|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 21:11:03, péntek
|
| |
| |
Te tudod!
Anette v. Droste-Hülshoff után németből
Nem földi boldogságot kérek,
csak néha tűnjön fel a fény,
hogy láthatóvá legyen kezed,
s szereteted megsejtsem én!
Csak a megnyugvás kegyelem-köszöntését,
küzdve az élet gyötrelmeivel!
Te tudod - és ez győzelmes reménység -
mit kell viselnem és mit bírok el!
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 18:32:24, péntek
|
| |
| |
Gyász és vigasztalás
Ismeretlen szerző után németből
Léni beteg volt. Már alig lehellett.
Luther ott ült kislánya ágya mellett.
"Uram, tudod, a lelkemnek mily drága!
De hadd legyen a Te kerted virága!
Én csendesen akaratodra várok."
S letörölte, mely hívatlan szivárog,
a fájó könnyet. "Kicsi gyermekem,
ugye, tudod, ott túl az egeken
van egy szerető, édes jó Atyád.
Naponta Ő tekint vigyázva rád.
Szívesen vennéd, ha eljönne érted,
s hazavinne szerető, erős karja?"
"Igen, édesapám, ha úgy akarja!"
De Luther doktor férfiszíve sírt.
"Uram, bocsásd meg! Uram, föl ne írd!
Tán túlontúl szerettem gyermekem.
Lelkem kész, de testem erőtelen."
És a kis ágyra tekintett megint.
Ott fehér csend takarta már a kínt.
Lutherné asszony hangosan zokogva,
borult a kedves, mosolygó halottra.
Mély fájdalommal fogta férje kézen:
"Csendesedjél el, édes feleségem,
égi Urunk előtt! Kegyelem minden,
mit Ő cselekszik odafenn és itt lenn.
Gondold csak el: a mi kis gyermekünk már
mennyei fényben, örökös derűn jár.
A jó Megváltó maga fogja kézen,
ahogy álmodtad, édes feleségem."
Luther házában kicsi koporsó van.
Halvány halott a kicsi koporsóban.
Beszél hozzá: "Milyen jó már tenéked!
Feltámadás és üdvösség a részed!
A lelkem úgy örül... de a szívem még
sebzetten hordja bánatának terhét."
Sereglik a nép koporsót kísérni,
fekete gyászból bús részét kikérni.
Luther megáll a könnyezők előtt:
"Testvéreim, ne gyászoljátok őt!
Az Úrnak adtam, Ő adta nekem.
Ki így hal, él! Él az én gyermekem!"
S a kis sírkőre meleg szeretettel
keze egy kedves verset jegyzett fel:
"Itt alszom, Léni, Luther doktor lánya,
minden szentek között az ágyacskámba.
Én is bűnben születtem,
s el kellett volna vesznem,
de élek, s hiányt nem látok,
mert Krisztus Urunk megváltott."
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 18:16:52, péntek
|
| |
| |
A gyermekek fegyelmezése
A fegyelmezést a legnehezebb szülői feladatok közé szokás sorolni (a téma kimerítéséhez egy másik könyvet kellene írnom). Szülőnek, gyermeknek egyformán nehéz dolga van. A felnőttek általában félreértelmezik gyermekeik indítékait. Talán saját gyermekkorunk rossz beidegződéseit hurcoljuk magunkkal, amikor határtalan engedékenységgel vagy éppen keménységgel neveltek bennünket. Előfordul, hogy jelentéktelen sérelmek teljesen kihoznak a sodrunkból az egyik nap, mert fáradtak, rosszkedvűek vagyunk, míg a következő napon átlépünk egy súlyos vétség fölött, mert ellágyulunk. Szeretném a szülőket a saját bűneikre emlékeztetni, ezért közreadom, hogy én hogyan határozom meg a fegyelmezést: "A fegyelmezés az a folyamat, amelynek során a nagyobb bűnösök megpróbálják rábírni a kisebb bűnösöket, hogy hagyják el gonosz útjaikat."
Ez persze nem kimerítő meghatározás, hiszen a fegyelmezés lehet pozitív és negatív is. Kell hozzá nevelés és feddés, oktatás és büntetés (Ef 6,4). A lényeg azért mindig ez: a szülők soha nem tarthatják magukat az emberség modelljeinek, gyermekeiket pedig félresikerült teremtményeknek. Sajnos nagyon is szenvedünk a rossz beidegződésektől, és attól, hogy bizonyos szokások megkötöznek bennünket (nem beszélve saját bűnösségünkről), amitől az erény példaképeinek a szerepében tetszelgünk.
