|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2024-03-22 23:36:28, péntek
|
| |
| |
Március 23
Mivel Isten uralkodik minden helyen, ahol élsz, képes arra, hogy az ígéreteit éppen azok között a körülmények között adja át neked, ahol szükséged van rájuk.
Nem tudom, hogy gondoltál-e már erre, de Isten ígéretei csak annyira jók, amennyire az ő szuverenitása (uralma, hatalma) kiterjed. Csak ott tudja teljesíteni, amire szükséged van, ahol ő uralkodik. Ha az ő uralma nem szilárd és változatlan, akkor az ígéretei sem azok. Úgy gondolom, hogy sokunknak nem sikerül ezt az összefüggést felismerni, és amikor mégis sikerül felismerni, akkor megengedjük magunknak, hogy ünnepeljük az ígéreteit, miközben finoman ellenállunk az uralmának. Ő a te szuverén Megváltód. Ha nem lenne szuverén, akkor nem lenne garancia arra, hogy gyakorolhatja azt a hatalmat, ami ahhoz szükséges, hogy a Megváltód legyen.
Gondolkodjunk el egy pillanatra a bibliai történelem menetén. Gondoljatok arra a sok emberöltőre, amely Ádám és Éva bukása és Jézus Krisztus születése között eltelt. Gondoljatok arra a számtalan helyzetre és helyszínre, ami ezen az időintervallumon belül történt. Gondoljatok az összes emberi kormányra, amely felemelkedett és elbukott. Gondoljatok azokra a kis és nagy döntésekre, amelyeket az emberek hoztak. Gondoljatok a fizikai teremtés állandó élet-halál ciklusára. Most pedig gondoljatok erre: ahhoz, hogy Jézus úgy szülessen meg, ahogyan meg volt ígérve, ahhoz, hogy úgy éljen, ahogyan szükséges volt, és hogy meghaljon és feltámadjon értünk, ahogyan meg volt ígérve, ahhoz Istennek abszolút uralmat kellett gyakorolnia a természeti erők felett, és teljes ellenőrzést kellett gyakorolnia az emberi történelem eseményei felett, hogy éppen a megfelelő pillanatban Jézus megszülessen, éljen, meghaljon és feltámadjon a mi megváltásunkért.
A Mindenható uralma nélkül nem lettek volna próféták, akik megjövendölték volna a Messiás születését, nem lettek volna angyalok, akik bejelentették volna a pásztoroknak, és nem lett volna Mária, aki a jászolban lévő gyermeken csodálkozik. Nem lettek volna csodák Palesztinában. Nem lett volna tökéletesen engedelmes Emberfia. Nem lett volna igazságtalan per és kegyetlen kereszt. Nem lettek volna tanítványok, akik továbbadják nekünk az életadó evangéliumot, nem lett volna Szentírás, nem lett volna egyház, és nem lett volna remény az örök életre.
Ha az evangélium életadó ígéretei után nyúlsz, akkor annak az abszolút uralmát is ünnepelned kell, aki az ő uralma miatt képes átadni neked ezeket az ígéreteket. A reményt nem csupán ezeknek az ígéreteknek a szépségében találod meg, hanem annak a felmérhetetlen hatalmában és tekintélyében, aki ezeket az ígéreteket tette. Nincs remény annak az ígéreteiben, akinek kevés hatalma van azok felett a helyzetek és helyszínek felett, ahol azokat át kell adni. Neked azonban lehet reményed, mert Uradnak teljes hatalma van minden olyan hely felett, ahol szükséged lesz arra, hogy ígéretei valósággá váljanak.
További tanulmányozásra és bátorításra: Jeremiás 32:16-27
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-22 00:09:58, péntek
|
| |
| |
Chefoo
Alice Taylor misszionárius és férje négy gyermeküket küldték át a hatalmas Kínán keresztül a Chefoo (ma Yantai) internátusba. Amikor a japánok az 1940-es évek elején megszállták a régiót, az újbóli találkozás lehetetlenné vált. Egy nap Alice, aki már amúgy is ideges volt, éppen akkor lépett be a házába, amikor az újságosfiú drámai hírekkel érkezett: "Pearl Harbort megtámadták!". Azonnal tudta, hogy a gyerekek körülményei drámaian romlottak, különösen azért, mert Chefoo a japánok támadási vonalában feküdt.
