|
2013-05-02 19:05:37, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
-22. rész
A reggeli mosdatáshoz készültek a nővérek az egyesített szociális intézményben. A kettes szobában hiába költögették egyik gondozottjukat, nem tudnak vele kontaktust teremteni. Motyogásából nem értettek semmit. Este semmi rendellenességet nem észleltek. A szobatárs elmondása szerint, előző este még beszéltek az interneten Angliában munkát vállaló unokájával. A napokban fejezte be legújabb regényét. Meglepetésnek szánt, és a fiúnak ajánlotta, no, meg mindenki másnak, aki megtiszteli majd és elolvassa, amennyiben könyv lesz belőle. Meg is jegyezte viccesen, elkészült a mű, az út végéhez ért, feszül a húr.
A sortárs elmondta, a kéziratot csak neki mutatatta meg. Egy olyan világot álmodott a sorok mögé a szerző, ahol mindenki megtalálja helyét, aki szorgalmas munkával eltöltött évtizedek után, méltóságteljesen élheti le az élete hátralévő éveit. Szegénykémnek, a nagy keresztje mellé, még nehéz sorspoggyászát is cipelnie kellett, amivel a földre érkezett...
A regényben saját életének fontosabb állomásait bemutatja.
Egyetlen lányukat, fiatalon ragadta el tőlük a gyilkos kór. Meg kellett élniük azt, ami szülőnek feldolgozhatatlan marad örökre, ha a gyermekét kell temetni.
A vő hamar összebútorozott egy több gyerekes asszonnyal. Volt ott, én gyerekem, te gyereked, és lett mi gyerekünk. Abban a felosztásban a félárva kisfiúnak sem tisztesség, sem falat nem sok jutott. A gyerek sokat gyengélkedett, magába roskadt, és búskomor lett. Nem nézték tovább az öregek a gyermek mostoha sorsát, bánatsorvadását, magukhoz vették. Tehetségük és erejük szerint, megadtak neki, amit tudtak, felnevelték, iskoláztatták. A diploma osztón a tata nem lehetett jelen, nem ölelhette keblére a szorgalmas férfivá érett unokáját, mert magához rendelte a Teremtő. Csak fentről örülhetett az okos-, és jólelkű fiú sikerének. Nem tarthatott sokáig az örömük, hamarosan ismét beütött a ménkő. Egy sportorvosi rutinvizsgálat során vérképzési rendellenességet fedeztek fel. A végleges diagnózis kétségbeejtő volt. A nagyanyja nem sokat teketóriázott, mindent eladott. Tulajdon lakásukat bérleményre cserélte, megosztott bérleti jogviszonnyal, a fiúnak biztonságot teremtett, és némi pénzmaghoz is jutott. A kapott összeget gyógyszerekre, étrend kiegészítőkre, vitaminokra, immunerősítőkre, hasznos és haszontalan szerekre, készítményekre költötték. Mindent kipróbáltak, ami egy fikarcnyi reménnyel kecsegtetett, a gyógyulás esélyével. Isten megsajnálta-, és kegyelmében részesítette őket, mire a pénz elfogyott, a beteg meggyógyult. Munkát nem kapott. Minden hónapban egyre nehezebben jutottak egyről a kettőre. Gyűltek a sárga csekkek, és rezegni kezdett fejük felett a léc... Ekkor a fiú egyik barátját követve, elindult a nagyvilágba szerencsét próbálni. Azóta egy étterem alagsorában mosogatás közben keresi, kutatja, hátha egyszer megtalálja...
Oszt, szoroz, számol, mikor gyűlik össze a fontból annyi, hogy hazatérhet, és a nagymamáját magához veheti.
A szomorú üzenetet, a megtalált telefonszámon az étterem tulajdonosa vette át.
A szigorú főnök a fiú elébe lépett, és udvariasan közölte vele, szedje a cókmókját, két hét szabadságot kap. Indulnia kell gyorsan. A nagymamája...
Azonnal jegyet rendelt, a legközelebbi géppel már hazája felé tartott. Közben imádkozott, csak még egyszer legyen hozzá kegyes az Isten, és időben hazaérjen. Emlékei vetítőjében peregni kezdtek a filmek. Kirándulások, strandolások, homokvár csurgatások helyszínei után mesék figurái jelentek meg, amelyek az esti mesékben ismert meg. Orrában érezte a mézes sütemények édes illatát, rácsodálkozott a madártej vanília szagú óriás habgaluskáira, majd drága jó nagymamája levendula kölnijének illata lengte körül... A reptérről egyesesen az intézethez tartott.
Az egyre lejjebb bukó nap vérvörösre festette az eget, viharos szelet jeleztek, amikor megérkezett.
