Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Buszmegálló.
  2021-08-06 16:17:25, péntek
 
 
Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után.
Mellé ülök, ugyanazt a buszt várom, de még legalább fél óra ,mire jönnie kell, ha nem késik.
-Csókolom. -gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is.
- Jó napot kedvesem. Vásárlásból ?
-Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Csak kell a főtt étel az asztalra.
- Olyan szép ,hogy ezt mondja kedvesem. Tudja kedvesem ,már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból a házi koszt. Pedig annak hatalma van. Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyos. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek ,tudja ?
A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk . Gyerekünk is úgy lett, hogy akartuk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz - vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan ,vasalt példányt. Megtörli a szemét, kicsit elmereng. - tudja aranyos az nem rendjén való. Gyereket temetni. Az nem.
Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Az asszonyok főztek minden nap. Mondjuk hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az ember is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatás. A gyerekek azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nagyon nem válogattak azért.
Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról.
Jaj , nehogy azt higgye ,hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, a szeme se állt jól....de szerettem a szemét szép Istenem.-itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de az arca mosolygott. Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz ma az ebéd?
-Egy kis gulyáslevest főzök meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs. Van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretjük nagyon.- reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. Nagy szerencsémre így történt.
-Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat ,sőt már dédunokám is van kettő. Mindig szaladnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem,mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni,de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjök is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni.
A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez. Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Gyerek is van kettő. Mondom neki tenap, Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgassunk a kertbe, kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a menyem: -tudja mama , nem is akartam jönni. Biztos voltam benne,hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni de így, hogy mindenki itt volt olyan volt mintha nyaralnék mama.
Tudom én. Régen vasárnap csak a muszájt csináltuk, hacsak nem aratás vót. Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban ,mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtül-talpig fürdött,nem csak a kezit-lábát mosta meg.
Tudja aranyos nem gondoltuk azt , hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket. Magácskának van gyereke aranyos?
-Igen, de nekem csak egy gyerekem van.
- Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy ,,csak" egy. Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment ,amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudja kedveském semmi ,de semmi más dolgunk nincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és rossz között. Az teljesen mindegy,hogy hány gyerekünk van,vagy van-e egyáltalán.
Ennyi a dolog itt a földön ,tudja aranyoskám.
Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Hetekig kerestem a buszmegállóban ,hátha látom még egyszer.
Két hónap múlva hallottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához , és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.		  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A talált gyerek
  2021-08-06 16:13:00, péntek
 
  Délutánra olvasnivaló


-Édesapám! Édesapám! Gyöjjön gyorsan nagy a baj! Édesapám!
Kiabált Levente,s rohant lélekszakadva. Arcán rémület, arca mocskos volt az izadságtól.

