Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 137 
A séta jótékony hatásai
  2016-02-29 19:43:41, hétfő
 
  Hogyan tudnánk jobban ledolgozni a karácsonyi ebédek és a szilveszteri vacsora súlyfeleslegét, mint egy kiadós sétával? A kutatások szerint az ünnepi időszak a legnépszerűbb idő a sétára. Sokan azt hiszik, hogy a séta "csalás", pedig egyre több tudományos bizonyíték mutat arra, hogy a test és az elme számára is az egyik legkiválóbb mozgásforma.





NEM FUTÁSRA TEREMTETTÜNK

A járás képessége az emberi faj fennmaradásának egyik kulcsa. A szakértők szerint a sétálás valószínűleg azért tesz ilyen jót nekünk, mert a testünk éppen erre a mozgásra fejlődött ki. Michael Depledge, az Essexi Egyetem környezettudományi professzora szerint őseink nem futkároztak. Naponta körülbelül 22 kilométert gyalogolhattak vadászó-gyűjtögető életmódjukat folytatva. Sammy Margo fizioterapeuta szerint a testünk nem szereti a rázkódó, agresszív mozgást, ami például a kocogással jár. A gyaloglás lehetővé teszi, hogy a szívünk ritmikusan verjen, ami azt jelenti, hogy a vérkeringésünk így a leghatékonyabb. A kutatások alapján a rendszeres séta felére csökkentheti férfiakban a szívbetegség kockázatát. Margo szerint ráadásul a gyaloglás a futástól eltérően a sérülések minimális arányával jár.



HÁTFÁJÁS ELLEN

A derékfájást gyakran annak tulajdonítják, hogy négy lábon kellene járnunk. Clive Lathey csontkovács szerint azonban éppen ellenkezőleg. Medencénk kialakítását és a gerinc S alakját figyelembe véve az emberi test a függőleges erők elnyelésére lett kialakítva. A gyalogláshoz vagyunk szokva. A számítógép előtt és az autó volánja előtti gubbasztáshoz azonban nem.



JÓT TESZ A HÁTSÓDNAK

Lucy Wyndham Read fitness edző szerint a gyaloglás csodákat tesz a hátsóddal. Járás közben a fenék és a lábszár összes izma dolgozik. Kocogáskor nem pont ugyanez figyelhető meg.



...és az agyadnak is



Az Illinois-i Egyetem kutatói 120 önkéntes részvételével tavalyi kísérletükben kimutatták, hogy a napi rendszerességű séta növelheti az agy méretét. Az alanyok fele 12 hónapig heti háromszor naponta 40 percet sétáltak, a többiek pedig nyújtó és erősítő gyakorlatokat végeztek. A kutatás végén az agyi képalkotó vizsgálatok azt mutatták, hogy a sétáló csoport tagjainak hippokampusza, az agy emlékezőközpontja, átlagosan 2 százalékkal nőtt. A nyújtógyakorlatokat végzők hippokampusza ezzel szemben 1 százalékkal zsugorodott. A kutatás vezetője, Arthur Kramer professzor azzal magyarázta a jelenséget, hogy a gyaloglás serkenti az agyba irányuló véráramlást, ami új idegsejtek növekedését váltja ki. Ez egyfajta ,,védőpárnával" látja el az agyat, ami megvédi a demenciától.



JÓKEDVRE DERÍT

A gyaloglás a többi testmozgáshoz hasonlóan a boldogsághormonok, az endorfin, a szerotonin és a dopamin felszabadulásához vezet. Olyan finoman történik mindez, hogy ez a legjobb ellenszere a depressziónak.



NE A BŐSÉGES ÉTKEZÉSEK UTÁN, HANEM ELŐTTE SÉTÁLJ!

Sokan szeretik lejárni a bőséges étkezéseket, pedig a kutatások szerint az étkezés előtti gyaloglás hatékonyabb, mert csökkenti a később elfogyasztott zsíros ételek által okozott károsodást. A Glasgow-i Egyetem kutatásából kiderült, hogy egy 90 perces séta vacsora előtt 25 százalékkal csökkentette a zsír szintjét a vérben étkezés előtt és után, és javította a vérerek belső falainak működését, vagyis nagyobb védettséget élveztek a káros zsírlerakódások kialakulásával szemben. A kutatók szerint a mozgás a szervezet anyagcseréjének módját javítja.



SZÁMOLD A LÉPÉSEIDET!

A brit kormány irányelvei napi 10 ezer lépés (kb.: 7,5 kilométer) megtételét javasolják a szív egészségének és az egészséges testsúly fenntartása érdekében. Az átlagemberek 5-7500 lépést tesznek meg anélkül, hogy észrevennék. Ha valaki reggel gyalog megy a munkába vagy az állomásra, az máris 5000 lépés. Ha este ugyanezt megteszi, el is érte a kitűzött célt.A gyors séta ugyanannyi kalóriát éget, mint a kocogás. A zsírégetéshez percenként 140 lépés sebességre van szükség.Patrick O'Brien, a brit Szülész-nőgyógyászok Királyi Kollégiumának szóvivője szerint a lassú séta valóban beindíthatja a szülést. Minél nagyobb nyomást gyakorol a baba súlya méhnyakra, annál több oxitocint szabadít fel az anya szervezete, ami elősegíti és szabályozza az összehúzódásokat.

Forrás: http://www.biotechusashop.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pio Atya imája
  2016-02-29 13:46:39, hétfő
 
 
Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned szeretlek Téged és bánom minden bűnömet.
Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé.
Add jóságos Jézusom, hogy én Benned és Te énbennem élj.
Védj meg (veszedelemben) veszélyben, vigasztalj a szenvedésben, őrizd meg testem egészségét, add áldomást minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.

