|
2018-10-29 16:03:09, hétfő
|
| |
| |
Halottak napján,
gondolkozz el, kérlek !
Mennyire fontosak
azok akik élnek.
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel ?
Jelentenek e annyit
mint ki régen ment el ?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan távol,
kire nem jut idő,
Kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Mért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földi porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőként tehetnél
ahelyett, hogy sírnál.
Oly sok a magányos
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
-tudod-attól félek
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle...
Aranyos Ervin : Halottak napján...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
