|
2016-04-02 18:55:00, szombat
|
| |
| |
Szóval úgy vagyon az falun, hogy hajnalban kelünk a kakassal. Kimegyünk az udvarra, s már szívjuk is magunkba a jófalusilevegőt, friss a reggel. Aranyszabály, hogy először az állat eszik, így megetetjük a jószágainkat, közben meg összegyűjtjük a tojást is. A nagy udvaron anyám átsétál, vizet mer a kútból, apám abban mossa meg arcát hűvös reggelen, aztán már indítja is a traktort, egyből olajfoltos is lesz. Gyermekkori csodás emlékem, melyre szívem rezdül, hogy ülünk a lugasban, rántotta illatát érzem, apám nagyot szel az anyám sütötte kenyérből bugylibicskájával, gágognak a libák (vagy a kacsák?), Buksi és Füles kutyánk ott ugrálnak köröttünk. Szalonna és kolbász is jut, karácsonykor vágtuk le a hízót. Előtte dukál egy kupica szilva, a gyerekek tejet isznak, szinte még meleg, a reggeli fejésből hoztuk. Mindig jut zöldség is, ami éppen terem kis kertünkben.
Aztán mindenki indul dolgára, eltelik a délelőtt. Ebédre újra együtt van a család, délután a tornácon heverészünk, nagyot koppan a bogár, a kutya is elhallgat. Délután anyám a kertben serénykedik, mi meg mezítláb szaladunk a mezőn. Virágot szedünk; sóskát, gombát keresünk. Koszorút fonunk gyermekláncfűből, kacagunk a kukoricásban, mindannyian barátok vagyunk, mi, gyerekek. Este összegyűlik a népes társaság, beszélgetünk, játszunk, egészségesek vagyunk, és vidámak is. Itt át lehet menni a szomszédhoz, ha elfogyott a prézli. Itt lehet biciklizni, nagyokat sétálni, beszélgetni. Itt figyelnek rád. Szeretnek. Hát, kell ennél több? Ugye, hogy nem?
Dehogynem!
Mert az élet falun nem ilyen (fenti szöveg a képzelet szüleménye), és nem is olyan, mint amikor kiköltözöl az agglomerációba, Harasztiba, meg Szigetre, mert ez esetben nem vidéki, falusi életet élsz, barátom. Budapesten dolgozol, Budapesten vásárolsz, Budapesten szórakozol, a gyerekeidet Budapestre hordod iskolába, urológushoz és fodrászhoz is oda jársz. Falun legfeljebb aludni szoktál, meg mesélni róla, hogy ott aztán mennyivel jobb.
A falusi élet az, amikor kiköltözöl a halál faszára, egy szabolcsi, borsodi faluba. Tegyük fel, hogy megléped. Hogy miből tudod, hogy beépültél? Abból, hogy baromi könnyen adsz útbaigazítást a hozzátok tévedt, távoli rokonait meglátogató szuzukisnak; azt mondod: a főutcán egyenesen, a harmadik utca balra, aztán felfele (!!), na, ott lakik a Kovács néni. Nem lesz a shoppingálás életforma, mert vagy mész a kóposba, vagy pedig a Marcsekék ábécéjébe. Jobb helyeken van egy lomos német bolt, meg egy turkáló, esetleg egy iparcikk, de figyelj, mert ezek ötkor bezárnak, szombaton meg egykor már nincsenek nyitva. Kocsma mindig van, több is, de oda nem jár erkölcsös ember, nő meg főleg nem, oda a helyi alkeszek járnak elinni a nyugdíjat. Nem variálsz azon sem, hogy a gyerekeid a kéttannyelvű, a waldorf, vagy a nemzetiségi óvodába menjenek. Egy óvoda van, mindenki oda jár, és mindenki rendesen fel is nő ott. Általános iskolás gyereked különóráival sem kell bajlódni, talán van a suliban jazzbalett hetente egyszer, esetleg karate, a városból jár ki tanár, edző a kölykökhöz. A reggeli hathuszas, és a délutáni ötnegyvenes fogalom lesz (a tíznegyvenes is, de erről picit később), mert kénytelen vagy bejárni valamelyik közeli, vagy távoli kisvárosba dolgozni. A buszon reggelente tömegnyomor van, de legalább jófej a buszsofőr. Keresztneveden szólít, és ha még mosolyogsz is, beiktat néha egy-egy feltételes megállót a házatok előtt.
Aztán ott van az a baszott nagy kert. Na, azzal mi legyen? Eleinte elkezdesz mindenfélét ültetni bele. Veteményezel, gyomlálsz, locsolsz, permetezel. Ez napi egy órádba kerül, de közben elszárad a növények fele, lerohad az alma, és a borsót ki is kell fejteni, a krumplit meg ki kell halászni a földből. És mit fogsz csinálni 30 kiló fosószilvával? A következő évben a kert felét befüvesíted, a harmadik évben meg már az egészet.