Pió atya: imádkozd ezt az imát reggel, este gyakran napközben is, templomba szentáldozás után, és majd közelebb fogsz jutni Jézushoz. Ö nekünk emberek az Atya és a Fia és a Szentisten szeretetének forrása.
Add azt imát tovább és próbáld meg szereteteidet ennek a napi elmondására buzdítani. Az Úr akarja, hogy a Földön minden ember imádkozza ezt az imát. Különösen az ifjúság és a gyerekek. Imát a pápa jóváhagyta és ajánlja is.
 
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
Szent Pio atya
  2016-02-29 10:45:08, hétfő
 
  "Isten lelke a béke lelke, és a legnagyobb szükségek idején, a fájdalomban is eltölt nyugalommal, alázattal, bizakodással.
Ez irgalmasságának ajándéka.
Az ördög lelke viszont ugyanebben a fájdalomban izgat, ingerel, elkeserít, kísért.
Haragot szít ellenünk, miközben pedig szeretettel kellene lennünk magunk iránt.
Ha tehát háborgat néhány gondolat, gondolj arra, hogy ez sohasem származik Istentől, hanem az ördögtől. Isten ugyanis nyugalmat ajándékoz neked, lévén Ő a béke lelke."
Szent Pio atya
 
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
Uram, Jézus Krisztus!
  2016-02-29 10:44:09, hétfő
 
  Sokáig nem szerettelek annyira, hogy elhiggyem, Te meg tudsz változtatni. Pedig megtörtént. Nem gondolom, hogy nincs több alakulni valóm, de úton vagyok. Keresztúton. Adtál egy nagyon nagy szenvedést - és ezzel egy lehetőséget a változásra, lehetőséget, hogy megértsem, a kereszt bár nagyon súlyos, de vinni kell, a szenvedéstől nem menekülni kell, hanem vállalni, megélni, még ha nem is értem mindig, mi az értelme.

A Keresztem megmutatta - a földi életben semminek nincs értelme hit nélkül.
Megtapasztaltam ezer dolgot, mégsem lettem bölcsebb, csak okoskodóbb, megtapasztaltam a hitet, és lettem elfogadóbb.

Uram, Istenem, érzem, ha Rád hagyatkozom, vezetsz az úton, de sokszor bizonytalanság gyötri gyáva lelkemet, hogy a ráhagyatkozás újabb szenvedést jelenthet.

Érzem mégis - ez az egyetlen út, ez létezik, elfogadni és vállalni sorsomat. Sorsomban Téged érezni és remélni, hogy az úton mindig fogod a kezemet, segítesz vinni a Keresztet, megtanítasz a szenvedés elviselésére, míg át nem kerülök az öröklétbe - Hozzád - ki ott megnyugvást adsz nekem és minden léleknek. Ott adsz majd a földön történteknek értelmet.

Kérem segíts, hogy mindehhez hozzájussak, hogy bűneimtől megtisztuljak, és az öröklétedben békét leljek.
Ima Dorka halálára - 2016. február 28.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Őregek betegek keresztútja
  2016-02-29 10:42:34, hétfő
 
  2. állomás: Júdás Jézust elfogatja.
Nemcsak Téged, hanem őket is érik -júdáscsókok-. -Mama, nincs időnk meglátogatni! Küldjél pénzt, szerető gyermeked!- -Szégyelljük, hogy nem vagy modern!- -Nem mennél-e el az öregotthonba?- . és így tovább.
Jézusom, áldd meg őket, amikor a legközelebbi hozzátartozóik árulják el, kiteszik, bántalmazzák, vagy júdáscsókjaikkal szomorítják meg őket.
Ámen
 
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Őregek és betegek keresztútja Bevezetés.
  2016-02-29 10:41:32, hétfő
 
  Édes Jézus! Öreg, beteg, elhagyott, szegénységben élő és magányos embertestvéreinkért imádkozunk e szent keresztúton. Hiszen az ő vállukon is ott van a súlyos kereszt. S ha akarják, ha nem, cipelniük kell. Jézusom, Te különösen is szereted őket. Ó adj nekik erőt mindennapi keresztútjukon! Ámen.
1. állomás: Jézus vérrel verejtékezik az Olajfák hegyén

Ki tudná ma megszámlálni azokat az öregeket, betegeket, akik a nagyvilágban betegágyaikon, szobájuk csendjében érzik át a kegyetlen valóságot: a magányt. Társuktól megváltak, gyermekeik nem törődnek velük. Rokonságuk csak örökölni akar.
Jézusom, áldd meg őket getszemáni szenvedésed érdemeiért, hiszen Te is átélted a magány és elhagyatottság nagy keresztjét.
Ámen.
 
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
A SZERETET keresztútja
  2016-02-29 10:37:34, hétfő
 
  - A SZERETET KERESZTÚTJA
1. Pilátus halálra ítéli Jézust
- A szeretet mindig megegyezik az Atya akaratával.
2. Jézus vállára veszi a keresztet
- A szeretetnek semmilyen áldozat nem elfogadhatatlan.
3. Jézus először esik el a kereszttel
- A szeretet nem adja fel.
4. Jézus Édesanyjával találkozik
- A szeretet módot talál arra, hogy örömet szerezzen.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak
- A szeretet mindenkit maga mellé fogad.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
- A szeretet a kis szolgálatot egy nagyobb ajándékkal viszonozza.
7. Jézus másodszor esik el
- A szeretet nem ismeri a méltatlankodást.
8. Jézus és a síró asszonyok
- A szeretet vigasztalni is tud a szenvedésben.
9. Jézus harmadszor esik el
- A szeretet minden fájdalommal csak gazdagabbá válik.
10. Jézust megfosztják ruháitól
- A szeretet nem szégyenli mindenét odaadni.
11. Jézust keresztre feszítik
- A szeretet csöndben marad, ha szenvednie kell.
12. Jézus meghal a kereszten
- A szeretet erősebb, mint a halálfélelem.
13. A Fájdalmas Anya
- A szeretet akkor is hisz és remél, ha mindenki elcsüggedt már.
14. Jézust eltemetik
- A szeretet csak azért hal meg, hogy föltámadjon újabb szeretetre.
 
