Pár év múlva - Lélek Sándorné Ekpafat,Szent Hazánk,Dankó Pista,Vitéz,Szent Korona,Szent Haza, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Pár év múlva

2014-08-11 08:56:59, hétfő


	Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 17. rész Künn a faluszélen gyermekrendőrök irányították a forgalmat. Nagyszámú vendégsereg érkezett, kora délelőttre megteltek a környező utcák parkoló autókkal. Az intézmény cégtáblája soha nem látott fényében csillogott, hirdette az összefogás erejét. Messze földről érkeztek a látogatók, kíváncsiskodók, állítólag a CNN tudósítója is megbújt a sorok között, inkognitóban. Maga a Miniszterelnök úr vágta át a nemzeti színű szalagot, de a Békemenet szervezői is felsorakoztak ünnepelni a magyar csodát. Hófehér felhőcsoport tornyosult a csillagként elterülő épületegyüttes fölé. Az előre ment barátok sziluettjeit ismerhették fel a felhők között, kiket már magához rendelt a Teremtő. A szeretetbank a világ legsikeresebb vállalkozása lett. A harmadik faluból, de még a közeli városból is idejárnak befektetni, hitelezni. A mesterek új cégért készítettek. Nagy megtiszteltetésnek számít e banknak az ügyfelének lenni. Megtalálható/ itt kérem minden, ami lélekben mérhető. Gyermekmegőrzés, kutyasétáltatás, ebédhordás, takarítás, zeneoktatás, matek korrepetálás, bevásárlás, - no meg, fodrász, kozmetika, körömápolás, pedikűr, gyógytorna és talpmasszás. A szolgáltatások mesteri szinten folynak, nem ám csak a fizetésig tartó jótállással. A mesterek szaktudása, pontossága, embersége és kézfogása felér egy banki váltóval! Napról napra bővül a kínálat. Éppen a napokban szállította a műbútorasztalos a kenneleket a kutyapanzióhoz. Az Ezüstszekér tábora és befektetői köre egyre bővül. A házaspárok két új szárnyba költözhetnek, túl sok a jelentkező, már a harmadik épülettömb alapjait ássák a közmunkások. A családtagok, látogatók/ és barátok szívesen időznek az intézményhez tartozó panzióban. Alatta a kisvendéglőben kitűnő házias ételeket szolgálnak fel a vendégeknek. Nem messze a parkban ökör sül, illata betölti a teret. Estére nem marad egy szelet sem a porhanyós pecsenyéből. Az intézet konyhája nyerte el a pályázatot a falu közétkeztetéshez. A település apraja nagyja részesül mindabból, amit a helyi gazdák megtermelnek. Azt suttogják mostanság, a szomszédos régi katonai repteret is felújítják a majdani gépek fogadására. Mire a fürdőbázis kiépül, a gépmadarak is leszállhatnak. Eközben óriási buli van a játszóházban, messze elhallatszik a lurkók zsivaja. István mellett két kis csemete csetlik, botlik. Összekuszált lábacskáikkal igyekeznek a dédihez. Ilonka tárt karokkal várja a tündéri ikreket. Emese és Levente a rögtönzött színpadon szervezi az ünnepséget. A férfi titokban megsimogatja asszonykája gömbölyödő pocakját. Isten áldása nem szűkölködik velük, ismét bővül a család. A liszói asszonykórus a deszkák szélén készen áll a bevetésre, őket a zalai híres népi táncosok követik. Az út végéről hangos tapsvihar jelzi, a Miniszterelnök úr megérkezett népes családjával. A kis unoka is elkísérte a boldog nagypapát. Akit - amint az emelvényre lépett - hangos éljenzés és szűnni nem akaró üdvrivalgás köszöntött. Szelíden mosolyogva fogadta a feléje áradó szeretetet, majd kezét felemelve csendet kért. A zenekar hangolt. Az emberek egyenes gerinccel, vigyázzban állva énekelték a nemzeti imánkat a szemek előtt könnyfátyol táncát járta a múlt szenvedése és a jövő reménye. A szónok kiemelte, példaértékű és követendő az út, ami itt bejártak, amit ez a kis közösség a saját akaratából megvalósított. Induló tőkéjük az alázat, Istenbe vetett hitük és a haza szeretet volt, - erre jött a biztos kamat, az egymásért érzett felelősség. Ebből olyan erős alap kerekedett, amire, mint