Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
Ferenc pápa
  2014-01-31 18:04:24, péntek
 
  ,,Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas...
Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a ,,lelkipásztori vám" szentségét!...

Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét...

Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik...

Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.

Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.

Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el... Legyünk hát ilyenek!"

Ferenc pápa
 
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Szükséges csökkenteni a lázat?
  2014-01-31 14:33:10, péntek
 
 
A McMaster Egyetem közelmúltban végzett tanulmánya alapján a lázcsillapítók csak nagyobb kárt csinálnak mint hasznot! A lázcsillapító gyógyszerek több influenzás megbetegedéshez és szövődmények kialakulásához vezethetnek.

Amikor az emberek bármilyen lázcsillapítóval: ibuprofennel, paracetamollal vagy acetilszalicilsavval kezelik lázukat, az csökken ugyan, az alany pedig jobban érzi magát, de csak egy ideig! Valójában ez egy becsapós jobb közérzet érzés, mert a láz lehúzásával csak késleltetjük a gyógyulást, egyben szabad utat adunk a különböző szövődmények kialakulásának is. A közhiedelemmel ellentétben az igen ritka, hogy valakinek tartósan magas láza legyen.

Egy influenzás megbetegedésnél a magas láz általában nem tart sokáig, ha engedjük, hogy vírusaink a magas testhőmérséklet hatására elpusztuljanak. A lázcsillapítással egy másik jelenséggel is számolnunk kell, mégpedig azzal, hogy az influenza terjedését sem akadályozzuk meg, vagyis megbetegítünk mindenkit környezetünkben. Minél tovább vagyunk betegek, annak az esélye hogy átadjuk virusainkat egymásnak, exponenciálisan nő.
A láz csökkenti a szervezet vírusterheltségét, egyben csökkenti annak az esélyét, hogy az influenzát átragasszuk másokra is.

Forrás: facebook/naturahirek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Imádság keresztény erényekért
  2014-01-30 15:48:34, csütörtök
 
  Engedd, irgalmas Isten, hogy mindazt, ami Neked tetszik, hőn óhajtsam, okosan keressem, igazán megismerjem, tökéletesen megtegyem Neved dicséretére és dicsőségére.

Rendezd, óh Istenem, állapotomat és add tudnom, amit tőlem kívánsz, hogy megcselekedjem, és add, hogy véghez is vihessem úgy, amint kell és lelkemnek hasznára válik.

Add, Uram, hogy jó- vagy balsorsban egyaránt megállhassam helyemet, hogy abban el ne bizakodjam, ebben el ne csüggedjek.

Semmin se örüljek, vagy sajnálkozzam, csak azon, ami Hozzád vezet, vagy Tőled elszakít. Senkinek se kívánjak tetszeni, se ne féljek nemtetszeni, csak Neked.

Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely
Kívüled vár, semmit ne kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van.

Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent föltételével állandóan tápláljam.

Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül; tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül; tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül; alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül; féljek tőled kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül; jót cselekvő elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül; épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.

Adj, Uram, igen éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.
Add, hogy büntetéseidet itt a bűnbánat szellemében fogadjam, jótéteményeidet földi zarándoklásomban kegyelmeddel jól felhasználjam, és örömeidet élvezhessem az örök hazában.
Ámen.

Aquinói Szent Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Sült paprika saláta
  2014-01-30 11:26:08, csütörtök
 
  SÜLTPAPRIKA SALÁTA
Vastag húsú, piros Kalifornia paprikából készítjük. Itt nincs dkg, dl, személyenként 2-3 paprikát tálalunk a tányérra, az ízesítés, pedig ízlés szerint történik. Elkészítése: A szép, egészséges, nagy, paprikákat megmossuk, szárazra töröljük, tepsibe rakjuk, és sütőben megsütjük. Többször meg kell fordítani a tepsibe, ha a bőre kissé megég, az nem baj. Amikor látjuk, hogy már összeesett a paprika (ráncos), ezt akkor látjuk, ha kinyitjuk a sütő ajtaját és hidegebb levegő éri, - akkor kiszedjük egy tálba és beborítjuk, így hagyjuk kihülni. Amikor kihűlt, óvatosan lehúzzuk a bőrét (itt eltávolodik az égett bőrfelület, ha jól meg van sülve, elválik a bőr a paprikahúsától és ebben az esetben, könnyen dolgozunk vele). Van, aki a magházat is eltávolítja a szárával együtt, akkor már nagyon könnyen széthullik, de mutatósabb, ha nincs szétvágva. Tányérra rakjuk, ízlés szerint sózzuk, ecetet csepegtetünk rá, és megszórjuk nagyon apróra vágott fokhagymával. (Ne használjuk ennél a salátánál a fokhagymakrémet, reszeljük, vagy nagyon apróra daraboljuk fel a fokhagymát, - lásd a fotón) Olaj nem kell rá. Amit a fotón láttok, az a paprika saját leve. — Ilonka Juhasz társaságában, itt: Szabadka, Serbia.
 
 
0 komment , kategória:  Főzés-sütés  
Istennek nektárjaként ismerték a perlagfüvet
  2014-01-30 08:53:09, csütörtök
 
 
A parlagfű általános megítélése nagyon eltérő, ugyanakkor az ókori mitológiában ambrózia néven az istenek nektárjaként, kedvenc italaként jelenik meg.


A parlagfüvet az örök élet és a szellemi emelkedettség fenntartásához szükséges növényként tartották számon. Nézzük meg, melyek a vitatott növény jellemzői, milyen hatással bír az emberi szervezetre, melyek a javasolt felhasználási módjai?

Általános hatása
Hűtő vértisztító, szárító, hurut- és nyálkacsökkentő, lázcsillapító, sebfertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, immunrendszer-erősítő, méregtelenítő, általános szöveti és nyirokrendszer-tisztító, burjánzó szövetet és daganatot gyógyító. Közérzetjavító, erőnlétfokozó, általános erősítő, energizáló és regeneráló hatású. Fertőtlenítő, emésztést fokozó, étvágycsökkentő, vércukorcsökkentő, gyomornyugtató és -erősítő, zsírégető, testsúlycsökkentő, dugulást szüntető. Idegnyugtató, idegerősítő, gombásodás-, allergia- és asztmaellenes hatású, légzéskönnyítő. Féregűző, csökkenti a candidafertőzést. Fokozza a vele együtt beadott növények, gyógyszerek hatékonyságát. Afrodiziákum, erőnlét- és potenciafokozó.



Lélektani hatása
Gyengéden csillapítja a háborgó lelket, szünteti az indulatokat és a kilátástalanság érzését, támogatja a belátásra jutást, a problémamegoldó képességet és az éleselméjűséget. Segít felülemelkedni a problémákon, szünteti a tespedést és a megrekedést, a mélabút és a komorságot, valamint a burjánzó, mérgezett érzelmi és gondolati folyamatokat. Erőssé, állhatatossá teszi a lelkületet, tágítja az élettér érzetét, csökkenti a korlátoltságot.

Alkalmazása szárított őrleményként
Szárított, finom porának őrleményét sikeresen alkalmazhatjuk orrmandula-nagyobbodás vagy orrpolip kezelésére. Bármilyen formában alkalmazva fokozza a száj szárazságát, csökkenti a nyáltermelést, a szájnyálkahártya és az íny fertőzéses, gyulladásos tüneteit, égő érzéseit, rendszeres használata csökkenti a fogak szuvasodási hajlamát. Torok- vagy mandulagyulladás esetén forrázatának fogyasztása, illetve az azzal történő napi többszöri, rendszeres gargalizálás gyors javulást eredményez. Hangszálgyulladás vagy a hangszál megerőltetése, valamint rekedtség esetén forrázatát gargalizáló öblítőként alkalmazhatjuk, naponta többször. A nyelőcső felmaródásával keletkező égő, fájó érzést hűs forrázata szintén csökkenti. A gyomor hurutjait radikálisan csökkenti, a gyomorrontás tüneteit meglepő gyorsasággal szünteti. Erősíti az émelygő, gyengén emésztő gyomrot. Esetleges fertőzéseit, erjedéseit sikeresen kezelhetjük a növény forrázatának kúraszerű fogyasztásával. Fokozza a gyomortartalom feldolgozását, segíti a továbbhaladását.