Rendre elfelejtesz normálisan bevásárolni, este jut eszedbe, hogy mi nincs otthon. A bolt már zárva van, megszívtad. (és bolt, nem közért)
Eleinte sétálni indulsz, beszédbe elegyedsz a helyiekkel, illetve csak elegyednél, de nem tudsz, mert sehol senki. Üres az utca, csak a kutyák ugatnak. Ha mégis belebotlasz egy helyi pletykafészekbe, akkor meglepődsz az intim, a magánéleted határait nemcsak súroló, hanem mélyen belevágó kérdéseitől. (Kedvelt panelek: mivel foglalkoztok, ott jól fizetnek-e, a gyerekek tanárnője elvált, mert a férje félrekúrt, Kisséknek meg miből telik új kerítésre; két hónap múlva már arról kérdeznek, illetve kijelentenek, hogy de el vagy hízva, jót tesz neked ez a vidéki élet, vagy tán terhes vagy? Nem? Mért nem? Kellene egy tesó annak a szegény gyerekednek!)
Esténként elégedetten ülsz a teraszon, de jó a csend, és milyen csillagos az ég, ilyen is csak itt van. Télen meg milyen szép a hóesés! Olyan festői itt, élvezed nagyon. Kb. három hónapig. Aztán már csinálnál valamit: sehol egy koncert, színház, pub, étterem. Ne aggódj, az évente egyszer megrendezett falunapon meghallgathatod a Páva Kört, meg a helyi gyerekkórust is, és a jazzbalettosok is bemutatják, mit tanultak idén. Van, aki már spárgát is tud. És könyvtár is van Jókai összessel, Szilvásival, Moldovával, meg pöttyösökkel.
Szép lassan elkezdesz beszökdösni a közeli városba. Színházba mész, étterembe, és felfedezed a helyi plázát is. Van H&M és Humanic. Sajnos, a buszt mindig lekésed, így újabb szívás következik, mert két óra múlva jön a következő. Ugye, milyen szép a hóesés? Nem is jön a busz! Bár nem akartad, de végül meghozod a döntést: veszel egy puntót. Így csak egyszerűbb. A kóposba már nem jársz be, rohadjanak meg, nincs fekete erdei sonka, meg brie sajt sincs. Olíva? Egyél csalamádét! Nincs is jobb a szeletelt, kilós fehérkenyérnél. Úgy érzed, hogy a gyereked meg egyre inkább visszafejlődik, így újabb döntést hozol: beíratod a városi iskolába. Ha eddig nem vetted meg, akkor most belátod: ehhez már tényleg kell egy kocsi.
Így leszel pár év alatt az idilli vidéki élet után ácsingózó, nagyot gondoló ex-fővárosiból agglomerációba kiköltözött, falun alvó ingázó. A napi két óra utazás miatt stresszesebb és fáradtabb leszel, mint valaha.
Közben felcserepedő gyerekeid olyan tinikké válnak, akik naponta rágják a füledet, hogy minek kell itt élni, és mennyire szar, hogy egy csomó mindenből kimaradnak, mert nincs éjszakai busz. Így már alig várják az egyetemi éveket, amikor végre elköltözhetnek egy nagy városba, ahol a diploma után dolgozni kezdenek, és folyamatosan arról regélnek a fővárosi munkatársaiknak, milyen jó is volt falun élni. És olyanokat hallucinálnak, hogy milyen isteni volt kapálni a kertben, meg mezítláb futkosni a réten. Te meg titokban, csendes éjszakákon a laptopodba dőlve újépítésű társasokat nézegetsz Zuglóban... de azért szuper a házi tej.
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: mások tollából |
|
|
|
Címkék: gyermekláncfűből, jófalusilevegőt, munkatársaiknak, meghallgathatod, pletykafészekbe, elköltözhetnek, visszafejlődik, agglomerációba, keresztneveden, fehérkenyérnél, jazzbalettosok, összegyűjtjük, hallucinálnak, fosószilvával, tollampapirom, útbaigazítást, karácsonykor, kéttannyelvű, kukoricásban, felcserepedő, jószágainkat, stresszesebb, shoppingálás, egészségesek, különóráival, gyerekkórust, beszélgetünk, folyamatosan, tíznegyvenes, kijelentenek, foglalkoztok, veteményezel, aranyszabály, pöttyösökkel, megrendezett, összegyűlik, állat eszik, nagy udvaron, anyám sütötte, kupica szilva, gyerekek tejet, reggeli fejésből, tornácon heverészünk, kertben serénykedik, népes társaság, élet falun, képzelet szüleménye, gyerekeidet Budapestre, falusi élet, halál faszára, hozzátok tévedt, főutcán egyenesen, Páva Kört,
|
|
Offline
