|
2014-09-25 18:39:04, csütörtök
|
| |
| |
Tereza fejfájással ébredt, lassan vége a hétnek az utóbbi időben egyre fáradtabbnak érezte magát. Jó lenne egy nagy-labor vizsgálat, — talán kiderülne, mi az oka az egyre jobban elhatalmasodó fáradtságának. Gyorsan elhessegette magától a betegségre utaló gondolatokat, vigasztalni kezdte magát, ebben a korban már el szabad fáradni.
Nem sok ideje maradt magával foglalkozni, hiszen várt rá az otthoni munka.
Szeretett főzni, mi tagadás enni is. Kóstolgatós kis müzlis tálja a főzés alatt az asztalon van készenlétben. Mire megfő, az ebéd jóllakik belőle. Mikor szóba kerül, hogy kissé meghízott a billentyűinek és a beteg szívének ez nem használ, szemlesütve magyarázta, higgyék el nem sokat eszik, az ebédnél is szinte gyerekadagot vesz magához.
Telefonja csengése rázta fel a kóstolgatás öröméből. Egy kedves barátnője hívta és zaklatott hangon kért egy sürgős találkozót, mert beszélniük kellene. Most, azonnal lenne a legjobb.
Tereza természetesem azt válaszolta:
- Várlak, siess, majd eszel velünk.
Az aggódás miatt el is felejtette a fejfájását, fáradtságát.
Nagyon rossz érzése támadt.
Mire Gerda megérkezett megterített, úgy gondolta, mindenről az asztalnál lehet legjobban megbeszélni. Mindig nagyon jókat ettek együtt, arra nem is számított, hogy barátnőjének ehhez most nem lesz kedve. Amikor még együtt dolgoztak, mindig úgy csomagoltak, hogy a másiknak is jusson. Hiába kínálta, Gerda hozzá sem nyúlt a gőzölgő borsóleveshez, de a tökfőzelék és a fasírt is hidegen hagyta.
Szegény nem sokat aludhatott, a szeme alatti sötét karikák jelezték kialvatlanságát.
- No gyere, mondd, mi történt?
Ahogy megszólalt, szinte levegőt is alig kapott, olyan gyorsan szerette volna elmondani az esetüket.
- Mióta nyugdíjban vagyok, egyre több csapás ér. Tudod, elromlott a mosógépem, vettem helyette másikat, aztán a régi hűtőm mondta fel a szolgálatot, azt is vennem kellett, itt elfogyott a félretett pénzem, most pedig megkaptam a gázszámlám, olyan sok, hogy majd csak a nyugdíj után tudom kifizetni. Hiába próbálok valami mellékálláshoz jutni, egyszerűen nem megy. Mindig betegekkel foglalkoztam, csak ápolni, gondozni tudok. Arra meg most nincs kereslet, illetve pénzük sincs a családoknak, hogy megfizessék. No, nem azért, mert kevés a beteg, sőt nagyon is sok, de még mindig kifizetődőbb elfekvőre vinni az ápolásra szorulót, mint otthon nővért fogadni. Ahhoz öreg vagyok, hogy külföldre menjek. Ott is a fiatal kell, akinek nem teher az egész napos szolgálat heti egy-két nap pihenéssel. Takarítani sem tudok elmenni a gerincsérvem miatt. Mert ugye nekünk ez kötelező betegség, a betegek emelgetése, forgatása bizony ezzel jár. Egyszerűen nem tudom, mi lesz velem? Miből csináljak pénzt? Eladni már semmit sem tudok. Az összes családi értékemtől meg kellett válnom. Nincs már kép a szobában, csak a helye, a világos folt emlékeztet rá a régen festett falon. Az édesanyámtól örökölt ékszereimet felvásárolta a város kupeca, amikor Béla itt-
hagyott bennünket és elvitte a kisipari bútort. Az ékszerek árából vettünk másikat. A gyerekek is alig tudnak kijönni, sok a hitel, a törlesztés, a rezsi. Nekik nem panaszkodhatok.
