|
2013-03-28 08:10:29, csütörtök
|
| |
| |
Krisztussal a keresztúton
Békés Gellért (1915-2000)
illusztráció: A.Mantegna, Keresztre feszítés-1459,(Louvre Párizs)
Téged véresre vert az ostor,
én röpke szellő megcsókollak.
Kereszt töri föltépett vállad,
enyhítlek, puha ruhaujjad.
A por vagyok, mi simogatja
útra szédült első esésed,
s a kín, amit találkozásotok
Anyád gyötört szívébe vésett.
Vagyok Simon, a szürkeszívű,
kiben pünkösdi lángok gyúltak,
és mint szelíd Veronikának,
vonásaid lelkemre hullnak.
És újra jajdulsz és leroskadsz,
vagyok a szent tűz, mely tovább vísz.
A síró nagy asszony-szemekben
a könny vagyok, a bánatos víz.
És harmadszor roskadsz a földre,
a fűnek vagyok hűvös ágya,
szűz testeden az esti árnyék,
mi ráterül a Golgotára.
Vagyok kereszted élő fája,
ó Bárány, te szent oltárod,
s szíved mikor utolsót dobban,
én átölelem csöndes álmod.
Vagyok Anyád bús ölelése,
az örök halom néma bánat.
Kenet vagyok én rád simulva,
miből hűséges illat árad.
És forró fejem odahajtom
kihűlt szívedre, s szótlan várom,
hogy élőn újra megdobbanjon,
s föltámadjunk, Krisztus, Királyom !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
