|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2021-02-14 10:17:41, vasárnap
|
| |
| |
Évközi 6. vasárnap - Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 1,40-45)
A Márk szerinti evangélium első fejezete valódi ékkő: egy kicsiny ,,összevangélium". Elénk áll benne Jézus nyilvános működésének teljes keresztmetszete, a Keresztelő fellépésétől az Ország örömhírének meghirdetésén át az első tettekig, amelyek egyfelől igazolják: Isten uralmának ereje jelen van és hatékony, másfelől pedig megmutatják nekünk a mennyei Atya igazi arcát. A szeretet és az irgalom, a jóság és a kegyelem mind-mind az ember megmentésére, megszabadítására, a magyar szó eredeti értelme szerinti egész-ségének helyreállítására irányul. Krisztus valóban Emmánuel, ,,a velünk lévő Isten", sőt: az az Isten, aki ,,értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért" vállalta a megtestesülés vagy páli szóval az önkiüresítés útját.
A leprás meggyógyítása ily módon bensőleg, lényege szerint összefügg az ördögűzéssel, a betegek gyógyításával, sőt az apostolok meghívásával is. Nyilvánvalóvá teszi, hogy a Messiás érkezése nem az ószövetségi választott nép belső ügye vagy valamiféle pusztán vallási mozgalom útnak indítása. Ahogyan a 2. század második felében íródott Diognétosz-levél fogalmaz, Jézus Krisztus az ,,emberekhez küldött ember volt". Ez a kifejezés azt hangsúlyozza, hogy Isten részéről az emberi létsors felvállalása valóban olyan lépés, amellyel a Fiú ,,minden tekintetben hasonlóvá vált testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit" (vö. Zsid 2,17). A test és a lélek megkötözöttségét a Mindenható nem felülről, hanem belülről oldotta fel. ,,Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett" - ahogyan a II. vatikáni zsinat fogalmazott (Gaudium et spes, 22.).
A leprás megtisztulása éppen ezért nem pusztán a fizikai betegség gyógyításának, a testi épséget helyreállító kegyelemnek a meghirdetése, hanem annak bizonysága, hogy Isten nem hagy magunkra minket. Amikor ember voltunk sérül - hiszen a lepra nemcsak az egészség, hanem a társadalmi kapcsolatok, a méltóság elvesztését is jelentette -, ő megragadja a kezünket, és közelségével gyógyít, szívben és lélekben egyaránt. A csodatétel nem a látványosság keresése (ezt mutatja a Megváltó viselkedése is: kerüli a tömeget, a kíváncsiak és a csodalesők áradatát), hanem a gyöngédség és az együttérzés, együtt szenvedés (empátia és szimpátia) megnyilvánulása.
Lehet, hogy én nem vagyok leprás, de testem és lelkem sérült, megkötözöttségektől sújtott. Az Úr azonban nem vet el ezért, éppen ellenkezőleg: egyre közelebb jön hozzám, mígnem szelíd keze megérint és megment.
Török Csaba - Magyar kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-14 10:15:00, vasárnap
|
| |
| |
Az olvasmányok első látásra egy ősi dologról szólnak, ami már egyáltalán nem aktuális. Mózes harmadik könyve a lepráról ír. Mivel gyógyítani nem tudták ezt a betegséget, hogy legalább a terjedését akadályozzák, elkülönítették a beteget. Később aztán tisztátalannak nyilvánították, és az egészségesekben kisebbfajta gőg alakult ki, Isten büntetését látták a betegségben, bűnös embernek tartották a beteget - magukat pedig bűntelennek, tisztának. Embertelen bánásmód jutott annak, akit elért a betegség, szinte nem is tartották többé embernek, kívül került a közösségen, megszűnt a vele való kapcsolattartás lehetősége.
Szent Benedek a Regulában figyelmezteti az apátot a bűnös testvérekkel kapcsolatban: ,,gyűlölje a vétkeket, de szeresse a testvéreket". Ez a fajta megközelítés hiányzott akkoriban, magát az embert is elutasították. Az evangéliumban egy ilyen leprás, elutasított, kivetett ember jön Jézushoz. Ezzel mindketten törvényszegők lesznek. A leprás, mert emberek közé megy, Jézus pedig, mert megérinti. Jézus mégis vállalja ezt, nem utasítja el a leprást. És ekkor történik meg a csoda: a gyógyíthatatlan beteg meggyógyul.
Bátran mondhatjuk, hogy az érintés csodát tesz. A modern korban is számtalan kísérlet bizonyította, hogy az ember egészséges fejlődéséhez az kell, hogy naponta legalább tízszer megérintsék gyermekkorában: jobban növekszik, fejlődik, egészségesebb lesz, jobban bírja a stresszt. Jézus megérinti a leprást. Elfogadja, emberszámba veszi. Olyan érintés ez, ami egészséget ad, ami tiszta és gyógyító. Ezzel vezeti vissza a leprást a közösségbe, ezzel veszi el a lepráját.
Mi lehet ez a lepra manapság? Mit tud bennünk gyógyítani Jézus? Nézzünk magunkba, és keressük meg azokat a bűnöket, azokat a cselekedeteinket, amelyek eltávolítanak minket embertársainktól, akadályozzák, hogy közel legyünk a többiekhez; amelyekre úgy tekintünk, mint megoldhatatlan problémákra az életünkben. Hol vannak azok a pontok az életemben, amihez nem merek nyúlni, amit rejtegetek más elől is, ami érzékeny pont? Nem kell persze állandóan ezeket
nézegetnünk és keresgélnünk, de néha nem árt tisztázni magunkban őket. Aztán kövessük az evangéliumi leprást, boruljunk Jézus elé, és bízzuk rá sorsunkat: ,,ha akarod, meggyógyíthatsz". Majd pedig menjünk el egy paphoz, mutassuk meg, tárjuk fel őszintén magunkat a szentgyónásban, lelki beszélgetésben. A kimondott szónak ereje van, gyógyít. Megtisztít. És utána mutassunk be áldozatot Istennek: hálával járuljunk elé, mert megtisztít bennünket. Legyünk hálásak azért, hogy megkaptuk a bűnbocsánat szentségének kegyelmét.
