|
2011-03-26 11:24:22, szombat
|
| |
| |
Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ...
Schäffer Erzsébet Link 
,,A csoda bennünk van" - vallja Schäffer Erzsébet, és a megjelenő csodálatos események a csoda forrását tükrözik. Aki maga az Isten, akinek köszönhetünk mindannyian finom pillanatokat, érzékeny perceket, felnőtt-meséket, könnyeken keresztül megtapasztalt szabadulásokat és lélek-emelkedéseket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