Rossz beidegződések
Legtöbbünknek két kazetta forog a fejében. 1. sz. kazetta: "Az én anyukám ezt mondta, az én anyukám úgy csinálta." 2. sz.: "Az én apukám ezt mondta, az én apukám úgy csinálta." Hajlamosak vagyunk a nekünk kedves kazettát vakon elfogadni és utánozni, továbbá képesek vagyunk ugyanilyen vakon elutasítani mások "kazettáit" és erélyesen fellépni ellenük.
Nekem például volt egy szalagom: "Mi a teendő, ha valami rácsöppen az ebédlőasztalra?" Ahhoz, hogy valaki megérthesse az én szalagomat, el kell mondanom, hogy apám a családjával 1935-ben a kommunista Oroszországból menekült el. Sztálin országában nőtt föl, ahol milliók haltak éhen, és a Nagy Depresszió (A szerző itt valószínűleg a sztálini elnyomás és pusztítás miatti kétségbeesett, megnyomorított, rettegésben tartott orosz nép csüggedtségére utal - a lektor megj.) idején érkezett Amerikába. Ezért apám egyáltalán nem tolerálta, ha a tej vagy a gyümölcslé kilöttyent, amikor fiútestvéremmel még kicsik voltunk. A fizika második törvényével ellentétben, tetteink ellenkező előjelű és egyenlőtlen válaszreakciókhoz vezettek, vagyis mértékük nem állt arányban a vétséggel. Ha most visszagondolok erre az időre, tudom, hogy túlhangsúlyoztam saját ártatlanságomat, de emlékszem, kisfiúként mindig az volt a véleményem, hogy apámnak azért nem kellene ennyire fölizgatnia magát a kilöttyent tej miatt. Sokszor esküdöztem magamban: "Ha majd nekem lesznek gyerekeim, soha nem fogok azért ordítozni velük, mert valamit lecsöpögtettek."
Ezt az eskümet megtartottam, és elégedett is voltam magammal. Gyermekeim többször is kihoztak a sodromból, de azzal soha, ha valamit kicsöpögtettek. Talán ködös sejtéseik voltak már gyenge pontomról, mert egyszer csak elkezdték fellökni a teli csészéket - szinte napi gyakorisággal. Az is meglehet, hogy egyfajta játéknak szánták: boríts föl egy bögrét, és figyeld, ahogy anya és apa felpattannak, ide-oda rohangálnak, hogy a kiömlött folyadékot felitassák. Egy napon, amikor az asztal és a konyhakő ismét tejtől és narancslétől úszott, feleségem rám emelte tekintetét, és így szólt: "Örülök, hogy ragaszkodsz az esküdhöz, és nem ordítasz, de szeretném halkan megjegyezni: több deci tej vész kárba minden héten. Tennünk kellene valamit." Igaza volt, és tettünk is. Mindenesetre jegyezzük meg: ha gondolkodás nélkül utánozzuk szüleinket, ez oda vezet, hogy ők állapítják meg nekünk is a szülői magatartásformákat, de ugyanez történik, ha gondolkodás nélkül elutasítjuk őket. Ha az a válaszunk szüleink módszereire, hogy bármit tettek, mi mindennek az ellenkezőjét fogjuk tenni, még mindig ők irányítanak. Az istenfélő szülők abbahagyják az utánzást is és az elutasítást is, és Isten vezetése alatt megtalálják saját bölcs megoldásaikat. (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 14:12:39, péntek
|
| |
| |
"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!" (Ézs 55,6)
Azt az időszakot, amíg Isten az ember számára megtalálható. "kegyelmi időnek" szoktuk nevezni. Sokan úgy vélik, ez az idő haláluk órájáig tart. Ez a vélekedés nem állja meg a helyét. Vannak, akiknek az életében a kegyelmi idő évekkel haláluk napja előtt lejár. "Isten szól egyszer vagy kétszer is" - olvassuk Jób könyvében. Az egész kegyelmi idő alatt annyira közel van az emberhez, hogy könnyen megtalálható, sőt vannak olyan napok, amikor különösképpen is közel jön hozzánk. Ezeket a napokat nevezzük a meglátogatás napjainak. Talán szeretteink közül hal meg valaki, talán súlyos anyagi veszteség ér bennünket, vagy az ige mélyen megérint, feltárva bűneinket és nyomorúságunkat, és rádöbbenünk, hogy ezeken keresztül Isten szól hozzánk. Ezekre a napokra mondja az Írás: "hívjátok segítségül, amíg közel van". Jaj annak, aki a kegyelmi időt arra használja, hogy ismételten ellenáll az Úr hívó szavának! "Akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket".
