Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Újra elsőosztályosként
  2018-07-19 12:34:42, csütörtök
 
 

Októbertől decemberig Vásárhelyen voltam a kórházban. A szemműtét előtt egy pár nappal édesanyám hazament, hozott szilvapálinkát és pénzt(nagyon sok pénzt), amit S. professzornak adott. A műtét két és fél órát tartott. Édesanyám a műtét után tudta meg, hogy nem az az orvos műtött, akinek adta a pénzt, hanem H. Kálmán professzor, egy idős, nyugdíjas orvos. A műtős főasszisztensnő édesanyámnak titokban elárulta, hogy a műtét nem sikerült. Műtét előtt 85%-os volt a látásom, műtét után ez 65%-osra csökkent. Két hét múlva visszajött Németországból S. professzor. Egy hónapi tanácskozás után újra műtét, most már S. professzor és maradtam a semmivel.
3 hónapig feküdtem mozdulatlanul a hátamon és december végén, mikor hazaengedtek, ráadásul még járni sem tudtam. Hetek teltek el míg újra megtanultam járni, de most már tapogatózva.
A szomszédaim, barátaim ugyanúgy kezeltek mint rég. Együtt játszadoztunk, szaladgáltunk, ipicsapáztunk, mint rég. Aztán egy nap suttogásokból rájöttem, hogy Kolozsvárra fognak vinni. Ott volt iskola a nemlátók számára.
Egyre jobban tudatosult bennem a másság, amikor az osztálytársaim meglátogattak búcsúzásul. Felfogtam, hogy többet nem lesz padtársam Bálint Rózsika és búcsút kell vennem Hajdó Gézától, Péter Attilától, Berkeczi Árpitól, Kláritól, Piroskától, boltos Marikától.
Egy szeptemberi napon búcsút vettem Oroszhegytől, barátaimtól. Elindultunk édesanyámmal az ismeretlenbe. A nővérem megszámolta, hogy 73 pajtásom kísért a buszig. A nővérem bekísért a városig. Innen vonatra szálltunk. Emlékeztem a vonatra még látó koromból. A barátaim még nem is láttak vonatot. Izgalommal telve, de büszkén másztam fel magas lépcsőjén. Leeresztettük a kupé ablakát, és így beszélgettünk a nővéremmel. Én fent a vonaton, ő lent a peronon. Én beszéltem, hagyatkoztam. Ő nem válaszolt. Sírt. Elindult a vonat Kolozsvár fele, arra a tájra, ahol elkezdődött számomra az élet iskolája. Nem gondoltam, hogy már 8 éves koromtól idegenben kell megálljam a helyemet.
Furcsa volt minden, itt senki sem beszélt magyarul. Oroszhegyben, Udvarhelyen mindenki magyar volt. Én úgy tudtam, hogy Magyarországon élünk, de rájöttem, hogy tévedtem. Itt ismertem meg az osztálytársamat Lacit, akivel örök barátság kötődött. Végig egy osztályban, egy asztalnál, egy hálószobában voltunk, a szekrényünk is közös volt. Minden falatot megosztottunk. Jobb volt mindkettőnknek, mert egyikünk sem tudott románul, legalább ketten beszélgethettünk.

