|
2021-08-22 15:34:03, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
A vasaló olyan nehéz volt,a kis Sárikának,hogy alig érezte a karját. Pedig megmondta Erzsi a nővére,hogy "mire hazagyövök a kapálásbul a vasalás meglegyen,mert az mán sok vóna,ha még aztat is nekem kéne megcsinálni". Szított reggel parazsat,hogy Sári tudjon elkezdeni vasalni.
Nagyon nehéz munka vót ez. Sárika meg csak tizenkét éves,vékonydongájú ,csenevész kis leányka.Az édesanyjuk éveken át vasalt a tiszteletesnél,meg a templom vásznát. De azért ez mégis más,édesanyja már nem tud segíteni,elment édesapához. Cudarul itthagyták kettejüket magukra. Mind a ketten ,egy pillanat alatt elmentek,összeestek ,meghaltak. Napra pontosan egy év különbséggel. Azt beszélte a falu,hogy megszakadt az asszony szíve az ura után.
Egy ünneplőjök vót,ha azt megpergeli, Erzsi biztosan nagyon mérges lesz. Napi tíz órát kapálni járt,hogy saját magukat kistafírungolja.Szépen telődött is a tulipános láda.Esténként együtt hímezgettek,megvarrták a nagyságosék gúnyáit,ami megszakadt. Sári meg otthon látta el a jószágot. Igaz nekik csak aprólék volt,meg két kecske. Sárika nagyon szerette a kecskéket.
Ha tehette volna egész nap csak azokkal van kint a legelőn.Olyankor mindig el tudta felejteni pár pillanatra ,hogy mennyire hiányzik anyja, apja. A két kecske -Cserfes és Csámpás-magától jött, ha elérkezett a fejés ideje.
Sárika éppen bevégezte a vasalást,kiteregette a vánkosra az ünneplő ruhákat, arra gondolt ,hogy édesanyja milyen büszke volna rá. Nagyon szépen sikerültek. Gondolt egyet, került-fordult,kiszaladt a kiskertbe, megnézte mit lehetne főzni,mire Erzsi hazajön a kapálásból. Igen nehéz munka volt,és mindig örült,ha Sárika főzött valamit,mire hazajött.
"Főzök egy kis kompérlevest."
Ezt így jól elgondolta a gyereklány. Derékig érő ,aranyszőke haját koszorúba tekerte,nehogy hajat kelljen vacsorálni Erzsinek a hosszú munka után.
Odatette a levest főni,kiszaladt összeszedte a tojást,szedett egy kis ződet az apróléknak,húzott vizet a kútrúl a jószágoknak. Vezér a nagy fehér kutyájuk mindenhova kísérte Sárikát. Minden lépését őrizte, szem elől sose tévesztette.
Kezdett magason járni a nap, Erzsinek lassan jönni kellett hazafele. Sárika kiszaladt a kapu elé,hogy meglesse ,jön-e már. De csak nem jött,pedig rég elharangozták a delet. Mán itthon kéne lenni.
A leves is igen finom lett,de Erzsi csak nem jött még.
No nem baj, biztos többet kell ma menni, addig gyúrok levestésztát gondolta a leány, Erzsi milyen boldog lesz,hogy nem neki kell gyúrni.
Tett-vett a leány,de csak nem jött Erzsi haza. Egyszer csak Vezér ugatni kezdett,de hallszott,hogy ismerős jön.
Sárika szaladt ki a házból,hát Bertók Jani áll ottan, a csendőr.
-Adjon Isten Sárika!
-Adjon Isten János! Mi járatban?
- Erzsidet hoztam, beleállt a kapa a lábába,mikor megugrott a fődön, mer valami jószágot láttott, s megijedt. Bözsi nénjéhez vittem előbb,bekötötte neki, aszonta hónap elgyön reánéz,de csúnya a seb Sári, aszonta nem tudja mi lesz. El van alélva kicsit,mert Bözsi nénje pálinkát adott neki egy kicsit,hogy ne szenvedjen. Aszonta hónap hoz még belüle.
János leszállt a stráfrul,hátulról leemelte Erzsikét. Aki nagyon sápadt vót, de nem látszott betegnek, csak úgy ,mint aki alszik.
