|
2015-11-01 13:43:24, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Élt egy rendkívüli ember a XX században, aki életszentségével és kitűnő könyveivel, gondolataival nagyon sok embert térített az önvizsgálat, a bűnbánat és a megtérés útjára. Ezt a rendkívül népszerű embert Thomas Mertonnak hívják, európai származású amerikai, egyetemi tanár, festő, költő és író, aki felnőtt korában keresztelkedett meg és tudatosan a katolikus hitet választotta, noha szülei protestánsok voltak. Hétlépcsős hegy című önéletrajzában megrendítő módon tárja elénk azt a pillanatot, amikor az Úr meghívta a papi szolgálatra. Egy borongós téli este, New Yorkban, lement valamit vásárolni és a Xavéri Szent Ferenc templomhoz ért. Szállingózott a hó, a templom zárva volt és kívül-belül sötét. Ekkor egy pinceszerű ajtó repedésén fényt látott. Benyitott. Egy altemplomba jutott, ahol gyertyák égtek és nagyon sok ember térdelt néma csendben az Oltáriszentség előtt. De hallgassuk innen őt, Thomas Mertont: ,,Elmerülten néztem a monstranciát, a fehér Szentostyát. S ekkor hirtelen világossá vált előttem, hogy egész életem fordulópontjához ért. Egyetlen szón, az én elhatározásomon áll vagy bukik minden: sokkal több, mint ahogy elképzelhettem, vagy megérthettem. Nem én alakítottam így az életemet. Nem erre készültem. Semmi sem állt távolabb tőlem ennél... Nem fordulhattam vissza, beleugrottam a sötétbe...A himnusz véget ért, a pap összefogta a vélum végeit, hogy megfogja a monstranciát. Lassan fölemelte az oltárról és megfordult, hogy megáldja az embereket. Egyenesen a monstranciára néztem. Most már tudtam, hogy kit látok ott, és ezt mondtam: - Igen, pap akarok lenni, egész szívemmel. Ha ez a Te akaratod, tégy engem pappá. Amikor kimondtam, már sejtettem, mit tettem utolsó szavaimmal: szavamra mekkora hatalom mozdult meg értem" A Mennyben minden szentek kezdtek el egyszerre imádkozni. A híres egyetemi tanár világfiból pap lett, trappista szerzetes Isten nagyobb dicsőségére. Ezeket a Mindenszenteket ünnepli ma a mi drága egyházunk. A Jelenések könyvében ezt olvashatjuk: ,,Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni, minden nemzetből, törzsből és népből". Valamennyinek meg van jelölve a homloka, mindnyájan fehér ruhába vannak öltözve és ,,ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében". A homlokon való megjelölés és a fehér ruha a keresztség szimbólumai, mert a keresztség nyomja az emberbe a Krisztushoz tartozás eltörölhetetlen jegyét, és a bűntől megtisztítva, a keresztség öltözteti tisztaságba és kegyelembe Krisztus Vére által. Már beszéltünk kedves testvéreim az életszentségről, s hogy az arra való törekvés minden megkeresztelt ember számára krisztusi parancs. Itt nincs helye szabódásnak, magyarázkodásnak, szerénykedésnek.
Az életszentség nem más, mint a keresztségi kegyelem teljes beérése, tehát lehetséges minden megkeresztelt számára. Az Egyház ma nem csupán a hivatalosan kanonizált szenteket ünnepli, hanem számos ismeretlen szentet is, akik Isten kegyelméből megtartották és megélték a keresztségben kapott életszentséget. Ez a rejtett, a hétköznapi körülmények között megélt, szinte észrevétlen életszentség valóságos és igen értékes. Van azonban minden választottnak egy közös jellemzője, ahogy a Jelenések könyvében olvashatjuk: ,,Nagy szorongatásból jöttek". Ez a nagy szorongatás jelenti a hitért való küzdelmet, a Krisztusért vállalt üldöztetést és vértanúságot, valamint a mindennapi élet keresztjeit és megpróbáltatásait. A szentek nem a világi hatalmasságoknak akartak megfelelni, hanem egyedül Jézus Krisztusnak. Ezt soha nem tűrte a világ, ma sem tűri. A XX. Században több vértanút számlált az Egyház, mint az azt megelőző 1900 évben. A Szentek valamennyien a szorongatás útján jutottak el a dicsőségbe. A boldog örökkévalóságba megérkezett választottak szünet nélkül hálálkodnak Istennek és ezt éneklik: ,,Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!". A Magasságbeli trónja előtt leboruló angyalok örök ,,Ámen"-nel válaszolnak. Ugyanezt az Áment kell visszhangoznia a mennyei haza felé zarándokló Isten népének, vagyis nekünk testvérek, azzal, hogy az életszentségben versengenek a választottakkal. ,,Ámen", úgy legyen, Krisztus kegyelme által, aki mindenki előtt megnyitja az életszentség útját. Az evangéliumban maga Jézus szemlélteti az életszentség és az örök boldogság témáját, egyben be is mutatja az oda vezető utat. Az Út nem más, mint Ő maga. Kiindulási pontja a hétköznapi emberi élet, amelyben a szenvedés nem valami véletlen szerencsétlenség, hanem az emberi élettel együtt járó valóság. Egy férfi ismerősöm arról tett tanúságot, hogy felesége üzenetét hozza, aki néhány éve még maga is jelen lehetett, ma ellenben ágyhoz köti gyógyíthatatlan