Szótlanul tettek, vettek a nővérek a beteg ágya mellett, amikor belépett. Csendben a fülébe súgták, a lelkipásztor nem rég ment el. Egy széket húztak az ágymellé, és a paravánt elhúzták és becsukták maguk mögött az ajtót. Egy órát kaptak a búcsúzáshoz. Kommunikálni nem tudtak egymással, de a figyelem jelenlétét a kéz imai végig jelezték. Egész idő alatt nem lazultak az újjak, alig észrevehetőn, gyengén, mégis görcsösen összefonódtak a másik kézzel. A fiú könnyeinek utat engedve beszélt, csak beszélt... Megköszönte az életét, a mérhetetlen szeretetet, gondoskodást, szeretet, hitet, amit tőle kapott, és csókot lehelt a hűvösen verejtékező viaszszínű homlokára, és a ráncos kezeire, amivel oly sokat dolgozott érte. Akkor állt fel, amikor egyre mélyebb, egyenletes szuszogása jelezte a nagymama megérkezett az álmok mezejére.
Hajnal felé szundított el. Álmában a nagymamája ült az ágya mellett, kedvenc meséjét mondta el utoljára.
*
Tölgyfa levelét a szellőre bízta, üzenettel volt az teleírva.
- Táltos gyermek született, ünnepre készüljetek, vár az erdő.
Elindultunk hát a remény szekerével, hófehér paripákkal haladtunk előre.
Bársony ecsetjükkel pipacsok festették pirosra a rétet, hol Földanya, bölcsőjében búzamezőt ringatott, madár trilla altatódalával. Erdőszélre érve az óriás gomba kalapjával intve, mutatta az utat. Előtte, kristályvizű kis patak kavicsot görgetve futott, bánatfái minkét partján földig hajolva, üdvözöltek.
Arany tüllben öltözött napsugár gyerekek kergetőztek a fák lombjai között. Nem messze a pataktól, manózenekar szolgálta zenére, tündérek örömtáncot jártak, Harkály kopács meghívója messze elhallatszott. Nagy volt ott a vigadalom, s béke, nyuszi mellett róka koma kuncogott, Cirmos kandúr egérkével flörtölt.
Nőni kezdett örömében a kíváncsi spóra, az avarból pici fejét kidugta. Meglátta ezt az erdei páfrány, féltve őt, - még törzse nem nő -, gyorsan betakarta. Vargánya, a gombák királya üzente a rétnek, nyíljanak a szegfűgombák, mert nagy ünnep készül.
Ni, csak! Ki jön? - nézett nagyot Ámulat, vadász a puskáját őzikére bízta, és mellette lépkedett.
Fénysugarát szórva, ezüst hintójában megérkezett Holdanyóka. Barátsággal búcsút intve, elköszönt Napocska. Gallyak ölelkeztek lombokat alkotva, fészket kínálva az érkező kerecsen sólyom párnak.
Dobok peregtek, turulmadár a holdnak ezüstös fényében szárnyát fürösztötte, úgy készült a táltosokkal a gyermekköszöntőre.
A jó hírt meghallotta, és visszatért mindöröktől, mindörökre, az erdők, mezők örömére, a Magyarok Ősi Szelleme, segítséget nyújtva az ősi népnek...
*
Lelkének darabokra tört cserepei között találta a reggel. Nem sokkal ébredése után, a telefon megcsörrent.
Az intézetvezető részvétét fejezte ki, és szomorúan közölte.
Hajnalban elpattant a húr...
A hagyatékában egy befejezett regény kéziratát találták
A lélek húrja... címmel.
Amit személyes tárgyaival együtt, mint egyetlen törvényes örökös, a közjegyzőtől átvehet. Ingatlan tulajdonról, értékpapírról, banki számláról, vagy nagy értékű ingóságról az intézetnek nincs tudomása, valószínű az elhunyt tulajdonában nem volt...
A végtisztesség megadásának érdekében, és a lebonyolítás részleteivel kapcsolatban megbeszélésére várja az irodában.
Amint befejezték a beszélgetést megértette, elérkezett az idő, fel kell nőnie, Egyedül maradt, a legdrágább kincsét veszítette el.
Vége
Szerző: Lélek Sándorné
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rendellenességet, méltóságteljesen, bánatsorvadását, összebútorozott, immunerősítőkre, gondozottjukat, rutinvizsgálat, megbeszélésére, sorspoggyászát, rácsodálkozott, készítményekre, gyengélkedett, altatódalával, teketóriázott, végtisztesség, iskoláztatták, meglepetésnek, jogviszonnyal, kiegészítőkre, elhallatszott, telefonszámon, intézetvezető, értékpapírról, habgaluskáira, összefonódtak, gyógyszerekre, szegénykémnek, kirándulások, strandolások, hagyatékában, szegfűgombák, legközelebbi, felosztásban, kristályvizű, közjegyzőtől, gondoskodást, reggeli mosdatáshoz, egyesített szociális, kettes szobában, szobatárs elmondása, interneten Angliában, napokban fejezte, fiúnak ajánlotta, sortárs elmondta, kéziratot csak, olyan világot, sorok mögé, élete hátralévő, nagy keresztje, földre érkezett…, regényben saját, gyermekét kell, Magyarok Ősi Szelleme, Lélek Sándorné,
|
|
Offline