Sárika könnyei megeredtek. Hát mi lesz most ővele,ha Erzsi is itthagyja? De egyetlen szót nem bírt mondani.
Ahogy Bertók Jani hozta az ölébe a testvérét,az jutott eszébe Sárikának,hogy milyen sokat reménykedett abba az Erzsi,hogy János egyszer megkéri a kezét. Két esztendő óta megvót a kendő hímezve neki,de valahogy Bertók Janinak mintha nem kellett vóna feleség.
Sárika ment előre, s mutatta az ágyat, hová tegye.Éppen most tettek bele tiszta szalmát,olyan illat vót a szobába,mint a legfrissebb szalmakazalban.
János szippantott is egy hatalmasat .
-No Sári viseld gondját,hónap megint elgyövök. Kell-e néked valami a falubul? Messzi van az gyalog,addig nem kell itthagyni egyedül.
- Nem kell semmi János. Isten megáldja.
János megemelte a süvegét,s elindult. Majd a kapuból visszafordult,mint aki elfelejtett valamit,de meggondolta ,s mégis inkább hazaindult.
Sárika borogatást csinált,levette Erzsiről a piszkos ruhát, tiszta inget húzott rá,megmosdatta, a haját is leengedte.Türülgette az arcát egész éjjel,de Erzsike csak nem ébredt fel.
-Milyen szép vagy drága testvérem. -mondta neki Sári.
Erzsikének olyan sárga haja volt,mint az érett búza kalásza.Szemei kékek ,mint a nefelejcs,szinte világítottak. S olyan volt a kacagása,mint mikor egy marék gyöngy gurul széjjel. Bár azt a kacagás senki nem hallotta,mióta a szüleik meghaltak.
Erzsi elfelejtett nevetni.
Tizenhat évesen az jutott neki,hogy fel kell nevelnie a kis húgát,és kistafírungolni mind a kettejüket.
Sárikát elnyomta a buzgóság pár pillanatra a székben,amit az ágy mellé húzott.
Lassan pirkadni látszott,Erzsikének lement a láza, úgy vélte. Halotta,hogy Vezér ugat,de azt is ,hogy ismerőst. Indult kifele,még hallotta az öreg Dézsi Pista bácsi hangját,ahogy Bözsi néninek mondja.
- Visszafele begyövök Bözsikém,ne gyalogolj. Oszt gyógyitsd meg azt a gyereket né. - kalapot emelt Sárikának, s elporoszkált lassan Kesével a dolgára.
Bözsi néni nagy kosárral érkezett. Sárika egészen megkönnyült,hogy nem maradt egyedül. Megölelte Bözsi nénit, az öregasszony meg visszaölelte, s nem engedte el rögtön,hanem hagyta hogy elkezdjen sírni a gyermek,mígnem már zokogott , az asszony meg csak ringatta, s a fejét simította.
Mikor kicsit elcsendesedett Sárika, Bözsi néni megtörülte az arcát a vállkendője sarkával.Két kezébe fogta a gyereklány arcát, s azt mondta neki.
-No most ,hogy ezt kiadtad magadbúl ,ereggyünk oszt gyógyítsuk meg az Erzsi leányt,micsoda dolog ,hogy ágyban fekszik kapáláskor ? - mosolygott huncutul az öregasszony.
-Drága Bözsi néni , áldja meg az Isten,hogy eljött.
- Ugyan hogyne jöttem vóna gyerekem,hogyne jöttem vóna. Hát mit mondanék a Jó Istennek,ha nem jöttem vóna,oszt az Erzsi itt hal meg neked? Nem vót érkezésem?
-Bözsi néni ,én úgy félek. Meg fog gyógyulni Erzsike?
- Nem tudhatom én még azt,de tesszük amit tenni kell,és minden úgy lesz, ahogy lenni kell. Oszt imádkoztál-é kislyányom?
-Nem nagyon.Igazán elfelejtettem Bözsi néni. Most Isten megharagszik,és Erzsi meghal?- nézett rémülten Sárika.
