|
2016-03-11 14:37:10, péntek
|
| |
| |
,,A kegyelem hozott el biztonságban idáig, és a kegyelem fog hazavezetni engem."
Amikor John Newton papírra vetette ezeket a szavakat, a saját tapasztalatát írta le. Élete legnagyobb próbája jött el azon a napon, amikor eltemette feleségét. Nagyon szerette őt, és azért imádkozott, hogy az Úr előbb vegye magához, mint a feleségét. Azonban ez az imája válasz nélkül maradt.
Nagy volt a fájdalma, de szomorúságában megtalálta Isten gondoskodását. Később ezt írta: ,,A világ legnagyobb bankja sem tudna kárpótolni a veszteségemért. Azonban az Úr, a Mindenható, szól és megteszi. Ezért akik ismerik Őt és bíznak Benne, bátorodjanak."
Betegség, csapások és nyomorúság árasztják el a világot. Azonban nem ezek irányítják! A kegyelem teszi.
12,9 De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Korinthus)
A kegyelem szót úgy is megfogalmazhatnánk, hogy ,,Isten erejének és védelmének kimeríthetetlen tárháza". Nem csak alkalmanként adja, hanem állandóan és kitartóan. Úgy, mint a tenger hullámai. Egyik hullám jön a másik után. Az egyik épphogy elment, már ott is a következő.
Bizalmunkat bátran abba a jó hírbe vethetjük, hogy ha Isten megenged egy próbát, akkor a kegyelmet is megadja hozzá. Soha nem merítjük ki a tárházát. Ő nem mondja: ,,Ne kérj már annyit! A kegyelem készletem kimerül." Nem, a menny nem ismer ilyen szavakat. Istennek van elég kegyelme ahhoz, hogy megoldja a problémáidat, és letörölje a könnyeidet.
8,32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma)
Ha a legnagyobb és legdrágább ajándékot már odaadta, akkor hogyan ne árasztaná ránk a számunkra tartogatott áldásokat?
Építő gondolatok * Max Lucado Link  Link
Csodálatos kegyelem, mily édes a hang,
mely megmentett egy olyan nyomorultat, mint én.
Már elvesztem, de most meglettem;
vak voltam, de most már látok.
A kegyelem tanította szívemet félni,
és a kegyelem könnyített félelmeimen.
Milyen értékesnek tűnt ez a kegyelem
a percben, amikor hinni kezdtem.
Sok veszélyen, erőfeszítésen és kelepcén át
már meg is érkeztünk.
A kegyelem hozott ily messze épségben,
és a kegyelem vezet majd haza.
Az Úr jót ígért nekem,
szava reményem záloga;
pajzsom lesz ő, és az adag,
amíg élek, kitart.
Igen, mikor eme test és szív megáll,
és halandó éltem véget ér;
Magamnak tudhatom, e papi ruha alatt,
az öröm és béke életét.
A föld hamarost elolvad, mint a hó,
A nap sem fog sütni már,
De Isten, ki létrehívott engemet,
Mindörökre megmarad nekem.
Tízezer éve már, hogy itt vagyunk,
fényesen ragyogva, mint csillagunk,
Nem fogytak a napok, hogy énekeljük Isten dicséretét,
Mióta először kezdtük el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Coţan Elisei |
|
|
|
|
|
Offline
