|
2015-12-02 09:28:23, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Talán még soha nem gondolkoztam azon, hogy mit jelent valóban együtt érezni. Kivel, mikor és miért kell együtt érezni? Kit tud a leginkább együtt érezni velem? Ki volt ott és ki élte meg azt, amit én megéltem?
Vártam, hogy jöjjön valaki, aki úgy tud velem együtt érezni, hogy nekem belül könnyebb legyen. Jöttek sokan az életembe, kedvesek voltak és szeretetteljesek, de valahogy ettől mégsem volt könnyebb. Bent, belül, bezárva feszített valami. Valami, amit nem tudtam megmutatni. Ez csak bennem élt, csak én tudtam valóban érezni. Sokszor próbáltam elfeledni, sokszor próbáltam tovább lépni, nem fájni és nem érzékelni. Csak menni és haladni. Vártam, hogy egyszer majd megért valaki, meglát és azt mondja: ,,érzem, amit te érzel", ,,együtt érzek veled"!
Már látom, ez nem lehetséges. Nem érezheted azt, amit én érzek, nem lehettél ott velem, nem tudtál megvédeni, amikor fájt nekem. Te most tudsz velem lenni, amikor minderről beszélek. És amikor beszélek, most felismerem. Felismerem és ezáltal megértem. Nekem magamnak kell, önmagammal együtt éreznem. Nekem kell felismernem azt, hogy amit átéltem, az fájt nekem. Nekem, önmagamnak kell meggyászolnom azt a pillanatot, azt a helyzetet, azt a részemet, aki ott és akkor elszenvedte mindezt.
Nem sajnálni, hanem együtt érzeni, fájdalmamban részt venni, nem megítélni, csak érezni. Önmagammal együtt érezni, önmagamat érezni, érzékelni, s a szívemet magam felé megnyitni. Így mutatni, így vállalni, így élni. Engedni, megengedni, megosztani. Megosztani magamból azt is, ami fájt nekem, ami csak nekem igazán valódi.
Cserbenhagytam magamat, és ezzel cserben hagytalak téged is, hiszen minden belőlem indul ki. Bezártam a múlt ajtaját, és én kívül rekedtem. Bent maradtak az érzések, bent a szívem mélyében. Ott, ahova azóta se mentem. Nem fordultam vissza, mert féltem rettegtem. Féltem attól, hogyha visszamegyek vagy visszanézek, újra megélem a fájdalmat, újra felidéződnek az emlékek. Ezt tettem, mert eddig csak erre voltam képes. Így védtem meg magamat, és azt gondoltam, hogy ezzel védelek téged. Hiszen, így emlékek és fájdalmak nélkül láthatom magamat, és te is így láthatsz engem. Kizártam magamat, mert azt gondoltam így könnyebb, és kizártalak téged is, hisz ezt nem mutattam meg neked.
Most felismertem és látom mit tettem. Benyitok a múltamba, benyitok a szívembe. Beengedem magamat az érzésekbe, a saját érzéseimbe. Engedem, hogy megéljem, engedem, hogy emlékezzek. Látom, érzem. Érzem, hogy fáj nekem, de engedem. Megélem, megértem. Ez az enyém, az én múltam, az én életem, az én egyik részem, aki mindezt megélte. Felismerem ezt a részemet, és kérem, hogy tartson velem a jelenbe. Azzal, hogy ezt teszem, hogy elismerem, elismerem önmagamat teljességében és elismerem a múltamat, így most belül érzek, most igazán együtt érzek. Együtt érzek magammal, és most már könnyebb. Sokáig váram, hogy megtörténjen, és most megélhettem, így megértettem.
Együtt érzek magammal és együtt érzek veled! Együtt érezhetek veled, ha te is azt élted meg, amit én éltem meg, ha te is így dolgoztad fel, ha te is megélted és megértetted!
Dömötör Aletta
www.talentumok.com |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szeretetteljesek, cserbenhagytam, teljességében, meggyászolnom, megtörténjen, gondolkoztam, felidéződnek, visszamegyek, fájdalmamban, elszenvedte, visszanézek, felismertem, felismernem, megértetted, megértettem, megélhettem, felismerem, megosztani, megengedni, emlékezzek, önmagammal, megmutatni, önmagamnak, pillanatot, kizártalak, érzéseimbe, lehetséges, talentumok, önmagamat, érzékelni, fájdalmak, helyzetet, elismerem, gondoltam, dolgoztad, fájdalmat, leginkább együtt, fájt nekem, szívemet magam, múlt ajtaját, szívem mélyében, saját érzéseimbe, Dömötör Aletta,
|
|
Offline