Az első nap

Az első ebédet elszalasztottam, mert nem értettem mit mondanak. Egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy egyedül vagyok az osztályban. Majd Lacitól tudtam meg, hogy ebédelni voltak. Ezért igyekeztem nem elszalasztani az esti sorakozást, hátha kapok valamit enni. A vacsorát nem szerettem. Majd sorakozás és irány a háló. Mindenki lecsendesedett és elaludtam én is. Arra ébredtem, hogy nagyon kell menjek a vécére. Nem tudtam hány óra lehet. Bíztam abban, hogy kibírom reggelig. Mikor már nem bírtam tovább, leszálltam az ágyból és elindultam. Nem találtam az ajtót. 21-en voltunk egy hálószobában. Többször végigjártam a szobát, majd belebotlottam a kilincsbe. Mezítláb kimentem a hálószobából és elindultam a hideg betonon. Ajtóról ajtóra nyitottam, sehol nem volt véceszag, pedig este a sorakozó vonattal voltam a vécénél. Emlékeztem, hogy közel kell legyen. Mikor már nem bírtam tovább a folyosó egyik sarkában pisiltem. És most már hibásnak éreztem magam, ezért igyekeztem elmenni minél hamarább onnan. A hálószobát kerestem, de nem találtam. Megtapogattam minden ajtót, de nem találtam azt a kilincset, amelyiken kijöttem. Már lehetett egy órája is, hogy bolyongtam egyik ajtótól a másikig. A lábaim megfagytak. Pánikba estem, egyszerre minden düh és kétségbeesés kitört belőlem. Hangosan kezdtem ordítani, sírni. Pillanatok alatt odajött Pikos, az éjszakai felügyelő, és meglátta, hogy a sarokba pisiltem. Meghúzta a fülemet és bevitt a hálószobába. Kiabálva beszélt hozzám, de nem érdekelt, mert úgysem értettem mit mond. Örültem, hogy újra ágyba bújhatok. Hát, így mutatkoztam be.
Reggel indulás előtt újra sorakozás. A sorakozás úgy történt, hogy sorba álltunk egymás vállát fogva, hogy ne vesszünk el. Erről mindig a vonat jutott eszembe. Ezzel a vonattal mentünk kezet mosni, az ebédlőbe és este újra aludni.
Édesanyámnak nem mertem elmondani, hogy mi történt az éjszaka, hogy nehogy hazavigyen. Ő úgy tervezte, hogy egy hétig ott marad, hogy lássa, hogy megszokom-e, otthagyjon-e, vagy vigyen haza. Az egy hétből több lett, mivel a nagyobb gyermekek az udvaron lévő szökőkúthoz csaltak és azzal szórakoztak, hogy a kicsiket priccolták. Én teljesen eláztam. Sajnos a következő két hetet az iskola betegszobájában töltöttem súlyos tüdőgyulladásban.
És eljött a nap, amikor döntést kellett hozni. Voltak kételyek. Maradni, vagy hazamenni. Édesapám asztalos volt, Oroszhegy asztalosa. Felmerült a gondolat, hogy mellette tudnék tenni-venni, segédkezni, hiszen már öt éves koromtól készítettem kisasztalt, széket, padot és sok más egyebet, úgy-e bár asztalos fia voltam. Végül szorongva azt mondtam édesanyámnak, adjunk hálát az Istennek, hogy van lehetőségem iskolába járni. Úgy döntöttem, hogy maradok. Mikor édesanyám elbúcsúzott három feladatot kaptam tőle: egyek, imádkozzak és tanuljak.
Ettől a naptól elkezdődött a kihívások sorozata: a román nyelv megtanulása és az ábécé elsajátítása másként, ugyanis a betűket ezentúl kézzel olvastam. Osztálytársaink, iskolatársaink mind látássérültek voltak, többnyire vidámak.
