|
2016-02-28 12:50:00, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Már gyerekkoromtól kezdve volt bennem egy mehetnék, azt mondták, nekem sehol sem jó, mindig máshova vágyom, mint ahol éppen vagyok. Azt hittem, ez egy defekt, biztosan baj van velem, ha nem tudok megmaradni egy helyben. Végül ez a defekt tett leginkább azzá, aki most vagyok.
Nekem egyértelmű volt, hogy főiskolát vagy egyetemet nem abban a városban választok, amelyik közelében felnőttem. Oda jártam gimnáziumba, nem maradhatok ott örökre, kinőttem a várost, nincs ott több nekem.
Én már 14 évesen tudtam azt is, hogy egyszer Olaszországban fogok élni, végül 23 éves koromig kellett várnom, hogy mehessek. Az előző évben ismertem meg egy olasz fiút egy külföldi fesztiválon, és menni akartam az ő országába. A sors fintora, hogy végül nem találkoztunk újra, de már nem is volt fontos a viszontlátás, mire oda értem. Megpályáztam egy ösztöndíjat, amit nem is pályázhattam volna meg, így meg kellett reformáltatnom a rendszert.
Szeptember első napjaimban a családom feltett egy buszra a Népligetnél két óriás táska kíséretében - ekkor tanultam meg, hogy csak annyi csomaggal szabad elindulni, amennyit egyedül is elbírok.
Hajnal háromkor érkeztem meg, leszálltam a buszról és ott álltam huszonhárom évesen életem nagy kalandja előtt. Egyedül egy kihalt pályaudvaron néhány fura alak tekintetétől követve, két óriás táskával, amit nem bírtam egyedül megmozdítani. Nem éreztem nagy lépésnek, inkább volt izgalmas és szórakoztató a jelenet. Egészen addig, amíg a fura alakok elkezdtek hozzám közelíteni.
Életem egyik legszebb korszaka volt ez, hamar bekapcsolódtam.
És mi mindent tanultam meg ezen időszak alatt?
Nem kell a luxus
Én olyan körülmények között éltem Olaszországban, amit itthon valószínűleg soha nem vállaltam volna. Az egyetem erre létrehozott irodája segített szállást találni, de nem sok választási lehetőséget hagytak nekünk. Ismerőseik lakásait és szállásait adták ki, külön albérletet találni lehetetlen volt, külföldi diákoknak senki sem adott ki szívesen. Valahol aludni kell, hát, most csak ez van. Az ez nem más, mint egy lerobbant palazzo a város központjában, háromszintes, még egy nyomorult csengő sincs. A konyhát egy tűzhely jelenti, mosogatás műanyag tálban, a szoba puritán, fűtés napközben nincs, mert ti diákok vagytok, órán vagytok, így minek az. Szemben egy laktanya, az ablakon spaletta, függöny nincs, de az sok más országban sincs. Így, amikor első reggel hálóingben, kócosan felültem az ágyban, majd kinéztem az ablakon, szemben katonák kukkoltak engem távcsővel. A környéken mindenki tudta, hogy ebben az épületben diáklányok élnek, minden szeptemberben várták a következő turnust. Mi csak castellonak hívtuk a bérleményt, és pár hét után senkit sem zavartak a körülmények. Engem sem, és a svéd bankigazgató lányát sem. Pillanatok alatt meg lehet szokni a tálban mosogatást, a mosodában mosást, a hiányzó tárgyakat pedig összegyűjtöttük mindenféle helyekről. Igen, pont úgy, mint amire most gondoltok. Francia lakótársaim komplett étkészletekkel tértek haza az egyetemi menzáról, de lett nálunk szobainasként funkcionáló bevásárló kocsi és sörcsap is.