Hatása a tápcsatornában
A tápcsatorna teljes hosszában szünteti a hurutokat, lerakódásokat, az erjedő, rothadó és egyéb gázképző folyamatokat. Ezzel megóvja a beleket attól, hogy fertőző, élősködő lények táptalaja legyen, így a bélgombásodásnak, a bélfertőzésnek, a gázképződésnek, a puffadásnak is az egyik hatékony ellenszere. Az ilyen jellegű tünetek kezelésére javallt étkezés előtt egy kis idővel fogyasztani a forrázatából. Enyhén fokozza az emésztőnedvek termelését, de csak a kellő mértékben, mert egyúttal vissza is fogja azok túltermelését. Szünteti a belek dugulását, a béltartalom pangását, fokozza a bélmozgást, így segít a belek tisztántartásában és a székletürítés megindításában. Gátolja a bélfal elzsírosodását, és felszámolja, illetve kiürülésre készteti az emésztetlen tápanyagokat, a mérgeket. A belek daganatos állapotának kezelésében elengedhetetlen. Mondhatjuk, hogy a tápcsatorna teljes hosszában, a hozzá csatlakozó emésztőszerveket, mirigyeket is beleértve, kiváló hatású a daganatos betegségek kezelésében. Természetesen érdemes más növényekkel kombinálni, a tüneteknek és a beteg szerv sajátosságainak megfelelően.

Máj, lép, nyirokrendszer
Erősíti a májműködést és egyben tisztítja a májat: segít méregteleníteni a szervezet legnagyobb méregtelenítő szervét. Rendszeres használata képes megszüntetni a máj elzsírosodását. A sárgaság, a máj gyulladásos betegsége esetén híg forrázatának nagy mennyiségű fogyasztása javallható, esetleg ürömmel, édesgyökérrel kombinálva. Fiatalítja az epét, hatékonnyá teszi és egyben normalizálja az epetermelést. Kúraszerű alkalmazása képes az epekő megszüntetésére is.

A parlagfű javasolható a lépmegnagyobbodás kezelésére, illetve a hasnyálmirigy tisztítására, gyulladásának kezelésére, bőséges folyadékbevitel mellett. A vese szűrőrendszerét tisztítja, működését erősíti, terheit csökkenti. Vesegyulladás kezelésére is alkalmas, emellett a vese meghűléses, hurutos, egyéb fertőzéses betegségeinek kezelésére is kiváló. Általános veseerősítő, enyhe, kíméletes vízhajtó. A húgyhólyag, a húgycső fertőzéseire és gyulladásaira is hasonló okokból jó.

A nyirokrendszer működését képes oly mértékben felgerjeszteni, hogy az szinte megtáltosodik, és könnyűszerrel elbánik a súlyosabb támadásokkal is, anélkül hogy kizsarolná a szervezet energiatartalékait. Ennek kialakulásához átlagosan három napig kell napi két-három alkalommal fogyasztani valamilyen formában. Ezzel igen erősen tisztítja a nyirokcsatornákat és a nyirokmirigyeket is. Így a nyirokrendszer kóros elfajulásait is hatékonyan kezelhetjük vele. Képes a vérben megjelenő tisztátalanságokat, fertőzéseket, élősködőket, mérgeket felszámolni, de nem csak mint hűtő vértisztító, hanem mint szokatlanul hatékony immunrendszer-erősítő is. Ezért a malária kezelésére más növényekkel együttesen jó eredménnyel alkalmazható.

Allergia ellen
A parlagfűvel az allergiás jellegű védekező reakciók -- ha talán nem is mindegyik -- jelentősen csökkenthetők, sőt szüntethetők. Így orvosolja a pázsitfű- és a parlagfű-allergiát, valamint a virágpor- és egyéb porallergiákat, mivel felerősíti, ellenállóvá teszi a szervezetet, s annak így nem kell vészreakcióhoz folyamodnia. E gyógynövény igazolja a közmondást: ,,kutyaharapást szőrivel". Használatának eredményeképpen eltűnik a bő orrváladék és a túlzott nyálelválasztás, az égő, viszkető érzés az orrban és a szemben, valamint a bőr egyéb területein. A szüntelen tüsszentési inger is az előbbiekkel együtt csillapodik le, méghozzá az elfogyasztást követő pár percen belül. Rendszeres vagy megelőző használata bármilyen formában meg sem engedi, hogy e tünetek egyáltalán kialakulhassanak. Ráadásul mindezt mellékhatás nélkül teszi ez a gyógynövény. Gyermeknek és felnőttnek egyaránt javasolható, adható. Nem kell félni az allergiás tünetek fokozódásától vagy esetleges kialakulásától, mert hatékonyan és rövid idő alatt szünteti azokat, sőt "védelmez" ellenük.

Tüdő, idegrendszer
A tüdőre szárító, tisztító hatása van, így a benne esetlegesen kialakuló nyálkatúlsúlyt -- legyen a nyálka híg vagy sűrű -- gyorsan és hatékonyan csökkenti, akár nyersen elrágcsálva, akár forrázat formájában fogyasztva. Hörghurut és hurutos köhögés esetén is javallt. Emellett segít az elzáródott léghólyagok megnyitásában, miáltal növeli a légzőfelületet. Így fulladásos rohamok során gyors segítségként alkalmazható, légzésnyugtató, légzéskönnyítő hatásánál fogva is. Ezért nem csak a nedves, hanem a száraz asztmát is eredményesen kezelhetjük vele, amennyiben kúraszerűen vagy rendszeresen alkalmazzuk. A tüdőben kialakult lerakódások eltávolításában, daganatainak, szövetburjánzásainak felszámolásában is hatékony.
Az idegrendszert közvetlenül nyugtatja, erősíti, de a mérgek felszámolásával közvetve is megteszi ugyanezt, hiszen csökkenti az ingerlő hatások jelenlétét. Életerő-fokozó, mozgató hatása emellett a depresszió, a mélabú és a komorság kezelésére is alkalmassá teszi. ,,Doppingként", ajzószerként is alkalmazható. Nemcsak a közérzetet javítja, hanem rendszeres alkalmazása képes az általános erőnléti állapotot stabilan és jelentős mértékben fokozni. Ezért alkalmas a sportteljesítmény növelésére, a tartós fizikai terhelés könnyed elviselésére, valamint a megbetegedések, műtétek utáni leromlott állapot javítására.
Rendszeres használata csökkenti a húgysavszintet, a köszvényes tüneteket, az ízületi gyulladásokat, lazábbá, hajlékonyabbá, mozgékonyabbá teszi az ízületeket.

Bőr, általános erőnlét
A bőrfelszín sebeit szárítja, nyugtatja, fertőtleníti, szövetregenerálókkal együtt alkalmazva hatékonyan elősegíti a sebgyógyulást. A vérömlenyek felszívódását külsőleg borogatásként alkalmazva, belsőleg forrázatként fogyasztva egyaránt elősegíti.
Jótékony hatású a test alsó fertályára. Enyhén melegíti a kismedencét, szünteti az itt megjelenő pangásokat, gyulladásokat, huruttúlsúlyt, így felszámolja a fertőzések táptalaját, szünteti a fertőzéseket. Ezért kúraszerűen alkalmazva alkalmas a húgycső- és a hüvelygyulladás kezelésére, az égő érzések csillapítására, a folyással járó gombás, baktériumos fertőzések kezelésére külsőleg (intim tus) és belsőleg együttesen.
Az általános erőnlét fokozása miatt afrodiziákumként, nemierő-fokozóként és -stabilizálóként alkalmazható, esetleg keverékek alkotórészeként. Fokozza a magabiztos férfierő jelenlétét, így csökkenti a hajlamot a korai magömlésre.

Ellenjavallat
Kiszáradásos, folyadékhiányos állapotban csak elővigyázatosan alkalmazzuk. A megfelelő folyadékbevitel egyébként is szükséges.

Felhasználás
Érdemes egy marék felaprított parlagfüvet egy liter felforralt vízzel leönteni, megvárni, amíg iható hőmérsékletűre hűl, és naponta egy-két bögrével elfogyasztani. Édesíteni, savanyítani nem érdemes. Hasonló hatása van alkoholos áztatmányának is, borba vagy pálinkába téve (egy púpozott evőkanállal adni fél literhez, és egy hétig áztatni) napi egyszeri fogyasztása elegendő a tünetek féken tartásához.

Amennyiben szárítjuk, arra ügyeljünk, hogy száraz időben szedjük, mert nehezen szárad. A megszáradt leveleket kávédarálón őröljük porrá és üvegben tárolhatjuk. Nap egy kávéskanál az ideális adag.

(A szerző orvos, javasgyógyász) - Forrás: javas.hu, www.sokszinuvidek.hu
 
 
0 komment , kategória:  Egészségünkről   
15 Dolog amit a boldog emberek másképpen csinálnak
  2014-01-29 19:47:11, szerda
 
  Mi a különbség a boldog és a boldogtalan emberek között? Természetesen teljesen nyilvánvalónak kéne lennie: a boldog emberek boldogok, míg a boldogtalanok nem boldogok, ugyebár? Nos, ez helyálló. Viszont, mi azt szeretnénk tudni, hogy mit csinálnak másképpen a boldog emberek, ezért összegyűjtöttem egy listát azokról a dolgokról, amiket a boldog emberek a boldogtalanoktól eltérő módon csinálnak.