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
A SZERETET keresztútja
  2016-02-29 10:36:11, hétfő
 
  - A SZERETET KERESZTÚTJA
1. Pilátus halálra ítéli Jézust
- A szeretet mindig megegyezik az Atya akaratával.
2. Jézus vállára veszi a keresztet
- A szeretetnek semmilyen áldozat nem elfogadhatatlan.
3. Jézus először esik el a kereszttel
- A szeretet nem adja fel.
4. Jézus Édesanyjával találkozik
- A szeretet módot talál arra, hogy örömet szerezzen.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak
- A szeretet mindenkit maga mellé fogad.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
- A szeretet a kis szolgálatot egy nagyobb ajándékkal viszonozza.
7. Jézus másodszor esik el
- A szeretet nem ismeri a méltatlankodást.
8. Jézus és a síró asszonyok
- A szeretet vigasztalni is tud a szenvedésben.
9. Jézus harmadszor esik el
- A szeretet minden fájdalommal csak gazdagabbá válik.
10. Jézust megfosztják ruháitól
- A szeretet nem szégyenli mindenét odaadni.
11. Jézust keresztre feszítik
- A szeretet csöndben marad, ha szenvednie kell.
12. Jézus meghal a kereszten
- A szeretet erősebb, mint a halálfélelem.
13. A Fájdalmas Anya
- A szeretet akkor is hisz és remél, ha mindenki elcsüggedt már.
14. Jézust eltemetik
- A szeretet csak azért hal meg, hogy föltámadjon újabb szeretetre.
 
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Valósítsd meg az álmaid!
  2016-02-29 10:22:19, hétfő
 
  Az álmaink legnagyobb ellenségei mi magunk vagyunk! A saját félelmeink és merevségünk.

Először is az, hogy makacsul ragaszkodunk, hogy minden úgy, olyan formában teljesüljön, ahogy azt mi elképzeltük. Pedig ez soha nem valósul meg. Nem tudom felfigyelt-e már valaki arra, hogy ha képzeletben elfantáziál arról, hogy egy esemény miként fog megtörténni, az a valóságban sosem fog azonosan lezajlani. Legyen ez találkozó, megmérettetés vagy bármi. Én sokszor már játszok is ezzel. Előre elképzelek egy beszélgetést, vagy egy szituációt és amikor odakerülök biztos lehetek benne, hogy az nem úgy fog megvalósulni. Legalábbis nekem még sosem volt ,,pont így képzeltem" esetem.



Ez nem azt jelenti, hogy nincs haszna a vizualizációnak, a sportolók is használják, elképzelnek egy mozdulatsort mielőtt végrehajtanák, így tulajdonképp beleprogramozzák az agyukba. Viszont ha hosszú folyamatokról van szó, akkor nem várhatjuk el komolyan, hogy azok teljesen a mi akaratunknak megfelelően teljesüljenek. Sokszor ez okozza a gondot, az embereknél, hogy amit a fejükbe vettek, abból nem képesek engedni, fejjel mennek a falnak, habár ott van mellettük az ajtó.

Nem kell feladnunk az álmainkat, csak meg kell érteni azt, hogy az út legtöbbször nem arra vezet amerre mi szeretnénk, viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez rosszabb lesz nekünk, sőt kifejezetten előnyünkre fog válni, hogy sok váratlan élmény és tapasztalat ér. Ha nem vagyunk képesek rugalmasak lenni, és alkalmazkodni az adott helyzethez, akkor ezzel csak saját magunkat hátráltatjuk.



A másik dolog ami az utunkba állhat az a saját félelmünk. Ez megnyilvánulhat bizonytalanság formájában is, ami visszatart attól, hogy megtegyük azt amit meg kell. Sokszor ijesztő lehet amit lépnünk kell azért hogy közelebb jussunk a céljainkhoz, viszont, hogy ha nem vagyunk képesek annyi erőt meríteni, hogy ezeket meg tudjuk tenni, akkor sosem fogunk elérni semmit.

Sokan vannak akik tudják, hogy mit szeretnének, de nem merik rálépni arra az útra ami elvinné őket oda. Hiszen a jelenlegi helyzetük ha nem is ideális, de biztos, és ami még fontosabb hogy ismerik minden buktatóját. Ha bármi másba fognának, akkor nem tudhatják, hogy mivel kell szembenézniük, hogy képesek lennének-e azzal is megbirkózni. Tehát még ha rossz is a helyzet, belenyugszanak abba, hogy könnyebb ezt elviselni, mint elbukni valami másban.





A sikeres emberek nem így gondolkodnak. Bíznak magukban és abban, hogy meg fogják tudni oldani a kihívásokat amikkel szembe kerülnek. Ez nem azt jelenti, hogy akár több tudásuk lenne, kevésbé tartanának a kudarctól, csak képesek elfogadni, hogy ez bizony benne van a pakliban, és aki nem kockáztat az soha sem nyerhet. Az élet a folyamatos változásról szól, a növekedésről, fejlődéstől, ha ebben nem tudunk, nem merünk rész venni, akkor tulajdonképpen magától az élettől félünk. A legnagyobb különbség a győztesek és a vesztesek, a sikeres és sikertelen emberek között egy döntés. Amit minden nap meg kell hozni, akár többször is. A döntés, hogy én bizony belevágok, nem adom fel, nem hátrálok meg. A döntés, hogy győzni fogok!