Pista bácsi lakott a legrégebben a faluban, s az egész környéken elismerték, hogy a doktortól is jobban ért bizony az állatokhoz.
Levente a hatházi tanyáról szaladt Pista bácsiért,ahova eljárt néha segíteni az özvegy Komonyainé Mari néninek, ami a legrövidebb úton is legalább négy kilóméter.
Csak nézte az öreg a legénykét, s gyönyörködött benne. Mindig egész meghatódott, ha látta. S mindig arra kérte az Istent, hogy hagyjon még egy kicsi időt ezzel a legénnyel nékik, ezzel a késői boldogsággal, ha már megadatott.
Az öreg minden nap napkeltétől-napnyugtáig dolgozott, vagy kint a határban, vagy fuvarba volt az öreg Kese lovával. Kese már huszonhét éves volt, Pista bácsi csikóként hozta egy tanyáról, még szopós korában. Elpusztult az anyja, a gazda nem akart vele vesződni, Pista bácsi egy hízót adott érte. Mikor hazavitte a stráfon, azt mondta a felesége Bözsi néni.
-No megint leltél valami gyámolítani valót?
-Tudod Bözsikém, olyan mindig van. Hízót meg neveljünk másikat a következő fialásból.
-Jó lesz az Pistám. Annyit együnk, amennyi lesz. Csak gyámolítsad azt a kis kesét.Így a csikó Kese lett.
Bözsi néni hátra kötötte a kendőt a fején, kötényt vett magára, gyúrótáblát tett az asztalra, lisztet szitált, tojást hozott s gyúrni kezdett. Sosem bánta amit a férjura tett,csak mosolygott rajta, hogy minden elveszettet haza hord. Volt amiért még fizetett is, csak ne üssék agyon. Onnét van Bogár a kutya,akinek az egyik szeme hiányzott születéskor, agyon akarták ütni. Pista bácsi két liter bort adott érte a jobbikból.
Meg Szegfűnek a tehénnek a sorsa is megért egy misét. A harmadik szomszéd üszője volt, belecsúszott a kanálisba egyszer. Mindenki azt hitte odapusztul. Pista bácsi kihúzta, bár az egyik szarvába került. Hetekig ápolgatta, mire jobban lett. Azt mondta Feri a harmadik szomszéd, neki fél szarvú üsző nem kell tehénnek. Meg ki tudja fog-e elleni, nem betegedett - e meg nagyon? No ő érte Pista bácsi a mangalica malacokból adott kettőt. S kilenc éve ellik, mindig gyönyörű borjakat.
Gyógyult már náluk füles bagoly, akit az erdőn leltek törött szárnnyal, etettek tejes bárányt, anyjuk hulltával. Mindig volt négy-öt éhes száj a háznál, akiről gondoskodni lehetett a többi egészségesen kívül.
A legnagyobb büszkesége Pista bácsinak mégiscsak Levente volt, a talált gyereke. Szószerint a Tisza parton találta a gyereket kitéve. Elment vele a csendőrökhöz, senki nem tudott semmit a gyerekről. Azt mondta a szolgálatos Bertók Jani:

-Pista bátyám, há' mér' nem viszi haza ezt a pulyát? Ugyis összeszed maga minden ágrul szakadtat, gyereke meg úgy sincs. Megírjuk a passzust, oszt ha nem keresi a pulyát aratásig senki, hát szóljunk a jegyzőnek, oszt magára írja.
Na mit mond? Máshun legfejjeb disznópásztor lesz belüle Pista bátyám, mindenhun öt-hat pulya kér enni. Magánál jó helye vóna.
Pista bácsi feljebb tolta a kalapot a homlokából, s nehezen szólalt meg.
-Tudod Jani fiam, ez nem egy kutyakölyök.Mit fog mondani Bözsi nénéd, ha én csak hazaállítok egy pulyával?
-Pista bátyám, higgyen nekem, olyan boldog lesz mint sose.

A hazafele úton Pista bácsi igen gondterhelt volt, a kis legényke csendesen feküdt, nem jajbékolt.

Rágta magát az öreg, mit fog szólni Bözsi? Oszt ha nem is kell néki a más gyereke? Oszt ha megsértődik, mert idegen gyereket visz néki, amér ő nem tudott szülni?
Három gyereket temettek el, egy se érte meg a hónapot. Két leánykát, s egy legénykét. Nem tudta mit fog mondani az asszony, de mán befordult a stráffal a sarkon, nemsoká kiderül az.
Hallja Bözsi néni, hogy megjött az ura, iparkodott kifele, segíteni kifogni a lovat, s itatni. Amikor is meglátta a szekérderékba a koszos gyócsba tekert szilvakék szemű, szalma hajú legénykét.
-Te Pista, hát evvel a legénykével mi van itt? - olyan halkan kérdezte, hogy abban sem volt biztos, hogy az ura hallotta. Kezeit összekulcsolta, mintha imádkozna, szemei megteltek könnyel.
-Tudod Bözsikém, Janiéknál leltem a Tisza parton. Ott vót egyedül. Aszonta Jani hozzam el, kiteszi a falra, oszt ha nem keresik aratásig, megtarthassuk. Ha akarod, ha nem majd elviszi valaki disznópásztornak.
Pista bácsi elkezdte csendbe kifogni a lovakat. Nem tudta mit gondol Bözsi, nem vótak mán fiatalok, mingyán betőti a hatvanat, Bözsi néni is csak két évvel vót rövidebb.
Ez a csepp gyerek meg alig hat hónapos ha van.
Bözsi néni nagyon lassan felvette a legénykét az ölébe, s elkezdte ringatni, s dúdolt neki, s bár a hangja el-elcsuklott, a könnyei pedig folytak végig az arcán.
Olyan csillogó szemekkel nézett az urára, mint tizenhét évesen, mikor jegykendőt adott neki.
-Te Pista, hozd le azt a bölcsőt a padrúl, én meg kinyitom a tulipános ládát.
Látod Pistám, csak szeret minket az Isten, mert kaptunk egy szép legénykét.