1. A szeretet szemben a félelemmel

Szóval, bizton állíthatom, hogy az igazán boldog emberek kevésbé félnek és sokkal inkább szeretnek. Minden pillanatot, minden egyes kihívást, minden személyt egy arra szolgáló esélyként látnak, amely által többet tudhatnak meg magukról és a körülöttük lévő világról.

2. Az elfogadás szemben az ellenállással

A boldog emberek tisztában vannak azzal, hogy egy helyzetet lehetetlen oly módon megváltoztatnunk, hogy ellenállunk, ugyanakkor határozottan megváltoztathatjuk azáltal, hogy elfogadjuk, hogy létezik és megértjük, hogy a létezésének lehet valamiféle oka.

Amikor valami kedvezőtlen dolog történik velük, nem próbálnak meg harcolni ellene (tudják, hogy attól még rosszabb lesz a helyzet), hanem felteszik maguknak a kérdést: Mit kell ebből megtanulnom? Hogyan tudnám ezt jobbá tenni? Majd azután a pozitívumra összpontosítanak és nem a negatívumra. Úgy tűnnek, mintha mindig félig telve látnák a poharat, nem számít, mi történik velük.

3. A megbocsátás szemben a megbocsátásra való képtelenséggel

Az igazán boldog emberek tudják, hogy nem egészséges dolog haragtartónak lenni. A megbocsátást és a felejtést választják, mivel megértik, hogy a megbocsátás egy ajándék, amit elsősorban maguknak adnak.

Haragtartónak lenni, olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni. - Buddha

4. Bizalom a kétellyel szemben

Megbíznak önmagukban és a körülöttük élő emberekben. Akár egy takarító nénivel, akár egy milliárdokat érő vállalat vezérigazgatójával beszélnek, úgy tűnnek, mintha mindig éreztetnék azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatba lépnek, hogy van valami egyedülálló és különleges bennük. Megértik, hogy a hiedelmek önbeteljesítő jóslatok.

Ezért aztán meggyőződnek a felől, hogy mindenkivel szeretettel, méltósággal és tisztelettel beszélnek-e, s nem tesznek különbséget a korok, a nemek, a társadalmi státuszok, a színek a vallások vagy a rasszok között. Az ilyen nagyszerű emberekről Mark Twain azt mondta:

,,Tartsd magad távol az olyasfajta emberektől, akik lefitymálják az ambícióidat. A kisemberek mindig ezt teszik, azonban az igazán nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz."

5. Értelem a nagyravágyással szemben

Azért teszik úgy a dolgokat, ahogyan teszik, mert az értelmet visz az életükbe, és mivel a dolgok céltudatosságot adnak az életüknek. Megértik, hogy ,,A szeretett dolgok megtétele életünk bőségének sarokköve." - ahogyan Wayne Dyer mondja.

Sokkal inkább azzal foglalkoznak, hogy egy értelemmel teli életet élhessenek, mintsem egy modern társadalmunk által sikeresnek kikiáltott életet. Ebben az az ironikus, hogy az idejük javarészében mind a sikerből, mind az értelemből időt nyernek, mivel úgy döntenek, hogy olyan dolgokkal foglalkoznak, melyeket a leginkább szeretnek és mindig a szívük óhajait követik. Őket nem a pénz motiválja; szeretnének különb életet élni azoktól, akik körülöttük és a világban élnek.

6. A dicséret a kritizálással szemben

A boldog emberek valószínűleg egyetértenének Carl Jungnak az ellenállásról szóló elméletével: ,,Aminek ellenállsz, az nem csupán fennmarad, hanem még nagyobbra nő." Ők nem kritizálják az általuk megerősíteni kívánt magatartásnak a hiányát, sokkal inkább egy személy vagy egy általuk megerősíteni kívánt magatartás dicséréséről ismerhetők fel (még ha nem is oly gyakran), s ők tulajdonképpen a pozitív viselkedést ösztönzik.

Amikor egy szülő arról szeretne meggyőződni, hogy a hét éves fia mindig vissza fogja-e tenni a dobozba a játékait, miután játszott velük, arra kell odafigyelnie, hogy ne koncentráljon sokszor arra, hogy a gyerek nem tette meg, kritizálva ezzel őt és a viselkedését, hanem minden alakalommal, amikor a kisfiú visszateszi a játékait, a szülő dicsérje meg őt és a viselkedését. Pontosan ily módon tudja megerősíteni a pozitív viselkedést és a végén elérni a kívánt eredményeket.

7. A kihívások szemben a problémákkal

A boldog emberek a problémákban kihívásokat és azon új utak felfedezésének az esélyeit látják, ahogyan a dolgokat tenni lehetne, kifejezve ezzel az irántuk érzett hálát, megértve, hogy a kihívások mögött sok olyan lehetőség rejlik, amely hozzájárulhat a saját kifejlődésükhöz és a kiteljesedésükhöz.

8. Az önzetlenség szemben az önzőséggel

Nem magukért teszik, amit tesznek, hanem mások javára, meggyőződve arról, hogy azoknak van értelmük, s fejlődést és boldogságot hoznak mások életébe. Utat keresnek arra, hogy a világgal megoszthassák önmaguk legjavát és arra, hogy másokat boldoggá tegyenek.

Az ajándékozás előtt, az ajándékozó elméje boldog; miközben ad, az adományozó elméje békével telik meg; s miután adott, az adakozó elméje emelkedett állapotba kerül. - Buddha

9. Bőség a hiánnyal és a szegénységgel szemben

Gazdag gondolkodásmódjuk van, kiegyensúlyozott életet élnek, minden életterületükön bőségre tesznek szert.

10. A nagyot álmodás szemben a realizmussal

Ezek az emberek nem igazán foglalkoznak azzal, hogy realisták legyenek. Szeretnek és mernek nagyot álmodni, mindig a szívükre és az intuícióikra hallgatnak, s teljesítményeik nagysága sokunkban félelmet keltenek.
Egyáltalán ne álmodj kicsiket, mivel a kis álmoknak egyáltalán nincs erejük ahhoz, hogy megmozgassák az emberek szívét. - Goethe

11. Jóindulat a kegyetlenséggel szemben

Jóindulatúak magukkal és másokkal szemben, s megértik önmaguk szeretetének, az önmaguknak való megbocsátásnak és az önelfogadásnak az erejét.

12. A háládatosság szemben a hálátlansággal

Nem számít hová tekintenek, nem számít, hol vannak vagy kivel vannak, megvan az a képességük, ami révén ott is meglátják a szépet, ahol a legtöbbünk csak rútságot lát, észreveszik a lehetőséget, ahol a legtöbbünk csak kínlódást lát, s meglátják a bőséget ott is, ahol sokunk csak a hiányt nézi, s mindezekért kifejezik a hálájukat.

13. Jelenlét/összekapcsolódás szemben az elszakadással

Tudják, hogyan élhetnek a jelen pillanatban, nagyra értékelik, amijük van és azt, ahol tartanak, és továbbra is nagyokat álmodnak a jövőről.

Amikor jelen vagyunk, lehetővé tehetjük az elménk számára, hogy összekuszáltság (kötöttségek és zavarok) nélkül legyen jelen. Az elme önmagában egy csodálatos eszköz. A hibás működése akkor indul be, amikor benne önmagunkat keressük és összetévesztjük azzal, akik valójában vagyunk.

14. Pozitívság és negatívság

Nem számít, hogy mi történik velük, mindig mindenre pozitív nézőpontból tekintenek és ily módon hajlamosak sok negatív és ,,realista" embert felingerelni.

15. A felelősségvállalás szemben a hibáztatással

Teljes mértékben felelősséget vállalnak az életük iránt és ritkán mentegetőznek. A boldog emberek megértik, hogy azok a pillanatok, amikor külső erőket teszünk felelőssé azért, ami velük történik, valójában minden energiánkat elpocsékoljuk. Ők az energiájuk megtartását választják és mindenért felelősséget vállalnak, ami velük történik.

FORRÁS: BOLDOGNAPOT.HU
 
 
0 komment , kategória:  tallózásból  
Virág
  2014-01-29 19:38:15, szerda
 
  kitárult előttünk a számomra máig legszebb hegység, a legzöldebb, legárnyasabb erdő, a legcsodálatosabb völgy minden csodája.