Megszoktam az éhezést. Jóformán nem szerettem semmit, amit adtak. A reggeli általában vajaskenyér volt, de én nem szerettem egyetlen tejterméket sem. Így a reggelim esett. Az ebéd ízetlen volt, legtöbbször azt sem tudtam mi az. Vacsorára általában tejbegrízt, túrósmakarónit, túróspuliszkát, vagy tejet adtak, így én éhes maradtam. Nagyon ritkán üres pityókatokány, vagy fuszujkafőzelék volt. Ilyenkor kedvemre ehettem, mert ezeket a többiek nem ették meg. Volt egy osztálytársam,Kokán, aki árvaházból jött és valamennyire tudott magyarul. Tőle megtudtam hogy mondják románul, hogy kenyér, így Lacival gyakran megfordultunk a konyhán, hogy üres kenyeret kérjünk, kudurásszunk. Az üres kenyér kincs volt a számomra. Napok teltek el úgy, hogy csak kenyeret ettem. Volt úgy, hogy a konyhások megsajnáltak és a kenyeret belemártották olajba, ez igazi ínyencség volt.
Kezdtem megtanulni románul, első szavak között volt a "Sorakozás!", “Kezeket mosni!", “Ebédlőbe vonulni!" “Lefeküdni!".
Lacival mindent megtettünk, hogy hamar beilleszkedjünk az osztályközösségbe. Mivel nem tudtunk románul annak a veszélye állt fenn, hogy szellemileg fogyatékosnak minősítenek, és speciális osztályba tesznek, ahol a gyengébbekkel, a lemaradottakkal foglalkoztak.
Általában az osztály együtt vonatozott, hogy ne vesszen el senki, de Lacival gyakran elszöktünk. Sőt, már az évharmad vége fele nagyon sok mindent felfedeztünk az épületben, az udvaron. Egyre messzébb lopakodtunk.
Egyik délután, amikor Lacival bevegyültünk a nagyok közé, valaki hozzánk szólt. Nem értettem mit mondott. Rájöttek, hogy magyarok vagyunk. Megütöttek, de a már kiskorúként bennem lévő székely virtus nem hagyta magát. Visszaütöttem. Ők sokan voltak. Mind ütöttek, rúgtak, végül a földre kerültem. Letapostak és mielőtt elájultam volna olyan szó ütötte meg a fülemet, ami végigkísért Kolozsváron és Bukarestben, az hogy “bozgor"(hazátlan). Mikor észhez tértem egy kedves hang szólt hozzám(Marika néni):
- Nagyon megvertek?
- Nyugodj meg, itt biztonságban vagy. Én vigyázok rád.
Mindenem fájt, nem volt egy ép testrészem sem, de talán még jobban fájt a lelkem, hogy hazátlan vagyok. Gondoltam, hogy akkor mi mindannyian magyarok, akik oroszhegyiek, udvarhelyiek vagyunk, mind hazátlanok vagyunk. A következő 10 napot újra az iskola rendelőjében töltöttem. Marika néni volt az asszisztensnő. Nagyon szigorú volt, mindenkivel kiabált, de velem mindig szépen beszélt. Büszke voltam rá, mert magyar volt. Sokat foglalkozott velem. Elmondtam, hogy haza szeretnék menni.
- Ne tedd azt- mondta- kell tanulnod, iskolába járnod, mert csak így lesz valaki belőled.
Miután kiengedtek a rendelőből és visszakerültem az osztályba, Lacitól és Kokántól megtudtam, hogy kik vertek meg. Megesküdtem, hogy mikor nagyobb leszek, akkor mindeniknek visszaadom.
Már kezdtünk tudogatni románul és a szókincsünk bővült egy újabb szóval, és pedig azzal, hogy vacanță. Otthon Gézáéknak és Jakab Irénkééknek volt lovuk. Mondtam Lacinak, hogy ez biztos vadkancát jelent, de idővel rájöttünk, hogy a vakációról van szó, és mi is egyre sűrűben kezdtük emlegetni.