Hát ennek éppen tizenöt esztendeje. Levente ifú legény lett, a legkülönbekbül a környéken.
-Édesapám, fogja be a Kesét. Mari nénje tehene igen beteg. Nem tudjuk mi lelte. Lucernásba nem engedtem. Elleni még nem kéne neki van vagy egy hónapja, de csak fekszik, nem kérődzik. Siessen édesapám. Nehogy késő legyen.
-Jövök fiam, addig eregy be anyádhoz oszt mosakodj meg, végy egy tiszta inget. Iparkodok én is, te se maradj soká.

Szedte az öreg Kese a lábát, csak a könnyű kocsival mentek, a kis két kerekű futóval. Mire odaértek Mari nénihez, az asszony már nagyon kétségbe volt esve.
-Hála a teremtőnek Pistám, hogy itt vagy! Ez az egy tehenem van már csak, tégy valamit!

Pista bácsi megnézte a jószágot, majd így szólt.
- Mari ángyó, hozzon sózatlan disznózsírt, oszt a többit meglássuk. Ez a tehén elleni fog, ott van a lábhólyag.

Mari néni került - fordult, hozta a zsírt. Az öreg kicsit suttogott a zsemleszínű magyar-tarka fülébe, de senki nem tudta mit beszélt velök ilyenkor. A tehén kicsit változtatott a fekvésén, mintha értette volna, mit akar az öreg. Pista bácsi most a terhét tapogatta, hogyan feküdhet a borjú, mert hiába látszik már a lábhólyag, tudta, hogy valami nincs rendjén.
Megjelent egy láb lassacskán,mire Pista bácsi Leventével kicsit segített a Cifrának. Az öreg elmosolyodott, mert már tudta mi a helyzet.
-Ne búsúlj Mari ángyó, azért gyön hamarabb, mer' ketten vannak, oszt mán nem férnek.

Valóban így is volt két egészséges szép borjúnak adott életet Cifra. Volt öröm a háznál, még egy kupica pálinkát is megittak a nagy ijedelemre. Lassan bandukoltak hazafelé Kese szinte már csak tipegett.
-Tudja édesapám, születhetett vóna maga vagy húsz évvel később.
-Oszt mire lett vóna az jó drága fiam?
-Annyival tovább lehetnék magával, meg annyival többet tanulhatnék még. Mondja meg édesapám igaz szívére, máshogy szeretne, ha az igazi fia vónék, ha nem a Tisza parton lel meg éngem?
-Te mit gondolsz fiam? Máshogy szeretnélek?
-Tudja édesapám, én csak azt ismerem ahogy maga, meg ahogy édesanyám szeret, de én aztat hiszem, hogy ettül jobban nem lehet gyereket szeretni a fődön. Tudja minden nap azért imádkozok a jó Istenhez, hogy adjon még időt nekünk együtt, ha már ilyen későn születtem meg maguknak.

Az öreg csak nyelt egyet, s nem tudott megszólalni, úgy megrendült érzelmeiben. Lassan hazaértek, kifogták a lovat, megetettek, megitattak. Elújságolták Bözsi néninek, hogy Mari néni cifrája ikreket ellett, s Levente most látott ilyet először.

