|
2011-01-28 20:06:53, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek*Idézetek |
|
|
|
Címkék: összhangnak, bonyolultak, szükségeset, elhalkulnak, mélységből, kisimulnak, mindennapi, lábaidhoz, gonosztól, azonfelül, beszéljem, simogatás, beszédben, bíráljak, mindenek, kelyhére, együgyűn, tévedést, mindenre, istenem, halkabb, szómban, versben, ítéljek, ítélünk, hullnak, micsoda, legyek, másoké, szelíd, együtt, szívek, inkább, szónál, többet, kardos, óriás összhangnak, dolgok olyan, szükségeset beszéljem, szelíd igen, szívek kelyhére, Reményik Sándor,
|
|
Offline