Egy nap édesanyám utánam jött és hazavitt kedves szülőfalumba. Megfogadtam, hogy sosem mondom el szüleimnek, testvéreimnek, hogy engem hogy megvertek a románok, nehogy ne vigyenek vissza az iskolába. Pajtásaimnak pedig szégyelltem elmondani, nehogy kinevessenek. Rövid időre megfeledkeztem mindenről és éltem vidám gyerekkoromat Margittal, Gézával, Irénkével és Domival.
Az első osztályt második tanulóként fejeztem be. Negyedikes koromban én voltam az I-IV osztályosok felelőse, majd nyolcadikos koromban iskolafelelős. Minden év elején Lacival megkerestük az új gyerekek között a magyarokat. Minden osztályban voltak ketten-hárman is, és mindeniket szárnyaim alá vettem. Senki nem mert velük foglalkozni, mert féltek tőlem. Én voltam a magyarok védelmezője. És ezt tudták a diákok és a tanárok is. Iskolatársaim féltek tőlem, és eljött a nap, amikor többszörösen visszakapták tőlem azok, akik elsős koromban félig agyonvertek.
Egy nap letehettem a hipokráteszi esküt, és elkezdhettem a pályafutásom a városi kórháznál. 30 éves koromban a kórházi munka mellett elindítottam az első vállalkozást és létrehoztam a környék első privát szalonját, az Erka Szalont.
Következő lépések: képzések, család, otthon, majd más vállalkozások.
Ma hálát adok az Istennek, hogy ottmaradtam Kolozsváron, hogy erőt adott kitartani, harcolni. Megtanultam, azt, hogy csak akkor van valaki hátrányos helyzetben, ha azt elfogadja és nem tesz semmit ellene. Az akadályokat általában az emberek saját maguk állítják fel, hogy legyen miben megbotoljanak. Ütköztem nehézségekbe, de ezek ellenére megtanultam járni a magam útján.
2014-ben felmérve a helyzetet, hogy senki nem tesz semmit az országunkban élő több ezer magyar nemlátó érdekében, létrehoztam a Romániai Magyar Nemlátók Egyesületét. Az elmúlt közel harminc évben sok minden változott jó irányba, de sajnos a romániai magyar nemlátók helyzete csak rossz irányba alakult.
Tíz évvel ezelőtt elindult egy kezdeményezés, hogy létrejöjjön egy magyar iskola. Az ügynek vannak támogatói. Ma a reménység sugarai újra felcsillantak. Létezik egy hely Székelyudvarhelyen, egy több ezer m2-nyi beépített hely, ami megfelel iskolának, bentlakásnak, szakmát tanulni műhelynek, plusz kiállító teremnek is, ahol megnézheted azokat az eszközöket (beszélő lázmérő, beszélő színmegállapító, beszélő mérleg, beszélő vérnyomásmérő, stb.), amik a nemlátóknak létfontosságúak olyan hétköznapi tevékenységekhez, amikhez neked nincs szükséged egyáltalán segítségre.
Mindent megteszünk annak érdekében, hogy létrehozzunk Székelyudvarhelyen egy biztos pontot a romániai magyar nemlátok számára, ahol verés nélkül tanulhatnak anyanyelven, akár te, szakmát sajátíthatnak el, és így beilleszkedhetnek a társadalomba és példaértékű emberré válhatnak embertársaik számára. Manapság érdektelenül, vagy érdekeltséggel, lobbizással támogatnak különböző ügyeket.
Ha úgy érzed, hogy ez az ügy támogatást érdemel, kérlek lájkold ezt a cikket és oszd meg.
Köszönöm, hogy velem tartottatok. Várlak jövő szerdán is.
Sziasztok! Mindenkinek minden jót!
Csemegeuborka
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Mit is mondjak ?
  2018-06-11 09:36:00, hétfő
 