Vacsorára került az asztalra kis puliszka, meg aludt tej. Majd kiültek a gangra kicsit lecsendesedni, mikor így szólt Pista bácsi.
-Édes fiam, venni kéne egy lovat a hétvégén a vásáron. Egy fiatalt,szekérbe mer' én Kesét mán nem akarnám aratáskor befogni. Elég neki a könnyű kocsival minket elvinni ide-oda. Mit gondolsz édes fiam?
-Jónak látom édesapám. Aratás előtti vásáron meg tudjuk-é venni?
-Meg tudjuk fiam. Meg.
-Édesanyám mit gondol?
-Édes fiam, én azt gondolom, hogy itt mindig volt állat, s amíg apáddal a kezünket fel bírjuk emelni, mindig lesz. Menjetek a hétvégén a vásárra, s vegyetek egy lovat.
-Van édesanyámnak kívánsága a vásárrúl? Hozok magának, amit kíván.

Bözsi néni megfogta Levente kezét, s ráncos kezével a fiatal kézfejet lapogatta, simogatta, egy-két könnycseppje is ráesett.

-Tudod drága gyermekem, nekem egy gyermek volt az összes kívánságom az egész életemben. Hármat eltemettem, téged vénségemre kaptalak.

Szeretnélek nősülni látni, meg tudni, hogy jó asszonyt kaptál.
Én csak azt kérem a Jó Istentől minden nap, hogy ha már ez így adatott, adjon nekünk még egy kis időt együtt.

Bözsi nénit, Pista bácsit és Leventét nagyon szerette az Isten. Pista bácsi kilencvenhét esztendős volt, mikor elment, Bözsi néni egy nap múlva követte. Leventének két gyermeke született, István és Erzsike, s az öregek még unokázhattak is kedvükre.

Nem értették, hogy mivel érdemelték ki, hogy ennyire szereti őket az Isten.

(Szerző :Rácz Mónika)
  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A szedres kalács
  2021-08-06 16:11:07, péntek
 
 
Juliska néni belemártotta a görbe fekete fésűt a lavórba, s megvizezte a leányka haját,hogy ne fájjék neki,ahogy bontja. Óvatosan próbálta csinálni,de tudta hogy még így is húz szegény gyereknek. Olyan makrancos haja vót annak,mintha minden éjjel beondolálták vóna.
Juliska néni minden reggel gondosan megfősülte, befonta néki,hogy könnyebben boldoguljék vele az oskolába.
A kisleánynak a nagymama kezének érintése mindig azt jelentette,hogy még mindig van valaki, akit szerethet. Még mindig van valaki,aki gondoskodik róla.
Editke a kicsi leány ,édesanyját elvesztette mikor megszületett. Édesapja pedig elment gazdagabb vidékre ,hogy munkát találjon, s felnevelhesse őt, vagy legalább is ezt mondta.
Három esztendeje ennek. A leány betőti lassan a tíz esztendőt.Azóta hírt se kapott felőle,se egy levelet nem küldött. A szíve tele volt fájdalommal és szomorúsággal.
Mi van ,ha édesapa is meghalt? Mi van ha beteg lett, s én nem vagyok ott,hogy segítsem?
Nagymama mindig azt mondja a Jó Isten vigyáz reá,s ha valami baja esnék, Istenben akkor is nyugovást lelhet.
Úgy is imádkoztak minden este ,hogy leljen édesapja megnyugvásra, s ha megteheti, térjen egyszer haza őhozzájuk.
Editke vette a kis tarisznyáját, amit még nagyapja hozott egy vásárbúl,megölelte nagymamát, aki mindig a sarokig kísérte,s kézenfogva elindultak az oskolába ,mint minden reggel.
Hideg őszi szél fújt már,az eső lába is lógott. Felvették már a nagykendőt is. Juliska néni Editke fejére is reáhúzta.
-Édes kisleányom, ne szeleskedj abba az oskolába. A cipődre, ruhádra feszt vigyázzál,mer ebbe az esztendőbe nem lesz mán másik. Oszt ha tenkre megy,maradhatol idehaza, mer nem lesz mibe elmenni.
-Nagyon vigyázok nagymama.
Az öregasszony megsimogatta a gyerekfejet, s a sarokhoz érve útjára engedte.
Nézett egész addig utána, még csak látta,s arra kérte Istent,hogy küldje haza az apját Jóskát,egy szem fiát, mert nem tudta mennyi erő lakozik még benne.
Minden öreg látta ,hogy kemény tél gyön.
Julis néni minden nap kiment az erdőre egy kis gallyat gyűteni,hogy mire hazagyön a gyerek,egy kicsit megenyhítse az időt. A vastagabb ágakat eltette télire ,ha igazán hideg lesz.
Enni még tán lesz mit a télen,de igen keservesen bírta mán az öregasszony a sok munkát egyedül.
Mikor elkísérte a gyereket ,hazament kipányvázta a kecskéket a legelőn, enni adott az apró jószágnak, összeszedte a tojást a hat tyúkocskától. Máma nagyon kedvesek vótak ,öten tojtak,s mind szépeket. Pedig mán naprúl-napra kevesebb tojás vót.
A kecskék is jól adtak máma. A kettőtűl majd félig vót a kis rocska.No azt megfelezte, mert így nem kell az egészet eladni,maradt egy csuporral vacsorára. Az öt tojásnak úgy megörült,hogy menten gyúrt két tojásbúl egy kis tésztát. Csinál máma krumplis galuskát. Hogy fog örülni Editke.Meg tejet is isznak hozzá!
Igazán bőséges napnak indul ez a mai. Az öregasszony egészen megvidámodott, s szinte dúdolva indult az erdőre rőzsét szedni. Kis taligáját vonta maga után. Az eső is kitartott még,hogy ne eredjen el.
Olyan ügyesen megszedte a taligát,hogy alig kellett bemenni az erdőbe. Csupa karomnyi vastag ágakat lelt, s gallyat is épp eleget. S ha ez nem vóna elég,hát hazafele a köténye egyik zsebit gombával, a másikat szederrel szedte tele.
Az öregasszony nem győzött hálát adni az Istennek,hogy micsoda áldásban van része.
Egész megifjodott a sok széptül. S mikor hazaért a szedret tálra tette, a gombát meg lábasba. Szép pecérke gomba,no ebbül is micsoda vacsora lészen! S ragyogott a szeme az örömtül.
A szederbül meg bizony kalácsot csinálok.Editkém, de boldog lesz.Hogy ezt így kigondolta a meggyúrt tésztát száradni tette, a tészta eláll,de a gomba meg a szeder megromlik. Ha mán adta a Jó Isten ne vesszék kárba.

