|
2018-12-12 14:01:14, szerda
|
| |
| |
Élek, várok,
Csendben állok.
Kérdéseimbe merülve,
Választ várok.
Sok minden volt,
Sok minden elmúlt,
Sok mindent vártam.
De az érzés ott lüktet:
Még keveset láttam.
Vágyok reményt, hitet,
Éltető friss vizet,
Kulcsokat, nyitott ajtókat.
Várok letört zárakat.
Hömpölyög bennem minden:
Élmény, csalódás, kérdés, nyomás.
Háborog a lelkem,
Ki ad megnyugvást?
Csend van, csend van már.
Halkan szól, Ő jön már.
Nem hangos szóval, abajgással,
Hanem szívet nyugtató simogatással.
Ő, ki szent és tiszta,
Mégis értem életét adta.
Csak jön és átölel,
A szívem Benne nyugalmat lel.
Megújul minden, s életre kel.
Minden más lesz,
Ő nem felejtett el.
Ő maga a Válasz Mindenre.
Kezem a kezében,
Térdelek Őt szemlélve.
Te vagy a Válasz Mindenre.
Kezem a kezedben,
Térdelek Téged szemlélve.
Tekinteted, közelséged
Feléleszt,
Örömöt - igazi
Mélyről jövőt ébreszt.
Szíved dobban, értem, érzem,
Többé már nincs mitől félnem.
S belül tudom,
Te magad vagy az Élet.
Érzem, hogy
Minden Szavad Élet.
S hiszem, Veled
Meglesz minden Ígéret.
Ildi Julie Bekessy Link 
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek*Idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