A tánciskolát igazgatónk szervezte.Nagy dolog volt ez! Abban az időben nem léteztek fiú-leány vegyes osztályok. Annyira nem léteztek, hogy a mi iskolánknak két kapuja volt. Egyik felett a Lányok, másik felett a Fiúk felirat díszlett. Maga az épület, pedig fallal kettéosztva működött. Külön saját igazgatókkal, és részben külön tanári karral.
Hogy okos dolog volt - e, azon lehet vitatkozni. Minden esetre több tiszteletet tanúsítottunk a lányok iránt, mint amit manapság látok. Kivéve persze azokat a társainkat, kiket idősebb nővérrel, vagy csipogó, folyton árulkodó húgokkal vert meg a Teremtő.
Mi hetedikesek, és a nyolcadikosok iratkozhattunk fel, ami kellő gőggel töltött el bennünket a nálunk alig éretlenebb hatodik osztályosokkal szemben.
Hm!
Mi mindentől lesz szivárványosan szép a gyermekkor, amikor visszatekint az ember az emberélet delén túl...
Minden óra elején új lépéseket, új táncokat ismertünk meg, majd a már tanult táncokat össztánc formájában gyakorolhattuk.
A zene lemezjátszóról került tekergőző huzalokon keresztül a hangszórókba.
Mi ismertük a színes huzalok rejtelmeit, női tanerőink egyáltalán nem, fizika tanárunk annál inkább. Viszont fizika tanárunk, aki tüzértisztként egy orosz akna találata következtében egyik lábára örök életére sántított, és a légnyomástól szája örökre félrehúzódott helyzetben maradt, nem jött soha felügyelni a tánciskolai foglalkozásokra...
Mi akkor, amiért két dugót a helyére tudtunk illeszteni, lángésznek tartottuk magunkat. Mint unokáink, akik le sem ülve javítják ki kezelési hibáinkat, amitől a számítógép lefagyott.

A szülők közül sokan eljöttek, és néhány tanárunk is hozta csemetéjét.
Így tett P. tanárnő is, aki a velünk párhuzamos osztály fiúit tanította helyesírásra, irodalomra.
Ő vezette a színjátszó, és irodalom szakkört. Ennek én is tagja voltam, és egyik fogalmazásomat a szakköri foglalkozáson is fel kellett olvasnom. Nyári élményemet kellett házi feladatként leírnom, és tanárnőm tovább adta neki, mert jónak találta. Ő haza is vitte magával, kicsit - nagyon belejavított, és egyik foglalkozásunkon felolvastatta.
Ezen az össztáncon a szülők-tanárok karéjában ült. Mi, fiúk a kappanhangú kamaszok módján a terem túlsó sarkában tömöttődtünk össze.
A csoportosulás neve már akkor is majomsziget volt, ahonnan sóvárogva néztük a velünk egykorú, vihorászó, várakozó csitriket.
A lányok alig várták, hogy felkérjük őket, de ugráló ádámcsutkáinkkal bátortalankodtunk, amíg valamelyik felnőtt, vagy a tánctanár oda nem penderített hozzájuk.
Én még nem kerültem sorra, de feltűnt, hogy a P tanárnő mellett ácsorgó lányka egyre nyilvánvalóbban engem bátorít. Tetszett a fruska, mégsem akaródzott észrevenni a bíztatást.
A lány néha összehajolt édesanyjával, aki el-elnevette magát, és most már ő is egyre inkább felém, küldte tekintete hívó jeleit. Végül megunta az ügyetlenkedésemet. Felállott, és kézen fogva leányát egyszerűen odajött.
- Kérd már fel a lányomat, te mamlasz, mert mindkettőtöknek kiesik a szeme, és valamelyik táncoló pár rálép! - szólt vidáman, aztán visszament a helyére, hogy kezdjünk egymással, amit akarunk
- P. Virág vagyok. - mutatkozott be érthetően a kislány
- gmmmmmm dmmmmm vagyok. - mormogtam kamaszos zavarban

Angolkeringő szólt éppen, aminek lépéseit, fordulatait még az én falábaim is tűrhetően tudták járni.
Bal kezem a puha kis kezét fogta, jobb kezemet a zene ütemére bájosan ringó derekán tartottam.
Alig néhányszor léptem a lábára! Azt is csak eleinte...
Később észrevétlenül összeszoktunk.
Most közelről láttam, hogy kék szemében kis aranyló csíkok villóztak, és haja sötétbe játszó szőkén omlott a vállára, aminek hullámzásában lassan eltűnt az izzadság szagú terem, és a többiek ügyefogyott nyüzsgése, zsivaja.

Egy idő után nem is hallottuk a zenét, kifejezetten rossz néven vettük a rövid szünetet, amíg lemezt cserélt a tánctanárunk.
Ezekben a szünetekben úgy illett volna, hogy helyére kísérjem a "hölgyet", de ekkor már szívesen voltam vele...
Egy bécsi keringő a végére ért. A párok le is álltak. Mi későn vettük észre, és csak forogtunk, forogtunk önfeledten,egymás szemébe veszve.
Mindenki minket nézett.
A majomsziget kaján vigyorral.
A leállt párocskák értetlenül.
A "tanári páholy" sokat értő mosollyal.
Zavarba csak én jöttem...
- Nem fáradtál el? Ne vezesselek a helyedre?- kérdeztem
- Ne! - volt a tömör válasz, és olyan kedvesen, nyílt tekintettel nézett rám, amivel végképp elvarázsolt.
Ma már tudom, hogy ebben a nyílt tekintetben benne volt a későbbi érett nő kacérsága, bár akkor ez bennem még fel se merült.
Egész este együtt táncoltunk, és míg máskor nem bántam, amikor a záró táncot bejelentette a táncmester, most kimondottan rosszul esett.

A táncórák végén megengedett, sőt elvárt viselkedés volt, hogy a táncbéli párunkat hazakísérjük.
Az iskola a belvárosban, a Szemere utcában volt. Mindenki, lány-fiú egyaránt ott lakott a környéken.
Most viszont feszengtem.
- Egyik tanárnőnk lánya. Hátha nem is akarja igazán. - gondoltam pirosló fülekkel
Ismét Virág oldotta fel a gondjaimat:
- Nem is kérdezed meg, hogy haza kísérhetsz -e? -kérdezte egyszerűen
- Anyukád mit szólna hozzá? - nyekeregtem
- Kérdezd meg. -felelte, míg kabátját felsegítettem
Oda óvakodtam tanárnőnkhöz.
- Anna néni! Hazakísérhetem Virágot? -szepegtem hősiesen, de elfúló hangon
- Az jó volna. -válaszolt
- Mi még beülnénk a cukrászdába egy sütire, kávéra. -folytatta még
Elcsíptem egy kacsintást tanártársnői felé, amit végképp nem értettem. Azok buzgóan bólogattak.
- Igaz, hogy mi Budán lakunk, de egyáltalán nem messze a Margit hídtól. -tette még hozzá

Így aztán az iskolából kettesben távoztunk. A hatos villamos zötyögött velünk át a hídon. A Keleti Károly utcánál laktak. Közben elmentünk iskolájuk mellett, amit meg is mutatott. Kiderült, hogy azt a bizonyos fogalmazást ő is elolvasta, mikor anyja otthon javította.
- Szépen írtad meg. Úgy éreztem, én is ott vagyok a nádas szélén a ladikban. -mondta.
A fogalmazás - a hatalmas mű (!) - ugyanis egy Velencei tavi, nyári pecázás körül szövődött.
Ha már szóba került elmondtam, hogy a Börzsönyben is ismerős vagyok. Ott, fenn a hegyekben van egy patak. Annak a kiöblösödésében többször is láttam egy nagyobb pisztrángot.
- Megmutatod nekem is?- kérdezte, és a sötét utcán olyat csillant a szeme, hogy szinte felvirradt egy pillanatra.
- Hogy kerülnénk oda ketten?- hökkentem meg
- Például úgy, hogy elkérsz Anyutól, mikor kirándulni mégy. - volt a csattanós, egyszerű felelet
- Nem zavar el?- válaszoltam
- Biztosan nem.
- Egyébként, rosszul esne? - fordult felém incselkedően

Szerencsére ekkor már a házuk kapuja előtt voltunk, így nem kellett válaszolnom. Amúgy se tudtam volna, a torkomban hirtelenjében nőtt gombóc miatt.

- Addig is találkozhatunk, míg a kirándulás megtörténhet. - egyeztünk meg.

Kuncogva kezet nyújtott, megbeszéltük mikor találkozunk, és a kapualj lámpájának pisla fényében láttam, hogy kecsesen szökellve szalad fel a lépcsőn.

Visszafelé gyalog mentem.
A Margit hídon, a járdán két rendőr jött szemben.
- Hová, hová ezen a kései órán, fiatalember? - állított meg egyikük
- A tánciskolából megyek haza. - makogtam
- Netán hazakísért valakit? - fűzte a szót a másik
- Igen. Honnan tetszik tudni? - rezzentem meg
- Hát kérem, hűvös van, a sálja meg maga mögött úszik, és nyitva a kabátja is.
- Ilyen melege csak akkor van egy fiúnak, ha puszival köszönnek el tőle!- zárta le szakértő módján a kérdést a magasabbik.
- Az nem olyan lány! -háborodtam fel a feltételezésen
A két rendőr elengedett. Folytatták útjukat Buda felé.
- Ezt a kölyköt még sok meglepetés fogja érni az életben. - vigyorgott egyikük
Csúfondáros nevetésüket még a pesti hídfőnél is hallottam.
Igaz; a víz jól viszi a hangot.