Editke baktatott hazafele az oskolábúl. Nagyon csípte az arcát a hideg szél.A lábán az elvékonyodott cipője csupa víz vót. Szinte nem is érezte mán, se a kezit,se a lábát.
Aki mán fázott igazán életibe, az tudja ,hogy attúl nem sok rosszabb van a fődön.Tán az éhség van még olyan rossz,de ha nem fázik az ember, s van hova lefeküdni, akkor az éhség annyira nem bír fájni. Kevéssel is beéri az ember olyankor.Egy darab kenyérrel,két harapás puliszkával, pohár aludt tejjel.
Azt kérte Istentűl,hogy meleg legyen odahaza, s valami ennivaló.
Cukros kenyér is jó lesz,csak legyen valami ,mer igen éhes. Úgy kordúlt a gyomra,hogy kihallatszott.
Egy darabig együtt gyöttek a Mihók Pista fiával Gergellyel,de az az elágazásnál másfelé kellett menjen.
Editke szeretett Gergellyel haza járni, rendes legény vót. Sokszor a tarisznyáját is vitte, ha nagy vót a sár. Meg a beszélgetés is jól esett vele. Nem vót pökhendi se.
A sarokrúl mán látta,hogy füstöl a kémény, ettől egész megkönnyesedett örömében a szeme, s a kapuba érve megérezte az illatot. Ez bizony kalácsnak a szaga!
Kalácsot sütött nagymama!
Drága Istenem ,hát mivel érdemeltem én ezt ki?
Kifulladva ért a konyhába,mer a saroktúl mán szaladt,hogy hamar hazaérjen a melegbe.
Levette a nagykendőt, s a cipőjét- ami lucskosra ázott,bárhogy vigyázott-,mert annak reggelre meg kellett száradni, felvette a régi lyukas cipőjét, bent a házba nem ázott be. Kiterítette a kapcát , meg a nagykendőt a kemence padkára,a cipőjét meg kifűzte,hogy hamarabb száradjék.
Megölelte nagymamáját, s csillogó szemekkel azt kérdezte.
- Nagymama, tán csak nem kalácsot sütött?
-Drága kisjányom, úgy szeret minket a Jó Isten,hogy gombát is adott, abbúl van vacsora, meg szeder van a kalácsba! Ötöt tojtak máma a tyúkok, a Kedves meg a Huncut majd fél rocska tejet adtak. Hát mielőtt enni kezgyünk,agyunk hálát Istennek ezért a sok jóért,meg szépért!
- Én máma igazán boldog vagyok nagymama! Csak egy kis meleget,meg ételt kértem, s ennyi mindent kaptam!
Nagymama, vihetnék-e hónap egy darab kalácsot oskolába?
-Hogyne vihetnél gyermekem,hogyne vihetnél! - Juliska néni úgy mosolygott,mint mikor kisüt a nap.