kősziklára, akár égig érő hegyet is álmodhattak volna. De ők nem a hegyet választották, hanem korosodó polgártársaiknak biztonságát és boldogulását. A csoda abban rejlik, hogy képesek voltak olyan társadalmi erőt kovácsolni szerény tőkéjükből, nemzeti öntudatukból, ami ezt a felbecsülhetetlen értéket megteremtette. Van-e annál jobb zamatú gyümölcs, mint ami a kertünkben terem? Abban a földben, ahol élünk. Van-e annál jobb ízű bor, mint ami azon a tőkén terem, amit mi ültettünk, kacsoztunk, kötöztünk, kapáltunk, valamint a termését is végül magunk szüreteltük? Ez a titka, hölgyeim és uraim, annak a csodának, amit itt a saját szemükkel látnak! Ez a kis közösség felismerte, mire képes az ember, ha össze fog és cselekedni képes! Isten áldása kísérje továbbra is Önöket! - fejezte be beszédét a Miniszterelnök úr, Szent Hazánk és népünk alázatos szolgája. Mindenki értette miről beszélt. Az ünnepzáró Szózatot az Erdélyi himnusz követte. Méltóságteljesen ért véget az ünnepélyes avatás. Az égen egy felhőcsoport suhant tova a végtelen Fénybe. * Hitvallás születése A nagy sikerű avatási ceremónia után, vidám táncos mulatsággal folytatódott az este. A lakók fáradt, dagadt lábaikkal inkább csak toporogtak, mint ropták a táncot. Pár villanásnyira visszatért a boldog ifjúság varázsa az összevissza kalimpáló megfáradt szívekbe, emlékékek kíséretében. Hazaérve/ kezébe vette az éjjeliszekrényen lévő képet, szépen megtörölgette, majd elmesélte apuskájának az avatási ceremóniát. Éjszakai pihenője előtt az ablakhoz lépett, a legördülő csillagos ég bársonya alatt az emlékek kertjében sétált egy kicsit. Útja során egy pillanatot elidőzött a régi Hungária fényes termében - első bálja helyszínén, Dankó Pista letört hegedűjének közelében. Majd tovább ballagott a Stefánián, megcsodálva ismét Sziszi gyönyörű szobrát. A Tisza partján haladt tovább. A klinika sort elhagyva elérkezett születése helyszínére, ahol Istentől kapott földi szolgálatát megkezdhette. * A város fölé érkező pirkadó hajnal arany köntösbe bújt az ébredő nappal. A szőke Tisza partján egy szülőszobában felsírt egy kislány. A folyó víztükrében fésülködő felhő bekukkantott az ablakon, köszönteni a gyermeket. Az egykori kislány megöregedett. Ma is azt vallja, nem születéskor, hanem a fogantatás pillanatában dől el az ember sorsa. Az a pillanat reá örök bélyeget nyomott. Nem a homlokára, vagy a kezére ütötték, - kitörölhetetlenül a lelkébe, s az anyakönyvbe vésték. ,,Bűnös" szülők gyermekeként látta meg a felkelő napot, azon a nyári hajnalon. Az angyalok kórusa néma maradt, könnyeiket hullatták, siratták a ,,burzsuj" gyermeket. Szüleinek minden bűne egy belvárosi hentes üzlet, a ház, amiben laktak/ és egy oldalkocsis motorkerékpár volt. Az államosítás után a folyosó végében lévő pár négyzetméteres mosókonyhába vihették haza az újszülöttet. Házukat, bútoraikat mások bitorolták Az édesapa évekig nem kapott munkát — a munkásosztály ellenségének— az államosított ,,kapitalistának" nem járt. Alkalmi munkából tartotta el a családját. Műkövesnél és kőművesnél volt segédmunkás. Hajtott lovas kocsit, fát rakott, szenet hordott és vagont pakolt. Kihasználták reménytelen helyzetüket, szegénységünket, az apát többször megkeresték a hatalom emberei, egy ,,kis szívességért" jobb életet, gyerekeinek szép jövőt ígértek. Barátairól, ismerőseiről értesüléseket, ,,hangulatjelentést" kértek volna cserébe. Nem vállalta. Tiszta kézzel, becsülettel, egyenes gerinccel alkalmatlan az ember/ effélékre. A visszautasítást nem vették jó néven, hamarosan őt figyelték meg! A megbízhatatlant, az osztályidegent, az ellenséget. Évekkel később, rájuk mosolygott a szerencse. Egy tsz-ben végre munkához jutott. Isten ajándékának vélte. Egy üldözött szerzetessel és egy volt katonatiszttel