Sokan vagyunk sokfélék, mégis hasonlók
Azt ismeritek, hogy egy repülőn utazik a svéd, a francia, a spanyol és az albán? Mi ott sokan voltunk sokfélék, és mégis nagyon jól együtt tudtunk élni, hiszen nemcsak haverkodni kellett egymással, hanem hosszabb ideig együtt is lakni. Nem voltak szabályok, nem kellett egyeztetni, kinek mi lenne a jó, mégis jó volt mindenkinek. A két svéd és a két francia lány lett a barátnőm, hatásuk egész életemben meghatározó lett. Hamarosan együtt főztünk, közös lett a háztartásunk is. Valahogy pillanatok alatt eltűntek a különbségek, nem számított, ki honnan és miért jött, hogyan élt otthon. Új otthonunk lett, amit együtt alakítottunk ki. Ugyanazokra a jelenségekre csodálkoztunk rá, ugyanazokon nevettünk, a humorunk is egyforma volt. A humor fontos.
Vendég vagy
Miért küldenék el mindenkit egy időre külföldre élni? Hogy mindenki megtapasztalja, milyen az, amikor vendég valahol, amikor kisebbségben van, amikor idegen, amikor nincsenek meg ugyanazok a jogai és lehetőségei (én még az EU-s csatlakozás előtt voltam ott). Nyitottá és alázatossá tesz egy ilyen helyzet, ha addig nem, utána biztosan elfogadod, ha valaki más, mint amit megszoktál. Megszokod, hogy sokfélék vagyunk, és te vagy az, aki eltér az ottani megszokottól. Beolvadni nem tudsz, Európában sem, már a mozgásodon látszik, hogy eredendően nem oda tartozol. Elsírod magad, amikor egy olasz barátod anyukája tortát süt neked a születésnapodra, és üzenetet ír neked, hogy tudja, rossz lehet a szeretteidtől távol ünnepelni, és szeretné pótolni az anyukádat a születésnapodon. Hogy néha, amikor azt mondtam, magyar vagyok, Ciccolinát és Henger Évát meg az ott dolgozó magyar táncoslányokat emlegették. Mindez - jó esetben - azt váltja ki belőled, hogy nem teszel fel idétlen kérdéseket, csak mert valaki másképp él és gondolkodik, mint te. És ez arra is jó, hogy elfogadd magad, mert egy idő után már nem akarsz beolvadni, vállalod, hogy te olyan vagy, amilyen, neked ez a valóságod.
Nem várj sokat, hanem éld meg
Olaszországban szembesültem azzal is, hogy ne várjak túl sokat. A vidám, hangos, barátságos, nyitott olaszok nem voltak velünk vidámak, barátságosak és nyitottak. Idegenek voltunk nekik, a sokadik külföldi turnus, ők élték a mindennapjaikat, nem különösebben foglalkoztak velünk. Nem úgy viselkedtek, mint amikor turistaként futólag találkozol velük. Nincs ezzel gond, ez így normális, csak előzetesen nem erre számítottam. Nem kell semmire számítani előzetesen, ez egy jó lecke.
A svéd hatás
A svéd hatás - ez az, amiért nekem leginkább megérte elmenni Olaszországba. A svéd barátaim által megismerhettem egy olyan világot, amivel korábban nem találkozhattam. Jóléti társadalom, minőségi életstílus, külcsín helyett kényelem, a feminizmusról is tőlük hallottam először, de csak nagyon sok évvel később értettem meg, miről beszéltek nekem a nemek egyenjogúságát illetően. Fontos szerepük volt abban, hogy egyszerűen kezdtem élni, a mennyiség helyett a minőség felé fordultam. Ők a bátorságot tanulták el tőlem, mert sem a francia, sem a svéd barátnőim nem mertek egyedül elindulni, ők párban érkeztek, amit megbántak később. Azt mondták, általam jöttek rá arra, hogy megéri egyedül elindulni, mert így nem tudsz elkényelmesedni, sokkal nyitottabbnak kell lenned, mert nincs ott senki az országodból.
Tényleg ott marad egy darab belőled
Még ma is emlékszem az utolsó napokra. Először a svéd barátnőim, majd a franciák utaztak haza, én még két napig egyedül maradtam a városban, nélkülük. Amikor a svéd lányokat kikísértük a vonathoz szintén hajnalban, nem bírtuk tartani magunkat. Nagyon sírni kezdtünk, mindannyian. Tudtuk, hogy ennek vége, ilyen már soha nem lesz, ha fogunk is találkozni még egyszer, az már nem ez lesz. Véget érnek vidám napjaink, soha többet nem fogunk együtt reggelizni, éjszakába nyúlóan beszélgetni, beülni a kedvenc kocsmánkba, elmenni megint Velencébe, anyanyelvünkön szavakat tanítani egymásnak, megmutatni a világunkat a másiknak, sétálni vacsora után a városban, béna dolgokon viccelődni. Ez eddig tartott, erre az időszakra szólt, eddig voltunk egymás mellé rendelve, hogy szórakoztassuk és segítsük egymást. Mindannyian más szakosként jöttünk, más ösztöndíjjal, de érkezésünk és távozásunk napja nagyjából egybe esett.
