|
2013-03-27 16:33:19, szerda
|
| |
| |
Ments meg Uram !
Sík Sándor
(1889-1963)
A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől ;
Ments meg Uram a szürkeségtől !
Édes az ifjak mentás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek ;
Ne engedj Uram koravénnek !
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak !
Ne hagyj Uram megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
Más örömén ha nem tudnék örülni.
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap Uram hadd legyen a végső;
Szabadítsd meg a szürkeségtől !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