hármasban alkottak egy brigádot. Nagy egyetértésben teltek a napok, hízott a jég, kenyeret adott. Valahányszor egyiküknek fogyott az ereje, segített a másik kettő, hogy meglegyen a munkaegység. Naponta kérték a Teremtőt, hizlalja a jeget, amíg csak egyetlen szál nád van a tavon. Téli zimankóban a munka mezején kötött barátságuk egy életen át tartott. Együtt gondozták a nemzeti értékeket. A történelem igazságmagjait elvetették, hogy gyümölcsét az utódok leszüretelhessék. Az emlékek vetítőjének első kockáján drótkerítés látható sok csigával és óriás udvarral. Álmában sokszor hallja a villamos álmos csilingelését, bőrén érzi a hajnali hideg fuvallatát, a gyári bölcsőde többi részletei elmosódtak. Az édesanya kereskedelmi érettségivel, segédmunkát végzett. A következő életkép kristálytisztán ragyog emlékezetének tükrében. Alföldi mezőváros rövid kis utcájában, mázas tetős, frissen meszelt fehér házikó tündököl a napfényben. Két kicsi ablakszemeivel kíváncsian tekinget a keskeny utcára. A ház lábazatára szürke csizmát festettek, amivel pár centire, a szűk járdára büszkén lépett. Robusztus tölgyfa kapu, fekete szurokkal mázolva őrizte a házbelsőt. Vitézek utcájának nevezték a helybéliek. Anyai nagyapa háza abban különbözött a többitől, hogy a bejárata fölött cégtábla hirdette, itt lakik a szerszámkészítő kovács- és reszelővágó mester, Vitéz M. János. A takaros kis ház álompalotává nőtte ki magát a gyermek emlékezetében. Szünidők során örök karácsonyt varázsolt nagyapó, csillagszóró délutánokon. Keskeny, hosszú műhelyében, szalvétányi ablak előtt, bőrkötényében ülve, a beszűrődő Nap aranysugár fényénél vágta saját készítésű reszelőit a sötétszürke csillogó acélforgács szőnyegen elterülő üllőn. Műhelye végében ívelt lábú parányi asztalkán, kecses üvegvázában, kis nemzeti színű zászló köszöntötte az érkezőt. A mester messze földön híres volt a munkájáról. Készen vásárolt ráspolyokkal nem lehetett sokáig dolgozni, élük hamar megkopott. Munkája elfogyhatatlan volt, felváltva tevékenykedett a kovácsműhely és a vágó között. A gyermek követte őt, bárhol is időzött. Rácsodálkozott a különböző nagyságú fogas kerekeket átölelő széles bőrszíj körtáncára, a bőrből készült fújtatóra, a vörösen izzó acél hajlékonyságára. Örömmel múlatta az időt tatájával a műhelyben, képes újságokat nézegetve. Olvasni nem tudott, de kérdezni igen. Cserfes gyerekként minden érdekelte. Hiába kutat az emlékeiben, ma sem talál benne válasz nélkül hagyott kérdést. Izgatottan várta a nap fénypontját. A pillanatot, amikor öregapja munkáját elvégezve bőrkötényét a fogasra akasztja. Újságpapírt sodort, az acél szőnyeget megkaparta, s kis dobozba töltötte a forgácsot. Néhány lépésnyire az üllőtől a sarokban meggyújtották a fáklyát. A dobozból kipöckölt acélreszelék csillagszóróként szórta megannyi sugarát, ünnepi fénybe öltöztetve az asztalkát, rajta a kicsi zászlót. A nagyapa sváb származású volt. Az I. világháborút telefonistaként, a tűzvonalban harcolta végig. Súlyos sérüléseiből felépülve, többször önként tért vissza a csatatérre. Hazaszeretetét, bátorságát, vitéz kitüntetéssel értékelte a Kormányzó 1922-ben. Nevét egy rendelet értelmében magyarosították. Büszke volt hazájára, népére és vitézségére! Négy gyermekkel áldotta meg a Teremtő. Lányaikat társalgási szinten megtanították németül, de otthon kizárólag magyarul beszéltek. Álmaiban talán sétálhatott a Fekete-erdőben, ősei nyelvén szólva, erről soha nem beszélt. Esténként fehér lepedőre vetített magyar népmeséket olvasott az unokáinak. A kislány a haza földjének illatával, édesapjával sétálva ismerkedett meg. Az apa elmondta gyermekének, áldott földünk azért oly zsíros és bőtermő, mert őseink vérével van megöntözve. Sétájuk során azt is megmutatta, hogyan