|
2019-09-05 13:12:06, csütörtök
|
| |
| |
A nevelés ösvényei
Mint azt már tudjuk, nincs egy pontos, minden időben és élethelyzetben alkalmazható recept a gyermeknevelést illetően. A gyermekek megszületnek, felcseperednek, aztán egyszer kirepülnek a családi fészekből. Ez az élet rendje, ez ellen nincs mit tennünk. Azonban nem mindegy, hogyan történik mindez, a szülők rendkivüli fontossággal bitnak gyermekeik testi, lelki és szellemi fejlődésében.
A szülő mindig a legjobbat szeretné gyermekének, éppen ezért olyan nehéz mindig a helyes döntéseket meghoznia.
A gyermek 13 éves koráig, a szülők a kormányos szerephez jutnak, együtt hajóznak az élet tengerén, itt már kissé kevésbé lehet a gyemekre hatni, ugyanis akarata és személyisége megnyilvánulásának fénykorát éli. Ezt követi a kamaszkor. Ebben az időben a szülő nem más mint kisérő, azaz kalauz, akit egyszer követ gyermeke, máskor pedig a gyermek maga kivánja felfedezni a dolgokat, megtapasztalni a sikereket és kudarcokat egyaránt.
Meghatározó a bizalom, amellyel a szülő megajándékozza gyermekét, ezáltal bátoritja őt, hogy magabiztos legyen, tartson ki azon tevékanység mellett, amelyet odaadással, mosolyal az arcán végez, mivelhogy szivből jön az erre való késztetés. Ha támogatjuk gyermekeink álmait, vágyait, azok egykor valóra válnak, ezáltal ők minden élethelyzetbenb fényforrásá lesznek.
A Dalai Láma szavait idézném :
" Ha szeretsz valakit, adj neki szárnyakat, hogy szárnyalhasson, gyökereket, hogy visszatérjen, és okot, hogy maradjon " |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
