|
2015-03-01 18:48:50, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
X/B
A műutat nézte, s egyre erősebben hitte, hogy nagy a baj. Talán Imre már útközben szóba hozta, s Annus haragjában nekihajtott az első fának. Valóban keveset nézhetett televíziót a hallban, de így is látott elég balesetet. Most az ismert képsorok ugráltak a szeme előtt, összetört autók, sebesültek, vér, tragédia. A falhoz dőlt sírva. A motoros megmozdult a fánál. Pár lépéssel előbbre ment, egy letört ág megreccsent csizmája alatt, s megtorpant hirtelen. Zsuzsi kesergés közben nem hallotta meg az ág roppanását. Helyette nagy nehezen összeszedte magát, s szemeit törölgetve nézte újra a műutat. Egyszer csak meglátott egy gyalog közeledő emberi alakot. Nagyot dobbant a szíve. Kétsége sem volt afelől, hogy Imre jön. Hirtelen elhatározással otthagyta nehéz bőröndjét, s elindult a közeledő elé. Ment lendülettel, szinte repült, táncolt mentében az út közepén, mint a vidám szellőcske, s álmában sem gondolta volna, hogy közben követője akadt.
A motoros is elindult a park fái között. Követte Zsuzsit fától fáig, bokortól bokorig, vigyázva arra, hogy a műútról észre ne vegyék. Zsuzsi nem nézett be a fák közé, csak a messziről közeledőt figyelte, s minél közelebb jutottak egymáshoz, annál inkább elbizonytalanodott. Imre mozgása más volt, mint a szemből jövő járása. Megállt, majd újra elindult, de már fogyó lendülettel. Azzal vigasztalta magát, hogy Pali jön elébe. Lassan közeledett az érkező, Imre szerint a fiatal erdésznek mackós járása volt, ráillett a közeledőre. Aztán megtorpant hirtelen, mert észrevette az erős imbolygását. Nem lehet Pali sem, gondolta rémülten, és lehúzódott a jobb oldali park szélébe, ott várta be. A hold hol elbújt, hol kibukkant a felhők közül, a műút éppen ott volt a legsötétebb. Amikor egy vonalba ért vele a nagydarab, erős férfi, elbújt a hold is a felhők között. Ekkor megtörtént a baj. Az imbolygó alak hirtelen fordulattal elkapta, megragadta, s az arcába röhögte:
- Rám vártál, cicuskám?!
Zsuzsit néhány pillanatra megbénította a félelem, aztán a szabad kezével hirtelen belecsapott a támadó arcába, egyenesen a szemei közé. A férfi felordított, s elengedte. Zsuzsi futásnak eredt, rémületében az álombeli otthona felé vette az útját, a gazdaházat akarta elérni, hogy segítséghez jusson. A férfi utána vetette magát. Ott trappolt a nyomában, lihegve szitkozódott közben. Zsuzsi érezte, hogy nem éri el a fehér falú házat, s rémületében befutott a park fái közé. Éppen ott, ahol a motoros meghúzódott egy bokor árnyékában. Meglátta a másik alakot, és retteneteset sikított. A motoros félreugrott, Zsuzsi tovább rohant. A motoros kilépett a fényre, s elállta az üldöző útját.
Zsuzsi ebből semmit sem látott, csak az iszonyú csattanásra kapta vissza a fejét. Látta a fekete bőrruhás fiút szétvetett lábakkal, felemelt karral, s látta a másikat visszarepülni a műútra, mint a rongybabát. A következő pillanatban maga is elzuhant, átbukfencezett az útjába került padon, s elterült a fűben. Arra eszmélt, hogy ébresztgetik. Gyengéden paskolta valaki az arcát, s egy kellemes bariton szólítgatta:
- Ébredjen, kislány! Ébredjen!
Kinyitotta a szemét. A bőrruhás fiú volt mellette, fél térdre ereszkedett, a hold éppen beragyogta a parkot. Jólesőn nézett a fölébe hajoló arcba. Eszébe sem jutott félni. A fiú rámosolygott, ő visszamosolygott rá.
- Fel tud ülni? - kérdezte a fiú, s nyújtotta a kezét.
Zsuzsi mozdult, de közben észrevette, hogy a szoknyája a nyakába lebbent, ijedten kapott hozzá. Míg igazgatta, a fiú mosolyogva elfordította az arcát. Aztán felsegítette ültéig. Zsuzsi a fejét tapogatta, mint aki azon tépelődik, hogy lábra álljon-e, s megkérdezte:
- Elment?
- Remélem, a saját érdekében - válaszolta a fiú kis mosollyal.
Zsuzsi újra viszonozta a mosolyt, s már maga nyújtotta a kezét, hogy segítse talpra. Ahogy kinyújtotta a kezét, a holdvilág fényében meglátta, hogy véres a tenyere. Vérzett a beütött feje, noha alig sajgott. Nem bírta a vér látványát.
- Ó, istenem! - rebegte, s visszahanyatlott a fűbe.
A motoros csóválta a fejét. Megfogta Zsuzsi pulzusát gyakorlott mozdulattal, s halkan mondta:
- Érzékeny vagy, kis virág!