ringatja Földanya bölcsőjében az aranyló búzamezőt. Hallgatták a vérvörös ruhácskában öltözött pipacsok kórusát, akik arról énekeltek: soha ne feledjük a múltunkat, mert ki a múltját feledi, a jövőt nem illeti. No, meg aztán, járt itt török és tatár, de mi itthon vagyunk, ez a hazánk! Álmában sokszor látja ma is édesapja csillogó kék szemét, hallja halk szavát, ahogyan az örök igazságra megtanította: — Alázattal meghajol a teli kalász, csak az üres ágaskodik értéktelenül felfelé törve. A hajlott kalászban megduzzadt búzaszemen együtt fedezték fel a Krisztus fejet. Nemzeti imánkat már akkor megtanulta, amikor még nem volt minden betű tisztán formálva az ajkán. Ünnepnapokon a Himnuszt, az asztalt körbe állva énekelte a család. Oly természetes volt ez számukra, mint a mindennapi asztali áldás. Hiába kérdezte olyankor a felnőtteket, miért sírnak, ha énekelnek? A válasz elmaradt, megsimogatták szőke copfos fejét, miközben a könnyeiket nyelték. Lengyel nagyanyjától halott először Kodályról. A nagymama gyönyörű hangján sok népdalt énekelt az unokáinak. A hagyományok őrzőjeként tisztelték, ismerték. Elképesztően sok mesét tudott. Játszva tanított, olyan ajándékot adott, ami kevés gyermeknek jutott akkoriban. Láttak halottat háznál ravatalozni, hallották a sirató asszonyok kántálását, búcsúkon, körmenetekben vettek részt. Múzeumba hamarabb eljutottak, mint a bábszínházba. A nagyanyó/ halála előtt érgörcsöt kapott, félig eszméletlen állapotában idegen nyelven imádkozott. Ekkor tudatosult a gyerekben, más az anyanyelve. Honnan is tudta volna, hiszen a mellkasában magyar szív dobogott. A gyermek a kapott örökség magjaiból erős gyökeret eresztett, olyan fa fejlődött a gyökér fölött, ami minden viharnak ellenállt és hitvallássá terebélyesedett. Lehet a vére kevert annak, aki szívében, lelkében magyar! Mária országában, a Szent Korona védelmében vállalja a sorsát. Élete fája legyen dúsan termő, vagy szaggassa, tépje vihar, koronáját, gyökerét megtartja, hazáját, népét, soha el nem hagyja, meg nem tagadja! Ha majd eljön az óra, lelkét az Úr elé viszi, hogy tettét megítélje, testét a Szent Haza földjének visszaadja! Vége Leütötte a négy utolsó betűt. Évek óta erre a pillanatra várt. Elkészült, a nagy mű - felsóhajtott. Megdörgölte viszkető szemét, műkönnyet cseppentett bele. Pihent pár percet lehunyt szemhéjjal. Elfáradt. A szíve is egyre többször rakoncátlankodott. Megnyitotta a csevegőt, fülébe illesztette a mikrofon-tappancsokat, és távolban élő unokáját hívta. Nem sokáig beszélgettek, a fiúnak menni kellett, éjszakai műszakba. Lehajtotta laptopját, majd a szomszéd szoba felé vette útját, jó éjszakát kívánni barátnőjének. folyt. köv.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: közétkeztetéshez, polgártársaiknak, leszüretelhessék, csillagszóróként, éjjeliszekrényen, méltóságteljesen, megbízhatatlant, visszautasítást, gyermekmegőrzés, kutyasétáltatás, szegénységünket, szerszámkészítő, magyarosították, hajlékonyságára, műbútorasztalos, terebélyesedett, telefonistaként, kristálytisztán, gyermekrendőrök, katonatiszttel, kíváncsiskodók, osztályidegent, miniszterelnök, rácsodálkozott, igazságmagjait, négyzetméteres, ablakszemeivel, elfogyhatatlan, tevékenykedett, kisvendéglőben, épületegyüttes, szolgáltatások, kapitalistának, kutyapanzióhoz, hazaszeretetét, felsorakoztak, lélek húrja, faluszélen gyermekrendőrök, környező utcák, intézmény cégtáblája, összefogás erejét, sorok között, nemzeti színű, magyar csodát, csillagként elterülő, előre ment, felhők között, világ legsikeresebb, harmadik faluból, közeli városból, ügyfelének lenni, szolgáltatások mesteri, Lélek Sándorné Ekpafat, Szent Hazánk, Dankó Pista, Vitéz, Szent Korona, Szent Haza,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]