-No ide figyelj te gyerek. Isten nem haragszik. Soha. Isten legfeljebb szomorkodik,ha megfeledkezzünk arrúl,hogy ő mindig szeret minket.Most ereggy melegíts vizet,s közbe szólj egy pár szót Istenhez,hogy nem felejtetted el.
Sárika futott vizet melegíteni,Bözsi néni meg vitte be a kosarát,amiben gyógyító növények,főzetek,kenőcsök lapultak,meg a tenaprúl megmaradt kalács egy darabja,egy kis flaska pálinka,kifőzött gyócs,meg a biblia.
Eltelt lassan a nap, a sebet átkötözték,Erzsit megmosdatták.Egész nap csendesen beszélgettek mellette, de Sárika közben ellátta a jószágokat.Uzsonnára ettek kalácsot friss kecske tejjel.Vezér ugatott, azt hitték megjött Pista bácsi,de Bözsi néni korainak lelte,mert messzire ment az ember fuvarba,csak sürvedésre várta.
Bertók János jött,hisz ígérte magát mára.
-Adjon Isten Bözsi nénjém. Mit hozott a mai nap?
-Adjon Isten János. Nyugalmat,de még nem tudjuk. A seb szépen gyógyul,csak ez a leány nem akar ébredni,pedig mán illene. Aszittem úgy hagyom itt,hogy mán evett valamit.Hát te fiam mit csinálsz itt?
János ,aki egész fiatalon csendőr lett,szerette az igazságot,szép magas ember vót,és nagyon talpraesett is,most egészen érdekesen kezdett viselkedni,pedig Bözsi néni az édesanyjának vót legidősebb testvére.
-Tudja..nénje...csak itten mentem hazafele.Oszt gondoltam megnézem a leányokat. Hogy kell-e valami...Vagy..na ...tudja...csak itt mentem el...-mutat kifelé az utcára.
-János fiam,lányos házhoz legény ember csak hivatalból megyen,vagy háztűznézőbe.Árváknál meg még akkor is megáll a kapuba. No ,de majd ez is rendbe lesz. Most eregy innét haza fiam. Ha hónap is jönnél,gyere el értem fejés után, oszt akkor elhozol,és nem egyedül jössz ide.
- Jó van Bözsi nénjém,jó van. Bocsásson meg. Gyön magáé Pista bátyám?
- Vót mán olyan ,hogy nem gyött?- nevetett fel Bözsi néni.
- Na látja, olyan még sose - János is elnevette magát.
Bözsi néni három napig járt Sárikáékhoz. Erzsike a másodikon felébredt,enni kért mert nagyon éhes volt.
-Bözsi néni,áldja meg az Isten,hogy meggyógyított engem.
- Köszönd az Istennek fiam. -mosolygott az öregasszony.
- Neki is megköszöntem mán.Tudja milyen furcsát álmodtam,még odavótam? A Bertók János hangjával álmodtam Azt álmodtam itt áll a ház ajtajába,oszt kérdi mi van velem.Bolond egy álom Bözsi néni ,mit gondol?- s erre úgy elpirult,hogy a haja tövéig veres vót az egész arca.
Bözsi néni egybül megértette mi folyik itt, de azér úgy tett, mintha semmit nem látna.
-Nem álmodtad Erzsike - csilingelt Sárika hangja, s egyfolytában csak simogatta a testvére kezét csak, hogy érinthesse.
-Mit beszélsz te gyerek? Tán itt vót János, vagy mi? - horgadt fel Erzsi,de látszott,hogy azon mérgelődik,hogy rajtakapták .
-Itt vót bizony.Minden nap gyött. Hozta-vitte Bözsi nénit,de még a kendőjét is elhozta délbe neki, meg erre ment haza ebédelni is.-lelkendezett Sárika.
Erzsike erre mán nem tudott mit mondani.
Bözsi néni átvette a szót.
- Erzsikém oszt mikorra leszel olyan jól ,hogy főzöl nekünk valamit ,hát átjönnénk a Jánossal meg Pistámmal ebédelni,oszt akkor biztosak vónánk benne ,hogy felgyógyúltál.
- Mit gondol Bözsi néni ,vasárnap templom után tudnának jönni?