És most itt van megint Béla!
Mondta, mondta, mintha nem tudtam volna, szegény mit élt át akkor, amikor a két gyerekkel ott maradt az üres házban. A fiúk egyetemre jártak. Gerda minden munkát,
ügyeletet elvállalt, minden fillérnek helye volt. A volt férje az első időben még segítette őket, de fiatal barátnője egyre nagyobb költekezései miatt, egyszer csak elmaradtak a nem kötelező
forintok. Aztán végeztek a gyerekek. Jól tanultak, értelmes, jól nevelt, szorgalmas felnőttek lettek. Mind a ketten meg is nősültek. Gerda büszke volt rájuk. Menyei áradoztak a férjeikről,
mert Gerda családi értékekre nevelte őket. Azóta az unokák is szaporodnak, tavasszal lesz hétszeres nagymama.
Röpke szünettel néma csend következett, mindez nem tartott sokáig, mert a vendég hirtelen felállt és kérte a háziasszonyt maradjon ülve, majd ő felszolgálja a kávét, a szekrényből elővette a csészéinket és kiöntötte a forró kávét, és visszaült az asztalhoz.
Kétségbeesve barátnője szemébe nézett és így szólt:
- Este találkozol Bélával. Nagyon beteg, nálatok van. Tegnapelőtt tudtuk meg, a gyerekeknek
üzent, beszélni szeretne velük, kérte őket, szóljanak nekem is.
Az üzenetet Szabina adta át a fiúknak.
Sokáig próbálkozott magyarázkodni, hogy most a gyerekeknek az apjuk mellett van a helyük, kell a családi összefogás ilyen esetben, minden segítségre szüksége lesz az elkövetkező
időkben. Egyedül nem fog tud megbirkózni a feladatokkal, mikor tűt látott, elájult, a szagoktól pedig mindig hány. Tehát tőlük a családtól vár segítséget.
A fiúk azonnal szóltak anyjuknak. Leutaztak, tegnap este már a kórházban voltak mind a hárman, ahol Béla akadozva, könnyes szemmel mesélte el, mi történt vele az elmúlt hetekben.
Gerda szemei is elhomályosodtak, amikor Terezának továbbadta a történteket.
Bélának az utóbbi hónapokban egyre többször volt véres széklete, lefogyott, étvágytalanná vált. Szabina hiába hívta, hogy menjenek vacsorázni. Béla nem nagyon evett, pedig lassan tíz
éve azért jártak ugyanabba az étterembe, mert ott jól főztek. Így kimaradtak a napi főtt ételek Béla életéből. A súlya mellett az ereje is egyre jobban fogyott. Szabina egyszer-kétszer megemlítette, menjen orvoshoz, de Béla nehezen hitte el, hogy beteg is lehet.
Aztán mégis úgy döntött, hogy elmegy és megnézeti magát, három hónapja, a fizikális vizsgálattal nem volt látható a vér jelenléte. Így kis dobozokat kapott, majd székletleoltást végeztek, az előjegyzés napján pedig megtörtént a tükrözés és a szövetmintavétel.
Aggódva kérdezte az orvostól, fájdalomtól gyötörve:
- Ugye nincs nagy baj?
Az orvos, korrekt választ adott. Találtak rendellenességet, de diagnózist csak a szövettan ismeretében tud felállítani.
Este Béla magába roskadva ült, nézte fiatal élettársa szoláriumtól bronz barna borét, feltöltött ajkát, festett dúsított hosszú szempilláit, csillogó tarka jól felépített műkörmeit.
Megriadt, mi lesz, ha mégis...
Öregnek érezte magát most először, amióta Szabinával él. A mindig jól öltözött, fiatal nő mellett ő is megfiatalodott. A férfi sokszor megkérte a lány kezét, de kosarat kapott, társa a házasság felelősségét nem vállalta, gyereket sem akart tőle, féltette kislányos alakját.