Emberek jönnek és mennek az életünkben, én ekkor tanultam meg elengedni őket magam mellől. Van olyan, hogy nincs más választásunk, mint hogy elköszönünk és hálásak vagyunk, hogy megismerhettük egymást. Érezzük a hiányukat, szeretnénk, ha továbbra is velünk lennének, de erre nincs lehetőség. Ezért át kell gondolnunk, mit tanultunk tőlük, milyen hatással voltak ránk, mit viszünk magunkkal tovább belőlük.
Lehet-e a régi életet folytatni?
Sokan teljesen depresszióssá válnak, amikor haza térnek egy hosszabb utazásból, panaszkodnak, hogy ott minden jobb volt, itt meg minden nagyon rossz.
Igen, utazni és kiszakadni jó, de a kérdés mindig az, hogyan tudom mindezt a javamra fordítani. A távollét nem azt mutatja nekünk, miért rossz itt lenni, hanem azt, kik lehetnénk, hogyan élhetnénk, mi a fontos nekünk. Amikor elutazunk hosszabb időre és egy idegen környezetbe kerülünk, eltűnnek azok az elvárások, amik jelentősen meghatározzák az életünket, így sokkal inkább tudunk arra figyelni, mitől érezzük jól magunkat, kik vagyunk valójában. Letisztul a személyiségünk, lehull minden sallang, felszabadultak leszünk, mint egy jobb nyaralás alatt. Ez leginkább akkor működik, ha nem kerülünk méltatlan helyzetbe, mert az pont az ellenkezőjét mutatja meg, azt, milyen a legrosszabb énünk, a haragunk, a csalódottságunk.
Egy jól sikerült utazás, távollét viszont felszabadít, és fordulópont lehet az életünkben. Az egyik legjobb önismereti módszer, még ha nem is való mindenkinek.
Amikor haza jöttem, nagyon erős volt bennem a vágy, hogy megmutassam ezt a sok újdonságot a környezetemnek, ezt a legjobb szándékkal tettem volna, viszont ők csak néztek, nem értettek. Azt mondták, megváltoztam, el vagyok varázsolva, de ez nem baj, majd elmúlik. Ekkor értettem meg, hogy ez velem történt, rám volt hatással, mások nem voltak ott, és ezt tiszteletben kell tartanom. És én sem lettem jobb ember, több sem, csak ki tudtam szakadni a megszokottból, amit most a magam javára fordíthatok. Van, akinek nem kell ehhez elmennie innen, nekem el kellett, kétszer is.
A második elvágyódásom történetét egy másik posztban írom majd meg.
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: mások tollából |
|
|
|
Címkék: születésnapodon, mindennapjaikat, összegyűjtöttük, elkényelmesedni, születésnapodra, csalódottságunk, megismerhettem, találkozhattam, egyenjogúságát, étkészletekkel, környezetemnek, olaszországban, megtapasztalja, gyerekkoromtól, anyanyelvünkön, szórakoztassuk, bekapcsolódtam, felszabadultak, személyiségünk, táncoslányokat, megismerhettük, reformáltatnom, meghatározzák, feminizmusról, csodálkoztunk, depresszióssá, szobainasként, olaszországba, tollampapirom, szeretteidtől, nyitottabbnak, megszokottból, szeptemberben, megszokottól, panaszkodnak, választásunk, defekt tett, városban választok, előző évben, olasz fiút, külföldi fesztiválon, sors fintora, családom feltett, kihalt pályaudvaron, fura alakok, egyetem erre, lerobbant palazzo, város központjában, nyomorult csengő, tűzhely jelenti, szoba puritán, ablakon spaletta, Henger Évát,
|
|
Offline
