|
2015-12-09 09:26:41, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Irodalom
Csilingelő gyermekkacaj töltötte be a napsugaras vidám reggelt. Két kislány az étkezőasztalnál, édesapjuk által készített vajas zsemlyét majszolta, bögréjükben illatos kakaó gőzölgött. A gyerekek felváltva kérdezgették a szülőket. Minden reggel így készültek az ikrek az óvodába. A sarokban kényelmes kanapén ülve az édesanya élettől duzzadó keblére egy rózsás-arcú kisfiú szájacskája tapadt, pici kezecskéjét, a táplálékot adó mellén pihentette. Pelyhes kis fejecskéje mozdulatlanságával jelezte, minden a legnagyobb rendben, kényelmesen fogyasztja ő is a reggelijét.
*
A hófehér falon, aranyló fényjátékkal incselkedett a napsugár, a gyerekek szórakoztatására. Békés harmóniában, a szeretet sátra alatt készülődött a család.
Egy éve költöztek a társasházi bérelt lakásba, ideiglenes otthonukba. Soha nem ismert tapasztalatokat gyűjtöttek be ennyi idő alatt.
Beköltözés után tisztelettel és barátsággal próbálkoztak a szomszédok közelébe férkőzni, legalább is, a köszönésig eljutni, de mindkét oldalról becsapódott az ajtó, ha az övék megnyílt. Nem értették, mi lehet az oka, miért nem akarják megismerni őket. Aztán, mégis úgy hozta a sors, egy vasárnap délután becsöngetett az egyik szomszéd, hogy pihenni szeretne, és zavarja a koncert.
- Milyen koncertre tetszik gondolni? - kérdezte kerekre tárt szemmel az édesapa.
- Ne játssza meg magát, a zenebona. - dörmögött a férfi.
- Értem, talán a két fuvola hangjára tetszik gondolni. Átmegyünk a másik szobába, onnan nem fog át hallani. - mosolyogva, kérte tisztelje meg őket a látogatásával, örülnének, ha bejönne kicsit beszélgetni.
- Nem érek rá magával kokettálni, vegye tudomásul, ha még egyszer hangoskodnak, szólok a tulajdonosnak! Úgy kipenderíti az egész bagázst, hogy a lábuk sem éri a földet. - sziszegte megvetően.
Nem sokkal később, a másik szomszéddal való találkozás döbbentette meg, amikor a lányokkal hazafelé tartott.
- Kezét csókolom asszonyom. - köszönt illendően.
- Csókolom! - kontráztak a lányok.
A viszont üdvözlés elmaradt-
- Jól láttam, a felesége megint terhes?
- Nem jól tetszett látni, a feleségem nem terhes, Ő áldott állapotban van, Isten ajándékát várjuk.
- Mai világban ennyi gyerek, biztosan a családi pótlék miatt, mert dolgozni nem akarnak, főállású anyaként lébecolni... - sziszegte a fogai között jól hallhatóan az öregasszony, és folytatta útját.
- Isten áldja asszonyom. - köszönt el a férfi. A gyerekek illedelmes kézit-csókolommal búcsúztak, a még mindig motyogó asszonytól.
Teltek a hónapok, a kis család boldog várakozással nézett előre, várták a nagy napot, a kicsi jövevény boldog születését.
Mindenórás volt a kismama, a családfő szabadságát töltötte, ha menni kell a kórházba, a gyerekek mellett tudjon maradni. Nagy volt a várakozás, a lányok egész reggel anyukájuk pocakját simogatták, beszéltek a kistestvérükhöz, kérték, siessen már, itt az idő, ne várassa őket tovább.
Reggeliztek, amikor megszólalt a telefon. Az édesapának azonnal menni kellett szolgálatba, a helyettesítőjét infarktus gyanújával kórházba szállították, nincs, aki a feladatot ellássa.
Nem tehetett semmit öltözködni kezdett. Az ő feladatát más nem végezhette. Talán abban a pár órában nem történik semmi. De, ha mégis? Futott át az agyán. Egy barátot, barátnőt meglehetne kérni, de kit? Mindenki dolgozik. Az aggodalom fészket rakott a gondolataiban. A lányok is izgatottak lettek, nehezen indultak el az oviba.
