|
2008-11-02 12:27:54, vasárnap
|
| |
| |
" És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal" János 11,27
Ez a második mondat, amit az Úr most mond. Az élet nem erôlködés, hogy próbálok, igyekszem más lenni. A szemem magától lát, a fülem magától hall, nem kerül erôlködésbe. A keresztyén élet spontán. Nem kell erôlködnöm, hogy szeressek. Ahogy a napnak sütnie kell, mert nap, úgy kell Isten gyermekeinek szeretni, még ha nem szeretetreméltó is valaki. Ehhez nem kell parancs, mint ahogyan egy anyának sem kell parancs ahhoz, hogy szoptassa gyermekét. Az új élet teljes valóság, egyszerűen van - mert adatott. Szeretném, ha számodra a halottak napja átváltozna élôk napjává. Merjed egészen átadni magad Jézusnak, hogy szabadon élhessen benned. Tudod, hogy mi az engedelmesség? Nem akadályozni ezt az életet. Hányszor nem adtam oda a lábam, amikor Jézus küldött volna valakihez! Amikor szólni akart, nem adtam oda a szájam. Szeretni akart, és nem adtam oda a szívem. Aki Jézust engedi cselekedni, az mérhetetlen boldog ember. Halottak napján elôtted áll, aki azt mondja: "Én vagyok az élet." Az Úr ezen a napon egy erôlködés nélküli, természetes életet szeretne adni, amelyik mindent Tôle vár. Jó volna, ha úgy tudnál felelni, mint Márta: "Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki a világra eljövendô." Egyszer látni fogjuk egymást ott, az utolsó napon, a feltámadáskor. Milyen jó volna, ha együtt tudnánk örülni annak a csodának, amit Jézus tett az életünkben. És annak a legnagyobb csodának, hogy ott lehetünk Nála, Vele, mindörökre.
Trausch Liza: "...beszéded megelevenít..." Zsolt 119,50
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