Furcsának tűnik: Jézus megtiltja a leprásnak, hogy beszéljen a gyógyulásról. Még nem érzi, hogy eljött volna az ideje, hogy nyilvánosan kellene cselekednie. És mégis, egy őszinte kérésre megindul a lelke, segít az emberen. Ne legyünk mi sem szégyenlősek kérni Jézustól a megtisztulást, és tanuljuk meg tőle az embert szeretni és a bűnt gyűlölni.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-14 10:11:40, vasárnap
|
| |
| |
OLVASMÁNY Mózes harmadik könyvéből
Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: ,,Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áron paphoz, vagy az ő fiai közül valamelyik paphoz. Az ilyen ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be, és kiabáljon: »Tisztátalan, tisztátalan!« Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönítve, tartózkodjék a táboron kívül."
Ez az Isten igéje. Lev 13,1-2.44-46
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Testvéreim! Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok!
Ez az Isten igéje. 1Kor 10,31-11,1
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: ,,Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: ,,Akarom! Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: ,,Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik." Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Ezek az evangélium igéi. Mk 1,40-45
...... .............
Elmélkedés
Gyógyító érintés
Az evangéliumi történet megértéséhez tudnunk kell, hogy a lepra egy súlyos bőrbetegség, amely a bibliai időkben gyógyíthatatlan volt. Mondhatjuk, hogy ez egy kirekesztő betegség abban az értelemben, hogy a leprában szenvedőket kirekesztették, kizárták a társadalmi életből, a közösség tevékenységeiből, még az istentiszteleteken sem vehettek részt. Ez természetesen nem a leprások iránti ellenszenvből vagy gyűlöletből fakadt, hanem abból, hogy egyszerűen nem láttak más lehetőséget a betegség terjedésének megakadályozására. A hatékony gyógyszerek és gyógymódok hiánya miatt a leprások nem érintkezhettek az egészségesekkel, ezért a településektől távolabb éltek. Mivel az élet védelme mindenkor elsődleges szempont, ezért a leprások kizárását és elkülönítését szent kötelességnek tartották, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy megvédjék a közösséget a halálos fertőzéstől. A leprás beteg tisztátalannak számított, ezért a vallási eseményeken sem vehettek részt. Ha valaki mégis meggyógyult a betegségből, a mózesi törvények szerint a pap állapította meg tisztulását, ő nyilvánította őt gyógyultnak, s ezzel visszatérhetett a társadalmi és a vallási közösségbe.
A történet azzal indul, hogy egy leprás jön Jézushoz. Bizonyára egészen közel jött hozzá és úgy borult le előtte. A leprás is és Jézus is jól tudta, hogy ez a közeledés nem megengedett. A leprás is bátor volt, hogy megszegte a törvényi előírásokat és Jézus is, mert megengedte, hogy a közelébe jöjjön a beteg. Ugyanakkor a leprás részben tiszteletben tartja a törvényt, mert nem kéri Jézustól, hogy érintse meg őt. Jól tudjuk, hogy más esetekben Jézus megérinti a beteget, a beteg testrészt és ez eredményezi a gyógyulást, de a leprás nem kér ilyet. A leprás azt kéri, hogy az Úr egyszerűen csak az akaratával gyógyítsa meg őt. Ezért mondja: ,,Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Talán azt is gondolja, hogy ha Jézus meg tudja őt gyógyítani, akkor biztosan kitalálja majd annak módját is, hogy érintés nélkül adja át gyógyító erejét, nincs szükség arra, hogy megérintse őt. A kérésnek ez a formája egyértelműen jelzi, hogy a beteg feltétlenül hisz Jézus gyógyító hatalmában.
A történet érdekes mozzanata, hogy Jézus mégis megérinti a leprást. Meg tudta volna gyógyítani akaratával vagy a szavával, de ő meg akarta érinteni ezt a beteget. Nem húzódik el tőle utálattal vagy félelemből, és nem tart attól sem, hogy elkapja a betegséget. A törvényi előírásokkal, az érintkezés tiltásával sem törődik, hanem érintésével közvetíti neki az irgalmat és a gyógyulást.
Egy kis magyarázatra szorul még Jézus tiltó parancsa. Ezt mondja az immár gyógyult embernek: ,,Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem!" Azért kéri ezt, hogy az emberek ne tudják meg, hogy találkozásuk, érintkezésük miatt Jézus is tisztátalanná vált, s emiatt nem mehetett a városokba, emberek közé. A leprás persze nem foglalkozik a tiltással, ami érthető is, hiszen miért ne mondaná el nagy lelkesedéssel mindenkinek, hogy meggyógyult és kinek köszönheti egészségét. És itt jön a történet újabb fordulata: bár az emberek tudomást szereznek róla, hogy Jézussal nem lehet egy ideig érintkezni, mégis keresik őt, mindenhonnan jönnek hozzá az emberek.
A gyógyítás jelzi Jézus küldetésének célját: ,,Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10). Ez a cél vezessen minket is keresztény küldetésünkben!
C. Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
257 db bejegyzés |
| e év: |
745 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9652
- e Hét: 32712
- e Hónap: 65866
- e Év: 299613
|
|
|
Offline
