|
2012-12-02 12:13:49, vasárnap
|
| |
| |
Ünnep van, Advent első vasárnapja. Ilyen nagy ünnepek alkalmával mindig átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök, nem tudom hányadszor, hogy a mai rohanó világban szépen élni túl kevés. Csak szóban szeretni.. áh.. kevés, tettekkel kell igazolni, hinni és remélni szüntelenül. Táplálni kell mindezt sok- sok mosollyal meg öleléssel, hogy emléke hű legyen.
Gondolatban a gyermekkori világomba szállok...és látom, mint nagymamám fagyos lábujjamat dörzsöli, és hársfa teát itat velem egy bögréből, mondván: idd meg! ettől kimelegedsz . Igaza volt, átmelegedett testem, s én azt hittem akkor, hogy azt a tea tette, és nem a nagymamám ápoló keze.
Most már tudom mitől volt a bennem áradó meleg, az Ő gondoskodása, szeretete, és ölelése volt az ami a testemben szétáradt a melegség álarca alatt. Ez adta azt a boldogság érzést amit sokszor ma is érzek testemben. Hiánya, ily ünnepek alkalmából nagyon rámtör, fájj, és kívánja a vissza nem térő múltat, és emlékeket.
Szinte érzem a konyhában elterjedt finom illatokat, miknek okozója a sült mazsolás kalács, a mákos meg diós tekercs, valamint a tepertős pogácsa volt. A spór melegétől nagyanyám meg anyukám arca piros volt, no meg az izgalomtól amit a sütemények siker élménye okozott.
Karácsony estélyén Nagymamám be ment a szobába mindenféle nagy dobozokkal, nekünk nem volt szabad bemenni, mert megzavarjuk az Angyalkát aki már nézelődik melyik gyerek milyen jó és szófogadó.
A várva várt Karácsony estélyén, egy csilingelő hang adta mindig tudtunkra az Angyalka érkezését. Futottunk, mind a négy testvér be a szobába, körülálltuk a Karácsonyfát, s ámultunk a csillag-szorók fényén, meg az égő gyertya szívünkbe gyújtott melegétől. Letérdeltünk mind, közösen imádkoztunk, és énekeltük a már betanított templomi kántálásokat.
Visszagondolva még most is boldog érzés vessz erőt rajtam, érzések !!... amit e ünnepek alkalmából, átadok gyermekeimnek, és unokáimnak. Már évek óta csak mi töltjük el ekképp a Szent Ünnepeket, már mi vettük át a szüleink és nagyszülők szerepét. De megmondom nektek, hogy lelkemben még mindig ott mosolyognak, amint szertetettükkel átölelnek. Nagyon igyekszem e szeretettet átadni családomnak.
Minden ünnep attól lesz sókkal szebb, ha a gyertyafényben, könnybe lábadt szemekkel, a múltra emlékezünk, de mi tudjuk, hogy ők nézik ünnepét családunknak. Tudom, hogy onnan fentről igazgatnak minket, és nagyon szeretnek bennünket.
Kívánom e ünnepeken, hogy a gyermek kacajból muzsika szálljon felétek, járja át lelketeket, és a szeretet amit mi kaptunk, naponta adjuk át mindenkinek körünkből. Ekképp köszöntsük Advent Ünnepét emlékeinkel, és megtisztúlt szivünkel.
Kívánnom, hogy a hajnal fénye arany sugárt szórjon körétek, és boldogság szálljon meg titeket.
Szép Adventet kívánok mindenkinek.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