  Idézetek iskolai dolgozatokból
A hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Duna közepén. Innen gyalog folytatták útjukat.

Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult.

A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat.

IV. Béla a tatárjárás után a kihalt nép pótlásáról személyesen gondoskodott.

IV. Béla várromokat épített.

A hős várkatonák általában nem érték meg a haláluk napját, mert már korábban elestek a csatában.

Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta, és azon felmászott.

A századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat.

Radnóti Miklós fasiszta építőtáborban halt meg.

Móricz Zsigmond később megnősül, és elveszi a feleségét.

A néma Katrin hallgatag lett...,

Arany János 1817-tól 1822-ig született.

A Hunyadi László olyan ballada, amelyben a főhőst feldolgozzák.

Rákóczi Ferenc úgy halt meg, hogy belefulladt a Rodostóba.

Arany János velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra..

Leonardo da Vinci két olasz földbirtokos volt a középkorban.

Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltüzelt vadkan ölte meg..

Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia.

Petőfi mindent megtenne a nemzet érdekében, csakhogy ő is hősi halott legyen.

Petőfi úgy rohant a csatába, hogy jobb kezében a vers, bal kezében pedig a kard volt

Kölcsey 1815. januárjától 1816. tavaszáig nem írt verset. Ebből az időszakból 3 verse maradt ránk.

Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.

A katonák életüket és halálukat kockáztatták.

A hős holtan esett össze. Nagyon sajnálta, de akkor már nem volt mit tenni.

A víz oxigénből és folyadékból áll.

A mocsári vész 1526-ban volt.

A Szent Jobb István király bal keze.

Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.

Szemünk közepén van egy nyílás, amely mindenkinek fekete, mivel a fejünk belül sötét.

A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.

A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az embereket a szagával.

Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.

Sok régi kőzetben megtalálhatóak az őskori halak lábnyomai.

Döbrögi a harmadik levonásban két púppal gyarapodik.

A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.

Kanada területe egyenlő Európa lakosságával..

A kenguru kicsinye fészeklakó.

A ménes egy nagy lócsomó.

Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.

Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsőszülött gyermekét az Úrnak ajánlotta.

Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.

Kolumbusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.

Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát.

Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt ólmozott vadkan ölte meg.

Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.

És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset.

Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg.

Egyiptom őslakói a múmiák.

A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni.

A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit.

A Bibliát Guttenberg találta fel.

Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.

A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt
szökőkutakkal

A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.

A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.

Nyáron nő a kalapos gomba, télen a kucsmagomba..

Villon fő műve az Ótestamentum.

A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...

II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt.

A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.

Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől maga a császár is csak álruhában tudott menekülni.

Ady Boncza Bertalant vette feleségül.

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

A kőolajat kövekből sajtolták.

Eötvös József többek között Budán született.

Csapadékfajta: lisztharmat.

A cápa jellemzése: Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni

Nagy Beáta tanárnő gyűjtése
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Legyetek jók ha tudtok
  2015-09-03 18:55:25, csütörtök
 
  Dalszöveg:
Végre elmúlt, ennek is vége,
Az iskola udvara üresen áll.
Vége az évnek, pont ez a lényeg,
A csomagom kész van, a küszöbön áll.
2. Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.
3. Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Ha néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fájt.
2. Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.
R1. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
R2. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
4. Ugye tényleg nem fog fájni,
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másképp fogom gondolni,
Azt, hogy milyenek a felnőttek?
R1. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
R2. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
3. Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Ha néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fájt.
2. Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.
R2. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
R1. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
R2. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
A köszönés illemszabálya
  2015-03-24 09:48:00, kedd
 
  Ki köszön először: a nő, a férfi, a főnök vagy az idős ember?

Mivel társadalomban élünk, mindannyiunknak ismernie kell néhány illemszabályt, melyek gyakorlásával egymás iránti tiszteletünket fejezzük ki. A köszönés a tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája, a kapcsolatkialakítás első lépése.

lyen tekintetben nem léteznek társadalmi osztályok vagy szakmai fokozatok közti különbségek, ezek a szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Egy művelt, erkölcsös ember ugyanolyan respektust tanúsít a szakmai szempontból nála alacsonyabb beosztottnak is, mint a felsőbbrendűnek.

A köszönés jólneveltség kérdése

Bár egymás üdvözlése az emberiséggel egyidős, a köszönés formáját és értelmét már egy egyszerű mimika, testtartás vagy magatartás is megváltoztatja, tiszteletünket már egy kis gesztussal is kifejezhetjük.

Mindenki megérdemli, hogy köszöntsék. XIV Lajos például az utolsó szolgálóját is ugyanolyan rajongással köszöntötte, mint a legcsillogóbb La Vallière kisasszonyt.

Ki köszön előre?

A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála
A fiatalabb köszönti előre az idősebbet
A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket
A beosztott a magasabb rangút
A köszönést kötelező módon fogadjuk, ennek elutasítása súlyos sértés annak, akitől kaptuk.
Hogy köszön egy úr?