Később azt írta:
Eszembe jutottak a nankingi rémtörténetek - ahol a város összes fiatal nőjét brutálisan megerőszakolták. És a mi bájos Kathleenünkre gondoltam, aki kezdett nővé érni... . . Hatalmas zokogás rángatta át egész testemet. Ott feküdtem, és a menekültektől hallott történetek - erőszakos halál, éhezés - szorongattak, a fiatal fiúk - gyerekek - besorozásáról a harcra. A tízéves Jamie-re gondoltam, aki olyan lelkiismeretes, olyan kiegyensúlyozott volt. "Mi történt Jamie-vel, Uram? Valaki fegyvert adott a kezébe? A frontra vezényelte? A halálba?" Mary és John, akik olyan kicsik és olyan gyámoltalanok voltak, mindig is elválaszthatatlanok voltak. "Irgalmas Istenem", kiáltottam, "élnek még egyáltalán?"
Ahogy Alice térdelt, zokogva és imádkozva, hirtelen eszébe jutott egy jelenet a gyermekkorából. Lelkésze, Pa Ferguson, még a pennsylvaniai Wilkes-Barre-ban, a Máté 6:33-ra emlékeztette: "Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és mindezek megadatnak nektek". A verset így adta vissza: "Alice, ha te törődsz azokkal a dolgokkal, amelyek kedvesek Istennek, Ő is törődik azokkal, amelyek kedvesek neked". Alice most úgy érezte, hogy Isten éppen erre a napra adta neki ezeket a szavakat. Mélységes béke váltotta fel a gyötrelmét. "Ez a háború nem változtatta meg Isten ígéretét" - mondta. "Ezzel a bizonyossággal éreztem, hogy a gyomromban lévő félelem fájó súlya megszűnik".
Alice naponta arra koncentrált, hogy az Istennek kedves dolgokkal foglalkozzon: betegeket látogatott, szabadtéri összejöveteleket tartott a falvakban, szüléseket vezetett. A Chefoo-ban romlottak a körülmények; a japánok elfogták a diákokat, és koncentrációs táborba terelték őket. A háború elérte Alice környékét; körülötte bombák hullottak, rakéták robbantak. Alice eközben a sebesültek ellátásának szentelte magát, Szentírást osztogatott orvosoknak, tiszteknek, katonáknak és diákoknak, és törődött az Isten számára fontos dolgokkal. Évek teltek el.
Aztán, ahogy egy szeptemberi este otthonunkban ültem egy tantestületi ülésen, gondolataim ismét a gyerekekre terelődtek. Ismét elképzeltem őket, ahogy utoljára láttam őket, amint búcsút intettek. Hallottam a hangjukat, halkan, izgatottan hívogatva. Aztán hangosabban hallottam a hangjukat. Csak képzelődtem? Nem, a hangjuk valódi volt! És berontottak az ajtón. "Anyu, apu, hazaértünk - hazaértünk!" És a karjainkba repültek. Öleléseink, kiáltozásaink betöltötték a szobát. Nem tudtuk elengedni egymást. Öt és fél hosszú, fárasztó év telt el. Mégis ott voltak - soványan, de élve és épségben, nevetve és sírva. Ó, hogy megnőttek! De Kathleen még mindig ugyanazt a kék pulóvert viselte, mint amikor utoljára láttam. A mi családunk számára Ferguson papa réges-régen adott tanácsa mindig is különleges jelentőséggel bírt. Továbbadom nektek, mert valóban így van: "Ha gondoskodsz azokról a dolgokról, amelyek kedvesek Istennek, Ő is gondoskodni fog azokról, amelyek kedvesek neked."
Robert J. Morgan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2024. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
116 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5899
- e Hét: 39675
- e Hónap: 68987
- e Év: 256789
|
|
|
Offline