- Hát leányom,ha azt mondod,hogy mán jól vagy,akkor vasárnap elgyöjjünk a templom után,de Jánost én nem híjhatom meg a te házadba,azt neked kell,ha gyön értem máma.
- Úgy lesz Bözsi néni,úgy lesz.
Nekilátott Erzsike felöltözni a templomba,minden étel készen vót,tepsis húst sütött, tyúkbúl levest, meg olyan túrós- bélest,hogy a Komonyainé Mari néni is érezte a hatházon az illatát.
A templomból együtt jöttek haza Pista bácsi, Bözsi néni, a két leány, Levente a Pista bácsi siheder fia,és odaért a Bertók János is.
Erzsikénél szebb leány nem vót azon a napon, tíz faluba. Mikor János belépett a házba,levette a kalapját , s köszöntötte a háziakat.
Az asztalon gyöngyözött a húsleves,de a két fiatal csak egymást látta. A többiek halkan beszélgettek, s ették a finom ételt. Egyiket a másik után.
Egyszer János megköszörülte a torkát s megszólalt.
- Erzsike, az Isten kegyelmes hozzám,mert meggyógyultál. Azon a napon,amikor elvágtad a lábod,s nem akartál felkélni, én megígértem a teremtőnek,ha jobban leszel, én csak azért fogok élni,hogy Te és Sárika boldogok legyetek, s egy család lehessünk. Mondd meg igaz szívedre, leszel-é a feleségem?
Erzsike nem szólt egy szót sem,csak felállt az asztaltul,kinyitotta a tulipános ládáját, s a legtetejérül elvette a kihímzett kendőt.
Odanyújtotta Jánosnak,aki kicsit zavarba jött,nem tudta most mi történik.
- Az nem úgy van, hogy megkérik a leány kezit,oszt akkor készíti a keszkenőt? Te csináltál egyet, hogy majd amikor megkér valaki legyen egy?
Bözsi néni ódalba lökte Jánost, hogy több bolondságot mán ne beszéljen.
-Tudod János - szólt Erzsike - ez a keszkenő két éve van készen.
Én mindig csak egy ember felesége akartam lenni.Annak az embernek a neve van a kendő sarkába hímezve,ha elolvasod te magad is láthatod.
János kezibe vette a finom darabot, kihajtotta s kereste a belehímzett keresztnevet, ahogy a szokás vót.
A keszkenő sarkában nem egy keresztnév volt .
Hanem az: Bertók János
(Szerző: Rácz Mónika)
Minden jog fenntartva! Beleértve a részletek és az egész közlését. Kizárólag változatlan formában osztható, fotóval együtt.
Minden visszaélés jogi következményeket von maga után!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
Címkék: következményeket, kistafírungolni, megfeledkezzünk, kistafírungolja, szalmakazalban, elcsendesedett, tiszteletesnél, meggyógyultál, meggyógyított, felgyógyúltál, elharangozták, vékonydongájú, visszafordult, elfelejtettem, megköszörülte, megköszöntem, odanyújtotta, megharagszik, beszélgettek, kompérlevest, édesanyjának, háztűznézőbe, megmosdatták, világítottak, reménykedett, legtetejérül, visszaölelte, levestésztát, elporoszkált, keresztnevet, egyfolytában, lelkendezett, különbséggel, megkönnyült, öregasszony, összeszedte, vasaló olyan, vasalás meglegyen, édesanyjuk éveken, templom vásznát, pillanat alatt, asszony szíve, tulipános láda, nagyságosék gúnyáit, fejés ideje, ünneplő ruhákat, hosszú munka, levest főni, nagy fehér, jutott eszébe, kendő hímezve, legfrissebb szalmakazalban, Bertók Jani, Isten Sárika, Isten János, Ahogy Bertók Jani, Bertók Janinak, Dézsi Pista, Megölelte Bözsi, Most Isten, Bertók János, Isten Bözsi, Hozta-vitte Bözsi, Nekilátott Erzsike, Komonyainé Mari, Mikor János, Egyszer János, Odanyújtotta Jánosnak, Rácz Mónika,
|
|
Offline