Kétségbe esett. Ismerte Szabinát. Tudta, nem betegápolónak született. A divat világa, a plázák butikjai közelebb állnak hozzá, mint egy borogatás, vagy priznic elkészítése.
Ebben az állapotában telt el a két hét, mikor jött a telefon a dokitól. Másnap reggel keresse fel a rendelőben, meg jött a szövettana, meg kell beszélni a részleteket. Egész éjszaka nem aludt. Reggel korának megfelelő ráncaival nézett szembe, amikor a tükör előtt állt. Arca sápadtsága kiemelte a barázdák mélységét. Rosszul érezte magát, a kialvatlanság és a kilátástalanság egyre nehezedő terhe nyomta a vállát. Érezte, ez a nap más, mint a többi, sorsfordító.
A kórházhoz vezető úton lassította a sebességet, úgy gondolta, ezzel időt nyer. Mégis hamarosan a kórház parkolójában találta magát. Kiszállt, elindult a rendelő felé. Nem kellett sokáig várnia, hamar behívták.
Az orvos nem kertelt, azonnal közölte a megmásíthatatlan diagnózist, rákos daganat a vastagbél azon szakaszán, aminek az eltávolítása után végleges vendégnyílást kell létrehozni a
hasfalon a széklet eltávozásához. A gyógyulási esélyek a végleges terápiák után kedvezőek.
Sokan élnek így, ez egy állapot a beteg számára. A betegek megtanulják az ezzel járó higiéniai teendőket, képessé válnak önmaguk ellátására. Sokan meg tudják tartani a mellette munkaképességüket. Pszichológus segíti a betegség okozta lelki traumák feldolgozását. Vannak klubok, ahol a betegek segítik egymást. A kezdeti nehézségeket a családban szokták megoldani egy családtagot megtanítanak a sebkörnyék kezelésére, a zacskók felhelyezésére, cseréjére, amit aztán később a beteg saját maga is el tud látni.
Forgott vele a világ: család, seb, zacskó...
Végül a doktor közölte, reggel nyolc órára a főorvos úrral várják az osztályon a műtét időpontjának egyeztetésére.
A beteg hazament, titkárnőjét hívta, közölte, öt nap szabadságot írjon ki számára és helyettesítéséről gondoskodjanak.
Szabina késő délután ért haza, márkanevekkel feliratozott papírtáskákkal megpakolva, melyek a legújabb divat szerinti ,,cukiságokat" rejtették magukban. A lány így hívta a frissen vásárolt kellékeket. Béla kérte, üljön le és beszéljék meg, mi lesz ezután.
Amint Béla befejezte beszámolóját, Szabina nagy szemeivel ránézett, és nyíltan ki mondta, nem tudom felvállalni, majd közömbösen folytatta:
- Tudod, hogy alkalmatlan vagyok ilyen szerepekre. Lassan nekem is ketyegni kezd a biológiai órám, nem szeretnék negyven évesen szülni. Így azt hiszem, ilyen betegséggel akkor sem vállalhatnánk közösen gyereket, ha már most, és nem öt év elteltével lehet teljesen gyógyulttá nyilvánítani. Magával az állapottal sem tudok megbirkózni. Ha túl leszel mindenen, rendezzük az életünket, most az a fontos, hogy mielőbb megoperáljanak. - zárta le a témát.
Egy idegen szépség állt előtte, a hangja is idegenül csengett. Úgy érezte, összeroppan.
Másnap reggel bekóválygott a kórházba. A főorvos szavainak csak a foszlányaira emlékezett, tehát hétfőn...
A hét vége rémálom volt. Szabina cseverészett a barátaival, vásárolni ment, a műkörmöshöz rohant, majd megkérdezte, este hol vacsoráznak?
Béla azt mondta:
- Menj kedves a barátaiddal, nekem most egy kis magányra van szükségem.