Pechál Péter
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Beszélgetés egy pánikbeteggel
  2016-02-28 12:54:24, vasárnap
 
  “Rendezett környezetben felnövő és élő emberek is szoronghatnak, csak őket talán kevésbé értik meg."

Sophie Oksanen Baby Jane című könyve egy pánikbeteg lányról szól. Rendhagyó módon interjú következik a téma kapcsán. Alanyomat nevezzük Z.nek. Z. is pánikbeteg.

“Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, fekete bakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító életét? Kormi elszigeteli magát a lakásban, nem vásárol, nem mozdul ki, a szemetet sem meri levinni. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét. S mikor már feltárulkozna, amikor minden idegszála könyörögne a segítségért, senki sem érti... a szavak rosszkor, rossz helyen hangzanak el, és süket fülekre találnak."

Sohpie Oksanen: Baby Jane
Olvastad a könyvet?

Igen, olvastam, de nem tetszett. Tudod, vannak azok az írások, amikor olvasás közben azt érzed, hogy ez rólad szól. Katartikus élmény tud lenni, amikor egy író kimondja a gondolataidat, amikor látod, hogy nem vagy egyedül, vagy valaki csak megfogalmazza azt, amire te képtelen vagy. Ez az élmény nem jött a Baby Jane olvasása közben. Érintettként azt éreztem, hogy nincs kidolgozva. Nem mondta ki azt, ami velem történik, nem adott újat hozzá a problémámhoz. Ezért csalódott voltam, de lehet, hogy ennek az az oka, hogy évek óta várom, hogy történjen valami, amitől ennek vége lesz. Lehet, hogy tudat alatt ettől a könyvtől vártam a receptet. Ennek ellenére örülök neki, mert beszélnek egy olyan nehézségről, amivel én is küzdök, és ami az én életemet is befolyásolja. A könyv által tabukat döntenek le, és elindul egy párbeszéd író és olvasó, olvasó és olvasó, érintett és hozzátartozó, laikus és szakember között.

“Ha megfázol, tudod, mit kell tenned. Ha gyomorrontásod van, szintén ismered a módszereket. Ha mentális fronton betegszel meg, fogalmad sincs, mit kellene csinálnod, és azt sem tudod, mi történik veled."


Mióta befolyásolja az életedet?

Nagyon sok éve, igaz, most már nem olyan mértékben, mint eleinte. 29 éves vagyok, 23 éves koromban kezdődött minden, de a terápiák alatt oda jutottam, hogy mindig is pánikolós voltam, csak korábban tünetmentesen éltem.

Mi történt 23 éves korodban?

Befejeztem a főiskolát egy Budapest közeli kisvárosban. Ott nagyon védett környezetben éltem évekig, a kollégium-főiskola-helyi szórakozóhelyek háromszögében mozogtam. Mivel a fősuli ebben a kisvárosban üzemelt, egyértelmű volt, hogy ott a frissen végzett többszáz diák nem fog munkát találni, ezért csoportosan költöztünk Budapestre, de végül sokan külföldre mentek, nem találták meg itt a helyüket. Én meg eléggé egyedül maradtam, és először kisebb cégeknél dolgoztam, amik nem tetszettek, mert sikerült megbízhatatlan vállalkozásokat kifognom, ezért jelentkeztem egy multihoz, ahova felvettek. Nagyon hamar igazi darálóvá vált az életem.

Aztán egyik nap, egy szombaton, azaz nem is munkanapon, egy barátnőmhöz menten éppen a belvárosban. Egyszer csak azt éreztem, hogy rám dőlnek a házak. Olyan érzés volt, mintha New Yorkban lennék: az épületek, a tömeg, a zaj nehézzé vált, és nyomni kezdett. Megszédültem, és légszomjam volt. Olyan ez, mintha kívülről látnád magadat egy nyomasztó filmben. Nagyon ijesztő volt, elkezdtem fel-alá szaladgálni, majd felpattantam egy villamosra, és haza mentem. Otthon megnyugodtam.

Tudatosult benned, hogy mi történt veled?

Nem. Fogalmam sem volt, hogy mi ez. Nagyon fiatal is voltam, és bár volt egy-két pszichológiát érintő tárgyam is az egyetemen, nem tudtam beazonosítani, hogy ez valamilyen pszichés jelenség lesz. Soha sem hallottam előtte a pánikról és az agorafóbiáról sem. Ezt nem tanítják a suliban, és a környezetemben sem volt senkinek hasonló baja, legalábbis akkor még így tudtam.

A pánikroham átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és általában nem tart fél óránál tovább. Tüneteiben különbözik más szorongásos betegségektől, a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka. Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy súlyosan rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegeknek hívjuk. A betegség pontos oka egyelőre nem tisztázott, neurotranszmitterek csökkent mennyisége feltételezhető a panaszok hátterében. (Forrás: Wikipédia)

Az agorafóbia a görög ,,agora" (piactér) jelentésű szóból ered, a fóbia pedig valamitől való félelmet, rettegést jelent; magyar fordításban az agorafóbia a nyílt tértől való félelmet jelenti. (Forrás: Wikipédia)
Mi történt ez után?