Másnap reggel Editke oskolába indult, Juliska néni gondosan rakott néki egy darab kalácsot.A maradékot elosztotta ,hogy több napra is jussék,hiszen nem lehet felfalni egyetlen nap alatt az összes adományt. Ki tudja mikor lesz a Jó Istennek legközelebb ennyi ideje,hogy idenézzen?

Juliska néni tett- vett a portán s hallja ,hogy Fickó kutya igen ugat. A fekete puli meghallotta a legyet is mikor elrepült,de ugatni csak akkor ugatott,ha igazából gyött valaki.
-Adjon Isten Juliska néni!- kiáltott be Mihók Pista az udvarra.
-Adjon Isten Pista fiam, mi járatban erre?
- Hoztam Juliska néni onokájának egy pár cipőt,igaz mán talpalt,de nem ázik be, meg Piroskám kűdött két gúnyát is a gyereknek, a legkisebb leány is kinőtte, de még igen szépek Juliska néni.
-Áldjon meg az Isten Pistám! Hát mit adjak én ezért teneked?
- Majd a Jó Isten megfizet mindent Juliska néni, csak ne aggodalmaskodjon.
Odaadta Pista a batyut az öregasszonnynak,s az könnybe lábadt szemmel vette el,s intett Pistának.

Megérkezett a tél, s a szép őszi emlékek halványodni kezdtek,mert azóta sok jóban nem volt része Juliska néninek és Editkének. Keservesen tudták csak túlélni a minden napokat. Ám azért a kevésért is hálát adtak minden nap,amit kaptak.
Egy este ,mikor mán olyan korán setétedett,hogy a napot szinte felgyönni se látta az ember, ültek a kemence mellett, Fickó is bekéreckedett ,mer még annak is fázott a lába,olyan hideg vót.
Csak ott ültek a setétbe, csak a tűz pislákolása adott némi fényt ,s látták egymás arcát.
- Nagymama emlékszik,mikor szedres kalácsot sütött az őszön?
Énnekem itt van az íze a számba minden nap, tán még együnk olyat egyszer.
-Emlékszek Editkém, emlékszek.
-Nagymama maga emlékszik még édesanyámra? Oszt édesapámra?
-Hát leányom, édesanyád arca kezd a fejembe haloványabb lenni. Dolgos, rendes ,jó asszony vót. S olyan vót a haja, mint neked. Arra se vót ideje szegénynek,hogy elmondja neked,mit kezdjél evvel a makrancos hajaddal.-mosolygott Julis néni,de a szemei megteltek könnyekkel.
- Nagymama , édesanyám azért halt meg ,hogy én éljek? Én vagyok a hibás?
- Tudod gyermekem,ezért nem hibás senki se. Az emberek élnek,oszt meghalnak. Te biztosan nem tehettél arrúl,hogy édesanyád meghalt.
- Azt nem értem nagymama, hogy édesanyám és édesapám is mindig imádkoztak a Jó Istenhez, oszt édesapám elment, édesanyám meghalt. Hát mér nem segített az Isten rajtok? Hiába imádkoztak hozzá? Én is hiába imádkozok hozzá? Lehet,hogy Isten nem is hallja,amit beszélek neki? Vagy nem is érdekli?
Isten akarta ,hogy mindkét szülém nélkül nőjjek fel.- ezeket a mondatokat már zokogva mondta Editke Juliska néninek.
Juliska néni az ölébe húzta a fájdalmasan zokogó gyereket, a térdére ültette,simogatta a hátát,s azt mondta neki.
-Tudod drága gyermekem ,Isten sose akar rosszat. Ha te elesel meg fogod ütni magad,de tudod ,hogy hazagyössz, oszt a vén nagyanyád beköti és meggyógyít téged. Attúl még nem én löktelek fel. Isten se bánt,de segít elviselni ,amikor rossz dógok történnek. Mindig kűd neked annyi erőt, amennyi éppen kell. Az a te dógod,hogy ezt megköszönöd vagy se.
Editke csak csendesen zokogott bele a nagymama vállába. S álomba sírta magát.