Mindig a nő előtt köszön
Abbahagyja a cigarettázást
Kiveszi kezét zsebéből
Kalapot emel: legalább a találkozás előtt két méterrel, enyhe meghajlással kísérve és a másik személy szemébe nézve. Ha a köszöntött fél bal oldalunkon van, jobb kézzel illik kalapot emelni, és fordítva.
Jobb a fejen hagyni a kalapot és csak verbálisan köszönni, mint a gesztust leredukálva csak a kalap szélét megérinteni anélkül, hogy levennénk.
Ha nincs a férfin kalap, akkor fejét kissé mélyebben hajtja meg.
Hogy köszön egy hölgy?

Azonos neműek találkozásánál a fiatalabb köszön először
Enyhe mosollyal és rövid fejhajtással kísérve
Az angolszász országokban a nő köszön előre, ezzel engedélyezve a férfinak a köszönést
Európa többi részén a férfi köszön, a nő fogadja
Két, azonos nemű és korú személy egyszerre köszön
A köszönés visszautasítása

A köszönés visszautasításával (nem fogadásával) sértettségünket fejezzük ki az iránt, akitől kaptuk. Ezen a helyzeten kívül nincs az a köszönés, amit a jó modor alapszabályainak szándékos és durva megsértése nélkül elutasíthatunk.

Előfordulhatnak helyzetek, amikor valamilyen konfliktus miatt, a köszönés elkerülése végett szándékosan nem akarunk észrevenni valakit. Nagy tapintatosságot és lélekjelenlétet igényel, hogy ilyen esetben mégis becsületesen járjunk el. Igyekezzünk már távolról, feltűnés nélkül kitérni a találkozás elől, de ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor röviden köszönünk. Ez akár lecke is lehet a másik számára, ha ő volt a bűnös, ellenkező esetben pedig békülési szándékunkról adhatunk számot ezzel a gesztussal.

Nincsenek szabályok, kivételek nélkül

Ha valaki - főleg egy nő - kényelmetlen vagy kínos helyzetben van, elkerüljük a köszönést
A hadseregben szigorú rendje van a köszönésnek: kötelező módon az alacsonyabb rangú köszönti először a magasabb rangút
Azonos egyenruhát viselők (vasúti társaság, posta, vám, stb.) anélkül köszönhetnek, hogy ismernék egymást
Aki belép egy helyiségbe az köszön, az ott lévők pedig fogadják azt (étterem, vonatfülke, váróterem, lift, üzletek, stb.)
A jól nevelt ember megáll és leveszi kalapját egy gyászmenet előtt
Egy nemzeti himnusz alatt vagy nemzeti lobogó felvonásakor felállunk és levesszük kalapunkat, kimutatva ezzel mások iránti tiszteletünket
Ha egy ismerősünk társaságban van, mindenkit köszöntünk, akik fogadják köszönésünket, viszont nem kötelesek megkérdezni nevünket
Köszönés, Kézfogás