******************************



A megbeszélt találka rendben létrejött.
Akkoriban versenyszerűen úsztam.
A Császár uszodába jártam edzésre. Virág zongora órájának, pedig akkor lett vége a Lukács fürdő melletti házak egyikében, amikor én vizes hajjal, sebtiben öltözve, táskámban nedves holmimmal oda érhettem.
Egy héten egyszer tudtunk így találkozni.
Mindketten vártuk ezt a napot.
Persze ott voltak még a tánciskolai alkalmak is, ahol rejtőzködés nélkül is találkozhattunk.

Egyik ilyen "titkos" találkozónk alkalmával összefutottunk idősebbik nővérével - hárman voltak testvérek - aki egy veszekedésük alkalmával simán beárult bennünket.

Következő önképző köri foglalkozásunk végén Anna néni visszatartott.
- Nem tiltottalak én el benneteket egymástól. Nem kell bujkálnotok. Már amennyiben nincs rejtegetni valótok. -borzolta meg a hajamat
- Hallottam, hogy Virágot meghívtad egy Börzsönyi kirándulásra. - folytatta
- Annak sincs nagyobb akadálya, de meg kell ígérned, hogy vigyázol rá. Nem lesz könnyű dolgod!- tette még hozzá
Úgy mentem el, mint egy valóságos vőlegény!
Azon csak később gondolkodtam el, hogy tulajdonképpen nem is én hívtam el a leányzót...



*********************



Vasárnap reggel a Nyugati pályaudvaron találkoztunk.
Pontos volt. Mindig pontos volt a későbbiekben is.
Én ilyenkor mindig jó félórával előbb értem oda, és vártam rá. Szívesen vártam...
Megbeszéltük, hogy hátizsákot csak én viszek, ő, pedig csak egy kis táskát hoz, valamint tartalék ruhaféléinek egy kis hálós szatyrot.
Nos! A kis szatyor tartalma sokszorosan meghaladta a gonddal összekészített hátizsákom tartalmát, és nagy nehézségek árán fért a nyűtt ponyva belsejébe.
A holmi elhelyezése a vonat elindulása után, a Nyugatitól - Dunakesziig tartott.

Zebegényben szálltunk le.
Megnéztük a Kós Károly által tervezett gyönyörű templomot.
Végig sétáltunk a falu főutcáján, és a zöld turistajelzést követve, kitárult előttünk a számomra máig legszebb hegység, a legzöldebb, legárnyasabb erdő, a legcsodálatosabb völgy minden csodája.
A Malom patak mentén haladtunk.
Én már akkor többször bejártam a Börzsöny útjait, ezt is. A kamaszok fellengzős módján azt hittem, mindent tudok róla. Ma idősen, megcsillapodottan tudom: hogy ma se tudok eleget, mert ezekről a hegyekről, csergetegekről, vízmosásoktól szabdalt rejtelmekről nem lehet mindent tudni.
Akárhány titkát osztja meg velünk, még mindig több rejtelmet takar el előlünk, mint amit enged megismerni.
Minden esetre házigazdai önbizalommal vezettem a kislányt a részéről először látott csodák birodalmában.
Kopott színházi látcsővel hoztam neki közelre az út menti aljnövényzetben bujkáló ökörszemet.
A János forrásnál rövid szakaszon dorongút tette lehetővé, hogy a csurgó által állandóan saras föld járható legyen.
Úgy magyaráztam az egyforma vastag, egyenlő méretre szabott rönkök hatalmas "S" - kapcsokkal való összeerősítésének módját, mintha magam készítettem volna. Természetesen nem én építettem, de egyik csavargásom alkalmával ott lábatlankodtam a két borostás, vad külsejű erdőmunkás mellett, amikor az elkorhadt darabokat cserélték újakra. Még segíteni is próbáltam, de szerintem megkönnyebbültek, mikor tovább eredtem...
Itt a föld mindig nedves. Ezt a részt szeretik a foltos szalamandrák. Most is sikerült a lomha mozgású fekete-sárga fényes bőrű jószágok egyikét közelről megbámulni.
Elhaladtunk a Varjúvár, el Somdűlő alatt is.
Körülöttünk harangvirágok bókoltak, és örültem, hogy nem akarja őket letépni. Odaguggolt melléjük, és azt nem akadályozhattam meg, nem is akartam, hogy lefelé hajló kelyheiket meg ne simogassa.
A virágokon százféle különböző lepke, és mézelő bogárka lakmározott. Egy helyütt jól fejlett vadmalac turkált pajort keresve. ránk meredt ijedten, és elkocogott.
A teljesen értelmetlenül elbontott vízimalomnál rövid pihenőt tartottunk.
A malom duzzasztójának már a töltését is eldúlták az irigység, és értelmetlenség buzgó hívei. A molnárház akkor még állt.
A bejárat előtti féltetős szín alatt még szilárdan állt a nehéz, súlyos, erős tölgyfa pad. Megettük a magunkkal hozott elemózsia egy részét. Kulacsunkban még párállott a forrásból töltött kristálytiszta víz. Ami benne maradt azt az Ilona forrás ugyanolyan selymes vizével pótoltuk.
Ekkor már magasan járt a Nap. Kellemes meleg volt még a sűrű lombok alatt is. A harmatos víz jobban fogyott, mint az ennivaló.
Virág arcocskáján végigcsurgott az ügyetlenül tartott kulacs nyílásán félrefolyott víz.
Alá csurrant az arcát szív alakúvá varázsoló állára, és le a már domborodó bujbelire. Az átlátszóbbá vált, és a látványtól pirosra vált az arcom, a fülemig, hogy egyébről ne beszéljek!
Észrevette.
Egész kapcsolatunk alatt, mindig mindent észrevett, de szót csak akkor emelt bármiért is, ha azzal segített.
Most is szó nélkül hagyta. Kissé elfordulva ült mellettem, amíg felszáradt a nedvesség az ingvállon. Maga is belepirult, de nem tette szóvá a ki nem mondott gondolatot.
Észrevette, hogy a malomház mellett is van egy forrás. Megkért, hogy hozzak a csobolyóba friss vizet. Amíg ott térdepeltem a csurgó előtt, kihasználta az időt. Mikor visszatértem, száraz, zöld mez volt rajta.
E napig, azon túl, hogy néha megfogtam a kezét, és találkozás alkalmával, búcsúzáskor egy-egy puszit leheltünk egymás arcára, semmilyen testi töltete nem volt együtt létünknek.

Szerelem volt, amit éreztünk. Tiszta, később is, bárki előtt, bármikor vállalható, légiesen tiszta, mocsoktalan érzés.

Lassacskán odaértünk a csermely Törökmező alatti kanyarulatához, ahol a hatalmas öreg fa alatt az a bizonyos kiöblösödés volt. Itt láttam többször is a többinél nagyobb pisztrángot.
Közelében leterítettem a magunkkal hozott pokrócot. Oda, ahol árnyékunk nem vetül a vízre!
Lehasaltunk, és vártuk a nagy hal felburranását.
Hosszan hevertünk, keveset mozogva.
Ruhánk beleillett a környezetbe.
Túlnan a hegyoldali ösvényen valami vörösen megvillant.
A vörös folt rőt színű szarvastehénné változott. Pettyes, kecses léptű borját hozta a vízhez.
Mozdulatlanná meredve néztük.
A tehén ivott, és szoprán "eőőő"- hangot hallatva hívta fehérrel pöttyögetett ruhás csemetéjét, aki némi késlekedés után szót is fogadott. A bocinak vizes lett a lába, azt heves mozdulatokkal lerázta, aztán mindketten visszamentek a Békás rét felé vivő kaptatón.
Ilyen kedves látványban nekem is ritkán volt részem, hiába voltam tapasztaltabb erdőjáró!
Túláradt bennünk az öröm. Nem tudom melyikünk mozdult előbb, de átöleltük egymást, és életünkben először igazi csókot váltottunk.
Valójában csak a búcsúzáskor váltottaknál tüzesebb puszi volt.
Ki is bontakoztunk, és szégyenlősen, már-már szedelőzködni kezdtünk.

A pisztrángról már le is mondtunk, de ez elsietett dolog volt.
Talán a szarvasok mozgása élénkítette fel, vagy csak egyszerűen a délutánba hajló idő ébresztette fel, egyszer csak felfodrosodott a nagy fa alatti tavacska vize, és csobbanva feldobta magát egy kisebb hal.
Odakaptuk tekintetünket, és még teljes pompájában láttuk a nagy halat amint ívbe hajló testtel, követte a kisebbet. Amikor visszahullott, szikrázóan csillogó piros pettyes teste hangosan csattant.