Az arca felé nyúlt újra, de hirtelen megállt a keze a levegőben. A város felől kerékpáros közeledett, messziről nyikorgott a járműve. A motoros talpra ugrott, s kisietett a műút szélére. Megnézte a közeledőt, aztán Zsuzsi felé fordult, sajnálkozón nézte néhány pillanatig, majd eltűnt a mellette lévő terjedelmes bokorban. A kerékpáros halk jajgatásra figyelt fel. Meglátta a pad előtt heverő lányt a fák, bokrok között. Megállt, letámasztotta járművét, levette a pumpát, s óvatosan elindult a pad felé.
Zsuzsi újra arra eszmélt, hogy ébresztgetik.
- Hé, kislány, mi van magával? - kérdezte egy reszelős, öreg hang, miközben rángatta a karját. Kinyitotta a szemét, s belecsodálkozott a ráncos arcba. Öreg vasutas guggolt mellette.
- Hova lett? - dadogta a fiúra gondolva, s hirtelen összezavarodott. - Vagy csak álmodtam?
Az öreg azt hitte, hogy arról a léhűtőről beszél, akivel az imént találkozott.
- Nem álmodta, a gazdaház előtt majdnem a biciklim elé futott a bitang. Bántotta? Mert attól kitelik, amilyen részeges.
Zsuzsi rájött, hogy a támadójáról beszél. Feltápászkodott, miközben felelt.
- Nem bántott, csak megkergetett. A padban botlottam el. Bevertem a fejem, de már jól vagyok.
Leült a padra, próbált visszaemlékezni, az öreg közben örvendezett.
- Na, akkor szerencsénk van, mert errefelé nincs orvos. A kórház vagy két kilométerre van, ahhoz át kellene mennünk a városon. Hogy került ide ilyenkor? Maga nem révházi, vonat se járt mostanában. Csak nem az estivel jött?
Zsuzsi megmondta, hogy kihez jött, és azt is, hogy nem várták, noha ígérték.
- Akkor csakis valami tévedés lehet, mert jól ismerem a tanító urat, ha az valamit megígér, megtartja. Rokona talán?
- Az unokahúga vagyok, Budáról. - mosolyodott el Zsuzsi a kedves szavakra. - Nem kísérne el hozzájuk, aranyos bácsi?
Az öreg vasutas feljebb tolta a sapkáját, vakarta a fejét, mint aki erősen töpreng, aztán azt mondta:
- Lehet szó róla, de előbb dolgom van a vasúti raktárban. Ha megvárja, mehetünk. A tanító úrék jó messze laknak, onnan már bajos volna visszajönni.
- Jó lesz nekem így is ! - sietett Zsuzsi a válasszal. - Még segítek is, hogy hamarabb végezzen.
Az öregnek tetszett a válasz, dörmögősen nevetett, s megindultak kifelé a parkból. Kérdezte Zsuzsit a csomagja felől. Válaszolt rá, éppen a bokornál jártak. Az öreg előre ment, Zsuzsi utána. A bokor előtt megállt egy pillanatra. Határozottan érezte, hogy a bokor megmozdult, de nem mert benézni az ágak közé.
Mikor már messziről hallatszott a lépteik zaja, a kerékpár nyikorgása, a motoros kilépett az ágak közül, és halkan felnevetett :
- A mindenét, ez forró volt!
Leült a padra, nézte a füvet. Először mosolyogva, aztán hirtelen elborult az arca, s feje a mellére bukott. Szívet-lelket gyötrő oka volt a hirtelen támadt keserűségnek. Sokáig ült így, aztán felpattant, rohant a motorhoz. Felvette a bukót, a járművel szaladt a fák között. Csak a gazdaház előtt ment ki vele a műútra, felpattant rá, s ijesztő sebességgel elszáguldott a város felé. Ment, mint aki menekül.
szerző: Rényi Anna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: novellák, gondolatok, versek |
|
|
|
Címkék: belecsodálkozott, visszahanyatlott, visszamosolygott, visszaemlékezni, összezavarodott, feltápászkodott, elhatározással, átbukfencezett, letámasztotta, visszarepülni, elszáguldott, elfordította, megbénította, szitkozódott, rámosolygott, retteneteset, keserűségnek, határozottan, ébresztgetik, megkergetett, felsegítette, sajnálkozón, terjedelmes, rémületében, segítséghez, mozdulattal, összeszedte, megreccsent, ereszkedett, megkérdezte, szólítgatta, kinyújtotta, meghúzódott, félreugrott, csattanásra, pillanatban, műutat nézte, első fának, ismert képsorok, szeme előtt, falhoz dőlt, motoros megmozdult, gyalog közeledő, vidám szellőcske, műútról észre, messziről közeledőt, szemből jövő, fiatal erdésznek, erős imbolygását, jobb oldali, felhők közül, műút éppen, Talán Imre, Követte Zsuzsit, Megfogta Zsuzsi, Kérdezte Zsuzsit, Rényi Anna,
|
|
Offline