Az történt, hogy nem sokkal később újra rosszul lettem, és nagyon gyorsan egyre gyakoribbá váltak ezek a tünetek. Nem klasszikus pániktüneteim voltak, hanem inkább szorongásos tünetek jelentkeztek nálam. Reggelente rosszul voltam, rendszeresen hánytam, ment a hasam. A szervezetem jelezte, hogy valami nem stimmel velem, de még mindig nem foglalkoztam ezzel túlzottan. A gyomrom vacakolt sokat, ezért elmentem egy kivizsgálásra. Hasi ultrahang, vérkép, egyebek. Természetesen minden lelet negatív lett, testi betegséget nem találtak. A körzeti orvosom mondta, hogy valószínűleg stresszes vagyok, és az életmódomon kellene változtatni.

Változtattál?

Nem, és ekkor követtem el az első hibát, de ezt már megbocsátottam magamnak. Nem kértem segítséget, és a környezetemben is sokan hisztinek tartották a problémámat. Nehezen viselem a felnőtté válást, stresszel a munka, az önállóság - mondták. ,,Fel kell nőni" - ezt is sokszor hallottam. Azt éreztem, hogy a munkám valóban túl sok stresszel jár, ezért munkahelyet váltottam. Sajnos, sikerült újra egy stresszes melót kifognom, de később megértettem azt, hogy egyik sem volt stresszes, én voltam stresszes. Ha könyvtárban kellett volna dolgoznom, valószínűleg ott is stresszeltem volna pl. azon, hogy valaki nem hozta vissza a könyveket.

Az egyik legnagyobb baj az, hogy nincs nálunk kultúrája a mentális betegségek kezelésének. Eleve: fel sem ismered, hogy mi van veled. Sokan hisztinek tartják, így te magad is annak gondolod. Nem mondják el, nincs tapasztalatod, mint egy testi betegségnél. Ha megfázol, tudod, mit kell tenned. Ha gyomorrontásod van, szintén ismered a módszereket. Ha mentális fronton betegszel meg, fogalmad sincs, mit kellene csinálnod, és azt sem tudod, mi történik veled. Nem is betegségként kezeled. Többnyire nem kezeled sehogy sem. Nincsenek eszközök a kezedben, nem tudod, kihez fordulj. Sok a kókler, ha el is jutsz oda, hogy szakember segítségét kérd, esélyes, hogy beleszaladsz egy kóklerbe.

Mit értesz kókler alatt?

Olyan embert, aki nem képzett, és sokszor súlyosabb kínjai vannak, mint neked. A szakember sem szent, lehetnek és vannak is problémái, de legalább törekednie kell arra, hogy a saját életét rendbe hozza. Vagy ne képzelje magát istennek, aki természetfeletti tudással rendelkezve képes mindenkit jó útra terelni. Amikor neked zűrös dolgaid vannak, nem ismered fel azt, ha másnak is azok vannak. Örülsz, hogy valaki azt mondja, ő tud neked segíteni. Egy igazi szakember nem mond ilyet. Ő elmondja azt is, hogy neki van ötlete, tudása, de a gyógyulásod rajtad is múlik. Jár szupervízióra, tagja valamilyen szakmai szervezetnek.

Térjünk vissza a problémádra. Hogyan folytatódott az életed?

Furcsának tűnhet, de évekig nem kértem segítséget. Ez is egy komoly probléma, mert egyre jobban elmélyül a szar az életedben, és minél tovább húzod, annál nehezebb lesz kezelni. Az életem természetes velejárója lett, hogy a tüneteim miatt lemondok olyan dolgokról, amelyek előtte természetesek voltak a mindennapjaimban, és közben meg szorongtam.

Mik ezek a dolgok?

Tömegközelekedés helyett gyalog jártam és kocsival. Kerültem azokat a helyeket, ahol tömeg van, illetve a zárt helyeket is. Nem jártam színházba, koncertekre.

Mi történt volna, ha elmész ezekre a helyekre?

Ilyenkor mindig rám tört a rosszullét. Nálam nemcsak tipikus pániktünetek jelentkeztek, hanem görcsölni kezdett a gyomrom. Hányinger kerülgetett, izzadtam, féltem. Ami fontos, az az, hogy elkezdtem félni attól, hogy rosszul leszek. És ez vezet az agorafóbiához. Eleinte csak tömeges rendezvényekre nem indulsz el, aztán már az is gondot okoz, hogy átszaladj az 500 m-re lévő közértbe. Sokan nem tudnak bejárni a munkahelyükre sem, ami újabb nehézségeket fog okozni, hiszen elveszíthetik az állásukat, amivel anyagilag is jön a krakk. Meglepő, de mindig voltam annyira erős, hogy mindig bejártam dolgozni. Tudtam, hogy a munkahelyem az utolsó bástya, ha feladom azt is, akkor tényleg végem lesz.

Kértél segítséget?

Igen, lassan elmeséltem a barátaimnak, hogy mi történik velem. De ők sem tudták, mit lehetne csinálni. És itt felhívnám a figyelmet arra, hogy képzett, olvasott, értelmes emberekről beszélünk, de egyiküknek sem volt hasonló baja, így nem tudtuk, mi a megoldás.

Aztán lett egy munkahelyi barátnőm, akivel szintén megosztottam a gondomat. Neki is voltak életvezetési problémái korábban, és sok mindent kipróbált már, ami segített neki. Ő ajánlott több lehetőséget, végül egy kineziológust választottam. Erről nem szeretnék részletesen beszélni, nekem ez a módszer nem segített. Hangsúlyozom, hogy ez nem jelenti azt, hogy másnak sem segítene.

Meggyőződésem, hogy mindenkinek van segítség, csak meg kell találni a megfelelő módszert. Nincs egységes recept, mindenkinek más segít. Türelem kell ehhez, mert lehet, hogy nem hoz eredményt az először, másodszor kipróbált módszer vagy tudomány, de menni kell előre, amíg meg nem találjuk a nekünk valót.