betegsége, járásképtelensége. ,,A feleségem - mondta a férfi -, komoly fájdalmakat él át és hihetetlen, de mosolyogva üzent nektek, hogy szenvedéseit boldogan ajánlja fel imáiban boldogabb családokért, boldogabb felnőttekért, gyermekekért, boldogabb Magyarországért." Vagy vannak férfiak, akik a feleségük betegsége miatt tovább nem részesülhetnek a nemiségben, mert megtartóztatták önmagukat, és soha nem csalták meg a feleségüket. Csodálatos a szent feleségek türelme, akik férjük durva, kötekedő magatartását vagy italozását viselik el, és nem pellengérezik ki őket idegenek előtt, hűségesen kitartanak mellettük, támaszai akkor is, amikor már mindenki elhagyta őket. Tisztelet illeti meg a korai özvegységre jutottakat, akik nem mentek férjhez, életüket tisztán megőrizték, és Istennek szentelték. Mennyi ember felőrli magát a felebaráti szolgálatban! A vakok, mozgássérültek, értelmi fogyatékosok, ágyhoz kötöttek ápolásában. Sorolhatnám még a többi névtelen hőst, az anonim szenteket, akik ott ragyognak az égi fényességben. Ezek az igazi eszmények, példaképek a mai korrupt, vulgár materialista, minden szent és tiszta dolgot megkérdőjelező, szennyes erkölcsű társadalomban. Jézus nem azért jött, hogy kiiktassa a szenvedést az életünkből, hanem hogy azt az üdvösség és az örök boldogság eszközévé alakítsa. Csak mai hedonista, önző, beteges világunk nem érti meg ezt. Hisztérikus sikoltozásba kezd, ha ilyen kifejezéseket hall: bűnbánat, önmegtagadás, fájdalom, önátadás, felelős döntés, szeretet. Isten azért teremtett minket, hogy üdvözüljünk, nem pedig azért, hogy csak jól érezzük magunkat. A szegénység, a megpróbáltatások, az igazságtalanságok, az üldöztetés; ha ezeket alázatos szívvel és magunkat Isten akaratának alávetve fogadjuk , ha megőrizzük belé vetett hitünket és arra vágyódunk, hogy részesedjünk Krisztus kínszenvedésébe, akkor mindez nem tönkreteszi az embert, hanem megnemesíti. Megtisztítja, hasonlóvá teszi a szenvedő Üdvözítőhöz, és így méltóvá arra, hogy vele együtt részesedjék az örök dicsőségben. ,,Boldogok a lélekben szegények..., boldogok a szomorúak..., boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot..., boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért..., mert övék a mennyek országa". A másik négy boldogság is, bár nincs kapcsolatban közvetlen módon a szenvedéssel, áldozatos lelkületet követel. Mert senki sem lehet szelíd, irgalmas, tiszta szívű és békességes, ha nem küzd megátalkodott, rossz szokásai ellen, ha önmagán felülemelkedve nem tud elfogadni nehéz helyzeteket, szeretetet és békét hintve mindenütt. Aki olimpiai bajnok akar lenni, az nem az örök életért eddzi magát, mégis a napját hajnalban kezdi az uszodában és fejezi be késő este az edzőteremben. Vagy aki diplomát akar szerezni. Mennyi, de mennyi lemondással jár. Amíg más fiatal diszkóba jár, bámulja a tévét mint valami kis majmocska, addig a főiskolás, az egyetemista késő éjszaka is tanul, készíti a műszaki rajzát, magolja az anatómiát, mert komoly célja van. Mennyivel inkább akkor az örök életért? Az üdvösségért? Jézusunkkal való személyes, tiszta és őszinte találkozásunkért? A szentek az evangéliumi boldogság útját járták, de legtökéletesebb módon Jézus haladt ezen az úton, aki tudatosan magára vett minden emberi nyomorúságot és gyötrelmet, hogy megtanítsa az embert, hogyan kell ezeket megszentelni. A keresztény ember Jézusban találja meg az evangéliumi boldogságok tökéletes megvalósulását; Jézus volt az igazi szegény. A meggyötört, a szelíd. Az irgalmas. A békességes. Az üldözött. Ezen az úton járva nyerte el a dicsőséget. Ez az út áll előttünk is. Dicsőség és hála az Úrnak.
DIÓSSY IVÁN |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkipásztori elmélkedés |
|
|
|
Címkék: magyarázkodásnak, találkozásunkért, szerencsétlenség, hatalmasságoknak, életszentségével, fordulópontjához, megpróbáltatások, keresztelkedett, mindenszenteket, magyarországért, eltörölhetetlen, kínszenvedésébe, gyógyíthatatlan, megtartóztatták, örökkévalóságba, választottakkal, elhatározásomon, életszentségben, életszentségről, szerénykedésnek, legtökéletesebb, szorongatásból, oltáriszentség, életszentséget, elképzelhettem, önéletrajzában, mozgássérültek, felülemelkedve, részesülhetnek, megvalósulását, megkérdőjelező, visszhangoznia, valamennyinek, monstranciára, gondolataival, megkeresztelt, rendkívüli ember, megtérés útjára, rendkívül népszerű, katolikus hitet, papi szolgálatra, borongós téli, templom zárva, pinceszerű ajtó, altemplomba jutott, fehér Szentostyát, himnusz véget, vélum végeit, monstranciára néztem, híres egyetemi, homlokon való, fehér ruha, Thomas Mertonnak, Xavéri Szent Ferenc, Thomas Mertont, Krisztus Vére, Jézus Krisztusnak, DIÓSSY IVÁN,
|
|
Offline
