a vért kívánó szenvedély:
s az ember-szíveket
ronccsá tépi:
Hát nincs senki, aki segítsen?
Nincs, aki a szépet megvédi?
- A szívekben nem él már Krisztus.
Valakinek ki kell mondani.
Sokan gondolják, de nem merik ezt
nyíltan bevallani.
Préda lett az ember élete.
A halála nem is fájdalom.
Fogjatok össze, kik megértitek,
hogy Istené az élet,
s Ő az Úr azon!
Atombombák rohadjatok széjjel,
míg nem jön ránk az égő pokol!
Békességet-békességet még!
Csöndet, amiben az Isten honol.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 20:49:59, vasárnap
|
| |
| |
Leszek-e még?
Leszek-e még,
leszek-e még, Uram,
síró, sóhajtó, sóvárgó
gyermeked; aki szeretném,
kívánom, kérem, könyörgök,
hogy hittel töltsd meg
újra a szívemet.
Mert önmagamba roskadozva vallom,
megszégyenülve, fájón Teneked,
hogy olyan kevés bennem
a belső erő:
meghidegült az első szeretet.
Megfagyott a lelkem szép virága:
a Kezedben kinyíló szeretet,
mert annyi vihar rázta az életem,
és lehulltak a tépett levelek.
- Tudlak-e még újra úgy szeretni?
És hinni, hinni mindenek fölött?
Látom-e még ragyogni kereszted,
mikor forgok zúgó ár között?
Péteri utat, tamásit járok.
A tagadást, a kételkedést, Uram!
Szívszorító érzések villáma
a véremig, a velőmig suhan.
- Vannak, akik eltitkolják talán,
ha ilyen napok fájdalmait élik,
és behúzva a vitorla vásznát,
a vihar elvonulását remélik.
- Én is hiszem és várom is jöttét.
De addig, Uram, míg a próba tart,
kérlek, lásd meg esendő voltomat:
utamon a százezer vihart.
- Azokért is kérlek, akik
csendben hordozzák a fájdalmat,
mert szégyellik azt kimondani,
mintha szégyen volna
a stáció járás:
szégyen volna keresztet hordani.
- Én bevallom hangosan, zokogva,
hogy; bizony, Uram,
sokszor roskadok.
S mindig kérdezem:
Uram! Leszek-e még olyan,
amilyennek Te akarod?
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 20:25:43, vasárnap
|
| |
| |
A kereszt alatt
Békét kötöttünk Istennel Urunk, Jézus Krisztus által (Rómaiaknak írt levél 5, 1). Így véget ér Isten ellenünk folytatott harca is. ... Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten, Isten haragja által lesújtva. Isten maga küldte Jézust a keresztre. ... Csodálatos titok Isten békét kötött velünk Jézus Krisztus által. A kereszt alatt béke van. Ez a teljes megadás Isten akaratának, itt van saját akaratunk vége, itt van a nyugalom és a csend Istenben, itt van a lelkiismeret békéje, minden bűnünk megbocsátásában. ,,Itt a kereszt alatt jutunk el a kegyelemhez, amely megadatott nekünk" (Rómaiaknak írt levél 5, 2). Itt jutunk el nap mint nap Isten békéjéhez. Itt van az egyetlen út, amely a világon létezik, hogy megtaláljuk a békénket Istennel. Egyedül Jézus Krisztusban csillapul Isten haragja, egyedül benne kapcsolódhatunk bele Isten akaratába. Ezért Jézus Krisztus keresztje hívő közösségünk részére az eljövendő dicsőség örömének és reményének örök oka. ,,Az eljövendő dicsőség reményével dicsekszünk." Itt a kereszten jön el Isten joga és győzelme a földön. Itt válik az egész világ számára nyilvánvalóvá. A béke, amit itt befogadunk, Isten birodalmának örök, dicsőséges békéje lesz.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-16 20:17:23, vasárnap
|
| |
| |
Elviselni tudni a keresztet
Mielőtt Jézus magával viszi tanítványait a szenvedésbe, a megaláztatásba, a szégyenbe és a megvettetésbe, magához hívja őket, és megmutatja nekik magát, mint Isten dicsőségének az urát (Máté 17, 1-9). Mielőtt a tanítványoknak le kell ereszkedniük Jézussal az emberi bűn, gonoszság és gyűlölet mélységeibe, felvezeti Jézus őket a magas hegyre, amely a segítség eljövetelét ígéri (Zsoltárok könyve 121, 1). Mielőtt Jézus orcája elszenvedi az ütéseket és a megaláztatást, mielőtt ruhája széttépetik és vérrel megpecsételtetik, a tanítványoknak látniuk kell Jézust isteni ragyogásában. Arca úgy ragyog, mint Isten arca, ruháját fény övezi. Nagy kegyelem, hogy a tanítványok, akiknek át kell élniük Jézussal együtt a szenvedést a Getszemáni kertben, láthatják Isten megdicsőült fiát úgy, mint az örök Istent. így a tanítványok a feltámadás tudásával mehetnek a kereszthez. A mi helyzetünk ebben teljesen megegyezik a tanítványok helyzetével. Nekünk is feltámadás tudatában kell a keresztet viselnünk.
A színeváltozást átélő Jézus mellett áll Mózes és Illés. Törvény és prófécia adják meg neki a tiszteletet. Beszélnek Jézussal. ... Együtt beszélnek a keresztről, Isten titkairól. Az Ószövetség és az Újszövetség a színeváltozás fényében találkozik össze, és együtt beszélnek a titkokról. Az ígéret beteljesül. A vég a minden.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
366 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2107
- e Hét: 35883
- e Hónap: 65195
- e Év: 252997
|
|
|
Offline