Mi segített neked?

Az volt a furcsa, hogy én sokáig nem beszéltem a bajomról, aztán elkezdtem mondogatni, hogy mi történik velem. És kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Rengeteg ismerősről tudtam meg, hogy hasonló problémái voltak vagy vannak. Mindenki ajánlott szakembert, módszert.

A segítség végül teljesen váratlanul érkezett meg. Egy könyvsorozatot kerestem a neten egy teljesen más témával kapcsolatban, és a kereső kidobott egy nőt, aki éppen ezeket árulta. Nem hiszek az ilyesmiben, de rákerestem a nőre a fb-on, és a profilképén kívül nem sokat láttam belőle, de a képe alapján azt éreztem, hogy ő fog nekem segíteni. Tudom, hogy ez elég elvontan hangzik, én sem hiszek ezekben a dolgokban, de nekem ez ugrott be. Írtam neki a könyvekkel kapcsolatban, válaszolt. Majd egyszer csak úgy döntöttem, rákérdezek. Azt kérdeztem, hogy ő véletlenül nem foglalkozik segítő munkával? Elég most annyit mondanom, hogy kiderült: pszichológus. Megírtam neki, hogy gondjaim vannak, és megbeszéltünk egy személyes találkozót.

Lett ennek folytatása?

Igen, lett folytatása, egy évig jártam hozzá egyéni terápiára. Elég rizikós így szakembert választani, de ő fel tudott mutatni nekem sok mindent. Papírokat a végzettségéről, szupervíziókat, amelyekre ő járt, és csoportterápiákat is szervezett, ami ellenőrizhető volt a neten. Valamint elsőre megbíztam benne, és hittem benne, illetve a módszerében. A személyes szimpátia nagyon fontos, ahogyan a bizalom is.

Már az első alkalmak után javult a helyzetem, megszűntek a rosszullétek, elkezdtem mozogni.

Milyen módszerrel dolgozott?

Többféle módszert vegyített. Egyrészt voltak a beszélgetések, amikor a kérdései alapján haladunk előre, és dolgozunk fel sok mindent. Aztán voltak ellazult állapotban történt szimbólumelemzések, amelyek tudat alatti szintén mozdítanak be dolgokat. Ez az ún. integratív pszichoterápia. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lefekszel, ellazulsz, és megjelentetsz egy képet, erről beszélgettek ebben az állapotban. Ott nem történik semmi, már mint tudatos szinten, de ezt sokszor álmatlan éjszakák követik. Bemozdul sok minden, felszínre törnek olyan korábbi történések, emlékek, amelyek létezéséről tudatos szintem nem is tudtál korábban. Néha monodrámáztunk is, az is sokat segített. Komplett módszer volt: dolgoztunk a napi problémák kezelésén, visszamentünk a múltba, különféle technikákat tanultam meg, és közben egyre komolyabb önismeretre tettem szert.

Az integratív pszichoterápia olyan felnőtt pszichoterápiás módszer, amely a terápiás kommunikációt a módosult tudatállapot hasznosításával, és egy adott terápiás feladatra alkalmazható számos pszichoterápiás módszer felhasználásával kívánja megvalósítani. Forrás: Integratív Pszichoterápiás Egyesület

A pszichodráma - mely hatásmechanizmusát a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki - felhasználási területe rendkívül széles: alkalmazható az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, konfliktus kezelés-, személyes hatékonyság fejlesztése során, de jó kiegészítő módszer oktatásban, képzésben is. Forrás: Magyar Pszichodráma Egyesület
Megoldódott a problémád?

Még nem teljesen, de normalizálódott az életem. Egy év után a pszichológusom külföldre költözött, így nem tudtuk folytatni a közös munkát, ami nagyon megrázó volt számomra. Utána megcsináltam még egy terápiát egy másik szakemberrel, aki ugyanazzal a módszerrel dolgozott, mint az első, de abban a körben teljesen más dolgokat tanultam meg. Még nem vagyok teljesen kész, de ennek ellenére most már szinte teljes életet tudok élni. Vannak helyzetek, amelyek még mindig problémásak, de türelmes vagyok magammal. Sok év alatt kialakult szart nem lehet helyrehozni egy év alatt. Legalábbis nem mindenkinek. Még dolgoznom kell magamon, de jó úton járok, és ebből a szempontból sokat köszönhetek a pszichológusaimnak. Nekem az általuk képviselt módszer megfelelő volt. Elemzésekre, beszélgetésekre, önismeretre épült, és ez illeszkedik a személyiségemhez. Nagyon igaz erre az egész terápiás folyamatra, hogy az út a fontos, nem a cél. Rengeteg nyereségem van, alaposan megismertem magamat, és ez fontos számomra a kiegyensúlyozott élethez.

“Rendezett környezetben felnövő és élő emberek is szoronghatnak, csak őket talán kevésbé értik meg. Meg kell magyaráznod, ha nem vagy jól."

Kiderült, mi okozta a problémádat?

Igen, nagyjából kiderült, de ez egy elég komplex folyamat, nem feltétlenül az a lényege, hogy megtaláld a forrást. Illetve a forrás te magad vagy, és ezért egyértelmű, hogy ez egy összetett dolog, aminek középpontjában önmagad megismerése áll. Legalábbis én azt tanultam meg, hogy ez a kulcs.