MÉG MA * Egy fiatalember álmában keskeny folyóparton sétált. A folyó túloldalán gyönyörű tájat és fényes alakokat látott, akik hívogatóan intettek felé. Nem sietett átgázolni a vízen, gondolta, később is ráér. Nyugodtan lépkedett tovább, mígnem egyszerre csak döbbenten látta, hogy a folyó, amely a hívogató túloldaltól elválasztja, olyannyira kiszélesedett, hogy már nem tud átjutni rajta. Megértette az álom értelmét, és átadta életét az Úrnak.
* Siess! - Jóel 3
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 13:51:21, péntek
|
| |
| |
Jer, Vigasztaló!
Németből
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Hű támasz minden ínségben!
Kit trónusáról jó Atyánk
És Jézus Krisztus küld hozzánk,
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Az igét éltesd szívünkben!
Hadd teljék meg a szív veled,
Mert akkor lángol és szeret.
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Növelj a hitben szüntelen!
Mert nálad nélkül nincsen itt
A Krisztus Úrnak valló hit.
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Világosíts meg teljesen:
Hadd lássuk Istent, mint Atyát,
És Krisztust, mint Ő szent Fiát.
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Vezérelőnk Te légy itt lenn!
Hogy harcunk hősi harc legyen,
S megálljunk végig győztesen!
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Jer, Vigasztaló! Szentlélek Isten!
Ne hagyj a végső órán sem!
S mi áldva mondunk éneket
Most és a mennyekben neked,
Ó, Vigasztaló, Szentlélek Isten!
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 07:34:00, péntek
|
| |
| |
Sokan úgy vélik...
Albert Camus után németből
Mivel egyszerűbb
napi munkánkat elvégezni,
aztán vak önelégültséggel halálunkra várni,
sokan úgy vélik: eleget tettek,
ha senkit meg nem öltek.
Pedig senki nem halhat meg békességben,
ha mindent meg nem tett azért,
hogy a többiek élete élet legyen.
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-20 07:30:06, péntek
|
| |
| |
Kétféle gyermekek
"Nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók..." Róma 9,7
Krisztussal beköszöntött a kegyelmi szövetség harmadik korszaka. Péter pünkösdkor azt mondta: "Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk" (ApCsel 2,39). Ezek a szavak a szövetségnek a pogányokra való kiterjesztéséről szólnak.
Az éppen megalakult egyház az Úr szövetségének a területe. A Dordrechti Kánonok I. fejezet 17. cikkelyében valljuk: "a hívők gyermekei szentek, nem természettől fogva persze, hanem a kegyelmi szövetség jótéteménye által, amely e gyermekeket szüleikkel együtt veszi figyelembe".
Mit jelent ez ma számunkra? Gondoljunk csak a János evangéliuma 15. részére, ahol a szőlőtőről és a szőlővesszőkről olvasunk: a gyermekek a szőlővesszők, Krisztus pedig a szőlőtő. Nagy kiváltság ez. Isten kétféle szőlővesszőt különböztetett meg, miközben nem volt köztük semmi különbség. A példázat szerint azonban kétféle szőlővessző van: amelyek gyümölcsöt teremnek, és amelyek nem teremnek gyümölcsöt. A szövetségnek tehát ugyancsak kétféle gyermekei vannak. Erre mutat rá Pál apostol a Római levél 9. részében, amikor azt mondja: "nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraeltől valók".
Sohasem szabad azt gondolnunk: Ábrahám magja vagyunk, Krisztusba beoltva, a szövetség gyermekei vagyunk, és ezért üdvözülünk. Ez félrevezető. A keresztség ezzel szemben azt jelzi, hogy újjá kell születnünk. Ha ez megtörténik, akkor gyümölcstermő szőlővesszőkké kell lennünk. Minden szőlővessző, mely nem terem gyümölcsöt, levágattatik, és tűzre vettetik.
P. van Zonneveld |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
293 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9587
- e Hét: 32231
- e Hónap: 61543
- e Év: 249345
|
|
|
Online