Másnap új nap virradt minden ment tovább, Editke oskolába indult, nagymama az erdőbe. Mán épp indulóba vótak, mikor megállt egy stráf a kapu előtt. Fickó kutya ugatott is meg nem is. Mintha nem tudta vóna hova tenni.
Leszállt a bakrúl a legény ,aki a fogattal vót. S még háttal állt,de Juliska néni megismerte Jóska fiát. Nem tudott megmozdulni,de megszólalni se.
Editke csak állt ,nézett, nem vót biztos a dógába.
Mikor Jóska megszólalt,akkor győződött meg,hogy valóban az édesapját látja.
Jóska csak annyit mondott.
-Ha megengedi édesanyám ,hazagyöttem.
Mire mind a ketten Editke és Juliska néni is a nyakába borultak,s százegyig csókolták.
-Hát hun vótál idáig édes fiam?- sírta Juliska néni.
-Tudja édesanyám , dógoztam mindenfele. Szerettek is mindenhun.
Még leányok is kacsingattak reám,de nekem mindig csak az én drága Piroskám hiányzott. Nem bírt begyógyulni a szívem édesanyám. Tudja? Oszt tegnap este kifogtam a lovakat,oszt mintha valaki azt súgta vóna a fülembe,hogy itthon fog csak az én szívem bégyógyulni,mert itthon van a leány ,akit az asszony szült nékem,akit szeretni fogok ,ameddig élek, meg édesanyám is éngem vár. Hát bizony visszafogtam én menten a lovakat édesanyám, s gyöttem megkérni,hogy hazajöhessek.
Mondja édesanyám ,megbocsássa nékem,hogy elmentem, s hazagyöhetek-e?
-Drága fiam,nap nem múlt el,hogy ne ezt kérjük a Jó Istentűl.
Itt a Jóska hangja is megcsuklott,de Editkére nézett ,s így szólt.
-Editkém,hát megismersz-e még?
A kisleány csak csüngött az apja nyakába ernyedten.S mintha nem is hozzá beszélne,csak azt suttogta egyfolytában:

Köszönöm Istenem.
Köszönöm Istenem.
Köszönöm Istenem.

(Szerző:Rácz Mónika)		  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Egyszerű túrócsoda
  2021-08-06 16:08:01, péntek
 
  Hozzávalók
75 dkg túró
4 evőkanál tejföl
15 dkg kristálycukor
3 db tojás
10 dkg vaj
4 evőkanál liszt
1 dl tej
10 dkg mazsola
2 zacskó vanilliás cukor
1 citrom
1 csipet só

Recept
A mazsolát tejbe beáztatjuk.
A túrót egy tálba öntjük és villával összetörjük. A vajat felkockázzuk és hozzákeverjük a túróhoz.
Beletesszük a reszelt citromhéjat,a csipet sót,a cukrot és a vanilliás cukrokat. Jól összekeverjük. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját beletesszük a túróba a fehérjét egy keverőtálban felverjük habnak.
A túrót simára keverjük a liszttel és a tejföllel is. Majd a csipet sóval felvert habot is hozzáadjuk. Leszűrjük a mazsolát és azt is hozzákeverjük.
Kivajazott,kilisztezett tepsibe simítjuk.
Előmelegített sütőben,180 fokon egy órát sütjük.
Kihűlve tálaljuk.
http://nemzetikonyha.hu/		  
 