Megláttuk, amiért idejöttünk. Púpozottan több is történt...
A kora délután ellenére összeszedtük holminkat.
A turistaház felé vivő ösvény mellett ekkor még tizenegy egymás fölé illesztett kővályúban csörgedezett a Fehér forrástól a patak felé a víz.
Amint felfelé igyekeztünk, az erdő megjutalmazott még valamivel.
Az egyik vályú tetején apró, selymes bundájú, hegyes orrú állatka nézett velünk farkasszemet.
Akkorka volt, hogy belefért egy evőkanálba, bár hosszú farkincája lelógott volna.
Sötét gombszemét ránk szegezte, és nem villant el azonnal.

Nem akarózott a felfedezett külön kis világunkból visszamenni a zajos, hemzsegő, emberektől túltömött városba, de kénytelenek voltunk.
A turistaház teraszán megettük a magunkkal hozott élelmünk utolsó morzsáit is. A gondnok görbe szemmel nézett, ezért kettőnk számára kértünk egy üveg Bambit. Ez volt azoknak az éveknek - a Coca Cola előtti világ - egyen üdítője. Megállapítottuk, hogy a forrás vize többet ér. Ezért visszamentünk pár lépést, és a Fehér forrás évszázadok bükkjei alól előtörő nedűvel utoljára megtöltöttük az ivó edényeinket, a kimosott teás üveget is.

Mivel elszaladt az idő, nem a gyalogos utat választottuk. Kisétáltunk a Szent Gál - földi buszmegállóhoz, és Kismarosnál ültünk a vonatra.
Már a Nyugathoz közeledett a szerelvény, amikor Virág megfogta a kezemet, és komoly arccal a szemembe nézett:
- Ami a pataknál történt, azt próbáld elfelejteni.
- Ráérünk még. - suttogta és szeme ugyan teli volt mondanivalója cáfolatával, mégis beláttam, hogy igaza van.

Kapcsolatunk tiszta gyermek szerelem maradt.
Azt hittük, csak a mi titkunk...



************************


Egy alkalommal az iskolában, egyedül jöttem le a második emeletről - ahol az osztályunk terme volt - és az első emelet fordulójában a lépcső alján Virág édesanyja beszélgetett tanár társával.
Köszöntem, és lefelé menet hallottam, amikor a fizika tanárunk azt mondja.
- Veszélyes nő lesz abból a csirkéből, ha ezt a párbajhőst úgy megszelídítette!
Zavaromban kis híján lebucskáztam a kopottvörös-gránit lépcsőn.

A párbajhős nevet egyik tornaórán szereztem.
Az osztályt a tanár úr két csapatra osztotta. Futballoztunk az udvaron.
Valahol a középpályán ígéretes átadást kaptam, és mielőtt jobb helyzetben lévő csapattársamnak átadhattam volna, az ellenfélhez beállított barátom úgy elgáncsolt hátulról, hogy több métert csúsztam a salakos udvaron.
Tornatanárunk csak szabadrúgást ítélt, amit én, vérző térdekkel, alkarokkal keveselltem. Úgy ahogy voltam, sajgó végtagokkal szabályos ökölpárbajt vívtunk. Az eredmény az volt, hogy mindketten vérben úsztunk. Én a lenyúzott bőröm miatt, társam, pedig az orrát ért telitalálat következtében.
A tanerői ítélet az volt, hogy együtt menjünk az iskolaorvosi rendelőbe.

Az eset, ekkor már nem történt volna meg.
Annak a lánynak az ösztönös józansága, nyugalma átragadt rám.
Nem is vettem észre, hogy nagyot változtam.
A szilaj, hirtelen haragú, időnként kötekedő kedvű kiskakasból, elgondolkodó hajlamú, visszafogott, fegyelmezett fiú lett.
Nem csattantam fel azonnal, ha valami sérelem ért.

Kapcsolatunk tovább élt, mint az iskolás évek.
Az iskolából kinőttünk.
1958 nyarán "öregedtünk ki" az általános iskolából.
Mindkettőnket más tanuló évek vártak.
Rólam az iskola párttitkára, egy testes, kidülledt szemű asszony - történelem tanár volt - olyan jellemzést adott, hogy a gimnáziumba behívták nevelő anyámat. Azt tanácsolták, hogy ne írasson be, mert a tanári javaslat szerint, úgymond ideológiai nézeteim alapján nem vagyok alkalmas a középiskola elvégzésére.
- Valószínűleg ki fog bukni a fiú. -mondta az iskola felvételi ügyeit intéző ember.
Gonoszságot éreztünk a szavából ki sugarazni, tekintetéből gyűlölet ömlött.
Szavatartónak bizonyult.
Az első év vége felé jártunk. Angol tanárunk az egyik órája kezdetén elzavarta a hetest jelentés nélkül!
Tudtuk, hogy ilyenkor valamiért nagyon mérges.
- Nevemet szólította. Melykőtök is az?
- Fiam! Nekem azt mondták a tanáriban, hogy meg kell buktatnom téged. A vizsgán a 17. leckéből kérdezlek. Ha nem fogod tudni, összetörlek!
Angolból átmentem.
Négy főtárgyból buktam meg.

Ma, kitűnő érettségivel a sublótban, nyugdíjas mérnökként, okleveleimet fizikai munkám mellett szereztem; több nyomtatásban megjelent írás szerzőjeként nem érzem igazságosnak a történteket.

Három év inaskodás következett.
Körmöm sokszor gyászolt, mert munka végén nem volt mód eltávolítani az olajos koszt alóla.
Hajam, pedig poros maradt olykor a fal vésés bőrhöz tapadt emlékéül.

Szégyelltem, pedig a lány nem érzékeltette velem az övétől eltérő helyzetemet.

Lassan elmaradtunk egymástól.



******************



Sok év pergett le az óta.
Az együtt töltött idő örök nyomot hagyott bennem.
Az Ő máig élő hatása, hogy soha nem volt méltatlan testi kapcsolatom.

Az eltelt idő a hegység felett sem múlott el nyomtalanul.
A Börzsöny sok ismerős fájából bölcső lett az utánunk jövő nemzedéknek, koporsó az előttünk haladóknak, és talán már szárad az a deszka is, ami utolsó utunkon testünket takarja majd.
Megszürkült a hajam. Nehézkesebb a mozgásom. Szememben műanyag lencse helyettesíti az eredetit.

Férfikorba érve, utolértek az élet fontosabb harcai.
Megbirkóztunk a sorssal.
Egyelőre döntetlen a mérkőzésünk.
Tudom, hogy előbb-utóbb az "ellenfél" fog győzni, de nem hagyom magam.

Más szerelmek jöttek, és hamvadtak el.
Két gyermekem született az egyikből, de már az a házasság is elmúlott.
Már a válás fájdalma is a múlté.
Új házasságban élek, de már azt is az összeszokottság, a csendes szeretet tartja össze.
Az öregedő emberek csendes, nyugalmat adó, nyugalmat, békét kívánó csendes érzelme.
A mai szoknyák, már hiába lobognak. Nem nekem ígérnek beteljesüt kalandokat.

Az öreg fa, ott a régi völgyben még áll, de alatta eltűnt a vízmosta öblöcske. Tóvá duzzasztották ott a folyócskát. A víz futása meglassúdott. A pisztrángok eltűntek. A tóban testes, túlhízott pontyok úszkálnak.
A közelben van a nyári kis lakom. Néha vadászom is a környéken.


A Kishantai vadföld közelében meglőttem egy kis süldőt.
Zsebtelefonon megkértem a vadőrt, hogy jöjjön oda, vigyük a hűtőkamrába.
Megvártam, míg odaér. Megegyeztünk, hogy egyedül szállítja le a második faluban lévő fagyasztóba.

Egy hirtelen ötlettől irányítva a horgásztó felé irányítottam a lépteimet.
Pecások várták a kapást a víz partján.
Azon a helyen, ahol egykor a földre terített takarónkon lestük a pisztrángot, egy idősebb, és egy fiatalabb asszony hevert. Körülöttük gyerekek viháncoltak.
Az idősebb hölgy ősszel vegyes, festetlenül is vonzó haja ismerős színűnek tűnt. A gyerekek nagymamának szólították.
A szeméről ismertem rá!
Felnézett, szemünk összeakadt. Semmi nem jelezte, hogy rám ismert volna.
Tovább mentem.

A tizenegy vályúból négy hiányzik. Ma már a térképen is hét vályús kút néven szerepel. Az utolsónál jártam, amelyiknél a cickány szemezett velünk.
Ott máskor is megállok egy pillanatra.
Most is ezt tettem, mert megéreztem, hogy valaki néz.
Meg igazítottam vállamon a puskát. Megfordultam.
Felült a pokrócon az idősebbik asszony. Pupillája kitágult, ahogy szemünk találkozott.
Rábólintva üdvözöltem.
Akkor valamelyik unokája odalépett, és elé tartotta cipőjét. A kibomlott fűzőt kellett megigazítania.