Ami a pánikot illeti, ez úgy működik, hogyha van hajlamod ilyesmire, akkor bármikor előjöhet. Lehet, hogy 40 évesen fog elérni. Azt mondják, hogy akkor jön elő, ha valamilyen tragédia ér, ez váltja ki. A tragédia alatt sokan halálesetet, komoly betegséget, valamilyen nagy csapást értenek. Viszont tragédia lehet az is, hogy a védett környezetedből kikerülsz, és egyedül kell helytállnod a világban, ahogyan nálam is történt. Nekem ez volt nehéz. Egészen gyerekkorban találtam olyan eseményeket, amelyek hatással voltak arra, hogy ilyen problémám legyen. És ehhez még csak nehéz gyerekkor, terrorizáló szülők sem kellettek. Rendezett környezetben felnövő és élő emberek is szoronghatnak, csak őket talán kevésbé értik meg.

Hogy érted ezt?

Úgy, hogy egy olyan világban élünk, ahol az emberek jelentős részének van valamilyen pszichés problémája. Ha azt mondod, hogy apám alkoholista volt, vagy bántalmazó kapcsolatban éltél, elvesztetted valamelyik szülődet gyerekkorodban, beteg a gyereked, akkor jobban elfogadják, hogy valami nem stimmel. Úgy értem, meg kell magyaráznod, ha nem vagy jól. Az én értelmes, intelligens, felvilágosult, olvasott környezetem jól fogadta a gondjaimat, amikor elmeséltem nekik. Tudod, ők olvastak Poppert, tudják, ki az a Bagdy Emőke, hallottak már a családállításról, így nem ítélkeznek. Ennek ellenére mégis kevesen tartottak ki mellettem. Hogy miért? Azért, mert beszélgetni a bajomról mindenki tud. Ömlenek a tanácsok, ők értik, és elfogadják. Nekik nem ciki az, ha valaki pszichológushoz jár. Viszont azt már nem értik, hogy miért nem mész el a szülinapi bulijukra. Azért, mert gondot jelent az oda való eljutás és a tömeg. Ezen a szinten már nem látják az összefüggéseket. Egy idő után nem hívnak. Nincs türelmük ahhoz, hogy lemondod a programokat. Egy pánikbeteggel kevés programot lehet szervezni, és türelem kell hozzá, hogy elinduljon valahova.

“A mentális kínok köztünk élnek, viszont kevesen érzékenyek annyira, hogy egy hozzátartozójuk kapcsán ezt mindig kezelni tudják. Nem szabad rájuk haragudni, az érzékenység nem rosszindulat és nem is ítélkezés kérdése."

Sokan lemorzsolódtak mellőled?

Igen, nagyon sokan, alig maradt valaki, de ezt nem bánom, és ezt őszintén így gondolom. Az a kevés ember, aki mellettem maradt, fontos számomra. Tudom, hogy ők elfogadnak, és képesek értem áldozatot is hozni. A legjobb barátnőm is ilyen. A közös programoknál szempont, hogy mire vagyok képes, és ő ezt még soha sem vetette a szememre. Nem várt el cserébe semmit tőlem. Türelmes volt mindig, és ez gyógyít. Nincs annál rosszabb, mint amikor szorongsz és félsz, és akkor még attól is szoronganod kell, hogy mit reagál a környezeted a szorongásodra. Vicces felismerni azt, hogy sokkal jobban szorongsz attól, hogy mit fognak reagálni a szorongásodra. Érted ezt? Szorongsz a szorongás miatt.

Haragszol rájuk?

Már nem annyira. Amikor leléptek, haragudtam. Ezt a részét nehezen dolgozom fel, pedig tudom, hogy nem akartak bántani, és az eszem érti őket, és el is fogadja a reakciójukat.

Ítélkeznek az emberek?

Az a tapasztalatom, hogy a társadalom egy képzett és művelt rétege mentes az előítéletektől, nem mond ítéletet, nyitott és elfogadó. Eléggé olvasott ahhoz, hogy megértse, mi történik, a testi betegséggel egyformán kezeli a mentális betegségeket. Sokaknak van valamilyen baja: depresszió, szorongás, pánik, általános rosszkedv, kiégés, egyebek. A mentális kínok köztünk élnek, viszont kevesen érzékenyek annyira, hogy egy hozzátartozójuk kapcsán ezt mindig kezelni tudják. Ehhez nemcsak felvilágosultság, hanem érzékenység is kell, és rengeteg türelem. Nem szabad rájuk haragudni, az érzékenység nem rosszindulat és nem is ítélkezés kérdése. Van, akinél adottság, másnál releváns tapasztalat hiányát jelenti. Nem mércéje annak, hogy szeret-e eléggé a barátod.

Hogyan csapódik le ez egy párkapcsolatban?

Meglepő, de ott jól. Nagyon sokáig nem mertem kapcsolatot kezdeni, mert úgy éreztem, hogy nem terhelhetek ezzel valaki mást is. Ugyanakkor, amíg túl nagy a káosz, nem érdemes párt keresni, mert nagy valószínűséggel nem jó embert fogsz választani, ha te sem vagy jól, de ez az én saját véleményem, nem tanács, nem kell megfogadni.

Viszont a férfiak mindig jól fogadták a gondomat, ők ezt lazán kezelték, lehet, itt előnyünkre van a ,,gyenge nő" mítosza. Vagy ők tényleg nem görcsölnek annyit, sem magukon, sem a párjukon.

“Nekem fontos volt az, hogy tudjam, kire számíthatok."

Mivel tud segíteni a környezet?

Először is azzal, hogy gondolja át nagyon, és ismerje fel, ha nem képes kitartani melletted. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki biztosít arról, hogy melletted lesz és segíteni fog, aztán meg mégsem fog, és teherként tekint rád. Inkább gondolja át, és ha úgy érzi, hogy a helyzet meghaladja a képességeit, az erejét, akkor ezt egy kerek és egyszerű mondattal, magyarázkodás nélkül közölje. Nekem fontos volt az, hogy tudjam, kire számíthatok.

