|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2008-03-04 17:03:48, kedd
|
| |
| |
Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek.
Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek.
Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem Istenhez és a mennyek országához.
Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.Elmúlott néhány év, jöttek a favágók.
Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos ,
nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy
az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte.
A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült.
Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott.
Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített.
Betették egy istálóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról.
Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba,
amely az első fa anyagából készült.
A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt,
a szél felé fordult és elkiáltotta magát: Béke veled!". A vihar egy csapásra elmúlt.
A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a Királyok Királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet.
Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt.
Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak,
erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez,
mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad,
jusson eszedbe, hogy az Istennek tervei vannak veled.
Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy,
ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az Istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.
Óriásvirág Link
Amorphophallus titanum Link |
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-04 11:51:26, kedd
|
| |
| |
A következő lépés
Józsi bácsi szénbányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatják őt a szüleivel együtt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába. Ezért a fiú alig várta a meghívást.
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival az öreg autóval. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi azonban fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!" A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
...ő is kapott sisakot, amelynek homlokrészéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki jó tanácsot is:
- Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, de a sisaklámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha oda nézel, nem botlasz el, hiszen a botlás mindig a közeli dolgokon történik, igaz?
Ezen érdemes volt elgondolkozni. És amíg Dani gyakorolta a közeli lépések figyelmét, sok minden eszébe jutott, és Józsi bácsi is azt magyarázta később:
- Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
- Ne is tervezzünk? - kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: "ha az Úr akarja és élünk..." (Jakab 4,15). Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye, Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát...
- És úgy jár, mint én - értette meg a dolgot Dani -, mert a jövőn jár az esze és a szeme, éppen a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik...
Kis csend után még azt mondta Józsi bácsi:
- Tudod még az éneket, amit lejövet dúdoltunk? - És Dani emlékezett rá: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!"
Mindaz, amit látott Dani odalent a mélyben, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult tőle: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!" És mivel gyermekkorában megtanulta az ide vonatkozó Igét, az ének után mindig elmondta magában:
"Ha a világosságban járunk, ahogyan Önmaga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!" (János 1,7).
Ne aggodalmaskodjál!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
56 db bejegyzés |
| e év: |
612 db bejegyzés |
| Összes: |
10080 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4166
- e Hét: 13015
- e Hónap: 24068
- e Év: 85369
|
|
|
Offline