Lassan mentem.
A Fehér forrásnál, az emelkedő végén megálltam.
Megtöltöttem a kulacsomat, mint akkor...
A turistaház teraszán rendeltem egy üveg párállóan hideg sört.
Lassan, nagyon lassan kortyoltam el.
Elfogyott a habja, meg is melegedett. Már nem ízlett, nem is a sör végett ültem mellette.
Mi tagadás: vártam. Őt vártam...
Megint az Ő józansága maradt felül.

Nem jött utánam.
Helyesen döntött.
forrás:Kóborkutya
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Január
  2014-01-29 19:02:27, szerda
 
  Január vége volt.
Nehéz tárgyalást zártam a megrendelő irodájában. Értették a dolgukat, jól képviselték munkahelyük érdekeit. Én is, a magunkét. Mire megegyeztünk, belefáradtunk mindannyian. Kiléptem az épületből, és a szél vadul kikapta kezemből a nehéz kapu esetlen fogóját. Szemem-szám tele lett szúrós jégkristályokkal. Nagy nehezen megtaláltam hóbuckának álcázott kocsimat. Lekotortam róla havat nagyjából. Be is indult, de csúszott az út, lökdösött a szél, mint a veszedelem.

Éreztem, fáradt, ingerült vagyok. Dühített a forgalom, majd midőn egy sietős gyalogost az utolsó pillanatban vettem észre: betelt a pohár.
- Innom kell egy jó erős kávét!- gondoltam. Kipislogtam a behavazott szélvédőn: hol is vagyok, 's merre lehet, egy kávézó, ahol felfrissíthetem magam.
- Ha itt balra fordulok, majd a második sarkon jobbra, akkor kijutok a...
Nem jutottam ki!
Balra fordultam, utána a második utcánál jött egy "Tilos behajtani" tábla. A következő saroknál útjavítás miatt csak egyenesen lehetett haladni, majd elgurultam egy cukrászda előtt, ám ott nem lehetett megállni. Amidőn jobbra bekanyarodtam akkor hirtelen ismerős lett az utca. Gyerekkori emlékek rohantak meg.
- Anti bácsi. Itt lakik a közelben. Mi lehet vele? Régen láttam.
Anti bácsi apám régi barátja. Agglegény, akit sűrűen irigyelt apám, és házas barátai, ha zajosabb családi eseményre volt náluk kilátás. Ha az ulti csata elhúzódott, és otthon a feleségek zsémbes jelenetei voltak várhatóak.
- Anti te vagy a világ legboldogabb embere!- sóhajtott fel a mindig vidám Feri bácsi.
Felállott az asztaltól. Vérlázítóan fölényes, mellékes mozdulattal zsebre vágta nyereségét, (ezt nem hagyta volna ki, a világ minden kincséért sem.) felhörpintette maradék borát. Rosszul leplezett szorongással megnézte óráját. Jelentéktelen kis tételben játszottak, nem cseréltek gazdát nálunk, kártyán elvesztegetett birtokok, de a jelentéktelen veszteség is veszteség, az elszenvedőknek. Az órája kegyetlenül vigyorogta a képébe, hogy jó másfél órája otthon kellene lennie.
Anti bácsi erre nem mondott semmit . Kissé megrándult a szája széle, biccentett.
- Úgy van. Az én életem csupa móka, dal, kacagás, merő egy verőfény. - mondta.
Anti bácsi katona volt a háborúban, később hadifogoly lett. Mikor évek múlva hazatért, otthonuk helyén foghíj-telek várta. Asszonya, gyerekei helyett három sír várta, a temetőben... Nem nősült újra soha.
Miközben kabátját felöltötte magára, apámhoz fordult.
- Ha ideadod a gyereket - nézett rám - elvinném vasárnap vadászni. Hogy akarok-e menni, egy pillanatig se kellett kérdezni, ez természetes volt. Apám először valami családi összejövetelre hivatkozva nem akart elengedni, de látva elkönnyesülő szemem, "megtört ". Elengedett
Anti bácsi már szombaton este megjelent értem. Vasárnap még így is igen korán kellett kelni. Akkor még spártaiabb volt az élet. Autója csak keveseknek volt. A reggeli első busszal indultunk a pályaudvarra. Jó órai zötyögés után kiszálltunk a pállott kocsiból a hó szagú, vidéki télbe.
Anti bácsi oltogatta belém a vadászszenvedélyt. Kezdetben csak trappoltam mellette a hóban. Ahol nagyon magas volt a szűz hó, ott "udvariasan" előre engedtem. Amikor az aggatékot a derekamra csatolhattam, úgy éreztem lovaggá ütöttek.

A harmadik hajtásban már tudtam, hogy a szép, csillogó tollú kakasok ménkű nehezek tudnak lenni. Anti bácsi övéről négy-öt madár lógott, én egy-két darabbal botladoztam iszonyú büszkén.
- Hadd szokja!- bólintottak az öregek
- Add át nekem is!- nyúzták atyjukat a sorstárs gyerekek
Hogyha ma körülnézek, néha nem értem: hová lettek a gyerekek? Kölyökkoromban vasárnaponként megszokott dolog volt a vadászaton az apját kísérő gyerek.
Értettük a szót. Hajtásban az "udvar van nálad!"- kiáltásra felfejlődtünk, ha elméláztunk, vagy sebzett fácán után futva lemaradtunk valami horpadásban. Körvadászaton - akkor még volt ilyen /!/ - magunktól kizártuk ki a zsákost.
Néha persze megbokrosodtunk. Fiatal csikók voltunk betöretlenek, ezzel az idősebbek számoltak, elinduláskor.
Ha hibáztunk, megszidtak. Ha ügyesek voltunk, jutalmaztak. Feleslegesen nem fegyelmeztek. Főleg: nem éreztük megtűrtnek ma -.gunkat. Akinek nem volt gyereke, az se húzta a száját, ha megláttak a gyülekezőnél bennünket. Talán ők még jobban tudták az ősi törvényt: hogy a tudást át kell adni, vagy csak egyszerűen emberebbek voltak.
A mi társaságunkban, mostanában mondtak már olyat vadásznak, hogy: Kicsi még ez a gyerek. Ne hozd máskor el! Az a gyerek sokkal nagyobb, erősebb alkatú volt, mint én, midőn először apródkodtam vadászaton.
Észrevétlen cseperedtünk lábatlankodó gyerekből leendő vadászokká.
Még gyerekfővel meglőttem egy-két óvatlan szarkát, mátyást. Akkor még nem tiltotta a törvény, ha olykor egy-két lövést apánk esetemben - pótapám - oldalán, az ő puskájával el-elsütöttünk.
Az inasévek alatt kiderült vadásznak születtünk- e? Felnőtt korunkra elsajátítottuk az alapvető ismereteket.
Bizony az óta sók tél elmúlt, én se vagyok már gyerek, hanem fáradt autós, aki szemmel láthatóan nem tud két behavazott kocsi, meg egy magasra feltornyozott hó prizma közé beállni. Úgy ötödszörre mégis sikerült. Egy kis szatócsboltban vettem egy csomag kávét.
Az ismerős házba érve megálltam öreg barátom ajtaja előtt.
Csengetésemre egy darabig semmi nem történt. Már éppen el akartam menni, végtére valami kaparászás után csattant a zár, majd feltárult az ajtó.
-Szervusz, fiam- ismert rám hajdani mentorom. Bizony nagyon meglátszottak rajta az évek.
Elmondtam a szokásos udvariassági köröket. Hogy már régen készülök hozzá, hogy talán nem zavarom. Körül nézegettem a szobában, amíg kivonult kávét főzni.
Azt nem mondom, hogy piszkos volt a lakás, de a női kéz hiánya szembetűnt.
A vázák, a képek keretén - az egyiken én voltam látható hatévesen kihullott tejfoggal - és a trófeákon por szürkéllett.

Sárgára fakult a régi függöny, s hajdani "pótapám" kopottas ingén a kézelő kicsit rojtos volt, amint elém tette a kávét
- Vasárnapra várom apádat. Összejövünk egy kicsit. Már kevesen vagyunk a régi baráti körből... - mondta, miközben saját kávéját kevergette.
- Nem mégy vadászni?- kérdeztem
- Nem.- felelte vontatottan, aztán hirtelen, mintegy magának közbevágva:
- 'Azért persze kijárok még! Nem olyan gyakran, mint régen, de járok...
Csend ült közénk.
-Ugyanoda jársz? - kérdeztem, inkább csend oszlatónak szánva.
-Nem, az a társaság előbb társult egy másikkal, később átszabták a területét. Egy sebtében kinevezett nagyságot fel kellett venni. ,,Leszóltak" érte a megyétől. A fontos ember egy lapos lövése később megsebzett valakit: fel is oszlatták a társaságot. Már nyugdíjas voltam, amikor a jelenlegi társasághoz cseréltem tagságot egy orvossal. Abban a községben vásárolt praxist, körorvos lett a községben.
Ahol most vadászom, oda többet kell utazni, messzebb van. Egy nap megjárni nem lehet. A vadászházat nehéz kifűteni, nekem, pedig szaggat a derekam.