Ne nevezze hisztinek a problémádat, és ne jöjjön azzal, hogy önző vagy. Lehet, az vagy, de ez nem fontos a probléma kezelésében. Ha annak tart, akkor lépjen ki az életedből, senkinek, aki mentális gondokkal küzd, nincs szüksége ítélkező emberekre a közvetlen környezetében.

Szerintem ennyi a lényeg, minden más megoldható és elnézhető, valamint természetes reakciónak tekinthető. Engem nem zavart az, ha valaki módszereket ajánlott a gyógyulásomra, ahogyan az sem, ha hasonló történeteket kezdett el mesélni.

Az viszont rossz, amikor állandóan azzal szembesítenek, hogy te, a vidám, nyitott, társasági ember, akinek mindene megvan, miért változtál meg ennyire. És hogy ezt nem tudják összehozni veled. Régen olyan optimista és boldog voltál...

Mit szóltak ehhez a szüleid? Elmesélted nekik?

Egyszer elérkezett az idő, amikor őket is beavattam. Felvilágosultak és támogatóak, de megrendültek a hír hallatán. Egy szülő szeretné boldognak látni a gyerekét, nekik ez nagyon nehéz, viszont tudniuk kell róla szerintem. Az nagyon rossz, amikor nem tudnak arról, mi a bajod, és kritizálni kezdenek, mert például nem vagy hajlandó velük elmenni egy tömegrendezvényre. Ez az egyik legnehezebb része az egésznek. Hogy félreértenek. A családdal azért is érdemes megosztani, mert az önismereti utad során onnan is kaphatsz válaszokat. Nálunk kiderült, hogy nem én vagyok az első érintett a tágabb családi környezetben, és ezt fontos tudni. Gyerekként láttam pánikgondokkal küzdő rokont, csak akkor még nem nevezték nevén ezt a mentális betegséget, és én sem emlékeztem erre a fejezetre felnőttként.

A Baby Janeben azt írják, hogy az rontotta el, aki először elment neki bevásárolni. Mit gondolsz erről?

Én ezt nem tartom hibának. Tényleg van olyan, hogy képtelen vagy kilépni a lakásodból, és ilyenkor jó az, ha valaki segít. Hogy hol van ennek a határa? Ha azt tudnánk, akkor megtalálnánk a megoldást. Szerintem ebben a szakemberek tudnak támpontot adni az érintett állapotát figyelembe véve, de lehet, még ők sem. A pszichológusom mesélte, hogy sok pánikbeteget kocsival visznek el hozzá. Ha a hozzátartozó nem lépné meg ezt, akkor a beteg nem indulhatna el a gyógyulás útján. Azért sem lehet azt mondani, hogy ez hiba volt a Baby Jane történetében, mert még maga az érintett sem tudja, mi lenne jó neki, akkor egy hozzátartozó honnan tudhatná, mi az, amivel segít, és mi az, amivel árt.

Tudnál tanácsot adni azoknak, akinek hasonló problémájuk van?

Igaz, már elég szabadon élek, kevés tünetem és nehézségem van, de még nem távolodtam el annyira a problémámtól, hogy kívülről nézzem, így lehet, nem én vagyok a legjobb ember arra, hogy tanácsokat osztogassak.

Talán csak annyit mondanék pontokba szedve, hogy:

Ha ilyen gondod van, kérj segítséget szakembertől, lehetőleg minél hamarabb.

Ne szégyelled vállalni, ez is olyan, mint bármelyik betegség. Legyen pár ember körülötted, aki tudja, mi történik veled.

Van megoldás, de a megtalálásához türelem kell. Sok év alatt alakulnak ki ezek a mentális betegségek, nem biztos, hogy pár hónap alatt rendbe lehet tenni ezeket.

Ennyit tudok mondani, és bízom benne, hogy ezzel nem ártok senkinek. Én azt tanultam meg, hogy tanácsot osztogatni nem mindig ajánlott.

Azt is hozzá tenném, hogy nemcsak akkor érdemes magunkkal foglalkozni, amikor már gondjaink vannak, hanem megelőzésként is jó kicsit elmélyülni az önismeretben. Segíthet abban, hogy tudjunk konfliktust kezelni, nemet mondani, közvetíteni az igényeinket, célokat találni. Mázsás súlyok esnek le rólad, energiák szabadulnak fel, amit felhasználva elindulhatsz egy jobb irányba. Olyan képességeidet tudod általuk mozgósítani és használni, amelyek létezéséről korábban nem is tudtál. Viszont önismerettel foglalkozni nem mindig ilyen happy dolog, sokszor fájdalmas felismerések kísérik. Nem mindig könnyű, de nem mindig fáj.

Miért vállaltad el, hogy ha névtelenül is, de kiállsz a történeteddel?

Egyrészt talán segít valakinek. Talán beszélünk róla, és az mindig jó, egy lépés az elfogadás és a közgondolkodás megváltoztatása felé. E mellett ez a tisztulásom és a gyógyulásom része is. Tudom, hogy szerkeszteni fogod a szöveget, de ez nekem még így is egy tükör lesz arról, hogy hol tartok éppen.

Olvasni fogom a bejegyzést, és ha valaki kérdez, igyekszem válaszolni kommentben, de ezt nem ígérem meg. Jó lenne, ha beszélnénk erről, és mások is mesélnének, ha vannak hasonló tapasztalataik. Mert sokakban él egy Baby Jane, csak nem beszélnek róla. Baby Jane én vagyok, Baby Jane mi vagyunk.

forrás:tollampapirom
 
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 137 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 137 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 293
  • e Hét: 466
  • e Hónap: 3215
  • e Év: 40963
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.