Ha nem rokonnal, baráttal vagy közeli ismerőssel találkozunk, akkor ,,Jó napot!", ,,Jó estét!" köszönünk, és feltétlen odatesszük: Hölgyem/Uram
Nem szükséges kimondanunk a nevét köszönéskor annak, akivel találkozunk, de egy rangos személy vagy tiszt kimondhatja nevét beosztottjának, ami bók, dicséret jele a részükről
Kerüljük a helló, csá, ágyő változatokat hivatalos közegben
Kézfogást legtöbbször akkor eszközölünk, ha pár szót fogunk váltani azzal, akivel találkoztunk. A kézfogás ősi, mély szimbolikájú gesztus. Kezet szorítani valakivel a mély tisztelet jele.
Kezet fogni jobb kézzel szokás - ez onnan ered, hogy a fegyvert jobb kézben tartják, és ha ezzel a kézzel fogunk kezet, akkor ez a békekötés szándékát jelzi. Egyes közösségek, például a felderítők bal kézzel fognak kezet.
Aki először nyújt kezet: a nő, az idősebb vagy a felettes. Mégis, ha ennek ismeretének hiányában a fiatalabb nyújt kezet először, ezt visszautasítani szégyen.
A leggondterheltebb államfők sem jogosultak visszautasítani a bosszantó kérelmezők kézfogását. Egy kéznyújtást visszautasítani kivételesen súlyos modortalanság.
Kézfogáshoz felállunk. A nőknek csak akkor kell felállni, ha idősebbel fognak kezet, vagy ha különös tiszteletet szeretnének tanúsítani az illető felé.
A kézfogás sokat elárul rólunk. Kezünk ne lötyögjön élettelenül, de ne is zúzza össze a másik kezét.
Nem illik lefele tartva kezet fogni, ez nem elegáns és ,,lekezelő".
A kézszorítás a köszönésen kívül mást is jelenthet: egy üzleti ügyben való megállapodást, részvétnyilvánítást, gratulációt, kérést, köszönetet vagy bocsánatot.
Egyed Zsuzsanna
filantropikum.com
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Szepes Mária gondolatai
  2012-05-25 12:01:32, péntek
 
  A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat.

Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.

Véletlen történések nincsenek.

Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek.
És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.
Szepes Mária
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Mire vágytam
  2012-05-17 13:30:14, csütörtök
 
 

'Közelségre vágytam, cumit kaptam.
Szülőkre vágytam, játékot kaptam.
Beszélgetni vágytam, tévéműsort kaptam.
Tanulni vágytam, bizonyítványt kaptam.
Szabadságra vágytam, parancsokat kaptam.
Gondolkodni vágytam, ismereteket kaptam.
Áttekintésre vágytam, betekintést kaptam.
Szeretetre vágytam, erkölcstant kaptam.
Hívatásra vágytam, állást kaptam.
Boldogságra vágytam, pénzt kaptam.
Függetlenségre vágytam, kocsit kaptam.
Értelmes életre vágytam, karriert kaptam.
Reménységre vágytam, szorongást kaptam,
Változtatni vágytam, sajnálkozást kaptam.
Élni akartam...'
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Nyelvlecke
  2012-05-17 13:23:22, csütörtök
 
  NYELVLECKE

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, el ódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!

Gyimóthy Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Nyelvlecke
  2012-02-28 09:59:36, kedd
 
 
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
A magyar nyelvről
  2012-02-28 09:58:25, kedd
 
  Tudod-e ....... ki hogyan hal meg?

A tűzoltó elég gyorsan,
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felőrli az élete,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a mennyország kapuja,
Az órásnak üt az utolsó órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik,
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderül,
A díj-birkózót maga alá gyűri a halál,
A bérlő örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul,
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegetáriánus fűbe harap,
A virágárus alulról szagolja az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A papnak harangoznak,
A vadásznak lőttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját,
A szabót kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A meteorológusnak befellegzett.
Milyen változatos is a nyelvünk...
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
A bölcs tanárnő és a diákok
  2012-02-28 09:56:48, kedd
 
  Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé.

Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját.

Már kis idő múlva mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás.

"Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" - és "Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" - szóltak a megjegyzések.

Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal. Soha nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket.

A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igen bólintott. Erre a fiú azt mondta: "Mark nagyon gyakran beszélt magáról."

A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

"Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből.
"Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni." A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.
A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról. "Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon megbecsülte."

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.

"Chuck felesége pedig így szólt: "Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." "Az enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom". Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek."Mindig magamnál hordom" - mondta Vicki, és hozzátette:

"Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát." Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra.
Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.

A mát kell úgy alakítanunk, hogy ne kelljen holnap szégyenkeznünk az elmaradt lehetőségek, jó cselekedetek miatt.

Merjük szeretetünk megnyilvánulásait felvállalni!
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 279
  • e Hónap: 3028
  • e Év: 40776
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.