Nyugtatta a kismama őket, ne féljenek, nem lesz semmi baj, nincsenek jósló fájásai, megvárja a baba, még megérkeznek.
Az apa látszólag megnyugodott, de ahogy az ajtót becsukta maga mögött, nyugodtsága rögvest elszállt.
Szerencsének vélte, mert éppen szemben jött a szomszédasszony, hát megkérte.
- Nem csengetne be feleségemhez, két óra múlva, megkérdezni, jól van-e?
Igen sután hangzott a kérés, de nem bánta, mert segítséget remélt.
- Miért, már annyira oda van, akkor miért megy el maga? - kérdezte gúnyosan.
Magyarázkodni akart, de az asszony meg sem hallgatta, gyorsan rávágta.
- Nem, nem érek rá, a barátnőmet várom.
Ellentmondást nem tűrő hangon zárta le a beszélgetést, és ott hagyta őket a lépcsőházban.
Ólomlábakon ballagtak az órák, minden szirénahangra összerezzent.
A telefonon nem volt hívás. Szolgálat után a gyerekekkel haza indultak. Időben érkeztek. Este megkezdődtek a fájások, éjfélre megszületett a kisfiú, kicsattanó egészségben.
*
Két hónappal később, fekete ruhában megjelent a gyülekezetben a szomszédasszony, sógornőjével. A testvére temetésére gyászszertartást rendeltek.
Zavart magyarázkodásba kezdett, amint felismerte a lelkészben a szomszédot.
- Nem tudtam, hogy..., nem járok istentiszteletre, szegény uram nem volt vallásos, így aztán elszoktunk... Most a testvérem végakarata miatt vagyunk itt, nézett az özvegyre, aki csak bólogatott.
- Nincs semmi baj asszonyom, nem értem miért magyarázkodik. Az elhunyt kívánságát tisztelettel fogadjuk, és alázattal teljesítjük. Mikor lesz a temetés? - érdeklődött a lelkész.
*
Félévvel később dobozoltak, a lelkészlak felújítása elkészült, híre ment, hogy költöznek. Egyik este csengettek, a szomszéd férfi, kezében egy csokor sárga tulipánnal, és két tábla csokoládéval, mögötte az öreg-hölgy egy tányér gőzölgő fahéjas, almás rétessel. Babalátogatóba, és elköszönni érkeztek.
Először az asszony szólalt meg, látva a csöppséget, amint jóllakottan, édes álmát alussza, mit két testvérkéje őriz. A lányok suttogva beszéltek, hogy kis öccsük nehogy felébredjen.
- Tényleg Isten ajándékai, - jegyezte meg békésen az asszony.
- Igen, azok, szép család, és a lányok milyen szépen fuvoláznak. Sajnálom, hogy elmennek, már úgy megszoktam a gyerekhangot, és a hangszer varázsát. - hajtotta le a fejét a férfi.
Mindkettőjükön látszott, őszintén beszélnek...
Részlet: A lélek útja c. 2012-ben kötetemből Lélek Sándorné Ekpafat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: novellák, gondolatok, versek |
|
|
|
Címkék: gyászszertartást, istentiszteletre, szórakoztatására, szomszédasszony, helyettesítőjét, kistestvérükhöz, étkezőasztalnál, magyarázkodásba, tapasztalatokat, mindkettőjükön, babalátogatóba, gyülekezetben, gondolataiban, ellentmondást, szirénahangra, tulajdonosnak, magyarázkodik, látogatásával, magyarázkodni, megnyugodott, próbálkoztak, tisztelettel, szerencsének, szállították, becsöngetett, várakozással, incselkedett, fényjátékkal, hangoskodnak, feleségemhez, összerezzent, megkezdődtek, megszületett, csokoládéval, kérdezgették, sógornőjével, napsugaras vidám, gyerekek felváltva, sarokban kényelmes, édesanya élettől, rózsás-arcú kisfiú, legnagyobb rendben, hófehér falon, gyerekek szórakoztatására, szeretet sátra, társasházi bérelt, szomszédok közelébe, köszönésig eljutni, övék megnyílt, vasárnap délután, egyik szomszéd, másik szobába, Tényleg Isten, Lélek Sándorné Ekpafat,
|
|
Online
