A hívatás -Életképek, önéletrajz helyett... - Lélek Sándorné, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A hívatás -Életképek, önéletrajz helyett...

2014-09-19 10:43:41, péntek


	Évtizedekkel ezelőtt egy kisváros kórházának a felvételi irodáján dolgoztam. Onnan kerültem fel, a nemrég beinduló intenzív osztályra, osztályos adminisztrátornak. Az irodát alig pár méter választotta el az U alakú gyógyító részlegtől. A gépek csipogása, a lélegeztető-gép elnyúló, nehéz sziszegése behallatszott. A karácsonyi ünnepek előtt történt, vérző szülő nő került az osztályra nagyon súlyos állapotban. Mindenki talpon volt, mégis kevésnek bizonyultak. Nem sokat gondolkodtam, bementem és beálltam a sorba. Feladatom a véradó és az osztály folyamatos kapcsolattartása, megtétele volt. Az életért folyó küzdelem napokig tartott és a szakirodalom szerint is "ritka" sikerrel végződött. Ez meghatározta a további életemet. Úgy éreztem a betegágy mellett és nem az íróasztalnál van a helyem. Döntöttem. Bejelentettem a családomnak, váltani szeretnék. Orvos apósom, pedagógus férjem támogattak. Nem így az anyósom, aki nem értette,miért vonzó számomra az iroda felcserélése ágytálra. Szeptembert már az iskolapadban kezdtem, munka mellett tanultam. Múltak az évek, majd büszkén és örömmel vettem át jeles minősítésű oklevelemet. Hosszú évek múlva a mellékvese-daganatom okozta különböző szervek károsodása miatt, sorozatos műtétek szakították félbe a munkámat. A hetedik — életmentő — műtét után a pécsi klinika intenzív osztályán tértem magamhoz, ahol az én életemért folyt a harc a sikeres újraélesztést követően. Kezem görcsösen szorította a rám terített lepedő sarkát. Felvillant előttem a kép, hányszor láttam lepedőbe kapaszkodó kezet az utolsó pillanatokban... Nem tartott sokáig ez az érzés, mert férjem megfogta görcsbe zárt ujjaimat, kezébe fogta a kezem, és így szólt: ,,Isten hozott kedves, tudtam, hogy ketten ismét győzni fogunk!" Négy évvel később újabb kihívás következett. Egy reggelre a bal oldalam lebénult. Az arcom teljesen béna, merev szemhéjam nem mozdult, a szemem állandóan nyitva volt csak a műkönny tartotta meg fényét, elferdült számból a szívószállal bejuttatott folyadék kicsordult, beszédem érthetetlenné vált, a végtagjaim erőtlenné váltak. A számban lévő üveggolyó és a kezemben tartott szivacslabda csak éjszaka pihenhetett, mert nappal az izmok erősítése volt a feladatuk. A gyógytornász megmutatta a gyakorlatokat páromnak, aki jó testnevelő tanárként teljesítményt követelt és keményen dolgozott velem. ,,Járni fogsz", elmondta naponta százszor. Mikor úgy érezte, gyengülök, így szólt: ,,Örülök neki, hogy ma ilyen erős és ügyes vagy" és én elhittem neki. Ismét sikerült! Mindenki segített a családban. Azt hiszem, ha akkor ők nincsenek mellettem, feladtam volna. A legnagyobb erőt a család biztosítja, mert óriási — soha ki nem fogyó — tartalékkal rendelkezik. A remény sugarait folyamatosan árasztja felénk. Mindig akad egy kéz, aki felénk nyúl, ha terheink alatt megroggyanunk. Megvigasztalnak, amikor mások bántanak, és megbocsátanak, ha mi bántunk másokat. A család erősítése nem jólét vagy pénz kérdése. Hiszem, ha minden nap biztosítunk egy nyugodt körülmények között eltöltött közös ebédet vagy vacsorát s ott mindent megbeszélünk, felszínre hozzuk, őszintén feltárjuk a problémákat, erősödik az egymás iránt érzett felelősségünk, akkor születnek a jó megoldások. Minden családban vannak mélypontok, bármelyikünk hibázhat, de együtt képesek vagyunk legyőzni a nehézségeket. Egy családban mindig lehet tiszta lappal kezdeni! Ehhez tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani. A múlt vélt vagy valós sérelmeit nem szabad felemlegetni, mert az mérgezi a szoros köteléket. Már akkor tudtam, hogy gyógyulásom után sok munka vár még rám, felemelni az elesetteket, erősíteni a gyengébbeket, segíteni azoknak, akik egyedül maradnak. A családot pótolni nem tudom, de őszinte odafordulással, szeretettel és alázattal talán enyhíthetem a fájdalmakat. Hálát adok Istennek, és megköszönöm, hogy ilyen szép feladatot adott nekem. Párommal tudjuk, ha az utunk végéhez érünk, egyikünk biztosan fogja majd a másik kezét, és nem lesz szükség a paraván mögötti ágy lepedőjének sarkára... Lélek Sándorné

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kapcsolattartása, megvigasztalnak, odafordulással, újraélesztést, megbocsátanak, bejelentettem, megroggyanunk, teljesítményt, érthetetlenné, felelősségünk, behallatszott, pillanatokban, gyakorlatokat, szivacslabda, felemlegetni, felcserélése, folyamatosan, évtizedekkel, szívószállal, íróasztalnál, megbocsátani, bármelyikünk, nehézségeket, szakirodalom, iskolapadban, gondolkodtam, meghatározta, gyógytornász, megbeszélünk, gyengébbeket, szeretettel, bizonyultak, fájdalmakat, szakították, szeptembert, enyhíthetem, kisváros kórházának, felvételi irodáján, nemrég beinduló, irodát alig, gépek csipogása, lélegeztető-gép elnyúló, karácsonyi ünnepek, osztályra nagyon, osztály folyamatos, életért folyó, szakirodalom szerint, további életemet, betegágy mellett, iroda felcserélése, iskolapadban kezdtem, hetedik —, Lélek Sándorné,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]