Ezt a társaságot magam is ismerem, egyszer vendégként vadásztam ott. Nem éreztem jól, magam, idegenül, érzi magát Anti bácsi is bizonyosan.
Azon a vadásznapon kétszer is körül sziszegett az alacsony sörétraj. Két tisztán lőtt kakasomat ,,befogadta" a szomszéd.

Sűrűvérű, veres arcú helybéli volt.
Egy rosszul lőtt kakast - szárnyazott volt - némi fogócska után elkapott, csizma sarokkal ölt meg.
A két kakasomért cserében - kárpótlásul - "ajándékozott" nekem egy tyúkot, amit ő lőtt.
Felburrant a kukoricában, pukkant a lövés, le is esett. Parádés módon! Csak éppen ezen a vadászaton nem volt szabad tyúkot lőni...
- Fiatal még a vendég. Nem kell megszidni. - mondta megbocsátóan a második szomszédnak, amint egy kopolyánál megálltunk puskássort ki igazítani. A szomszéd mindent látott. Később elnézést kért társa nevében a restellkedő vadászmester jelenlétében.
Elnéztem. De ide több meghívást nem fogadtam el.


- Anti bácsi. - szólítottam meg.
- Gyere el velem vasárnap vadászni.
- Apám csak délután jön.
- Korán jövünk, a vadászatot délig terveztük, időben hazahozlak.
Némi szabadkozás után ráállt a dologra. Mindent megbeszéltünk, elköszöntem. Lenn az utcán örömmel állapítottam meg, hogy az idő javult. Sárgán villogó lámpáikkal kocogtak a hóekék.
Teltek a munkanapok. Egy délelőtt megcsörrent asztalomon a telefon.
- Megfáztam fiam. Ne haragudj, nem megyek.
A hangja nem volt náthás. A naptárra néztem, vasárnap huszonnegyedike lesz, nyugdíját huszonhatodikán viszi a postás.
A patron darabja 175 forint. Nem erőltettem, hogy ne hozzam zavarba.
Megbeszéltünk egy másik időpontot.
Elhatároztam, hogy vadászat után meglepem őket. Útba ejtem őket. Viszek neki egy kakast. Együtt leszünk hármasban, este, pedig hazaviszem apámat. Nekem is hiányzott a két öreg...
A vadászat gyatrán alakult. Az előző napok havazásai miatt a madarak nem akartak felrepülni. Idény vége is volt.

Különben is meglőttük már a zömét karácsony előtt. Gyenge nap volt
Most pedig itt állok! A kompetencia összesen egy kakas.


*


Egy kakast ígértem a nagynénémnek. Ő szokott kisegíteni hó végén, ha váratlan kiadásom támad, és megszorulok.
Akár azt is mondhatnám: rendszeresen ő a bankárom...


*


Második kakast a szomszédomnak ígértem. A kocsim nyolc éves, ha elromlik, ügyetlenkedek körülötte, míg megszán a gépészmérnök szomszéd.
Sürgős dolgom lévén, indítok: a beteg kocsi hörög, kerreg, durrog, kattan - mikor hogy próbálja kifejezni, hogy menjek én ebben a zegernye időben, amerre akarok, ő szeretne békésen álldogálni. Barátom látja, hallja, bántja a fülét ügyetlenkedésem. Lejön az emeletről, hívás nélkül. Meghúz itt egy csavart, állít valamit egy rejtelmes fontosságú bizgentyűn amott. A megviselt szerkezet, keze nyomán jár, mint az új.
Ha vidékre szólít a munkám ő, a felesége, vagy valamelyik lánya locsolja a virágaimat. A rendszerint mosogatóban felejtett edényeimet is ők mosogatják el.


*


A - remélt - harmadik kakast ,,Valakinek" ígértem. Barna haja van, igézően mélytüzű sötétbarna szemei...
Csillog, mikor erdei kalandjaimat mesélem.
- Három jelölt, egy kakas! Kinek adjam? Nagynéném megérdemli!
A szomszédék ugyancsak.
,,Valaki", hhhhűű! Esetleg nálam sütné meg. Sürögne a parányi konyhában. A tűzhely körüli melegben csak egy laza otthonkában sürög-forogna majd. Esetleg nem is itthon, hanem fenn a kis erdei tanyám konyhájában.
Gyertyákat gyújtanék a vacsorához. Vörösbort ihatnánk a sülthöz, pincehidegen.
Szikrázna a pohárban bíbor fénnyel az ital.
Kellemesen telne az este.


*


Alkudoztam magammal:
- Anti bácsinak viszek máskor fácánt. Vagy ha eljön a következő megbeszélt időpontban vadászni, majd lő magának.
- Miért is nem tudott annyi összejönni, hogy legalább kettőt kaptunk volna!- haragosan tapostam a pedált.
- Mitől esett volna több kakas? Két hajtásban a puskámat se sütöttem el. Hibáztam is! Nem jött rám semmi, a többieknek is csak gyéren szólt a puskája.- dohogtam magamban.
Fogyott az út előttem, már közel volt a város. Egy töretlen kukoricás mellett haladtam el.
Váratlanul egy kakas kelt előttem balról. Áthúzott előttem félmagasan. Lassítottam, bár nem kellett tartanom tőle, hogy elütöm. Elég magasra tornászta fel magát.


*


Ugyanúgy, repült, mint egyszer, nagyon-nagyon régen egy másik kakas, egy másik kukoricás szélén.
Öreg barátom, tanító mesterem mellett mentem a hóban.
Félbalról érkezett a kakas. Kellően magasan repült.
- Fogd, gyerek!- nyomta kezembe a puskát Anti bácsi.
- Függőleges a cső! Nem léniázol! Kifordulsz, kibiztosítod, elébe fogsz kéthossznyit, meglövöd!- hallottam.

Követtem az utasítást.
Meglőttem a kakast. A dicsőségtől jobban szédültem, mint a túl lazán szorított, nehéz tizenkettes puska rúgásától.
A fácán összekapta szárnyait, leesett. A sorból ketten is kiáltották:
- Szép volt.
A fejem zúgott, és eleredt az orrom vére is.
Nem bántam!
Az első volt...
A felejthetelenül szép pillanat ma is megdobogtatja a szívemet.
Bizony szép volt. Sokszor újraéltem a pillanatot. Most szinte oly elevenen, mintha ebben a másodpercben történt volna.

Pedig régen volt... Az első volt
Döntöttem.
Öreg mesterem háza előtt álltam meg.
A szomszéd, a nagynéném, továbbá ,,Valaki": várhatnak.



********



Utóirat:
Szigorúan gyomlálom írásban, és szóban egyaránt az idegen kifejezéseket.
A vadászat sajátos szókincséből meghagytam kettőt, mert ezek nem helyettesíthetőek.
Nem vadász olvasóim számára ezeket ,,lefordítom".
Kompetencia: Vadásznyelven, a közös vadászati eredményből - terítékből - elvihető zsákmány.


Léniázni: Társas vadászat során a célra tartott - kibiztosított - lövésre kész fegyvert tilos a vad követése során a vadász, vagy hajtósor vonalán test magasságban átfordítani. Életveszélyes, súlyos hiba. Jobb helyeken felszólítják az ,,elkövetőt", hogy ürítse ki puskáját, és aznapra akassza szépen a vállára.

forrás: Kóborkutya
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Imára kulcsolom most a két kezem
  2014-01-29 16:55:38, szerda
 
  Imára kulcsolom most a két kezem, elmondom a vágyam ,drága Istenem....
Nem kincset szeretnék ,nem is gazdagságot, nem is magam miatt mondok imádságot. Gyermekeim sorsáért aggódom nagyon, az ő boldogságuk többet ér, mint vagyon. Küldj nekik hitet a nehéz napokra, gondolatokat, ami a gondokat megoldja. Adj nekik reményt, hogy bízni tudjanak, erőt, egészséget, hogy el ne bukjanak. Unokáim tisztességgel nevelhessék, munkájuk gyümölcsét el ne veszítsék. Imádságaikat ne mondják hiába, vigyázz rájuk Istenem! Rájuk s a családra.
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Boldog II. János Pál pápa imája
  2014-01-29 16:16:56, szerda
 
  Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád. Ámen.  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 215 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 293
  • e Hét: 466
  • e Hónap: 3215
  • e Év: 40963
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.