0 komment , kategória:  EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE  
Káposztás pogácsa
  2021-08-06 11:14:24, péntek
 
  Hozzávalók 24 darabhoz:

1 kg káposzta
1 evőkanál cukor
1 kávéskanál bors
olaj
70 dkg liszt
20 dkg vaj
2 dl tej
5 dkg élesztő
1 kis pohár tejföl
1 teáskanál cukorsó

Elkészítés:
Először a káposztát reszeld le, sózd be, hagyd állni 20 percig, majd csavard ki. Kevés olajon karamellizálj egy evőkanál cukrot, azaz kis lángon, állandóan kevergetve olvaszd meg. Ha mindenhol barna, szórd rá a reszelt káposztát. Sózd, borsozd, és kevés vizet hozzáadva dinszteld meg. Utána hűtsd le.

A langyos tejbe tégy egy teáskanál cukrot, morzsold bele az élesztőt, és várd meg, amíg felfut. Körülbelül tíz perc múlva a térfogata megnő, a teteje pedig habos lesz. A lisztet a vajjal és a sóval morzsold el, majd add hozzá a kihűlt dinsztelt káposztát. Dolgozd hozzá a tejfölt, egy egész tojást, egy tojásfehérjét és a felfuttatott élesztőt. Gyúrd össze alaposan, majd letakarva pihentesd 30 percig.

Ha a tészta megkel, lisztezett felületen nyújtsd ki körülbelül 1 centiméter vastagságúra, szaggasd ki, és kend meg a megmaradt tojássárgával. Helyezd a pogácsákat egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített sütőben, 180 fokon süsd szép pirosra körülbelül 15 perc alatt.		  
 
0 komment , kategória:  Kelt tészta édes és sós  
Gölödinleves
  2021-08-06 11:01:23, péntek
 
  Hozzávalók
0,5 kg burgonya
2 db sárgarépa
2 evőkanál zsír
2 dl paradicsomlé
10 dkg liszt
1 evőkanál tejföl
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál só
1 teáskanál őrölt bors
1 teáskanál őrölt kömény
1 evőkanál pirospaprika
1 csokor petrezselyem zöld
1 db babérlevél
2 liter víz

Recept
Meghámozzuk,feldaraboljuk és kissé sós vízben puhára főzzük a burgonyát.
Megpucoljuk a zöldségeket.
Felkarikázzuk a répákat,felaprítjuk a hagymákat.
Amikor puha a burgonya,levesszük a tűzről.
Egy nagy edényben felhevítjük a zsír felét. Megpároljuk benne a vöröshagymát,majd sózzuk és hozzáadjuk a fokhagymát is. Fél perc után levesszük a lángról,belekeverjük a pirospaprikát,majd ráöntjük a burgonya főzővizét. Beletesszük a zöldségeket,hozzáadjuk a többi vizet és tűzre tesszük. Belekeverjük a fűszereket. Végül a paradicsomlevet is hozzáadjuk. Fedő alatt puhára főzzük.
A burgonyát összetörjük. Megvárjuk amíg kihűl. Ekkor hozzáadjuk a maradék zsírt,a lisztet és a sót. Összekeverjük,majd kézzel összegyúrjuk. Félkemény tésztát kell kapnunk. Ha puhának érezzük,tehetünk hozzá még lisztet.
Gombócokat formálunk belőle.
30 -40 perc alatt megfőtt a leves. Ekkor beletesszük a gombócokat. Amikor feljön a leves tetejére,akkor kész a gombóc.
Tálaláskor meghintjük apróra vágott petrezselyemzölddel,egy kanál tejföllel.
Jó étvágyat kívánunk.
http://nemzetikonyha.hu/recept/golodinleves		  
 
0 komment , kategória:  levesek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2021.07 2021. Augusztus 2021.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 169 db bejegyzés
Összes: 8747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1002
  • e Hét: 9647
  • e Hónap: 16019
  • e Év: 66810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.