Többnapos kimerültségétől Béla azt sem hallotta, párja mikor ért haza. A nappali kanapéján elaludt, reggel ott ébredt. Benézett a hálószobába, látta kedvese még az igazak álmát
alussza a nagy franciaágyon elnyúlva.
Rendbe hozta magát, majd elment régen nem látogatott édesanyjához. Sokat beszélgettek. Mária néni most először nem tett fiának szemrehányást felelőtlen döntése miatt.
- Megoldjuk kisfiam, - mondta nyolcvanhárom éves asszony.
Átölelte könnyeivel küszködő fiát, megsimogatta kopaszodó fejét. Ne félj, meggyógyulsz,
meglásd, minden rendben lesz.
Jó volt otthon lenni. Érezte, az édesanyja közelében a feszültsége is oldódik.
Másnap korán kelt. Szabina segített összepakolni a kórház folyosóján váltak el egymástól, amikor Bélának szóltak, hogy üljön le, hamarosan elmegy a beteg az 5-ös kórteremből, és elfoglalhatja a helyét.
A három nap gyorsan elszállt; vizsgálatok, vérvétel, EKG, mellkasröntgen, * aneszteziológiai konzílium, műtéti-előkészítés.
Másnap reggel betolták a műtőbe, este ébredt fel. Fájdalmai voltak, belázasodott, problémák merültek fel a keringésével, délelőtt át vették az intenzív osztályra. Most ott van, a múlt
becsukódni látszik, és nem látni a jövőt.
Szabina az elmúlt napokban egyszer látogatta meg, kijelentette, ne várja, mert nem bírja a szagokat.
Gerda evvel zárta rövidre a történetet.
- Most mi lesz? — kérdezte Tereza barátnőjét, aki azonnal rávágta:
- Végigcsináljuk, amikor már boldogul egyedül is, majd meglátjuk, elvégre a gyermekeim apja.
Tereza előre tudta Gerda válaszát, de tőle akarta hallani.
Átölelte barátnőjét.
- Fél hatkor várlak, együtt megyünk be, jó?
- Itt leszek — válaszolta és elköszönt.
Tereza összeszedte a mosatlan edényeket, elmosogatott, csak a férje terítéke maradt az asztalon, aki nem evett velük. Hagyta, hogy a két asszony kibeszélje magát, ebéd helyett elment bevásárolni, mert az, az ő reszortja a házimunkában.
Este a két barátnő együtt ment be az osztályra.
Gerda végig fogta Béla kezét és úgy beszélgettek.
Terezának sok dolga volt, nem zavarta a beszélgetésüket, csak lopva figyelte a monitort.
*anaeszteziológiai konzílium - műtét előtti altató orvosi látogatás
Lélek Sándorné |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megmásíthatatlan, rendellenességet, aneszteziológiai, szövetmintavétel, székletleoltást, kialvatlanságát, elhomályosodtak, kimerültségétől, beszélgetésüket, kilátástalanság, gondoskodjanak, megoperáljanak, felhelyezésére, végigcsináljuk, megfiatalodott, mellékálláshoz, papírtáskákkal, mellkasröntgen, panaszkodhatok, márkanevekkel, betegápolónak, vendégnyílást, eltávozásához, étvágytalanná, vállalhatnánk, kialvatlanság, borsóleveshez, szemrehányást, billentyűinek, nyolcvanhárom, magyarázkodni, elfoglalhatja, fáradtságának, természetesem, egyeztetésére, feldolgozását, utóbbi időben, nagy-labor vizsgálat, egyre jobban, betegségre utaló, otthoni munka, főzés alatt, ebéd jóllakik, beteg szívének, kóstolgatás öröméből, kedves barátnője, sürgős találkozót, aggódás miatt, asztalnál lehet, gőzölgő borsóleveshez, szeme alatti, régi hűtőm, Mire Gerda, Este Béla, Ismerte Szabinát, Amint Béla, Lélek Sándorné,
|
|
Offline
