|
2009-01-27 10:53:00, kedd
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla: Kusza tájak garabonciása
Esténként, ha megbékél a város,
az öreg Nap lemegy a Dunához,
vissza sem néz, ballag füstölögve,
fekete por kavarog mögötte.
Én is megyek, halkan dudorászva,
kusza tájak garabonciása,
kósza lábam elbolyong a parton,
s vállaimra árnyat vet az alkony.
Szeretem e kócos kis utcákat,
a vén Dunát, a mogorva gyárat,
élet-halál nékem ez a város,
ragaszkodom hozzá, mint anyámhoz.
Élhetnék tán mosolygósabb tájban,
mint itt a Láng és Füst városában,
de itt élek, ahol küzdő népem,
szívverését mellkasomban érzem.
Itt élt, itt halt sok kesergő ősöm,
minden utca, kert, ház ismerősöm,
ide kötnek jó cimboraságok,
átkok, kínok, remények és álmok.
Az ég alján pici máglyák égnek
martintüzek, békés, szelíd fények,
rájuk suhint életünk nagy szárnya,
s beragyognak lelkem udvarába...
Csepeli Szabó Béla : Életem és hitvallásom Link
Budapest - Csepel Link
Link  Link Amatőr képek Cseperől Link
Kis Sándor fotós galériái Link
 Link
Vezér Endre csepeli helytörténész albuma Link
Csepel.info ,Csepeli hírblog Link
Csepel-sziget Link Fotóalbum Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla * Író |
|
|
|
|
|
Offline
